Bocsárdi László a Rokonokról: Ez a hatalomra került mindenkori értelmiségi rossz álma

2023. január 31. – 19:47

Bocsárdi László a Rokonokról: Ez a hatalomra került mindenkori értelmiségi rossz álma
Rokonok – Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Másolás

Vágólapra másolva

A kolozsvári magyar színházban rendez Bocsárdi László, aki Móricz Zsigmond Rokonok című regényét viszi színpadra. A főszerepben Viola Gábort láthatja a közönség, a díszlet Bartha József munkája. A panamázások regényeként számon tartott Móricz-mű nagyon áthallásos, és bőven tartalmaz a mának szóló üzeneteket is. Amint megtudtuk, Bocsárdit a főszereplő, Kopjáss István felkapaszkodása és bukása érdekelte. „Hogyan tud az ember egyik napról a másikra úgy haladni, hogy közben bele tudjon nézni a tükörbe?” – tette fel a kérdést a rendező a sajtótájékoztatón.

Az 1932-ben megjelent Rokonokat színpadra adaptálni már csak a korrupciós történet szövevényessége miatt sem könnyű. Bocsárdi László rendezése, amelyet február 5-én este héttől mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház, megkísérli megtalálni Móricz elbeszélő-technikájának színpadi megfelelőjét, de nem úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk.

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nemrég leköszönt igazgatója a 2004-ben bemutatott Pirandello-darab, Az öltöztessük fel a mezteleneket után tér vissza ismét rendezni Kolozsvárra.

„Panama. Mennyivel könnyebb egy országot szétlopni, mint felépíteni. Ady Endre 1899-ben egy országról ír, azt írja róla, hogy »a jövő térképén annak az országnak a helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez egy ország volt, de elsikkasztották«” – olvashatjuk az előadás beharangozójában. A kolozsvári előadás azonban nem feltétlenül a regény megjelenése után közel száz évvel is korrupt társadalmunk realista ábrázolása szeretne lenni, inkább arra reflektál, hogy hogyan reagálhat az egyén különböző extrém helyzetekben, milyen erkölcsi válaszokat ad, derült ki a kedd délutáni sajtótájékoztatón, ahol az alkotókat Tompa Gábor színházigazgató kérdezte.

„Számomra az a célja egy előadásnak, hogy egyrészt megtudjak magamról dolgokat, hogy ebben a pillanatban hol tartok, mit gondolok, hogyan érzek, s másrészt, arról, hogy mi történik körülöttem” – fogalmazott Bocsárdi László. Mint mondta, erre azért tartotta alkalmasnak Móricz regényét, mert Magyarország történelmének egy olyan pillanatát ragadja meg – a két világháború közötti időszakot – amely éppen fordulatai, zűrzavarossága miatt segít megérteni azt, ami most van.

Bocsárdi László rendező és Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója a Rokonok beharangozó sajtótájékoztatóján – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Bocsárdi László rendező és Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója a Rokonok beharangozó sajtótájékoztatóján – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

„Úgy értelmeztem, hogy a főszereplő egy idealista ember, aki a háborúból hazatérve, látva az ottani szélsőséges állapotokat, a halállal, bajtársak elvesztésével szembenézve sokkal visszataszítóbbnak látja az otthoni állapotokat, és a korrupcióval sokkal kevésbé tud azonosulni, mint mások, és az a tény, hogy olyan helyzetbe kerül, ahol lehetősége van tenni valamit, a kulcsa ennek a történetnek. Mi van, ha olyan helyzetbe kerülök, anélkül, hogy terveztem volna, hogy tehetnék valamit? A mindenkori értelmiségi története lehetne ez, aki hirtelen hatalmat kap” – magyarázta a rendező.

Mint mondta, Pistában egymásnak ellentmondó erők hatnak: a tenni akarás, de ugyanakkor a jobb élet iránt érzett vágyakozás is. „Hogyan tud az ember egyik napról a másikra úgy haladni, hogy közben bele tudjon nézni a tükörbe? Ez egy erkölcsi szempontból rendkívül fontos mű, és nyilván a nagy kérdés az volt számomra, hogy manapság az erkölccsel foglalkozni színházban mennyire szerencsés dolog, és a közönséget mennyire érdekli” – mondta.

A szerteágazó cselekményű regény színpadra adaptálása kapcsán Kali Ágnes dramaturg elmondta, hogy kezdettől fogva a rendezőnek „egy nagyon konkrét kép volt a fejében, hogy az egész történet a főszereplő, Pista körül forog. Mikor megvolt ez a kijelölt út, már egyszerűbb volt elindulni, hogy ezt a realista regényt egy olyan színpadi időre meg térre írjuk át, ahol Pista történetének összefüggésében jelennek meg mind a karakterek, mind pedig a történések. Ez volt a fő döntés, ami meghatározta a későbbiekben a szövegkönyvet” – mesélte.

Hogy mennyire aktualizálták a történetet? „A történet a színpadon játszódik, abban a környezetben, ahol van százhúsz néző, vannak a színészek, és van egy adott tér, amelyben megtörténik valami” – fogalmazott Bocsárdi László. Miközben az itt és most valósága a cél, az alkotók nem törekedtek realista társadalomábrázolásra, éppen ellenkezőleg: a szövegkönyvet, a teret, a színészi játékot sem a realizmus jellemzi.

A Linát alakító Györgyjakab Enikő, Bartha József díszlettervező és Bezsán Noémi koreográfus – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
A Linát alakító Györgyjakab Enikő, Bartha József díszlettervező és Bezsán Noémi koreográfus – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

„Én úgy hívom ezeket a tereket, amiket az utóbbi időben Lacival közösen kitalálunk, hogy »szinte semmi«” – fogalmazott Bartha József díszlettervező. Azaz a játéktérben alig van díszlet, nem rejtik el például a színpadi technikát, mindössze egy zsinórfüggöny és egy szőnyeg az alapkellék, ebbe pedig átlátszó polikarbonátból készült, „csontvázszerű” bútorok jönnek ki-be, jelezve a különböző helyszíneket, részletezte Bartha József. A képzőművész szerint a minimalista díszlet kevésbé vonja el a figyelmet a színészi jelenlétről.

Bocsárdi, mint mondta, azzal kísérletezett, hogy hogyan építhetné be az előadásba a regény leíró részeit, amelyek gyakran a szereplők rejtett gondolatait is tartalmazzák. Így jutott el ahhoz, amit „ki-be járkálásnak” nevez: a színpadon a szereplők egymáshoz, de egymásról is beszélnek. A koncepció másik fontos eleme a filmszerűség: a mozgó, guroló díszletelemek a kamera közelítését és távolodását idézhetik fel, „a vágáshoz hasonló dinamika jön létre”. Ez a megközelítés végül egy új szereplő beiktatását is magával hozta, az „ismeretlen nőét”, akinek eredetileg az volt a funkciója, hogy segítsen a nézőnek látni, ahogy a „film” készül, később azonban sokkal összetettebb karakterré vált.

A realizmust a színészi játékban is igyekezett kerülni, mondta Bocsárdi László. A rendező szerint az átélésre való törekvés azért problematikus, mert rá akarja venni a nézőt, hogy úgy érezzen mint a szereplő, és így a néző elveszti a kritikai viszonyulását a történésekhez. Ezzel szemben a cél az volt, hogy ha a néző egy adott pillanatban együtt is érez a szereplővel, a másik pillanatban kívülről lássa, szórkozzon rajta, lepleződjön le előtte. „Már elég rég megfogalmaztam magmanak, hogy a dinamikáját egy előadásnak az adja, hogy a néző színészhez való viszonyulása változik az előadás során. Sokféle nyelvet lehet használni egyszerre, és ez a dinamika tartja fenn a néző figyelmét, és nem a történet” – magyarázta.

A Rokonok főszerepét Viola Gábor alakítja, további szerepekben Kató Emőke, Györgyjakab Enikő, Bács Miklós, Dimény Áron, Farkas Loránd, Orbán Attila, Bíró József, Imre Éva, Varga Csilla, Kicsid Gizella, Kiss Tamás, Gedő Zsolt, Bíró Gergő, Fazakas Hunor, Filep Gergő valamint Tulogdi Botond látható.

Az előadás létrehozásában a rendező alkotótársai voltak: Kali Ágnes dramaturg, Bartha József díszlettervező, Cs. Kiss Zsuzsanna, jelmeztervező, Bezsán Noémi koreográfus, valamint Bányai Tamás világítási tanácsadó.

A Rokonok február 5-i bemutatójára, valamint a február 6-i előadásokra már elfogytak a jegyek, ezután február 15-én játsszák legközelebb.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!