Az elhagyott romániai gyerekek múzeuma újabb virtuális kiállítással várja a látogatókat

„Üdvözöljük önöket Románia egyik legfelkavaróbb történetének – az elhagyott gyermekek történetének – szentelt térben.” Így fogadja látogatóit október 28. és 30. között az Elhagyatottság Múzeuma. Holnaptól vasárnapig bezárólag a bukaresti múzeumban egy VR-kiállításon keresztül lehetőségük lesz felfedezni a látogatóknak az elhagyott gyermekek jelenségét Romániában, történelmi dokumentumokkal és digitális tárgyi emlékekkel alátámasztva. A kiállítás a kommunista időszakot és az abortuszt betiltó 770-es rendelet hatásait mutatja be, és a fővárosi diadalív közelében található egykori Szent Katalin Gyermekotthonban tekinthető meg.

Az Elhagyatottság Múzeuma (Muzeul Abandonului) arra vállalkozott, hogy a fellelhető mozaikdarabkákból összeállítja a romániai gyermekelhagyás jelenségének és történetének az elmúlt 50 évét, különös tekintettel a kommunista időszakra és a hírhedt 770-es dekrétumnak a román társadalomra gyakorolt hatásaira.

A múzeum multidiszciplináris csapata – történészekből, pszichológusokból, antropológusokból, kommunikációs szakemberekből és újságírókból – már majdnem egy éve kutatja, hogyan jutott el Románia oda, hogy több százezer gyermeket hagytak ott a különböző gyermekotthonokban, de ami még fontosabb – hívják fel erre is a figyelmet a szervezők –, miért tartja még ma is Románia a gyermekelhagyás európai rekordját.

„Az Elhagyatottság Múzeuma egy interaktív virtuális múzeum, amely a túlélők és érintett személyek tanúvallomásait dokumentálja, illetve egy szimbolikus épületet, a Máramarosszigeti Fogyatékkal Élő Kiskorúak Elhelyező Központját digitálisan megközelíthetővé, bejárhatóvá teszi. Ebben a rekonstruált, virtuális térben jeleníti meg egy olyan hely és jelenség közelmúltbeli történetét, amely a nagyközönség számára kevésbé ismert” – mondta el Ciprian Făcăeru – a digitális múzeum koordinátora.

Ebben a szakaszban az Elhagyatottság Múzeumának honlapján lehet felfedezni az egykori hírhedt épület külsejét, amely a digitális szkennelés révén a romániai elhagyatottság jelképes emlékhelye és a történelmi jóvátételt megcélzó projekt otthona lett.

A máramarosszigeti központot a menthetetlen kiskorúak számára 1973-ban alapították. Az épületet kifejezetten a román állami gyermekvédelmi szervek által menthetetlennek ítélt 200 gyermek elhelyezésére és gondozására tervezték. A 30 éves működés alatt 738 gyermeket utaltak ebbe az intézetbe. Közülük 279-en itt haltak meg. A túlélők közül kevesen tudnak tanúskodni, de néhányan a projekt részesei, és az ő vallomásaik már elérhetőek a múzeumhoz kapcsolódó platformokon.