Ferenc pápa utódja eldöntheti az egyház irányát: a reformok folytatása vagy konzervatív fordulat jön?

Ferenc pápa halálával nemcsak egy karizmatikus egyházfő távozott az élők sorából, hanem egy korszak is véget ért a katolikus egyház történetében. A következő pápa megválasztása most nem csupán személyi kérdés: az egész világ figyel arra, hogy a bíborosok a Ferenc által képviselt progresszív irányt folytatják-e, vagy visszatérnek egy konzervatívabb, középre húzó egyházképhez. A döntésnek teológiai, politikai és kulturális tétje is van – évtizedekre meghatározhatja az egyház jövőjét. A kérdés az is: Európa veszi-e vissza a vezető szerepet, vagy ismét a világ más részeiről jön az egyházfő?

Ferenc pápa pápasága alatt az egyház soha nem látott módon nyitott a perifériák felé – nemcsak szimbolikusan, hanem szervezetileg is. A Vatikánban számos kulcsfontosságú pozícióba került latin-amerikai, afrikai és ázsiai püspök. A bíborosi kollégium átalakítása nyomán most a választásra jogosult 138 bíboros közül 110-et maga Ferenc nevezett ki – ez a testület ma sokkal globálisabb, mint bármikor korábban.

Ferenc pápa ugyanakkor olyan változásokat indított el, amelyeket korábban sokan elképzelhetetlennek tartottak. Helyet adott az egyházban az LMBTQ-hívőknek, nyitottabban kezelte az elváltak és újraházasodottak kérdését, és felszámolta a túlzott ragaszkodást a hagyományos latin miséhez. Emellett reformálta a Vatikán pénzügyeit, átalakította a bíborosi kollégium összetételét, és olyan perifériáról érkező egyházi vezetőket emelt magas pozíciókba, akik korábban esélytelenek lettek volna. A társadalmi igazságosság, a migránsok védelme és a környezetvédelem hangsúlyozása mind hozzátartoztak Ferenc pápa örökségéhez.

Most viszont kérdés, hogy az utódja milyen irányt vesz. Egyes egyházi megfigyelők szerint az elmúlt évek feszültségei után a bíborosok egy „nyugodtabb”, konzervatívabb vezetőt keresnek. Az angliai Catholic Herald szerkesztője szerint sokan olyan pápát szeretnének, aki visszahozza a tanítások világosabb határait, és kevésbé „zavarja fel az állóvizet”.

A Reuters új információkat és hangsúlyokat hoz Ferenc pápa utódlásának kérdésében: kiemeli, hogy a jelenlegi konklávé sokkal kevésbé európai központú, mint korábban, mivel Ferenc tudatosan épített egy sokszínűbb bíborosi testületet. Olyan országokból is nevezett ki bíborosokat, amelyek korábban soha nem adtak egyet sem (pl. Ruanda, Mongólia, Dél-Szudán, Tonga), miközben szándékosan kihagyta több hagyományos nyugati (főként olasz és amerikai) egyházmegyét, ahol konzervatív vezetés uralkodott. A bíborosválasztások során tehát a földrajzi és szemléleti nyitás is szerepet kapott. Bár 109 választásra jogosult bíborost ő nevezett ki, így az ő irányvonalának folytatása logikus lenne, a cikk rámutat: nem garantált, hogy utódja teológiailag hasonló lesz. A konklávé előtti Bíborosok Tanácsa megbeszélésein az is meghatározó lesz, hogy a bíborosok szerint a következő pápa milyen személyes és vezetői profilnak kell megfeleljen – és ez akár fordulatot is hozhat a Ferenc által megkezdett reformfolyamatban.

A legesélyesebb jelölteket máris kezdi számba venni a sajtó: közöttük van Luis Antonio Tagle (67), a Fülöp-szigeteki bíboros, akit sokan Ferenc szellemi örökösének tartanak, bár Vatikáni szereplései körül akadtak kritikák. A bíboros közeli tanácsadója volt a pápának, és hosszú éveken át vezette a Népek Evangelizációja Kongregációt (ma: Evangelizációs Dikasztérium), amely a missziós tevékenységekért felelős a Vatikánon belül. Tagle következetesen kiállt a befogadás, a társadalmi érzékenység és a peremre szorultak evangelizációja mellett. Ferenc pápa progresszív örökségének folytatójaként tartják számon – mind az egyházi tanítás értelmezésében, mind a pasztorális gyakorlatban.

Emellett Ázsiai származása is jelentős tényező: a katolicizmus ma az egyik leggyorsabban növekvő vallás Ázsiában, különösen a Fülöp-szigeteken, ahol Tagle hosszú ideig Manila érseke volt. Megválasztása erős üzenet lenne: a katolikus egyház valóban globális, és kész vezetést adni egy olyan régiónak, amely egyre fontosabb szerepet játszik az egyház jövőjében. Tagle egyszerre jelenthet kontinuitást Ferenc szellemiségével és új lendületet a világegyház keleti nyitásához.

Hasonlóan jó eséllyel indul Pietro Parolin (70), a Vatikán államtitkára, aki diplomáciai tapasztalatával és mérsékelt konzervativizmusával a kompromisszum embere lehet. Az olasz vatikáni diplomata jelenleg a pápai hierarchiában a második legfontosabb helyet foglalja el. Parolin neve gyakran felmerül a lehetséges pápautódok között, mivel sokan kompromisszumos jelöltként tekintenek rá a konzervatív és progresszív irányzatok között.

Pályafutása során főként diplomataként dolgozott, többek között Venezuela vatikáni nagyköveteként és a Szentszék helyettes külügyminisztereként. Jelentős szerepe volt a Vatikán és Kína, valamint Vietnam kapcsolatainak javításában, bár a kínai püspökkinevezési egyezmény miatt konzervatív bírálatok is érték.

Nem számít a katolikus „kultúrharcok” (pl. abortusz, melegjogok) frontvonalas szereplőjének, de például a melegházasság legalizálását „az emberiség vereségének” nevezte. Kifogásolta a németországi törekvéseket is, amelyek szerint az egyház helyi szinten áldaná meg azonos nemű párokat.

Parolin visszahozná a pápai trónra az olaszokat három nem olasz pápa után. Bár lelkipásztori tapasztalata korlátozott, több nyelvet beszél, és stílusára jellemző a nyugodt, udvarias fellépés.

Peter Turkson (Ghána) a pápaválasztás egyik legnagyobb esélyese, a fogadóirodák jelenleg 5:1 arányban számolnak vele. A 76 éves ghánai bíboros régóta ismert az egyház szociális igazságossági törekvéseinek egyik vezető alakjaként. Korábban a Teljes Emberi Fejlődés Előmozdításáért Felelős Dikasztérium vezetője volt, ahol rendszeresen felszólalt a klímaváltozás, a szegénység és a gazdasági egyenlőtlenségek ellen. Megválasztása történelmi jelentőségű lenne, hiszen az első afrikai pápa lehetne több mint 1500 év után. Az utolsó afrikai származású egyházfő Gelasius pápa volt, aki 492 és 496 között uralkodott – ő Rómában született afrikai szülőktől, és szintén ismert volt karitatív tevékenységéről és teológiai munkásságáról. Turkson személyében egy társadalmilag érzékeny, de tanításban hűséges vezető kerülhetne az egyház élére.

Sokan figyelnek Jean-Marc Aveline (66) francia bíborosra is, aki Ferenc kedvencének számít, és decentralizáltabb egyházat képzel el. Emellett szerepel a listán Willem Jacobus Eijk (71) holland teológus, aki szigorúan ragaszkodik a hagyományos katolikus tanításhoz, vagy Malcolm Ranjith (77), a Srí Lanka-i érsek, aki egyszerre képviseli a szegények melletti kiállást és a teológiai ortodoxiát.

A konzervatív szárny legnagyobb reménysége Robert Sarah (79), a guineai bíboros, aki keményen bírálta Ferenc pápa több reformját, köztük az azonos nemű párok megáldásának lehetőségét és a latin mise korlátozását. Ha őt választanák, az szinte biztosan egy éles irányváltást jelentene.

A térképen azonban nemcsak ezek a nagy nevek szerepelnek. A legfiatalabb választásra jogosult bíboros egy 45 éves ukrán egyházi vezető, aki jelenleg Ausztráliában szolgál. Az ő jelenléte is jelzi, hogy Ferenc pápa új generációt épített be a legmagasabb szintű döntéshozatalba – és akár meglepetés is érkezhet onnan, ahonnan a világ nem számít rá.

Magyar szempontból is van tétje a választásnak. A magyarországi Erdő Pétert is az esélyesek között emlegetik, az esztergom-budapesti érsek szintén a lehetséges jelöltek között szerepel.

Erdő Péter bíborosról a Reuters így ír: Ha megválasztanák pápának, sokan kompromisszumos jelöltként tekintenének rá: teológiailag konzervatív, ugyanakkor nem került nyílt szembeállásba Ferenc pápa progresszív irányvonalával. Már a 2013-as konklávé idején is esélyesként tartották számon, részben kiterjedt egyházi kapcsolatai miatt Európában és Afrikában, részben pedig azért, mert a „Új Evangelizáció” egyik úttörőjének számított – ez a program a hit újraélesztését célozta meg a szekularizálódott nyugati országokban.

Erdő gyakran hangsúlyozza Európa keresztény gyökereit, és teológiai felfogása konzervatív, de egyházpolitikai szempontból pragmatikusnak tartják. Noha 2015-ben a migrációs válság idején bírálatot váltott ki, amikor Ferenc pápa felszólításával szemben nem támogatta a menekültek templomokban való elszállásolását – emberkereskedelem veszélyére hivatkozva –, a pápával közvetlenül nem konfrontálódott, ellentétben sok más hagyományőrző bíborossal.

Kanonista szakemberként már fiatalon gyors karriert futott be: negyvenes éveiben lett püspök, majd 2003-ban, 51 évesen bíboros – akkor ő volt a Bíborosi Kollégium legfiatalabb tagja. Több nyelven folyékonyan beszél (olaszul, németül, franciául, spanyolul és oroszul), ami különösen értékes lehet a katolikus és orosz ortodox egyházak közötti kapcsolatok javításában a háború miatti feszültségek után.

Bár nem tartozik a legkarizmatikusabb szónokok közé, ez a jelen helyzetben előnnyé válhat, ha a bíborosok egy nyugodtabb, kevésbé megosztó pápaságot keresnek Ferenc pápa intenzív reformidőszaka után.

A konklávé a következő hetekben kezdődik, és akár napok alatt is döntés születhet – de a választás sokkal többről szól, mint nevek versenyéről. Arról is dönt, hogy a katolikus egyház egy nyitottabb, globális és társadalmi ügyek iránt érzékeny úton halad-e tovább, vagy visszatér egy biztonságosabbnak ítélt, hagyományosabb modellhez.