Minden válság egy fordulópont, amelyből továbbléphetünk a pusztulás vagy a fellendülés irányába

2022. augusztus 04. – 17:45

frissítve

Minden válság egy fordulópont, amelyből továbbléphetünk a pusztulás vagy a fellendülés irányába
A Vármezői Nyári Tábor résztvevői – Fotó: a szervezők archívuma

Másolás

Vágólapra másolva

A társadalomban egyre fokozottabb a válságtudat – sorolni az egymásra tevődő gondokat fölösleges lenne. Ezzel egyidőben képtelennek látszunk cselekvési irányokat kijelölni, így az a fokozott, feszült belátás, hogy baj van, tanácstalansággal párosul. Ilyen helyzetekben elemi szükségletté válik megismerkedni olyan emberekkel és gondolatokkal, cselekvési és szervezeti modellekkel, amelyek és akik más és más módokon, lokálisan, vagy az összkép perspektívájából gondolkodva tesznek valamit a válságtendenciák ellen.

Ilyen interakcióknak adott helyet a július 28. és augusztus 1. között, idén először megszervezett Vármezői Nyári Tábor. A Szolidáris utópiák című rendezvény, a tranzit.ro alapítvány közreműködésével kapott helyett a Maros megyei Vármezőn. A szervezők (Bíró Noémi, Dobrai Zsolt Levente és Gegő Virág) hosszú távú szándéka, találkozási pontot és fórumot teremteni – s ennek révén lehetővé tenni a tudásmegosztást és kapcsolatépítést – a társadalmi cselekvés iránt elkötelezett hazai, magyarországi (és más külföldi) személyek, csoportok és szervezetek között.

Rengeteg aktuális kérdés, amely az akut válságtudat és a tanácstalanság metszéspontjában található, nem kapott helyet az idei tábor repertoárjában. (Az egyik ilyen válság, a koronavírus-járvány miatt sajnos több meghívott is távolmaradásra kényszerült.) De a napirendre került beszélgetések azt bizonyítják: van mit tanulnunk egymástól, és ami talán még fontosabb – van miért.

A tábor első napjának tematikája a mozgalomtörténet volt

A résztvevők délelőtt történeti előadásokat hallhattak a romániai Magyar Dolgozók Szövetségéről Főcze János, a magyarországi Népi Kollégiumok Országos Szövetségéről K. Horváth Zsolt, illetve Jordáky Lajos szociológus és politikus életútjáról Antal Róbert-István előadásában. Az előadásokat követő beszélgetés legfontosabb tanulsága alighanem az volt, hogy

itt az ideje elsajátítanunk azt a baloldali történelmet, amely a létezett szocializmusokkal és a róluk szóló diskurzusokkal egyaránt feszültségben áll.

Ezen politikai szervezetek, kulturális és népművelési törekvések, politikusi életutak történetei fontos taktikai és stratégiai dilemmákat jelenítenek meg.

A délutáni szekció a mozgalmak kutatásának volt szentelve. Rosenfeld Annajuli egy részvételi akciókutatásról számolt be, amely keretén belül azokat a budapesti mozgalmakat és szervezeteket vizsgálta, amelyekben ő maga is részt vett. Ezt követően egy izgalmas műhelyfoglalkozást vezetett, amely a résztvevők olyan problémákat kellett elemezzenek, majd megoldásokat javasolniuk ezekre, amelyek egy szervezet működése során felléphetnek.

A Nők és lakhatás című előadás meghívottjai – Fotó: a Vármezői Nyári Tábor archívuma
A Nők és lakhatás című előadás meghívottjai – Fotó: a Vármezői Nyári Tábor archívuma

A második nap tematikája: a lakhatás

A délelőtti kerekasztalbeszélgetésen a Pata-Cluj részéről Adorjáni Júlia és Tonk Gabriella, a Sepsi Helyi Akciócsoport Egyesület képviseletében Veres-Nagy Tímea, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközponttól Cifrusz Márton és Pósfai Zsuzsi, az Utcáról Lakásba Egyesülettől pedig Tóth Melinda vettek részt. A beszélgetésben egyszerre merültek fel konkrét stratégiák az önkormányzatokkal való együttműködésre és a társadalmi inklúzióért folyó küzdelem viszontagságaira, illetve szó volt a regionális és globális ingatlanpiacokon észlelt hosszú távú tendenciákról is. Bár leginkább a nehézségekről szólt a délelőtt, három dolog egészen világosan körvonalazódott:

  • az irdatlan erőfeszítést igénylő, mikroszinten végzett szociális munka mellett nélkülözhetetlenek a barátságos önkormányzatok,
  • egy, a társadalmi igazságosság jegyében megfogant politikának integrálnia kell a személyes viszonyok szintjén folyó projektek tanulságait az ingatlanpiac társadalmi szintű megváltoztatásának programjával,
  • minden projektnek szüksége van alapelvekre (ilyen a housing first – a lakhatás az első), amelyeket megőriznek a legnagyobb kihívások esetében is.

Délután a lakhatási válság sajátosan nőket érintő aspektusairól volt szó. A romániai helyzetről László Éva egyetemi adjunktus (BBTE) tartott videóelőadást, a magyarországi viszonyokról a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület részéről Dés Fanni, a Periféria Központtól pedig Pósfai Zsuzsi mutatták be Nők és Lakhatás című kutatásukat. Mindkét országról elmondható a nők elleni erőszak túlélőit ellátó hálózatok hiányossága és a kedvezőtlen intézményes közeg; a bizonytalan vagy veszélyeztetett helyzetben élő nők szélsebesen csúsznak a lakhatási szegénység állapotába – a lakhatás elvesztésének reális veszélye a bántalmazóknak kedvez. A beszélgetésen az Artemis Egyesületet Adorjáni Júlia és Tonk Gabriella képviselték, akik konkrét példákkal illusztrálták az intézményes környezet akadálypályáját.

Egy másik közös pont volt az, ahogyan a politikai szféra „ellopja” a nők ellen elkövetett erőszak túlélőit ellátó projektek szerkezetét, anélkül azonban, hogy konzultálnának azokkal a szervezetekkel, amelyek tagjai évek óta önerőből és ellenszélben létrehozták az ellátórendszereket, vagy kiküzdötték az így is korlátolt erőforrásokat – ezzel ezt az értékes szakmai tudást kizárva az állami-intézményes szolgáltatásokból.

A tábor utolsó napján ökopolitikáról és klímaválságról beszélgettek a résztvevők és meghívottak

Délelőtt Szigeti Attila egyetemi adjunktus vezetett szemináriumot a klímaválságot okozó politikai-gazdasági folyamatokról és a válságra érkező politikai válaszlehetőségről (ilyen az amerikai Green New Deal, az EU-s Green Deal, de a radikálisabbnak tekintett Degrowth – vagy nemnövekedési – mozgalom, de a szolidáris gazdasági modell is). Bár a szeminárium célja leginkább optimista üzenet közös megfogalmazása lett volna, a beszélgetés előterébe az életvitel koordinált, önkéntes megváltoztatásának valószínűtlensége, illetve a fosszilis üzemanyagtermelő óriásvállalatok ereje került.

Az utóbbiak, együtt az ökoszisztémaromboló agráripari tőkével (és a nagytőke más frakcióival) egyelőre úgy látszik szorosan kézben tartják az eddigi nemzetközi klímavédelmi stratégiát. Mint a szeminárium során kiderült,

a jelenlegi gazdasági rendszer nem összeegyeztethető a klímaválság elkerülésével (ami az emberi élet, de legalábbis a nemmilliomosok életének szempontjából fölöttébb kívánatos lenne),

ugyanakkor egyelőre túlságosan erőtlen a jelenlegi gazdasági érdekekkel való szervezett társadalmi szembeszállás.

A remény délután érkezett – bár ezt nem vitte túlzásba. Mindazonáltal a fenntarthatóságról, a város és vidék viszonyáról, valamint a zöld közösségépítésről szóló beszélgetés során mindegyre bebizonyosodott: nem lenne olyan nehéz az átállás. Materiális akadálya legalábbis kevés. A beszélgetésen részt vett a Csíki Kiskertes Mozgalom részéről Haba Tünde, A Szolidáris Gazdaság Központtól Szemenyei Barabás, a Nature Education Community Center (NECC) részéről Szabó Csilla és a Focus Eco Center Romania képviseletében Hajdu Zoltán.

Több stratégiát és problémát is vázoltak a meghívottak. Például olyan hálózatok vagy koalíciók létrehozását, amely kisgazdákat és városi fogyasztókat köt össze, az utóbbiaknak egészséges ételt, az előbbieknek jövedelmet biztosítva – az ilyen hálózatok a város és vidék közötti viszony lehetnének képesek újjáépíteni. Egy másik, pedagógiai stratégia, a természet megismertetése fiatalokkal, és ezen felül a természettel-együtt-élés lehetőségeinek közös felfedezése. A gazdasági oldalon említésre érdemes a szolidáris gazdasági modell, mindenekelőtt a szövetkezet elveit követő formák, amely szervezeti szinten is alternatívát jelentenek az ipari jellegű mezőgazdasági termeléssel szemben. A problémák azonban itt is hasonlóak: önkormányzatok és kormányok blazírtsága a válsághelyzettel szemben, illetve a gazdasági érdekcsoportok következetes lobbitevékenysége.

Az Első Vármezői Nyári Tábor mindezzel nem merítette ki a társadalmainkat sújtó bajok lajstromát. Szerencsére azonban az ezek ellen mozgósítható erőket sem. Mindkettő folytatásra utaló jel, ami magából a dologból látszik következni. A névben az „Első” hagyományteremtő szándékot sejtet – e sorok írója őszintén reméli, hogy lesz folytatás. Azt hiszem szükségünk van egy másfajta nyári egyetemre Erdélyben, másfajta együttgondolkodásra itt, a fenyőfák alatt.