A rock nem halott Erdélyben, mindig lesznek olyanok, akik az őszinte zenét és szövegeket szeretik

A rendszerváltás előtti erdélyi magyar könnyűzene romániai helyzetéről tartanak konferenciát március 3-án, pénteken Marosvásárhelyen. A szó veszélyes fegyver (volt) című esemény helyszíne a Studium HUB, Bolyai utca 15. Az esemény szervezőjét, Hints Zoltánt, a Marosvásárhelyi Rocksuli igazgatóját kérdeztük.

Mielőtt még a múlttal kezdenénk el foglalkozni, talán érdemes szétnézni a jelenben. Mit látunk most Erdélyben könnyűzenei téren? Milyen lehetőségei vannak azoknak, akik ezzel próbálkoznak?

Egészen komoly értékek vannak ezen a téren Erdélyben. Az pedig egy közösségi feladat, társadalmi kihívás, hogy ezeket az értékeket megőrizzük, illetve kamatoztassuk, másrészt a zenészeket motiváljuk a további alkotásra. A fiatalok egyértelműen aktívak és különböző területeken is alkotnak, nem csak a rockzenén belül: nagyon jó kezdeményezések vannak a jazz, a blues és sok más könnyűzenének nevezhető területen. Nemzetközi sikereket is elérő csapatok is vannak, és olyanok is, akik rengeteget koncerteznek, úgyhogy ilyen szempontból nyugodtan mondhatjuk, hogy jól állunk, van mit felmutatnunk.

Mégis sok esetben feltevődik az a kérdés, hogy el kell-e menni Magyarországra ahhoz, hogy egy erdélyi magyar könnyűzenész befusson? Itt például a Bagossy Brothers Company esete jut az eszembe.

Ez egy olyan döntés, amit meg kell hozzon egy csapat, amelyik egy bizonyos szintre már eljutott. Ahhoz, hogy tovább fejlődjön és növekedjen a hallgatósága, el kell döntse, hogy Bukarest vagy Budapest felé lép. Más lehetőség nálunk nem nagyon van, mert sokkal messzebbre azért nem szoktak elmenni a zenészeink. Ha Bukarest felé megy, akkor egyértelműen a román közönséget kell megszólítsa, ami a mi szempontunkból veszteség, mert akkor nem magyarul fognak énekelni. Ha magyarul akar érvényesülni, akkor Budapest felé kell kacsintgasson. Ennek előbb-utóbb, ha nagyon sikeres az illető csapat, akkor csak az az eredménye, hogy átkerül a határ túloldalára – mi szegényebbek leszünk, de az egyetemes magyar kultúra ellenben bővül.

Az erdélyi magyar zenészek, akik mondjuk meghozták ezt a döntést, ily módon, amikor megváltozik a stílusuk, zeneileg az erdélyiségüket elveszítik, miután egy másik, nagyobb közönséget akarnak megszólítani?

Ezt nem lehet általánosítani és esetről esetre változó választ tudnék adni. Elég sok ilyen példa van, úgyhogy nem is gondolok olyanra, hogy ezeket felsoroljam és egyenként kiértékeljem, de azt kell mondjam, hogy általánosságban az vehető észre, hogy azért gyökeret vernek az új hazájukba, és mind nagyon természetesen alkalmazkodnak az ottani elvárásokhoz, kihívásokhoz.

Mivel a pénteki, marosvásárhelyi konferencia címe A szó veszélyes fegyver (volt) valamilyen szinten visszautal arra, hogy a könnyűzenei konferencia hangsúlyosan odafigyel az erdélyi rock múltjára is. Van ez a híres mondás, hogy a punk nem halott. De vajon az erdélyi rock halott-e?

Határozottan nem, és erről több módon is meg lehet bizonyosodni. Rengeteg rockfesztivál vagy olyan fesztivál van, ahol rockzene is helyet kap, és ahol nagyon is pezsgő a hangulat. Természetesen megfigyelhető az elektronikus zene térhódítása, illetve a DJ-k nyomulása, de mégis megvan az a tendencia, hogy mindig is lesznek olyanok, akik az őszinte zenét, szövegeket szeretik. És ezek azért a rock felé irányulnak, mert arról mondható el leginkább, hogy talán a legőszintébb műfaj – néha szókimondó is, de ez vele jár. A fesztiválok tanúskodnak arról, hogy népes közönség és nagyon változó korosztály látogatja, a tízévestől a 60 évesig bárkit lehet ott látni, mert működik. És ugyanez a zenekaroknál is megfigyelhető: minden korosztály képviselve van a rock különböző ágaiban, tehát a klasszikus rocktól a metálig.

Reméltem, hogy valahol érintjük a rockzene és a szövegek szókimondó mivoltát, mert lényegében a cím is utal arra, hogy '89 előtt bizony sokkal nehezebb dolga volt a zenészeknek és a közönségnek, ha őszinte zenei élményben szerettek volna részt venni. Az erdélyi rock történetében milyen próbálkozások és gátak voltak?

A konferencia témája felé közeledünk ezáltal, ugyanis a rendszerváltás előtti időszakra koncentrálunk és szándékosan választottuk az Illés zenekarnak ezt a már-már ikonikus dalrészletét, hogy A szó veszélyes fegyver, ugyanis a kommunista rendszernek nagyon nem esett jól, hogyha az emberek nyíltan kimondták a véleményüket. Ahogy az előbb is említettem, a rock őszinte műfaj, tehát a rockzenészek ennek ellenére a '89 előtti időszakban is igyekeztek kimondani, ami a lelküket nyomta. Ergo ez általában nem tetszett az államhatalomnak, ezért igyekeztek megfigyelni, megfékezni, kordában tartani ezt a nem csak zenei, de társadalmi jelenséget.

Ebből a megközelítésből állítottuk össze a konferencia programját is. Külön előadás és külön kutatási téma bemutatás lesz arról, hogy az államhatalom, konkrétabban a titkosrendőrség miként építette be a besúgóit a zenészek közé vagy a közönségbe. Hogyan figyelte meg a zenei eseményeket. Gyakorlatilag mindenre odafigyeltek. Voltak néha kiskapuk, amiket vagy ki lehetett használni, vagy nem, ez többek közt szerencse dolga is volt, meg a felügyelőknek valamiképpen a jóindulatán is múlt. De a dalszövegekre mindig is nagyon odafigyeltek, annyira, hogyha magyar nyelvű előadás volt, előtte le kellett adni román fordításban a dalszövegeket, hogy elbírálják, mehet-e a közönség elé, vagy sem.

A zenészek pedig sokszor megpróbáltak túljárni a hatóságok eszén. Voltak azonban a vallási, néptáncos mozgalmakhoz hasonlóan csak kis közösségekben előadott, akár szamizdatnak nevezhető szövegek is?

Egészen biztosan igen, és ezen túllépve még azt is nyugodtan elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag a könnyűzene az a XX. század népzenéje, mert igazából egy párhuzam áll0tható fel. A dalszövegeket széles néptömegek adták tovább egymásnak, gyakorlatilag szájról szájra, mint a népzenét, mindenki egy kicsit hozzátehetett, mert nem volt olyan szigorúan lekottázva. Kisebb átalakítás abszolút belefért, és mint olyan, senkit nem zavart, hogyha valaki egy kicsit másképp adja elő azt a dalt. Nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy ezek a dalok egy-egy közösségnek a mottójává, mozgatórugójává válhattak. Akár tetszett, akár nem az államhatalomnak.

Mire világítanak rá azok a kutatások, amelyeket a konferencián bemutatásra kerülnek?

Ez igazából egy konferenciasorozat, mert egyetlen alkalommal, ekkora témakört nem lehet felölelni. Úgyhogy a konferenciát évről évre megszervezzük, és mindig egy-egy szűkebb területet vizsgálunk meg alaposabban. Tavaly a fő téma az volt, hogy hogyan alakult a leszakadt területek magyar vonatkozású könnyűzenéje, öt országból jöttek előadók és felvázolták, hogy a rendszerváltás előtt a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában miként alakult a magyar könnyűzene.

Az idei konferencia témáját leszűkítettük és kizárólag az erdélyi könnyűzenével foglalkozzunk. Hogy milyen helyszínek voltak, ez azért fontos, mert nem lehetett bárhol könnyűzenei, rockzenei eseményt szervezni. Milyen sajtóvisszhangjai voltak, magyarán mit engedtek publikálni az írott sajtóban, illetve a rádióban, tévében. Milyen átjárás volt a magyar és a román művészek között, egyáltalán tudtak-e egymásról, ha igen, akkor milyen szinten. És természetesen ez mind egy közös irányba mutat, hogy milyen nehézségek voltak, illetve ezt hogyan próbálták megoldani. Ezt azért is vizsgáltuk, mert mindezek ellenére nagyon komoly értékeket alkottak, maradandót, hanglemezek jelentek meg, rádióadások hangzottak el és tévéműsorok készültek. Ezek egy része megmaradt, a másik részét pedig úgy érezzük, hogy kötelességünk tovább éltetni.

Maradandó alkotásokat említ. Van esélye annak, hogy ezek a számok ismét előtérbe kerüljenek, új formában a közönség elé tárjuk?

Nagyon jól gondolja, van is most két ide közelítő projektünk. Az egyik, amelynek a célja, hogy összegyűjtsük mindazon hangfelvételeket, konkrétan a hanglemezeket, amelyek ezt a témát érintik. Egyelőre a Rocksuli birtokában van a Kárpát-medence legnagyobb hanglemez-gyűjteménye, ami ezzel a témával foglalkozik. És már nem csak erdélyi hangfelvételek, hanglemezek vannak a gyűjteményben, hanem a volt csehszlovák, illetve jugoszláv termés is.

Tavaly elkezdtük a következő projektünket, hogy fényképeket is gyűjtünk, amelyek a rendszerváltás előtti korszakban készültek és rockzenei eseményeket örökítenek meg, tehát nem csak zenekari fotókat, hanem helyszíneket, közönséget is. Mindennek az a célja, hogy a kézzelfogható, illetve látható, hallható emlékeket és bizonyítékokat begyűjtsük, és valamilyen módon ezeket a nagyközönség rendelkezésére tudjuk majd bocsátani. Természetesen ez egy alapos előkészítő és feldolgozó munkát igényel, ami éveket vesz igénybe, de távlatilag az a cél, hogy az alkotások a jövő generációi számára is bármikor elérhetőek legyenek, illetve modern formában is lehetőség legyen tálalni.

Nézem a konferencia programját, de nem látom, ezért kérdezem inkább, hogy magán a konferencián fel fognak lépni zenészek, lesz koncert is?

Volt erre példa, de az idén nem lesz. Többek közt azért, mert a konferencia közvetítve is lesz, és technikailag nehéz lenne megoldani, illetve az időkeretbe nem tudnánk beleférni. Olyan jó előadások jöttek össze, hogy teljesen kitöltik az időt, nincsen holtidő, és így konkrét zenélésre nem lesz lehetőség. Helyette egy újdonsággal jövünk, hogyha a zenéből nem elég, lesz egy külön előadás, ami egy párhuzamot von az irodalmárok és a zenészek közt. Ugyanis a problémák egy része tükröződik az irodalmárok életében is. Ha '89 előtt valaki egy verset, vagy novellát, vagy bármilyen irodalmi alkotást próbált a nagyközönséghez eljuttatni, hát az se volt teljesen zavartalan folyamat, és azért vannak közös elemek, úgyhogy lesz egy külön előadás, amelyik ezzel foglalkozik.

Ha nem tud valaki ott lenni élőben Marosvásárhelyen, akkor hol tudja követni az eseményt? Ha jól értem, akkor lesz online közvetítés is.

Igen, három nagy felületen is követhető lesz: a Hangfoglaló oldalán, a Beatkorszak oldalán, illetve a Marosvásárhelyi Rocksuli Facebook-oldalán is közvetíteni fogjuk. A Hangfoglaló és a Beatkorszak oldalán pedig utólag is visszanézhető lesz, mert feldolgozás után közzétesszük az előadások videóanyagát. Még továbbmenve, konferenciakötet is készül, mert a szó elszáll, az írás megmarad, úgyhogy igyekszünk, hogy ami elhangzik, és ha már ilyen értékes kutatási anyag összegyűlt – mert van, ami több éves kutatómunka eredménye –, azt nyomtatásban is megjelenítjük, hogy ezáltal is igyekezzünk megőrizni.