Benedek Levente a „szotyizó Orbánról”: akinek van humorérzéke, az tudja élvezni ezt az alkotást

Csütörtök este Kolozsvár központjának macskakővel burkolt kis utcájában, a White Cuib galéria előtt kisebb tömörülésbe futhattak bele a járókelők. Az összeverődött társaságból román és magyar beszélgetésfoszlányokat kapunk el, majd a kiállítótérbe bekukkantó román személy meglepett felkiáltását: „Hoppá, ez valami bátor dolog!” Kétségkívül, hiszen Deus Ex Saliva cím alatt bemutatták Benedek Levente műalkotását, a „szotyizó Orbán Viktort”.

A Transtelex szerkesztősége is kapott kiállítás-meghívót, amin ez állt:

„DEUS EX SALIVA avagy Európa erős embere, Magyarország leggyőzhetetlen utcai harcosa, Felcsút Maradonája, a nemzet böllére, a dakota közmondások feltalálója, az aranyköpések verhetetlen szónoka, a normcore-divat diktátora, az ország- és stadionépítő népvezér, az oligarchák védőszentje, a pálfordulások utánozhatatlan kaszkadőre, az illiberalizmus felkent papja, az Európai Unió liftbe fingó rosszfiúja, a műparasztság feketeöves világbajnoka, a polgári trottyos lazaság megtestesítője és keleti háborús bűnös diktátorok lekötelezett barátja,

a kötcsei szemkápráztató zöld ingjében elszórja értékes magvait a Kárpát-medencébe, hogy annak népe sokasodjon,

megidézve ezzel Ai Weiwei csodálatos installációját és bevonulva az egyetemes művészettörténetbe.”

Mátyás szülőháza és a Karolina tér környékén megtekinthető a mű:

Mint kiderült, a műalkotás nem egy lezárt, befejezett alkotás, hiszen a látogatók nyugodtan szotyizhatnak a művész és Orbán Viktor társaságában, hozzájárulva az alkotáshoz.

Megkérdeztük Benedek Leventét, hogy hogyan határozná meg az alkotását:

„Ez egyrészt egy politikai gag, másrészt homage egy általam tisztelt művésznek és műalkotásának. Harmadrészt egy személyes dolog” – foglalta össze röviden.

Benedek elmondta, hogy a projekt még 2017-ben indult, a személyes vonatkozás pedig az, hogy akkoriban szokott le a dohányzásról, és a kiesett fixációt tökmagozással helyettesítette. A magok héját pedig elkezdte gyűjteni. Másrészt akkoriban találkozott Ai Weiwei képzőművész híres és megítélése szerint nagyon szép installációjával, amelyben napraforgómagokat használt a kínai alkotó. „Én nagyon szeretek egyrészt paródiákat készíteni, másrészt ilyen homage dolgokat: ha szeretek egy képzőművészt, akkor szeretem az ő munkáját újraértelmezni, felhasználni” – mutatott rá a magok és a kortárs művészet kapcsolatba hozására.

Emellett a képzőművész folyamatosan követi az aktuális közéleti történéseket, illetve foglalkoztatja az identitás kérdése: „Mint egy székelyföldi, aki Temesvárra, egy multikulturális városba költözött, érdekel ez az egész identitáskérdés, ami a székelységet-magyarságot illeti. Hogy mi az, hogy magyar? Hogy minket erdélyi vagy magyarországi magyarokat ki reprezentál, és miként?” A vizuális művész 12 éve követi Orbán Viktor nyilvános szerepléseit, úgy a verbális kommunikációját, mint azt, „hogy vizuálisan mit és hogyan jelenít meg magából, azt a politikai marketinget, ahogyan bemutatja, eladja magát: a nép egyszerű gyermekétől, a disznóvágó bölléren keresztül, a stadionban szotyizó emberig. Ezek a képek mindig érdekeltek.”

Benedek Levente érdeklődése a politikai művészet iránt, abból fakad, hogy plakátokkal foglalkozik (szerk. megjegyz.: két éve egyéni tematikus plakátkiállítása volt Kolozsváron a pandémiáról), és „a plakátművészet nagyon közel áll a propagandaművészethez”. Innen már csak egy lépés van ahhoz a kérdésig, hogy a magyar kormány, vagy a Fidesz, vagy egyáltalán bármilyen politikai rendszer milyen propagandát használ.

„Ezt próbálom a művészetben feldolgozni. És valahogy adta magát, hogy a saját maggyűjtésemet, Ai Weiwei munkáját, és Orbán Viktornak ezt az imidzsét összekapcsoljam. Öt éve gyűjtöttem a maghéjakat hozzá, és tudtam, hogy egyszer valamikor csak megtalálom ennek a helyét, ahol ki fogom állítani.”

Az alkotó elmondta, a kiállítás apropóját az adta, hogy a White Cuib galéria – amit egy baráti társaság működtet és tart fenn – megkereste, hogy szerepeljen valami aktuálissal az ukrán helyzet kapcsán. Azonban mivel a művésznek erre nem volt kellő ideje, felajánlotta, hogy a „szotyizó Orbán Viktort” állítja ki, mivel kapcsolódik a szomszédban zajló háborúhoz, illetve a szomszédban zajló választásokhoz.

„Tudtam, hogy olyan helyen nem fogom tudni kiállítani ezt az alkotást, ahol felmerül a politikai vagy önkormányzatai függőség” – jelentette ki a művész a független művészeti terek fontosságát hangsúlyozva.

Arra a felvetésünkre, hogy az alkotást vélhetően sokan politikai ellenzéki provokációként értelmezhetik a felfokozott választási hangulatban, ami miatt támadásoknak is érhetik, megjegyezte, hogy régebb voltak olyan kiállításai, ahol sokkal vulgárisabb, provokatívabb volt.

„Nem a provokáció a célom, de nyilván szeretek ilyen élesen és nyíltan fogalmazni vizuálisan” – jelentette ki.

Kiemelte, attól, hogy egy politikai személyt, egy pártot, egy kormányt kritizál, az nem jelenti azt, hogy a másik oldallal tartana, ugyanis ezektől a művészet távolságot tart.

„Ezeket megtapasztaltam, kaptam halálos fenyegetéseket is, szokva vagyok és bírom az ütést” – jegyezte meg a művész, aki szerint műalkotása egy nagyon barátságos és humoros megközelítés.

„Sőt, azt gondolom, még azok is tudnak azonosulni vele, akik egyébként Orbán Viktor hívei. Egy egészséges ember, akinek van humorérzéke, az tudja élvezni ezt az alkotást. Szerintem nincs ebben akkora provokáció” – mondta, hozzátéve, hogy már csak azért sem számít támadásokra, mert nem egy konzervatív magyar közegben van a kiállítás, hanem egy multikulturális román galériában.

A kiállítás április 16-ig, hétfőtől szombatig 17 és 20 óra között, a White Cuib galériában megtekinthető. A tervek szerint az alkotásnak budapesti bemutatója is lesz.

A jövő hét folyamán a művész bent lesz a galériában, és tovább folytatja a munkáját. Azokat is szívesen látja, aki nem ért egyet vele, mivel civilizált keretek között nyitott a vitára, a párbeszédre. Illetve lehet szotyizni, beszélgetni, mert ez az alkotás egy közösségi interaktív work in progress projekt is.