Szlovákia hónapokon keresztül az utcára vonult, de a felvidéki magyarság meglepően csendes maradt

2025 elején Szlovákia újra az európai politikai figyelem középpontjába került: az ország történetének egyik legnagyobb tüntetéshulláma zajlott le: 48 városban vonultak utcára tízezrek, hogy Robert Fico oroszbarát, EU-ellenes politikája ellen tiltakozzanak. A megmozdulások – amelyek december óta kéthetente ismétlődnek – a miniszterelnök Moszkva-látogatása, Putyinnal való találkozója és az EU-ból való kilépést pedzegető nyilatkozatai után kezdődtek. A tüntetők a jogállamiság, a sajtószabadság és Szlovákia nyugati orientációja mellett állnak ki. A helyzet azóta sem nyugodott meg, sőt, 2025 januárjától Fico parlamenti többsége is megingott, az ellenzék előrehozott választásokat követel, a társadalmi feszültség folyamatos.

De miközben az országban forr a közélet, és a szlovák többség hangosan tiltakozik, sokan azt kérdezik: hol vannak ilyenkor a magyarok? A felvidéki magyarok részvétele visszafogott, a legnagyobb magyar párt, a Magyar Szövetség parlamenten kívül van, politikai aktivitása korlátozott. Vajon miért nem hallatják a hangjukat a tüntetéseken? Hogyan viszonyul a szlovákiai magyarság a Fico-kormányhoz? Milyen politikai megosztottság jellemzi őket, és van-e esélyük újra képviselethez jutni a pozsonyi parlamentben?

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Beke Zsolttal, a Napunk újságírójával, aki rendszeresen tudósít a szlovákiai közéletről, és közelről követi a magyar közösség belső folyamatait is.

Hogyan jellemeznéd a jelenlegi politikai és társadalmi helyzetet Szlovákiában? Milyen belső folyamatok és erővonalak alakítják most az ország közéletét, és hogyan érzékelhető mindez a hétköznapokban?

Szlovákiában 2023 óta működik Ficónak a negyedik kormánya. A Fico-kormányok hírneve megelőzi őket. Az előző kormány azért bukott meg és azért kellett lemondani Ficónak, mert kiderült, hogy az egész kormány kapcsolatban áll a maffiával és különböző oligarchákkal, és ennek rendeli alá az állam működését. Ezt követően nagy tüntetések voltak, 2018-ban Ján Kuciak és Martina Kušnírová halála után, le kellett mondania. Tehát van ez a szellem, ami körül lengi a Fico-féle világot, és hát ez jött vissza 2023-ban azzal, hogy változott a külpolitikai helyzet is, a patrióták erősebben nyomulnak és ő is megpróbált ehhez csatlakozni.

Miben különbözik Robert Fico mostani visszatérése a korábbi ciklusaitól? Tapasztalható-e bármiféle fordulat a stílusában, eszközeiben vagy céljaiban az előző kormányzásaival összevetve?

Fico úgy jött vissza a hatalomba, hogy a korábbi nyomozásokat a saját emberei ellen ellehetetlenítette, megváltoztatta a büntető törvénykönyvet, elévülési időt rövidített, megszüntette a különleges ügyészséget. A közvélemény kezdte ezt megelégelni, és ekkor jött az a bizonyos merénylet, ami után egy másik Ficót kaptunk vissza. Ezt követően a korábbiak tetejébe Fico egy sértődött pozíciót vett fel, így politizál és még inkább a szabad média, a civil szervezetek ellen van, és egyre jobban elmélyíti az ellentéteket.

A merénylet után tényleg egy még konfrontatívabb és zárkózottabb Ficót láthattak a szlovákok. Milyen irányba mozdult el a politikája azóta? Erősödött a radikalizmus, vagy más változás érzékelhető?

Ennek a radikalizálódó vonulatnak az volt a következő lépése, hogy decemberben ellátogatott Moszkvába. Ezt megelőzően adott a Rosszija Televíziónak egy botrányos interjút, amit megelégelt a szlovákiai közvélemény, ekkor elkezdtek az utcára vonulni. Ez a tüntetéssorozat tart, sajnos egyre lanyhuló lelkesedéssel, de még mindig 10 ezer ember kimegy Pozsonyba tüntetni. Illetve 40-nél több szlovákiai városban van tüntetés, amihez mindig kapcsolódnak az aktuális politikai botrányok. A tüntetések fő célja, hogy Szlovákiának a külpolitikai irányvonala ne változzon Fico akarata szerint. A közvélemény-kutatások azt sugallják, hogy Szlovákia is – hasonlóan egyébként Magyarországhoz és ha jól tudom Romániához is – inkább az EU-ban képzeli a jövőjét, mint az orosz birodalom mellett.

Hogyan foglalnád össze Fico aktuális politikai stratégiáját? Melyek azok a legfontosabb kihívások vagy ügyek, amelyek jelenleg meghatározzák a kormányzása irányát?

Pont a napokban tárgyalnak a parlamentben egy olyan civil törvényt, ami a civil szervezeteket lehetetlenítené el, hasonlóan az orosz és az autokrata mintákhoz. A másik meghatározó irányvonal az a száj- és körömfájás, ami kényszerhelyzetbe hozza Ficót. A Covid-járvány időszakában ő ellenzékben volt, az akkori kormány járványkezelését többször is bírálta. Állandóan arról beszélt, hogy ne fogadjanak szót az emberek a szakembereknek, ne viseljenek maszkot, ő maga is általában maszk nélkül beszélt a parlamentben és tömeggyűléseket szervezett. Most meg itt van a száj és körömfájás járvány, amit pedig miniszterelnöki pozícióban kell kezelnie, övé a felelősség, és arra próbálja rávenni az embereket, hogy tartsák be a szabályokat, amiket a szakemberek hoznak. Miközben – a sors iróniája – a szabálykövetést elutasító dezinformációs portálokat támogat kormánypénzzel.

Érzékelhető különbség a többségi társadalom és a szlovákiai magyar kisebbség megítélése között Fico politikájával kapcsolatban? Mennyire más a viszonyulás, és mit befolyásol ez?

Leginkább azokból a kutatásokból lehet kiindulni, amik a választás környékén születtek, a szlovákiai magyarságnak kb a 10%-a szavazott Ficóra, ez nem túl sok és inkább az ideológia meggyőződés miatt kapcsolódnak hozzá. A magyar kormánynak is nagy szerepe volt ebben, sok mindennel segítették Ficót és Pellegrinit is. Példának okáért szakértői támogatással, a kampányszakértők jelenlétével, illetve Ficóval még a kampánycsend idején is interjút futott az M1-en. Kicsit skizofrénnek mondható a helyzet, mert így a magyarországi kommunikáció az itteni magyar pártok ellen dolgozott ezzel a gesztussal. A legerősebb párt, a Magyar Szövetség egyébként nem is jutott be a parlamentbe.

A magyarság másik része a Progresszív Szlovákiára és más olyan pártra szavazott, akik most az ellenzéki oldalon vannak. És nagyon sokan voltak, akik nem mentek el szavazni. Úgyhogy elég heterogén ilyen szempontból a szlovákiai magyarság.

Mit lehet tudni arról, hogy a szlovákiai magyarság mennyire aktív és tájékozott politikai közösségként működik? Van-e rálátás arra, mennyire követi az aktuális közéleti eseményeket?

Az utóbbi időben ebben a témában született mérésekről nem tudok. Ami egyébként nagy probléma Szlovákiában, hogy a közvélemény-kutatások az országot mérik és a mérésekben résztvevő magyarok aránya olyan alacsony, hogy túl nagy a hibahatár. Például pártpreferenciáknál ez nagy eltéréseket mutat a valósághoz képest. És nagyon kevés olyan mérés születik, ami a szlovákiai magyarokat mérné.

Azt mondod, nehéz pontos képet kapni a magyar szavazókról. Ennek ellenére milyen tendenciákat látsz? Valóban annyira megosztott a szlovákiai magyarság politikai hovatartozása, hogy már egy közös pártot sem tudnak támogatni?

Igen, sok ember számára nem elfogadható a Magyar Szövetség, pont amiatt az ideológiai probléma miatt, hogy a pártnak vannak kötődései a magyar kormányhoz. Emiatt is a határon túli magyar közösségekhez hasonlítva, a szlovákiai magyarság szavaz a legnagyobb arányban szlovák pártokra. Sokan választották Ficót vagy a Progresszív Szlovákiát és sok más pártra is szavaztak a magyarok. És persze olyanok is vannak, akiknek tetszik a Fidesz-kapcsolat és a Szövetségre szavaznak. Illetve az is fontos, hogy aki nem akart vagy nem talált számára megfelelő szlovák pártot és a magyart sem tudta elfogadni, az otthon maradt.

A szlovák pártoknak mennyire fontos az, hogy a magyarokat megszólítsák? Van például külön pártkommunikáció a magyarok felé?

Most már ez a második ciklus, hogy nincs magyar párt a parlamentben. A rendszerváltás óta folyamatosan volt, és 2020-ban a Híddal befejeződött ez a korszak. Ezután fontosabbá váltak azok az egyéni magyar szereplők, akik a nagyobb szlovák pártokban vannak. Például Ódor Lajos, aki a szakértői kormánynak volt a miniszterelnöke a ’23-as szavazás előtt, ő a Progresszív Szlovákiába ment. Nincs kifejezetten egy ilyen szlovákiai magyar ágendája, és bár nagy erőkkel nem keresi, de ha szembejön nem hátrál meg ezek elől a kérdések elől.

A Progresszív Szlovákiának alakult egy magyar platformja, épp azért, hogy a magyarokat megszólítsa, de nem lett nagy visszhangja. Most csendben vannak, de valószínűleg a következő választások előtt kicsit élesedni fognak. Tehát, inkább az egyéni megoldásokon múlik, hogy mennyire foglalkoznak a magyarsággal. Megemlíthetjük még Grendel Gábort, aki a Slovensko színeiben politizál, de ő még inkább hátrébb húzódik, vagy az olimpiai érmes kajakos Vlček Eriket a kormánypárti Hlasból, aki észrevehetetlen. Egyébként volt ez az eset Pozsonyban, hogy késsel támadtak rá valakire mert magyarul beszélt, akkor nem szólalt meg senki a szlovák pártok magyar tagjai közül. A Szövetség nyilván megtette, de ők ugye parlamenten kívüli párt.

Szerinted miért nem szólaltak meg? Tudatosan nem akartak kommunikálni az incidens érzékenysége miatt, vagy csak hidegen hagyja őket az eset?

Én úgy látom, hogy ez egy jó alkalom lehetett volna nekik megszólítani a magyarokat és megmutatkozni, de lehet, hogy nem akarták ilyen szinten polarizálni a társadalmat, viszont ez csak feltételezés. Az utóbbi időben nem voltak jellemzőek a magyar -szlovák konfliktusok. De azt is lehet hallani, hogy Pozsonyban újra megjelentek az olyan beszólások, ami korábban a '90-es évekre voltak jellemzőek, például amikor szóltak a villamoson, hogy ne beszélj magyarul. Most valami hasonló alakul.

Említettük többször, hogy nincs már parlamenti képviselet. Te inkább a pártok hibáit látod ennek okaként, vagy a szavazóbázis ideológiai megosztottságát? Hol csúszott szét a korábbi egység?

Mindkettő miatt, de effektíve inkább a polarizáltság miatt. Korábban az MKP mindig a parlamenti küszöb előtt lefékezett, de egyszerűen nem volt elég támogatottsága. A Hídnak a szlovák-magyar barátság, megbékélés és közös haladás volt az elve, és ez hozott szlovák szavazatokat is, így tudott bejutni a kormányba. 2018-ban Kuciak gyilkosság után bennmaradtak a kormányban, ez teljesen devalválta a pártot és nem tudtak ezután megújulni. Ugyanakkor az MKP a különválástól időben távolodva, egyre inkább copy-paste-es, mind üresebb programmal jelentkezett, ebben a Híd jobb volt, és 2023-ban a Szövetség sem érte el azt a szintet. Jelenleg a volt MKP szavazóbázis átvonult a Magyar Szövetséghez, a Hidas szavazóbázis kis része ment velük, de a nagy része a mostani ellenzéki oldalon keres szlovák pártokat, vagy épp nem megy el szavazni.

A következő parlamenti választáson mennyi esélye lehet a Magyar Szövetségnek bekerülni a parlamentbe?

Még jobban polarizálódik a társadalom, még több konfliktus van, még több harcot nyit a mostani szuverenista politika, ez még jobban elkülöníti ezt a két szavazó tábort. A Magyar Szövetséget 4 % fölé mérte a legutóbbi közvélemény-kutatás: itt megint előjön a hibahatár problémája, de a lényeg, hogy nem mérik parlamentbe.

Mennyi az esélye, hogy képesek lesznek mozgósítani annyi embert, hogy a hiányzó egy százalék mégis meglegyen?

Kevés. Tavaly szeptemberben lett új elnöke a Magyar Szövetségnek Gubík László személyében, a korábbi, sok választást elbukott, eléggé láthatatlanná tette a pártot, és az új vezetés szakpolitikai kérdések tárgyalásával próbált láthatóvá válni. Így próbálja kommentálni azokat a dolgokat, amik érintik a szlovákiai magyarságot. Egyébként jónak tartom ezt az irányt. Legutóbb egy olyan törvényjavaslatot írtak meg, hogy a sportrendezvényeken ne csak a molinókon ne lehessen soviniszta és rasszista jelszavakat feltüntetni, hanem skandálni se lehessen. Mert van olyan, hogy az egyes szlovák stadionokban azt skandálják, hogy Verd fejbe a magyart! stb.

Ez egy jó kezdeményezés, de az már megint más kérdés, hogy milyen háttérmunka folyik arra nézve, hogy ebből parlamenti javaslat is legyen. Azt mondták, eljuttatják több ellenzéki pártnak és a koalíciós pártoknak is a javaslatukat. De az ideológiai és a párt környezetét érintő anyagi kapcsolat a magyar kormánnyal eléggé meghatározza, hogy kiket tudnak megszólítani.

A nyelvtörvény körül korábban felröppent egy javaslat, ami a magyar nyelvhasználatot érintette volna, de végül nem ment át, mi történt?

Igen, volt egy tervezet, ami a kiszivárgott információk alapján korlátozta volna a magyar nyelv használatát, de nem került aztán a parlament elé. Valószínűleg Fico nem akart konfliktushelyzetbe kerülni a magyar kormányfővel, és ezért nem engedte tovább. Úgyhogy egyelőre nincs ennek a veszélye, ki tudja meddig. Fico a szociáldemokrata pártnak a vezetőjeként nyerte a választásokat. Szociáldemokráciához azonban már régen nem sok köze van ennek a pártnak. 2006-ban kerültek először kormányra, már akkor is a Szlovák Nemzeti Párt volt az egyik koalíciós társuk, és számos magyar- és romaellenes intézkedés és esemény fűződik a nevéhez. Nem tudom, mennyire tud kibújni ebből. Nyilván az Orbánnal való barátsága most ennek gátat szab. Tehát mindenképp pozitívum, hogy a barátság hatására a nyelvtörvény nem tud átmenni, legalábbis egyelőre.

A kettős állampolgárság kérdése évek óta rendezetlen. Volt az elmúlt időszakban bármilyen előrelépés, akár jogi, akár politikai szinten?

Nem, ott nem történt igazából nagy változás abban a konkrét törvényben. Vannak különböző perek, amik hoznak előrelépést ezen a széles területen. A legutóbbi, hogyha valakinek különböző, szlovák és magyar állampolgár a szülője, és Magyarországon születik a gyermekük, akkor ő már kaphat szlovák állampolgárságot.

Fiala-Bútora János jogász foglalkozik leginkább ezzel a kérdéssel és ezekkel a perekkel, aki most például egy szlovák meleg srácot képvisel. A fiú Londonban ment férjhez, és ezzel megszerezte a brit állampolgárságot, ugyanakkor mivel a szlovák állam nem ismeri el azonos neműek házasságát, ezért nem ismeri el ezt házasságnak. Ennek következtében elvesztette a szlovák állampolgárságát. Ennek az ügynek lehet olyan hatása, amely rákényszeríti Ficóékat, hogy változtassanak ezen a törvényen.

A mostani tüntetéssorozat országos léptékű volt, mégis sokaknak feltűnt, hogy a magyar közösségek kevéssé aktívak. Mi lehet ennek az oka? Valóban ennyire passzívak, vagy csak kevésbé láthatóak?

Az ország déli részén lévő városok nagyon nehezen kapcsolódtak be a tüntetéssorozatba. Voltak olyan hangok, amelyek kérdezték, hogy hol maradnak a magyarok. A szlovákiai magyaroknak van egy állandó jelzője, ami rájuk ragadt, ami szerint mindig a jó oldalon állnak. Például Mečiar leváltásától kezdve az EU-csatlakozáson át végig a haladó rész mellett álltak a magyar pártok. A jelenlegi polarizáció a 2010-es évek terméke. A Híd és az MKP szétválása a nullás évek végen volt ennek az első jele. Mostanra maradt a Magyar Szövetség, akik nagyon visszafogottak, tehát nem tüntetnek, nem vesznek részt semmilyen megmozdulásban. Azt mondják, hogy ők a szlovákiai magyarok érdekeit képviselik, és emögé bújva kimaradnak abból, hogy valamiféle általánosabb közéleti témában állást foglaljanak.

Lokális szinten sem lehet beszélni aktív szerepvállalásról?

De, később bekapcsolódtak a városok, az első pár tüntetésen csak Érsekújvár volt jelen, aminek lakosságát kicsivel több mint 20%-ban teszik ki a magyarok. Aztán csatlakozott Rimaszombat és később Dunaszerdahely, Komárom. Ezek civil kezdeményezések voltak, de az idősebb generáció képviselője, Hunčík Péter mellett a slammer Gyenge Veronit is meg kell említeni, aki Pozsonyban is beszélt, egy nagyon jó beszédet mondott a Szabadság téren. Ő egy fontos láncszem, aki összekapcsolja a magyarokat és a szlovákokat.

A tüntetések már hónapok óta tartanak. Mennyire érezhető a társadalmi fáradtság? Ficoék reagálásai mennyiben tudják tompítani vagy elbizonytalanítani a tiltakozókat?

Ficóék mindenképp megpróbálják mindig kifogni a szelet a vitorlából. Tehát amikor a parlament alelnöke arról beszélt, hogy kiléptetné Szlovákiát az EU-ból, akkor még több ember ment volna ki, de Ficóék a tüntetés előtt nem sokkal kiálltak, és kinyilvánították, hogy biztosan bent maradnak. Ilyen és ehhez hasonló politikai gesztusokkal próbálnak ellentartani. Ez az egyik dolog, a másik pedig a kifáradás, most már január óta, gyakorlatilag bő 3 hónapja tart a tüntetéshullám. Eleinte 30, sőt 40 ezer fölött volt a pozsonyi tüntetésen a résztvevők száma, ez most már 10-12 ezer között mozog. Nem tudom, milyen hatása lesz, hogy a világban több városban vannak nagy tüntetéshullámok, Törökország, Szerbia, Izrael. Lehet, hogy emiatt majd még kedvet kapnak az emberek. Mindenképpen jó lenne egy céljait nagyrészt elérő tüntetést látni valamelyik országban, hogy aztán az támogassa a többit.