„Javában benne vagyunk a pulzálásban” – indul a pulzArt Sepsiszentgyörgyön

Milyen társadalmi igényre válaszol a sepsiszentgyörgyi pulzArt?

Sepsiszentgyörgy ugyan kis vagy közepes városnak minősül, de szellemiségében sokkal inkább jellemző, tetten érhető a nagyvárosi mentalitás. Részben azért, mert sokan hazatértek egyetemi éveik vagy külföldi kalandozásaik után, részben, mert a kultúra mindig erős szerepet kapott városunkban. Így közönségünk mindig is nyitott és kíváncsi volt az újszerű művészeti formákra, a színház, a zene, az irodalom terén egyaránt, ezért ezt a fajta érdeklődést célozzuk meg. Ugyanakkor megteremtjük annak a lehetőségét, hogy azok a diákok, fiatalok, akik nem tudnak nagy európai városokba utazni, itthon is találkozhassanak a kortárs művészeti irányzatokkal.

Nincs elég kortárs művészet a városban? Egyáltalán mennyire nyitottak rá az emberek?

Sepsiszentgyörgy egyértelműen nyitott a kortárs művészetre, ezt tükrözi a sok rendezvény is és a kulturális intézmények munkássága is. A pulzArt kortárs művészeti fesztivál ennek a szellemiségnek a hozadéka, és a helyi törekvések mellett a nemzetközi szcéna lüktetését hozza a városba. Cinkostársaink ebben a helyi és hazai alkotók, akik kapcsolataik révén hívnak külföldi fellépőket. A pulzArt támogatja a formabontó kezdeményezéseket helyi és nemzetközi alkotókkal egyaránt, ráadásul a legsikeresebbek általában azok, melyeknél a külföldi produkciókba helyi művészek is bekapcsolódnak. Ez egyúttal rendkívül sajátossá, személyessé teszi az egész rendezvényt.

Évről évre megszervezitek, mi az, amit elvártok az eseménysorozattól? Milyen hatással van szerintetek a szentgyörgyiekre?

Olyan inspiráló, gondolatébresztő, innovatív művészeti csemegéket hozunk Sepsiszentgyörgyre, melyeket az országban egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán lehet látni, úgy érzem ez a pulzArt egyik legnagyobb előnye. Mivel inkluzív rendezvényt akarunk szervezni, ezeket megpróbáljuk minél közelebb hozni az emberekhez, akár a járókelőkhöz is a köztéri, közösségi rendezvényeink révén. Hiszen mennyire izgalmas, amikor munkából hazafelé menet betérsz egy olyan előadásra vagy koncertre, amely pár napja például Tokióban, azt követően meg Londonban turnézik. Vagy a főtéren interaktív fényinstallációba, 3D-mappingbe botlasz esténként.

Még pár nap van a rendezvény kezdetéig. Ideje hátradőlni és élvezni a pulzálást, vagy a java csak most jön?

Hátradőlni még nem lehet, de javában benne vagyunk a pulzálásban, ezt nagyon élvezzük. Gyakran azon kapom magam, hogy ugyanolyan kíváncsisággal várom a fesztiválprogramokat, mint aki csak most próbálja ki először a pulzArt-élményt, mintha nem is a szervezéssel foglalkoztam volna az elmúlt hónapokban.

Mi az, ami még hátra van?

A napokban fogadjuk a meghívottakat, ez számunkra is nagy élmény. Az izgalmas készülődés időszakában vagyunk, amikor már érezni a vibrálást a levegőben, de még szüszpansszal teli. Bízom benne, hogy ez a kiadás is annyi örömet, mosolyt és új gondolatot hoz mindannyiunk számára, mint az előző kiadások.

Mi köré épült idén a koncepció, és mivel készültök?

A reinvent, az újragondolás, újraértelmezés a 8. kiadás mottója. Két év kényszerszünet után újra kívántuk definiálni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az egyén, a közösség és a kultúra metszéspontján állnak. A pulzArt fesztiválnak korábban is újító szándékú, értékteremtő és kapcsolatteremtő szerepe volt a helyi közösség és világszínvonalú produkciók között, így idén is ilyeneket hoztunk el. Legtöbb a műfaji határokat feszegeti, értelmezi át, interdiszciplináris jellege miatt vált maradandóvá, meghatározóvá. Nassim Soleimanpour iráni rendező Fehér nyuszi, vörös nyuszi (White Rabbit, Red Rabbit) című előadása például teljesen új drámai formát hozott létre, melyre azelőtt nem volt példa: nincsenek próbák, nincs díszlet, nincs jelmez, nincs rendező. Az előadást egy-egy helyi színész adja elő négy alkalommal. Miet Warlop After All Springville című produkciója például a performansz és az installáció elemeit emeli be színpadi előadásába. A Strangeface Theatre Company mindössze tíz nézőnek játszott intim bábjátékot hoz. De hasonlóan különlegesek a zenei (Fazer, Noya Rao, Hugo Kant, Egoless) vagy irodalmi (Szvoren Edina, Vasile Ernu, Jászberényi Sándor) meghívottak is – mindenki egy kicsit másként értelmezi át a meglévő kereteket, műfaji konvenciókat.

Mi az, amit ti újragondoltatok a rendezvény kapcsán?

Például a helyszínjelölő dekorációkat, a zászlófüzéreket, melyek ezúttal nem új, hanem újrahasznosított bannerekből készültek. Vagy a bulik helyszínét, melyek idén a Zamat kávézóban kapnak helyet. De a rendezvény dátuma sem szokványos, eddig kora ősszel került megszervezésre a pulzArt.

Mi az idei év kihívása?

Visszafogni a vágyakat, hogy két év szünet után mi mindent tudunk és nem tudunk Sepsiszentgyörgyre hozni.

A PulzArt az eddigi években nagyon erős felhozatallal állt elő mind zenei, mind előadók terén. Megmozgatta a várost arculatilag és képezte is a lakókat a műhelymunkák során. Idén kik azok, akikre büszkék vagytok, és kikről nem érdemes lemaradnunk?

A főbb fellépőket már említettem, rajtuk kívül a köztéri és közösségi installációk, események és műhelymunkák, amiket feltétlenül ki kell próbálni. Sugár János merész Időjárőr projektjéhez tartozó lakókocsi például már vasárnap óta rója az utcákat és személyes történeteket gyűjt a járókelőktől. A watchthis.works virtuálisan megelevenedő #SEPSI dizájnja és látványos aszfaltfestése is már napok óta hangol a fesztiválra. A KreaCo csapata pedig esténként virtuális játszótérré változtatja majd a főteret interaktív fényinstallációkkal a rendezvény ideje alatt. A gyermeket és felnőtteket egyaránt megszólító műhelyfoglalkozásokon például Lego-elemekből lehet majd robotokat építeni, de reInvent Symbols textilműhelyre is lehet még jelentkezni, ahol linómetszetek segítségével nyomtathatunk ruhadarabokra. A pulzArt nyomai és lenyomatai a város szövetében tehát már a rendezvény előtt elkezdenek impregnálódni, de igazán maradandó élményeket a látogatók majd a fesztivál ideje alatt szerezhetnek.