A pedagógus több, mint egy oktatási eszköz – 4 könyv a tanárokról

Elsőként a tanárok kerülnek célkeresztbe, mondhatni, hogy a tanügyi sztrájk ürügyén, de igazából ez egy olyan téma, amely sokkal többet kellene foglalkoztasson, mint amennyi figyelmet kap amúgy a mindennapokban. Magyar nyelvterületen egyébként június első vasárnapján szokták megünnepelni a tanárokat, idén épp június 4-ére esik a pedagógusnap. Természetesen, nemcsak egy ünnep vagy egy tiltakozás kellene, hogy ráterelje a figyelmet az iskola szerepére, a tanárokra. Nem könnyű feladat a katedra túloldalán állni, a pedagógus képes – jó és kevésbé jó értelemben egyaránt – életre szóló élményt nyújtani.

Az irodalom rengetegszer állított elő tanító főhősöket, vagy éppen antihősöket, és nem hiába, hiszen a nevelés és hatalom igazán jó kombinációja egy hatásos karakternek. Fontos megérteni, hogy a tanár az több, mint egy felügyelő, egy oktatási eszköz, hiszen gyermekeink nagyrészben közöttük nőnek fel, és nem mindegy, hogy a tanár, mint ember milyen körülmények között igyekszik teljesíteni ezt a kicsit sem könnyű feladatot. Erre pedig nagyon jól rámutat már az első ajánlott regényünk is.

1.Roald Dahl: Matilda

„– Szerintem a tökéletes iskolában nincsenek gyerekek. Egy szép napon alapítok egy ilyen iskolát. Lefogadom, hogy rettentő népszerű lesz.

Ez a nő megőrült, gondolta magában Czukor kisasszony. Elment az esze. Nem a gyerekektől kellene megszabadulni, hanem tőle.”

Bizonyára sokak számára ismerős a Charlie és a csokigyár című film, viszont néhány évvel ezelőttig csak kevesen tudták, hogy az írója már a 40-es évek óta örvend elsöprő sikernek az angol anyanyelvű gyermekek körében. Roald Dahl élete meglehetősen kalandos, és a nehéz gyermekkora, a világháborúban szerzett traumái, vagy a kémként szerzett tapasztalatai sokszor visszaköszönnek a gyermekkönyveiben is. Nemrég pedig azért volt tele a sajtó a nevével, mert Agatha Christie-vel egyetemben az ő könyveit is cenzúrázni akarják.

A Matilda című meseregényét már többször is adaptálták filmre, a Netflixen is nézhető, ám mindenképpen ajánlom elolvasásra is, mivel egy kegyetlenül szép történet a különcségről, rossz szülőkről, és arról, hogy mit adhat egy igazán jó nevelő egy gyermeknek.

Matilda egy nagyon különleges, és nem utolsó sorban okos lány. Sőt, zseni. Az apja viszont egy szélhámos, az édesanyja pedig, hát úgy fogalmaznék, hogy felszínes és üres fejű. Elég nyilvánvalóvá válik már az elején, hogy nem szeretik a lányukat, és nem értik, miért nem olyan ő is, mint a család többi tagja. Például, miért nem tévézik velük.

Az iskola, amelybe jár, szintén nem egy biztonságos közeg, erőszakos módszerekkel fenyítik a gyermekeket, főképpen az igazgatónő, Dorong kisasszony. Szerencsére Matilda Czukor kisasszony osztályában köt ki, aki meglátja a kislány értékeit, és segít neki szabadjára engedni. Felnőttként olvasva azt mondanám, hogy a szereplők mind elnagyolt másai azoknak, akikké sosem szabadna válnunk, ugyanakkor az is megfordult a fejemben, hogy talán a gyermekek pontosan így látnak bennünket.

Ugyanakkor szó van benne a társadalmi felelősségről is. Hogy mikor van az a pont, amikor igenis ki kell állnunk egymásért, magunkért, azért, hogy jobb legyen a rendszer, amiben gyermek és felnőtt egyaránt működik. A regény, a néha abszurd és kegyetlen jelenetek mellett nem mellőzi a humort sem, ezért a gyermeknek is nagyon szórakoztató olvasmány lehet.

2. Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

„Anyák napja olyan volt számára, mint a lidércnyomás, mert Anya szavakat várt tőle, vagy legalábbis verset, s ő mind odaadta volna a vérét Anyának, ha azzal meggyógyíthatta volna valami betegségből, de szavalni szégyellt, prózában sem bírt arról beszélni, mennyire szereti Anyát.”

Ha a klasszikus magyar ifjúsági irodalomra gondolunk, akkor sokaknak eszébe juthat Szabó Magdától az Abigél, én most mégis egy másik példát hoztam, mégpedig a Mondják meg Zsófikának című regényt. Szabó Magda amúgy tizennégy évig tanított, a diákok csak Szobotka Tiborné, vagy Magda néniként ismerték, és sokáig nem tudták, hogy ő a híres írónő.

Ez a könyv, bár ifjúsági regény, nagyon nagy részben szól a szülőségről, és arról, hogy mit is jelent tanítani. A főszereplő Zsófika édesanyja ugyanis elméleti pedagógiát kutat, egyedül neveli a lányát, mégsem ismeri, nem érti a működését. Az egyetlen ember, akiben Zsófi megbízott, az az édesapja volt, aki hirtelen vesztette életét. Mielőtt meghalt, az utolsó mondata az volt, hogy mondják meg Zsófikának, ám, hogy pontosan mit, az homályba vész.

Ennek indul utána a kislány, édesapja utolsó szavaiba kapaszkodva próbál érvényesülni, feldolgozni a gyászt. Útja során több segítőre is talál, az iskola alagsorában lakó Pista bácsira, illetve a tanárnőre, aki nem csak a kislányon próbál segíteni, hanem az édesanyján is, hiszen hiába tudós, hiába ismeri a pedagógia elméleti tételeit, ha a gyakorlatban, saját gyermekével sem találja a közös hangot.

3. John Williams: Stoner

„Megsejtette, hogy tíz év késéssel ugyan, de kezdi felfedezni önmagát; és az alak, akit most látott, egyszerre több és kevesebb is volt, mint aminek addig képzelte. Végre kezdte tanárnak érezni magát, olyan embernek tehát, akinek számára a könyv a valóság, akinek megadatik a művészet méltósága, és mindennek semmi köze ahhoz, hogy emberként milyen nevetséges, gyenge vagy éppenséggel alkalmatlan.”

John Williams Stoner című könyve igazából a tudásról, az irodalom szeretetéről és, ha szabad ilyen közhelyesen fogalmaznom, az életről szól. William Stoner sorsát 19 éves korától követhetjük a regényben, és igazából az a legmegrázóbb benne, hogy teljesen átlagos életet él.

Egy fiú a szülei nógatására beiratkozik egyetemre, hogy az agrártudományokon belül elsajátított tudásával segítse a családja farmját. Végül a szülei akaratával szemben az irodalmat választja, és később egyetemi oktató lesz, megházasodik és leéli a mondhatni középszerű életét.

A regény amúgy nem szokványos utat járt be, hiszen megjelenése után ötven évvel fedezték fel igazán. Igazából teljesen megértem azt, hogy 1965-ben miért nem vált népszerűvé, ugyanakkor azt is, hogy napjainkban miért az egyik legmeghatározóbb olvasmány.

Ha már tanárokkal kapcsolatos olvasmányokat szemlézünk, akkor ez is egy fontos kérdés. Hogy hogyan éljük le az életünket. Mennyire tartjuk világmegváltónak a döntéseinket, a szakmánkat. Hogy mi fér bele egy életbe.

Jelenleg mindenki fantasztikus életet akar magának. De kell-e, hogy mindenki radikális lépésekkel teletűzdelje az életét, és alkothat-e maradandót egy egyszerű ember. Ezek mindannyiunk kérdései, hiszen senki sem akar nyomtalanul eltűnni ebből a világból.

4. Vigdis Hjorth: A ​tanárnő dala

„Az önreflexió kifejlesztése jó dolog. Az önreflexió hiánya tehet arról, hogy az egész világ lassan a pokolra száll. Hiszen az emberek nem vizsgálják felül sem magukat, sem a mozgatórugóikat, azok, akik hatalomra törnek és meg is szerzik azt, nem úgy festenek, mint akiknek a leghalványabb fogalmuk is lenne a valódi mozgatórugóikról.”

Végül egy nehezebben fellelhető könyvet is szeretnék ajánlani. Ezeknél általában vacillálok, mert feltehető a kérdés, hogy ha alig lehet megkapni, akkor miért is ajánlom, viszont velem történt már olyan, hogy egy antikváriumban ott hányódott egy könyv, majdnem ingyen, amit az interneten folyton vadásztak, köztük én is. Szóval ajánlom, mert lehet, hogy másképp meg sem akadna a szemetek rajta. Ez a könyv pedig nem más, mint Vigdis Hjorth-tól A ​tanárnő dala.

Amikor elkezdtem gondolkodni a témán, több olyan könyv is eszembe jutott, ahol egy egyetemi tanár úgymond kibukott az oktatási rendszerből, mert viszonyt kezdett egy diákkal. Ezeket igyekeztem kerülni, nem másért, csak mert ott nagyobb hangsúlyt kap az illető személye, mint a foglalkozása, és inkább az oktatói szerep, mint hatalmi pozíció domborodik ki a történetben.

Ennek a regénynek viszont úgy gondolom, helye van a felsorolt könyvek mellett, és ha elolvassátok, kiderül, hogy miért vontam párhuzamot. Ez is egy amolyan bukás-történet.

Lotte Bok az oslói Művészeti Főiskola megbecsült tanára. Bertolt Brecht műveit mutatja be a diákoknak, részletesebben pedig a Kurázsi mama gyermekeit elemzi, így színházbarátoknak ezért is izgalmas lehet a regény. Látszólag kiegyensúlyozott életét az zavarja meg, hogy az egyik végzős filmrendező hallgató felkéri, hogy szerepeljen vizsgafilmjében, amely a tanárok magánélete és munkája közötti viszonyt boncolgatja. Lotte beleegyezik, viszont ez a lépés teljes mértékben felbolygatja az eddig ideálisnak hitt életét.

A diák kihasználja, manipulálja a tanárnőt, aki mindeközben olyan kérdésekkel szembesül, amelyeket sosem mert volna feltenni magának. A skandináv szerzők éles lélektanát még csak most fedezzük fel magyar olvasóként, viszont mindenképp érdemes rájuk figyelni a következőkben.