„Én abszolút a klímaváltozás mellett állok” – Európa legnagyobb médiavállalkozójának harca a klímaaktivisták, a Covid-lezárások és Angela Merkel ellen

Mathias Döpfner Németország, és egyben Európa legnagyobb médiavállalata, az Axel Springer igazgatója és 22 százalékos tulajdonrészével fő részvényese. Az elmúlt évtizedekben hozzászokhatott a kiadó németországi zászlóshajója, a Bild által kavart botrányok viharaihoz – most azonban ő került egy kiadós médiavihar szemébe. A die Zeit szerdai (előfizetés híján elérhetetlen) cikke ugyanis alapjaiban kérdőjelezi meg a magát az utóbbi években egyszerű vállalatvezető helyett inkább vizionárius gondolkodóként pozícionáló Döpfner közéleti karakterének autentikusságát.

Döpfner a klímaváltozással kapcsolatban 2017-ben azt írta, hogy „a meleg korszakok mindig sikeresebbek voltak az emberiség hűvösebb korszakainál”, ezért ő „abszolút a klímaváltozás mellett áll”, mellyel nem harcolnunk kéne, hanem igazodni az új követelményekhez.

Felbukkantak kevésbé szofisztikált gondolatai is, például a civilizációs karakterizációban megfogalmazott „Szabad Nyugatot, az intoleránt muszlimok és a többi csőcselék megbaszhatja”.

A jelenleg 60 éves vállalatvezető, aki a berlini fal leomlásakor még harminc éves sem volt, publikált üzenetei alapján a legjobban az egykori keletnémeteket utálja. Az „ossi”-k szerinte „vagy kommunisták, vagy fasiszták, nem bírnak a két szélsőség között megállni”, és amikor 2019 őszén Németország az újraegyesülés 30. évfordulóját ünnepelte, akkor Döpfner egy olyan cikk megírásán töprengett, mely az egykori NSZK és az NDK újbóli szétválasztására tett volna javaslatot, az egykori kommunista tartományokat egy mezőgazdasági- és ipari termelésre korlátozott bármunkás-zónává degradálva. Ötlete ihletőjének saját anyját nevezte, aki „mindig mondta, hogy az ossikból soha nem lesznek demokraták” – ez a kifogás különösen zavarbaejtő egy olyan ötlet kapcsán, mely akaratuk ellenére választaná és minősítené le Németország lakosságának jelentős részét.

A leghíresebb ossi, akit Döpfner kipécézett, nem más, mint Angela Merkel exkancellár, akinek a járvány gazdasági hatásait enyhítő csomagját „a szabadpiac végé”-nek és – a náci hatalomátvételre utalva – „egy új 1933”-nak nevezte. A Bild egyébként a járvány alatt folyamatosan uszító hangvételű cikkekben támadta a kormányzat járványellenes intézkedéseit, a „koronafetisizmust” és a „be nem oltottak üldöztetését”.

Merkellel szemben Trumpot a topmenedzser privát üzenetei alapján igen nagyra tartja, a Közel-Kelet iráni árnyékháborúját irányító Hászim Szulejmánival végző 2020-as dróntámadás után azt írta, hogy el kéne venni Barack Obama 2009-es – bizarr módon elnöksége első évében odaítélt – Nobel-békedíját, és oda kéne adni az elismerést Trumpnak.

Döpfner az Axel Springer belső üzenőfalán azt írta:

Az elmúlt négy évtizedben írt cikkeimből kiderül, miről mit gondolok, és minden egyes publikált szavamért vállalom a felelősséget. De kontextusából kiragadott töredékeket nem lehet úgy tálalni, mint az én „valódi gondolataimat”.

Döpfner állítása szerint fenn kívánja magának tartani a jogot”, hogy a „valódi fenyegetést jelentő klímaváltozásokra adott egyes reakciókon gúnyolódjon”, a keletnémetek és muszlimok ellen pedig nincsenek előítéletei, ellenben valóban aggódik a szélsőjobboldal keleti tartományokban mutatott népszerűsége és a radikális iszlám miatt.

Németország vezető bulvárlapjának számító Bildet 1952-es alapítása óta folyamatosan politikai elfogultsággal és a brit bulvármédiához hasonló lejáratókampányokkal vádolták – és nem csak vádolják, a német médiahatóság ugyanis minden évben több tucat ügyben marasztalja el. Ez a tény az amerikai média érdeklődését már korábban felkeltette, ugyanis az Axel Springer a Business Insider után 2021-ben a befolyásos politikai lapot, a Politicót is megvásárolta; ekkor Döpfner azt nyilatkozta

kiváltság és felelősség lesz segíteni ezt a kiemelkedő médiumot jövőjének alakításában. Az objektív és minőségi újságírás most fontosabb, mint eddig valaha. Kölcsönösen hiszünk a szerkesztői függetlenség és a pártoktól független tudósítás fontosságában.

(via The Guardian)