Román szakértők a Sponsianus-érméről: az aranypénz hamisítvány, a császár meg nem létezett

Tudósok egy Erdélyben talált ókori aranyérme segítségével bebizonyították, hogy valóban élt az eddig kitaláltnak hitt harmadik századi római császár, Sponsianus – írtuk meg a BBC cikke és az MTI tudósítása alapján.

A Sponsianus nevét és képmását viselő érmét néhány másikkal együtt több mint háromszáz éve fedezték fel a mai Erdélyben, amelynek a nyugati és déli része az i. sz. II. és III. században a Dacia nevű római tartományhoz tartozott. Miután hamisítványnak vélték, az érmét egy múzeum szekrényébe zárták.

A tudósok most azt mondják, az érmén mikroszkóp segítségével felfedezhető karcolások azt bizonyítják, hogy kétezer évvel ezelőtt már forgalomban volt a Sponsianus-érme.

A Román Akadémia több szakértője szerint azonban ez nem így van, és továbbra is fenntartják véleményüket, hogy hamisítványról van szó. A Hotnews portál több szakembert megkérdezett, közöttük Emanuel Petacot, a Román Numizmatikai Társaság elnökét is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az említett kutatást végzők közül senkinek nincs átfogó tapasztalata a numizmatikában, mindannyian csak az ún. fizikai-kémiai vizsgálatok specialistái az érmevizsgálatok terén.

Gyenge utánzat, amelyet mintegy 300 évvel ezelőtt gyárthattak

Természetesen az ilyen jellegű vizsgálatok nagyon fontosak, fejtette ki Emanuel Petac, azonban szerinte nem szabad figyelmen kívül hagyni a már létező szakvéleményeket, amelyek az említett érmét a 19. század közepe óta hamisítványnak tartják. Többek között így vélekedett a híres Henry Cohen is, aki a Francia Nemzeti Könyvtár „Cabinet des médailles” numizmatikai gyűjteményének volt a kurátora, aki 1868-ban rossz minőségű, modern hamisítványokként utasította el őket.

A római császári érméket leíró és rendszerező katalógusában így nyilatkozott a szóban forgó Sponsianus-érméről: „minden szempontból nevetséges hamisítvány”, mind a stílus, mind a történelmi információk, a kontextus és az érmén megjelenő ábrázolások szempontjából.

Több okból sem lehet valódi római érme, jelentette ki Petac is: „stilisztikai szempontból az előlap borzalmasan néz ki. Az előlap körirata semmiképpen sem tartja be azokat a szabályokat, amelyek kötelezőek voltak a császárok által kibocsátott aureusok esetében.” A császár fejét egészen az 5. század végéig minden esetben profilból ábrázolták, a fej lehet fejdísz nélküli, illetve babérkoszorúval, sugárkoronával, diadémmal vagy sisakkal díszített.

Az aureusokon azonban az uralkodót mindig babérkoszorúval vagy fedetlen fővel ábrázolták, a sugárkorona csak a bronzpénzeken fordult elő. Itt meg egy sugárkoszorús aranypénzzel állunk szemben, ami teljesen rendhagyó a római császárkori érmeábrázolásokban.

Továbbá, a római kori érmék az előlapjukon minden esetben tartalmazták az uralkodó teljes nevét, amelyek három részből állnak: praenomen, nomen gentile, cognomen, ez személyi, családi, és gyakran testi tulajdonságot megjelölő név. A császárkor első századában szokás volt, hogy az érméken feltüntetik, hogy az illető császár kinek a fia (F, FIL = filius), illetve unokája (N, NEP = nepos). Felsorolták az uralkodó hivatali címeit is (bár ezek a hátoldalra is kerülhettek), továbbá megtisztelő nevei is az előlapon szerepeltek. E címeket, neveket legtöbbször rövidítve tüntették fel az érméken.

Petac szerint a Sponsianus-érme betűinek egy része nagyon kezdetlegesnek néz ki, sőt vannak közöttük elhibázottak is: ilyesmire nincs példa egyetlen római császári érmén sem, különösen nem aranyérmén. „Az érmék kibocsátója maga a császár volt. A pénzverés teljes folyamata neki volt alárendelve. Az arany címletét, a terjesztést, az ikonográfiát és a megvalósítást illetően minden rendkívül jól szabályozott volt, nem volt helye a tévedésnek” – részletezte a szakember, hogy miért tartja valószínűtlennek az ókori származást.

Petac szerint az érme hátlapja is megerősíti azt, hogy nem egy eredeti római kori érméről van szó, ugyanis az ott látható ábrázolásoknak semmi közük a római világhoz. A római érmék hátlapjának különleges jelentőségük van: mivel az érmék a birodalom minden szegletébe eljutottak, így propaganda- és hírközlő szerepet egyaránt betöltöttek. A hátlapok ábrái az állami és politikai élet, a kül- és belpolitikai és hadi események változásait tükrözték, összekapcsolva a megfelelő vallási elemekkel.

A hátlapi ábrázolásokban az első és a harmadik század közt az istenek, istennők vannak előtérben. A harmadik század végétől az érmék már közvetlenebbül adtak hírt a politika alakulásáról, háborúról, békéről stb. Az érméken a római pantheon gyakorlatilag minden istene előfordul.

„Ebben az esetben nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mit akar ábrázolni a hátoldal. Van néhány búzakalász, valami, ami úgy tűnik, mintha egy katonai trófea volna, valamint néhány emberi alak ábrázolására tett kísérletet az érmekészítő.

Ez egy aberráció. Stilisztikailag, ikonográfiailag esélye sincs arra, hogy valódi császári római aranyérmének minősüljön”

– fejtette ki nézőpontját a szakember, és megállapította, hogy az érme készítője olyan személy lehetett, aki rendelkezhetett némi tudással, de nem volt a legjobb műértő.

Az érmék vizsgálatakor azt is megállapították a szakemberek, hogy szokatlanul nehezek (10. 02 g, szemben Fülöp 4,30-ával), úgy tűnik, hogy öntötték őket (a szokásosabb bélyegzési eljárás helyett), azonban Wayne Sayles ókori numizmatikus szerint, mivel a korabeli bitorlók és császárok gyakran efemer emberek voltak, a további érmék hiánya és a fennmaradtak szokatlan tulajdonságai nem tekinthetők bizonyítéknak arra, hogy Sponsianus valójában nem létezett.

Sponsianus császár nem létezett, a név egy kreálmány

Florian-Matei Popescu, a Román Akadémia archeológusa szerint történelmi szempontból semmiféle bizonyíték nem létezik egy Sponsianus nevű császár létezésére, a név – ami eleve egy csinált névnek tűnik – alig szerepel két vagy három feliraton, ahhoz képest, hogy a Római Birodalomban több százezer feliratot találunk. A Kr. u. 1. századi Itáliában, amikor mégis megjelenik a Sponinus, akkor ez rabszolgai kontextusban történik, mivel a név a „sponte sua” (latinul – saját akaratból, önszántából) kifejezésből származik. Ez a rabszolgának adott elnevezés a gazda rendelkezésére álló személyt jelölte.

Popescu rámutatott, hogy ha az érmék valósnak bizonyulnak, akkor sokkal valószínűbb, hogy Arab Fülöp uralkodásának idejéből, Kr. u. 244-249-ből származnak, nem pedig Kr. u. 260-ból, ahogy a PLOS One-ban közzétett tanulmány állítja. Az eddigi források ugyanis, amelyek feltételesen elfogadnák Sponsianus létezését, Arab Fülöp korszakára teszik azt, mint egy olyan uzurpátorét, aki valamilyen úton-módon megpróbálta megszerzeni a császári hatalmat az akkor uralkodó imperátortól.

Egyébként Arab Fülöp Dáciában pénzverdét nyitott, és itt készültek az úgynevezett Daciai tartományi érmék, amelyek Kr. u. 247/248 és Kr. u. 255/257 között jelentek meg. Ezek alacsony értékű bronzérmék voltak, az akkori kor zsebpénzének számítottak. Azonban dáciai hadseregek kifizetésére szolgáló bronzkibocsátások szempontjából is nehéz elfogadni, hogy létezhetett egy Sponsianus nevű bitorló, aki aranyérméket bocsátott ki a vidéken – vélik a szakemberek, hiszen mire használhatta volna az aureusokat? A katonáknak nem adhatta, mi indokolta volna, hogy aranypénzt verjen egy olyan vidéken, ahol nincs szükség rá?

A PLOS One-ban a történeti rész nagyon gyengén van lefedve,

jelentette ki Florian-Matei Popescu archeológus, rávilágítva, hogy ami a Kr. u. 260 utáni datálást illeti, nincsenek források, amelyek ezt megerősítenék. A történettudomány jelen állása szerint annyit tudunk, hogy Dáciát Gallienus császár (Kr. u. 253-268) alatt vesztette el a római birodalom. Aurelianus császár nem tett mást, mint Kr. u. 270 után tudomásul vette a helyzetet, és megpróbálta visszaállítani a Dunától délre a római közigazgatást.

Sponsianus, ha létezett volna, akkor azokhoz a római bitorlókhoz tartozott volna, akiknek névsorát legteljesebben a Historia Augusta közli, ahol egy fejezetet szenteltek annak a körülbelül 30 trónbitorló zsarnoknak, akik a harmadik századi válság idején, Kr. u. 235 és 284 között megpróbálták különböző módszerekkel megszerezni a hatalmat – hívta fel a figyelmet Popescu, aki szerint túl kevés az említése a névnek, ahhoz, hogy valóban létező személyként föltehessük a bitorlók listájára. „Alapvetően sokkal többnek kellene lennie ennél a csekély számú, Skóciában őrzött érménél és a Brukenthal Múzeumban őrzött példánynál ahhoz, hogy Sponsianusról létező történelmi figuraként beszélhessünk.”

Nyilvánvaló, hogy mindenki kíváncsi, de rendkívül szilárd dokumentációs alapokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy alapvetően megváltoztassák azt a képet, amely az ókor évtizedes kutatásai során alakult ki – jelentette ki az archeológus, aki szerint a kémiai elemzések nem elegendőek ahhoz, hogy az eddig elfogadott álláspontot megváltoztassák. A szakember felhívta a figyelmet, hogy még az arany származásának elemzése sem történt meg, ami fontos információkkal egészíthetné ki az eddigi ismereteket.

Mit mondanak a Sponsianusról felállított elméletek?

A tudósok több elméletet is felállítottak arra vonatkozóan, hogy mikor és hol tevékenykedett Sponsianus. Az egyik elmélet, amely az aurei mellett talált más érméken alapul, Sponsianus tevékenységét a 240-es évekre datálná. Úgy gondolják, hogy ez III. Gordianus (Kr. u. 238-244) vagy Arab Fülöp (Kr. u. 244-249) uralkodásának idejére tehető. Aureiájának elhelyezkedése alapján egyes tudósok azt feltételezik, hogy Pannóniában rendezhetett felkelést. Ilkka Syvänne történész a felkelést Fülöp uralkodásának elejére teszi, és Sponsianust a későbbi bizánci történetekben említett, homályos Severus Hostilianusszal azonosítja, bár megjegyzi, hogy a bizonyítékok közvetett jellegűek.

Egy másik lehetőség szerint egy katonai parancsnok volt, aki császárrá koronáztatta magát, amikor 260 körül Dáciát elvágták a birodalom többi részétől. A folyamatban lévő járvány és polgárháború, valamint az akkoriban széttöredezett birodalom miatt Sponsianus átvehette a főparancsnokságot, hogy megvédje Dácia katonai és polgári lakosságát, amíg a rend helyre nem állt. A rómaiak végül 271 és 275 között kiürítették Dáciát.

Jesper Ericsson szerint Sponsianus azért volt felelős, hogy fenntartsa a katonaság és a polgári lakosság ellenőrzését, mivel körül voltak kerítve és teljesen el voltak vágva a birodalomtól. Annak érdekében, hogy a tartományban működő gazdaságot teremtsenek, úgy döntöttek, hogy saját érméket veretnek.

A Római Birodalom ebben az időszakban rendkívül instabil volt; sok periférikus területet fel kellett adniuk, hogy lerövidítsék és védhetővé tegyék a birodalmi határokat. Sponsianus több ezer emberért találhatta magát felelősnek, a birodalom központi rendszerének támogatása nélkül, ellenséges törzsekkel körülvéve; ebben az összefüggésben a császári cím felvétele a rend fenntartására tett kísérletnek tekinthető. Sponsianus uralmára máshol nem találtak bizonyítékot, és ez arra utalhat, hogy a bitorló nem volt érdekelt, vagy nem volt sikeres a rá bízott provincia megerősítésében.