Szörényi Levente: Nem tudom már felhozni magam, nincs segítség a kozmikus szférából

Szörényi Levente, a magyar könnyűzene legendás alakja volt Veiszer Alinda videós interjúsorozatának legutóbbi vendége. A 78 éves zenésszel folytatott beszélgetés – melyet az előfizetők itt nézhetnek meg – legfőbb, folyton visszatérő témája az István, a király volt. Szörényiből elmondása szerint a talán legnépszerűbb magyar rockopera újrafeldolgozása nem hozza elő a nosztalgiát, mert alapvetően a rendezés, a megjelenítés újdonságaival van elfoglalva.

„Nem az én dolgom nosztalgiázni, hanem a közönségé.”

Szörényi úgy véli, „a közönség egy része nem akarja megérteni, hogy a Vikidál már nem tudja elénekelni Koppány szerepét”.

A művészet nem arról szól, hogy berúgjuk az ajtót

Az 1983-ban bemutatott István, a király legnépszerűbb szerepe egyébként nem Koppányé, hanem Rékáé (a pogány törzsfő megkeresztelt lányáé), a szereplőválogatáson arra szoktak a legtöbben jelentkezni. Az idén negyvenéves rockoperát az államszocialista kultúrpolitika vezetője, Aczél György is „zseniális”-nak tartotta, és azt mondta róla, hogy „a Nemzeti Színházban a helye”. Szörényi némi keserűséggel hangjában elevenítette fel, hogy az előadásról készült filmfelvétel olyan rossz minőségű volt, hogy ezen lényegében megbukott az István, a király nyugati bemutatójának lehetősége.

Szörényi elmondta, hogy ő tisztában van azzal, hogy a darabot mindig megpróbálják aktuálpolitikai szempontból megközelíteni, de ennek ellenére szerinte „megkarcolhatatlan”. Tréfálkozva azt is megjegyezte:

„Ha befizetik a jogdíjat, akkor rendben van.”

Évtizedes szerzőtársa, Bródy János közös dalaikhoz írt szövegeinek többségét egyébként nem tartja politikai értelemben direkteknek, de megjegyezte, a „pengeélesre aktualizált” Fehér Annapéldául a Kádár-rendszer bukása után „kifújt”.

„A művészet nem arról szól, hogy berúgjuk az ajtót.”

Ha már Bródy János, Szörényi úgy jellemezte a politikailag tőle igen távol álló egykori szerzőtársát, hogy ő egy „bozótharcos és ideologista”, ezért szerinte addig fogja folytatni a zenélést, amíg bírja. Szörényi saját meglátása szerint a zenének rendel mindent alá, ezért a Fonográf 2018-as koncertjével zenészként lényegében nyugdíjba vonult.

„Nem tudom már felhozni magam, nincs segítség a kozmikus szférából.”

Gondolt a fene '83-ban a rendszerváltásra!

Az István, a királyba hiába látják bele egyesek a rendszerváltás előhírnökét, Szörényi szerint „gondolt a fene” akkor még a rendszerváltásra. A darab átütő sikere „betakarta”, egy ideig nem tudta, hogyan tud majd továbblépni, kétségeit – a két dal kivételével teljesen az ő szerzeményeit tartalmazó – Végtelen úton című 1986-os szólóalbumba írta bele. Az István, a királyt egyébként a határon túl csak 2003-ban mutatták be először, Csíksomlyón; Szörényi szerint az akkori magyar jobboldal és a darabot „pogány ihletésűnek” tartó egyház ellenkezése miatt. Végül egyébként Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök „tárgyalta le” a bemutatót Adrian Năstase akkori román miniszterelnökkel, a bemutatón pedig Szörényi egyetlen fideszes politikussal sem találkozott.

A siker az István, a királyig nem járt együtt a pénzzel; kölcsönökre szorult, előre felvette a jogdíjait – ami „sörözésre elég volt, de családalapításra már nem”. Már egy 1991-es interjúban is felszólalt a pénz hajhászása ellen, elmondása szerint igyekszik tartózkodni a vásárlástól „a saját lelki tisztasága és egyensúlya megőrzésére” érdekében.

Kereskedelmi tévékhez egyetlen tehetségkutató zsűrijébe sem hívták, de nem is menne, mivel nem szeret „bohóckodni”, és nem is szimpatikus neki az, hogy volt olyan jelentkező, akit megaláztak. A tehetségkutató műfajával egyébként nincs baja, az István, a király jubileumi változatához is rengeteg énekest hallgattak meg.

Veiszer Alinda idézett egy, az Ifjúsági Magazinban megjelent levélből, mely „Szörényi elvtárs” majomszerű szőrzetét és Nyugat-majmolását kritizálta, melyet Szörényi szerint „az aligai pártüdülőben” fogalmazhatott meg valaki. Neki egyébként sokkal rosszabbul esett, amikor egy másik levélben nagyképűnek nevezték. A riporter felolvasta három Zorán-rajongó 1968-as fenyegető levelét is, melyről Szörényinek eszébe jutott, hogy azután határozta el, hogy komolyan veszi a zenélést, miután az Ifjúsági Parkban megnézte Zoránt (akiről „Zora” néven hallott) és zenekarát.

1100 éve küzdünk a Nyugattal

Szörényi Levente régóta szponzorál a magyar őstörténet emlékei után kutató ásatásokat a Pilisben, a Holdvilág-árok környékén, azonban az ásatásokat eddig vezető régész halála miatt egyelőre új szakmai vezetőt keresnek, azonban amíg él, ezt a törekvést nem adja fel. Arról viszont nem nyilatkozott, hogy milyen leletekre számít. Annak ellenére, hogy a magyar őstörténet rendkívüli módon érdekli, a Magyarságkutató Intézet által összehozott Pozsonyi csata című „filmet” nem látta, mert „nem akarta magát zavarba hozni”. Azt azért elmondta, hogy azt a történelmi szálat fontosnak tartja, hogy a magyarok hiába vették fel a kereszténységet, a német-római császárokat ez egyáltalán nem tartotta vissza az ország elleni hadjáratoktól.

„A hőn áhított Nyugat, ahová a szovjet időkben is szerettünk volna tartozni, soha nem bánt velünk kesztyűs kézzel. 1100 éve ezzel küzdünk. Ha nem tagozódunk be, akkor megálljatok! És ez a pozsonyi csatával kezdődött.”