Mennyit látnak az önkormányzati fenntartású színházak abból a 270 millió lejből, amit a fejlesztési tárca szánt nekik?

Jó hír volt a különböző helyi kulturális intézmények számára, hogy bizonytalan anyagi helyzetüket egy kis plusz pénzzel segítené a kormány. Tavaly kezdődött a nagy pénzosztás, több száz millió ment vissza az önkormányzatokhoz azzal a céllal, hogy abból az ő fenntartásukban lévő intézményeket finanszírozzák. Azonban míg a színházak arra számítottak, hogy ezek az összegek valóban pluszként jelennek meg költségvetésükben, kiderült, hogy a városi vagy megyei tanácsok nem épp így gondolják. A művészeknek maradt tehát a kuporgatás, az épületek továbbra is omladoznak, málladoznak, a technikai felszerelésekről ne is beszéljünk. Idén is megismétlődött mindez: a minisztérium, akárcsak tavaly, augusztusban kihirdette, hogy – az önkormányzatok kérésének megfelelően – küldi a pénzt.

Közel 270 millió lejt juttat a fejlesztési tárca 65 romániai színháznak, operaháznak és filharmóniának, amelyek helyi önkormányzatok alatt működnek – jelentette be Cseke Attila miniszter.

„A fejlesztési minisztérium által megítélt összegek azoknak a kulturális előadó-művészeti intézményeknek a támogatását célozzák meg, amelyeket nem az országos költségvetésből finanszíroznak. Ez a kiegészítés lehetővé teszi, hogy ezek az intézmények fedezni tudják működési költségeiket és beruházásokat hajtsanak végre” – olvasható az RMDSZ honlapján megjelentetett közleményben. A tájékoztató arra is kitér, hogy „a pénzt a fejlesztési minisztériumhoz a törvényes határidőn belül benyújtott kérelmeknek megfelelően osztották el azok között az önkormányzatok között, amelyek fennhatósága alatt közhasznú előadó-művészeti intézmények működnek” – áll az ismertetőben, azaz leegyszerűsítve a történetet, aki kért, kapott. De nem a kulturális intézmények nyújtották be a kérést, hanem az önkormányzatok.

„A helyi jövedelemadóból begyűlt összegek két százalékát fordítjuk olyan kulturális előadó-művészeti intézmények fenntartására és fejlesztésére, amelyek önkormányzati alárendeltségben működnek és nem kapnak egyébként állami finanszírozást. Erre teremtettük meg, az RMDSZ javaslatára, a szükséges jogi keretet, ez a program múlt évben indult el. Azóta van lehetőség arra, hogy a decentralizált kulturális intézményeket támogatáshoz juttassuk” – nyilatkozta Cseke Attila RMDSZ-es fejlesztési miniszter.

Az RMDSZ által is továbbított miniszteri közlemény szerint a közel 270 millió lejből a nagyváradi Szigligeti Színház részesül 4,4 millió lejes finanszírozásban, a kolozsvári Puck Bábszínház kap 4,2 millió lejt, és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kap 4,3 millió lejes támogatást. Hargita megyében a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Csíki Játékszín és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház összesen 4,6 millió lejes támogatásban részesül, illetve a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának 6,3 millió lejes támogatást ítélt oda mai döntése értelmében a kormány, és a temesvári Csíki Gergely Állami Magyar Színház 4,3 millió lejes finanszírozásban részesül. Támogatást kapnak továbbá az aradi (4,3 millió), nagyváradi (4 millió), brassói (6,9 millió), kolozsvári (16,1 millió), marosvásárhelyi (8,2 millió), és a temesvári (8,8 millió) filharmóniák is.

A számok alapján azt hihetnénk, hogy az említett kulturális intézmények az önkormányzatok által megítélt éves költségvetésükön kívül plusz jövedelemhez jutottak, azonban ez korántsem így van. A minisztérium által megítélt összegek az önkormányzatokhoz kerülnek, és mindegyik polgármesteri hivatal vagy megyei tanács maga dönti el, hogy hogyan fogja felhasználni: a megkérdezett színházigazgatók nyilatkozata alapján az a kép rajzolódik ki, hogy legtöbb esetben az intézmények nem érzik azt, hogy bővült a keret, több pénz állt a házhoz, ugyanis az önkormányzatok eleve úgy terveznek már év elején, hogy a minisztérium által juttatott összegre is alapozzák az intézmények finanszírozását. De vegyük sorra a megkeresett társulatokat, hiszen mindenhol másképp zajlik az egyeztetés, ha egyáltalán van.

Nagyvárad: nem pluszba kapjuk, hanem a kialkudott éves költségvetés 60 százalékát ebből fedezi a megye

Czvikker Katalin, a Szigligeti Társulat igazgatója elmondta, hogy a magyar tagozat mintegy évi 11 millió lejből gazdálkodik, ebből 10 millió lej érkezik részletekben az önkormányzattól és egymillió lejt a saját bevételek tesznek ki. Az intézményvezető szerint, ha a megítélt 4 millió lejt most kézhez kapná, nem tudná, mihez kezdjen vele, mert év végéig el sem lehetne költeni. Mi több, a tavalyi évhez hasonlóan arra számítanak, hogy idén, év végén is lesz egy második visszaosztás, ahol, ha a 2021-es évhez hasonló támogatást kapnak, akkor újabb 3 millió lej érkezne az önkormányzathoz, amelyet ennek a Szigligeti Társulat finanszírozására kellene fordítania. Ennek az elköltése év végéig azonban fizikai lehetetlenség, hacsak nem tudnák már az év elején, hogy egészen biztosan számíthatnak ezekre az összegekre, és akkor különböző fejlesztéseket is lehetne eszközölni, illetve a teljes évadot is másképp lehetne szervezni.

A gyakorlat ezzel szemben az, hogy azt osztják be, amit év elején kapnak, így olyan esetek is előfordulnak, hogy saját bevételből finanszíroznak előadást. Annak ellenére, hogy a 10 millió lejes költségvetés soknak tűnik, idén a rezsiköltségek és fizetések levonása után a színháznak mindössze 340 ezer leje maradt produkciókra a tavalyi 640 ezerhez képest. Ez mindössze 5 előadás finanszírozására volt elég. Czvikker elmondása szerint a 90-es évek szintjén áll most a színház anyagi háttér és művészeti lehetőségek szempontjából.

Az intézményvezető kiemelte, mindenképpen jó elképzelés a kettős finanszírozás, azonban ennek eredményét csak akkor lehetne látni, ha az önkormányzat valóban pluszként csatolná legalább egy részét a minisztériumtól befolyó összegnek ahhoz a költségvetéshez, amelyről év elején közösen döntenek. A tavalyi év tapasztalata viszont azt mutatja, mondta el Czvikker, hogy gyakorlatilag az év elején kialkudott költségvetés 60 százalékát a fejlesztési minisztérium által visszaosztott forrásokból fedezték. Azaz nem az valósult meg, hogy valóban több forrásból, nagyobb bevételhez jusson a színház és kiszámíthatóbbá váljék a működése, illetve a fejlesztési stratégiára is tudjanak gondolni, hanem továbbra is fennállnak az anyagi gondok. A Szigligeti Színház vezetője arról is beszámolt, hogy nemrég kért egy szerény költségvetés-kiigazítást, 552 ezer lejt, hogy az új évad produkcióit tudják finanszírozni, azonban nincs meggyőződve arról, hogy a Bihar Megyei Tanács megszavazza ezt, holott a megítélt 4 milliós összegből talán jutna erre is, azonban az önkormányzat nem kommunikál a művészeti intézménnyel, és a források felhasználása nem történik átlátható módon.

Csíkszereda, Udvarhely, Gyergyószentmiklós: jobb nem lesz, de legalább a túlélés biztosítva van

Veress Albert, a Csíki Játékszín igazgatója a Transtelexnek elmondta, nem hiszi, hogy ezzel a visszaosztással több pénz jutna a színháznak, mert ő úgy látja, nem pluszba kapják ezt az összeget az intézmények, legalábbis a csíkszeredai társulatnál nem így érzékelték. Nem nőtt meg a színház költségvetése, jelentette ki, hozzátéve, hogy a most megítélt 2 millió 400 ezer lejes összeg mintegy a felét jelenti az intézmény éves költségvetésének. Amikor arról érdeklődtünk, hogy hogyan történik az év közbeni finanszírozás, a színházigazgató vázolta, hogy év végén leadnak egy költségvetéskérést, amely alapján „minden hónapban csepegtetnek egy kicsit” az intézménynek.

A fejlesztési minisztériumnak elküldött támogatásigényléskor sem egyeztettek az önkormányzattal, hogy mire kérnék az összeget, és annak ellenére, hogy most a polgármesteri hivatal ezt megkapta, az új évadra tervezett bemutatók, illetve a Lurkó fesztivál költségvetése még mindig nem biztosított száz százalékosan.

Veress kifejtette, ez a helyzet folyamatos újratervezésre kényszeríti őket, és annak ellenére, hogy az önkormányzat azzal biztatja a társulatot, hogy minden megoldódik, nehéz úgy tervezni, hogy nem lehet tudni mire támaszkodhatnak. Bár számukra nem átlátható, hogy kerül elköltésre a fejlesztési minisztérium által folyósított összeg, abban bíznak, hogy mégiscsak a működésüket könnyíti majd meg.

Nagy Pál, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor színház vezetője szerint sem rózsás a helyzet. „Egyre több önkormányzat megtartja magának ezt a pénzt” – mondta a Transtelexnek a színházigazgató, arra utalva a kijelentésével, hogy nem lehet lekövetni, pontosan hogyan is osztja be a polgármesteri hivatal azt az összeget, amelyet a színházra kellene költenie.

„Legalább három lábon kellene állnia egy ilyen kulturális intézménynek, mint a mienk” – fejtette ki véleményét Nagy Pál, azonban meglátása szerint ez az összeg nem a második vagy harmadik lábat jelenti, mert az önkormányzat saját forrásként kezeli ezt a pénzt, tehát a színház csak abban az esetben tud tervezni vele, ha jó az együttműködés a kulturális intézmény és a városvezetés között. Ellenkező esetben nem az történik, ami a színháznak jó volna, hanem amit a városháza önkényesen eldönt. Székelyudvarhely esetében most arról tárgyalnak, hogy a kapott összegből kicseréljék a székeket a nézőtéren – ez a befektetés nemcsak a színháznak jó, hanem az összes intézménynek, amely ugyanabban az épületben működik.

Albu István, a gyergyószentmiklósi Figura vezetője is úgy gondolja, hogy a legtisztább az volna, ha lenne egy elfogadott éves költségvetés, és ezt az összeget azon felül kapnák meg a társulatok. Gyergyószentmiklóson azonban ez a kérdés teljesen másként tevődik fel, hívta fel a figyelmet a helyi sajátosságokra Albu, aki elmondta, hogy például a 2017-es év elején a városi tanács nem is akarta megszavazni a színház számára a költségvetést, ugyanis soknak találta. Egy olyan kisvárosnak ugyanis nagyon nagy erőfeszítést jelent a társulat eltartása.

Albu szerint sem teljesen világos a minisztériumi elképzelés, hogy az önkormányzatok, avagy a színházak megsegítése a konkrét cél ezzel a visszaosztással. Abban reménykedik azonban, hogy a most megítélt összegből sikerül finanszírozni a Figura számára az új játszóhely kialakítását, mert a rohamosan növekedő költségek mellett a városnak biztos nem volna pénze erre.

Cseke Attila: Az elképzelés az volt, hogy plusz forrásokhoz jussanak a kulturális intézmények

A Transtelex megkereste Cseke Attila fejlesztési minisztert is az ügyben, hátha kiderül, hogyan lehet ellenőrizni azt, hogy valóban a megfelelő célra használják-e az önkormányzatok a hozzájuk érkezett pénzt. A tárcavezető ismertette a program alapelvét, miszerint a helyi önkormányzattól befolyó személyi jövedelemadót 2%-át osztják vissza, ami azt jelenti, hogy ha az önkormányzatnak sikerült azt száz százalékosan begyűjteni, akkor a 100%-nak a 2%-át megkapják az ő fenntartásában működő színházak, filharmóniák stb. Ha még nincs begyűjtve a 100%, ami teljesen reális, akkor az addig begyűlt adóból számítják ki az említett két százalékot. Innen vannak az eltérések is a megítélt összegek között. A részarányos leosztásnak tudható be, hogy hasonló nagyságú városok és színházak esetében eltérés mutatkozik a megítélt összegek között. A miniszter arra is felhívta a figyelmet, hogy ezt úgy próbálják orvosolni, hogy kétszer osztják ki a pénzt, egyszer az első félévet követően, július-augusztusban, másodszor pedig decemberben. Az országban van 9 olyan megye, ahol vagy nem működik önkormányzati kulturális intézmény, vagy nem igényeltek támogatást: az innen befolyó adót visszaosztással megkapja a többi megye. Ezért van az, hogy több olyan önkormányzat is van, amely többet kapott, mint az illető megyében befolyt személyi jövedelemadtó 2%-a.

Nagyjából eddig tart az átlátható része a történetnek, mert az önkormányzatokhoz érkezett összegeket a megyei vagy a városi tanács kezeli, és az ő hatáskörébe tartozik, hogyan költi el ezeket a pénzeket. Egy dolog biztos: a színházra, bábszínházra, filharmóniára kell költenie. Cseke hangsúlyozta, hogy azért is szerepel tételesen mindegyik kulturális intézmény neve a listán, mert ez a pénz az említett intézményeket illeti meg, és mivel ez plusz forrást jelent, úgy is kellene kezelni. Emiatt szerepel az idéntől kezdve a befektetések eszközlése a kormányhatározat szövegében: azaz a visszaosztott összegből olyan infrastrukturális fejlesztéseket is le lehet bonyolítani, amelyekre egyébként nem jutna pénz az önkormányzati forrásokból.

A miniszter szerint a több évtizede önkormányzati fenntartásban működő intézmények esetében olyan helyzetek teremtődtek, amelyek szükségessé tették azt, hogy ezek plusz forráshoz jussanak, ugyanis egyre nagyobb szakadék tátong a kulturális minisztérium által finanszírozott létesítmények és a város vagy megyei színházak között. Ezért kellene felelősségteljesen elkölteni a kiutalt összegeket, hangsúlyozta a miniszter, mert ezeknek az a célja, hogy a kialakult különbségeket kiegyenlítsék. Egy kulturális intézmény fenntartása költséges, és jelentős erőfeszítést feltételez a fenntartó részéről, ismerte el a tárcavezető, kormányzati segítség nélkül ezek az intézmények egyre lejjebb csúsznának, és létükben lennének fenyegetve, ezért abban reménykedik, hogy az önkormányzatok felelősségteljesen kezelik az új forrásokat, és lehetőségként tekintenek rá.

Azt is megkérdeztük a minisztertől, mi történik, ha ez az egyeztetés a színházak és az önkormányzat között nem történik meg, ha a döntéshozatalba nem vonják be az intézményvezetőket, színházigazgatókat. „A végrehajtás ellenőrzése nem tartozik a minisztérium hatáskörébe”, jelentette ki Cseke Attila és hozzátette, az állami számvevőszék ellenőrzi, hogy a kiutalt források rendeltetésszerűen legyenek felhasználva. A miniszter hangsúlyozta, hogy sehol, sem az eredeti törvényszövegben, sem a későbbi kormányhatározatokban nincs szó arról, hogy az önkormányzatok dönthetnek kizárólagosan arról, hogyan kerülnek felhasználásra ezek az összegek. A visszaélések kiderítése azonban nem a minisztérium feladata.