A tűzszünet reménye sem hozhat enyhülést Gázában: sok családnak már nincs hova hazatérnie

A Gázai övezet lakói vasárnap reggel először ébredtek fel 15 hónapnyi háború után robbanások és drónok zaja nélkül, a nehezen elért tűzszünetnek köszönhetően. Az öröm és megkönnyebbülés érzése rövid életű volt, amikor a lakosság szembesült az elképzelhetetlen mértékű pusztítással és az elveszett szeretteik utáni kutatás fájdalmas realitásával.

A tűzszünet, amely a Hamasz által túszul ejtett három személy és az izraeli börtönökből szabadon engedett 90 palesztin fogoly cseréjével lépett érvénybe, új helyzetet teremtett, az evakuált lakosság elkezdett özönleni a hátrahagyott otthona felé, bár sokuknak már nincs hova hazatérniük. Az izraeli bombázások romba döntötték otthonaikat.

A megállapodás értelmében a délről északra való átkelést a Netzarim folyosón csak hét nappal a tűzszünet kezdete után engedélyezik, gyalogosan, motozás nélkül, míg a járműveket ellenőrzik. Azok, akik már visszatértek, romok között élnek, sokan sátrakban keresnek menedéket.

„Reméljük, hogy a tűzszünet tartós lesz, hogy gyermekeink újra iskolába járhassanak” – mondta egy kitelepített palesztin férfi, miközben arról beszélt, hogy a házak újjáépítése hosszú várakozást jelent a túlélők számára. Azonban sokak számára az újjáépítés esélye távoli remény marad. Nem egy utca, egy lakónegyed dőlt romba, a drónfelvételek tanúsága szerint siralomvölgy lett Gázából.

A konfliktus 15 hónapja alatt az izraeli bombázások 46 ezer palesztin életét követelték, ennek fele több mint fele nő és gyermek. Az ENSZ szerint az övezet infrastruktúrájának 88 százaléka teljesen megsemmisült. A Guardian által közölt számok szerint Izrael által ledobott 100 ezer tonnányi robbanószer pusztító ereje több mint 50 millió tonnányi törmeléket hagyott maga után, amelynek eltakarítása akár 21 évig is eltarthat, és 1,2 milliárd dollárt emészthet fel. Ugyanakkor Gáza teljes újjáépítése a blokád fennmaradása esetén jóval tovább tarthat: az ENSZ hosszú távú becslése szerint akár 350 év is szükséges lehet az infrastruktúra teljes helyreállításához.

Az egészségügyi helyzet különösen aggasztó: a Világegészségügyi Szervezet (WHO) szerint a helyreállításhoz legalább 10 milliárd dollár szükséges, mivel az övezet 36 kórházának fele részlegesen működőképes, míg másik fele teljesen megsemmisült. Több mint 12,000 súlyosan sebesült ember azonnali evakuációra és kezelésre szorul.

A tűzszünet beálltával sokan azonnal útnak indultak, hogy megtalálják romokba dőlt otthonaikat. Az utakon borzalmas látvány fogadta őket: holttestek hevertek az utcákon, sok közülük hetek óta érintetlenül. A visszatérők közül sokan sátrakban próbálnak menedéket találni, míg mások megkezdték a romok átkutatását eltűnt rokonaik után. Egy fiatal férfi így nyilatkozott: „Mintha egy Richter-skála szerinti kilences erősségű földrengés pusztított volna Beit Lahiában, csak romok és holttestek mindenütt” Mások, mint például az özvegy Umm Saber, saját otthonuk helyén csak törmeléket és a szomszédok által ásott sírgödröket találtak.

A háború következtében több mint 20,000 gyermek vált árvává, és a családok több mint 40 százaléka gondoskodik olyan gyermekekről, akik nem az övék. A humanitárius válság soha nem látott méreteket öltött, a segélyek pedig messze nem elegendőek: eddig több mint 630 segélyszállító teherautó érkezett a területre, élelmiszert, gyógyszereket és alapvető eszközöket hozva a háború által sújtott lakosságnak. De az ENSZ szerint napi minimum 500 teherautónyi szállítmányra lenne szükség az alapvető szükségletek kielégítéséhez. Amíg a háború tartott alig 10-20 teherautónyi szállítmány ért el a lakossághoz.

Izrael tagadja, hogy szándékosan fojtotta volna meg a palesztin területre irányuló segélyszállítmányokat, és a segélyszervezeteket okolja a késésekért, valamint azt állítja, hogy a Hamász elszipkázza a szállítmányokat.

A segélyszervezetek arra figyelmeztetnek, hogy 10-ből kilenc ember nem jut elegendő élelmiszerhez.

Hogy a tűzszünet kitart-e, még nem lehet tudni, miután hétfőn elszigetelt jelentések érkeztek erőszakos cselekményekről, köztük egy olyan incidensről, amelyben izraeli katonák nyolc embert lőttek le Rafah térségében. Az izraeli hadsereg közölte, hogy ellenőrzi a jelentéseket.

Gázát továbbra is kettévágja a Netzarim folyosó, amelyet Izrael Gáza város alatt létesített, és az izraeli hadsereg várhatóan csak a tűzszünet hetedik napján kezdi meg a kivonulást a területről. Gáza északi és déli részén azonban a kitelepített civilek megkezdték a hosszú utat vissza városaikba, falvaikba és menekülttáborokba, gyalog vagy szamárvontatású kocsikkal a fel nem robbant lőszerekkel teleszórt utakon.

A 22 éves Youssef, aki a háborúban elvesztette szüleit és testvérét, a tűzszünetet követően tért vissza otthonába. „Az első érzésem, amikor Beit Lahiába értem, a sokk és a pánik volt a borzalom és a romok láttán. Nincsenek utcák, üzletek, parkok, piacok, kórházak és önkormányzatok. Nincs más, csak romok, és néhány holttest körülöttük és alattuk” – mondta.

A tűzszünet első szakasza hat hétig tart, és a felek várhatóan februárban kezdik meg a tárgyalásokat a hosszú távú megoldásokról, beleértve Gáza újjáépítését és kormányzását. Sokan azonban úgy érzik, hogy a megpróbáltatások még csak most kezdődtek el: generációk élhetik le életüket a romok között.

Egy gázai lakos, Abu Jarad így fogalmazott: „Sátorban élünk majd, de legalább nem félünk többé a bombáktól. Az, hogy újra együtt lehetünk a földünkön, a legnagyobb kincs, amit most el tudunk képzelni.”