Európa csendes háborúja: hogyan támadja Oroszország az EU-t, és miért nincsenek határozott válaszlépések?

Oroszország hibrid háborúja egyre szorosabb hurkot fon Európa köré. A kontinens országai számos formában tapasztalják Moszkva agresszióját: szabotázsakciók, dezinformációs kampányok, kibertámadások és politikai instabilitás szítása formájában. Az ukrajnai háború kezdete óta ezek az akciók tovább erősödtek, miközben az Európai Unió és a NATO válaszlépései gyakran lassúak és mérsékeltek. De miért van ez így, és meddig tartható fenn ez a hozzáállás? A Politico elemzése átfogó képet ad a helyzetről, rávilágítva a hibrid háború természetére, annak hatásaira, és az európai reakciók kihívásaira.

A hibrid háború árnyai

A hibrid hadviselés lényege, hogy a konfliktust a „szürkezónában” tartja: nem hagyományos katonai eszközökkel támad, hanem olyan akciókkal, amelyek nem érnek el egyértelmű háborús küszöböt. Ezért nehéz pontosan meghatározni és kezelni őket. Az elmúlt időszakban számos példát láthattunk arra, hogyan alkalmazza Oroszország ezt a stratégiát Európában.

2023-ban Németország két balti-tengeri távközlési kábel megrongálásáról számolt be, amit hibrid támadásként értékelt. Az Északi Áramlat gázvezeték elleni szabotázs szintén figyelmeztetett arra, mennyire sebezhető a kontinens infrastruktúrája. Eközben orosz hírszerző hajók, például a Yantar, az európai vizeken pásztáznak, potenciális célpontokat keresve a kommunikációs és energiahálózatok között.

A dezinformációs kampányok szintén az orosz hadviselés eszközei. Litvániában például hamis hírek terjedtek arról, hogy német NATO-katonák erőszakos bűncselekményeket követtek el, ezzel próbálva akadályozni a német csapatok telepítését. Franciaországban az olimpia előtti időszakban egy orosz eredetű pánikkampány ágyi poloskák elszaporodásáról keltett pánikot, amit az ukrán menekültek érkezésével kötöttek össze.

Egy másik aggasztó fejlemény a fizikai szabotázsok előretörése. Németországban és az Egyesült Királyságban gyújtóbombákat rejtettek csomagküldő szolgáltatások rakományaiba. Az egyik bomba egy német DHL-raktárban gyulladt ki, míg egy másik az Egyesült Királyságban, Birmingham közelében. Ezeket a támadásokat a nyugat-európai hírszerző szolgálatok egyértelműen orosz titkosszolgálati műveletekkel hozták összefüggésbe.

Az orosz befolyás egyik legkifinomultabb formája azonban a migráció manipulációja. Lengyelország szerint a belarusz határon tapasztalható növekvő migrációs nyomás mögött orosz manipuláció áll, amely a belpolitikai feszültségek növelését célozza. Az ilyen akciók destabilizálják az érintett országokat, miközben a szélsőséges politikai diskurzusok erősödését is segítik.

Miért óvatos az Európai Unió?

Az Európai Unió és a NATO válaszai eddig visszafogottak voltak, és ennek több oka van. A hibrid háború sajátos természete miatt ezek a támadások nehezen illeszthetők be a NATO kollektív védelmi rendszerébe, különösen az 5. cikkely hatálya alá. Ez a cikkely kimondja, hogy egy tagállam elleni fegyveres támadás az egész szövetség elleni támadásnak minősül. Az olyan akciók azonban, mint a kábelszabotázs vagy a dezinformáció, nem egyértelműen fegyveres támadások, ezért az automatikus válaszlépések elmaradnak.

A probléma másik fontos eleme az attribúció nehézsége. A hibrid támadások esetében gyakran hónapokba telik, mire egyértelműen bizonyítani lehet, hogy egy adott akció mögött Oroszország áll. Ez a késlekedés csökkenti a válaszlépések hatékonyságát, és teret ad Moszkvának a további cselekmények végrehajtására.

Az európai politikai megosztottság is akadályozza a határozott fellépést. Olyan országok, mint Magyarország és Törökország, gyakran barátságosabb viszonyt ápolnak Moszkvával, ami nehezíti az EU és a NATO konszenzusos döntéshozatalát. Ezen túlmenően a nyugati országok tartanak az eszkalációtól, mivel attól félnek, hogy egy keményebb válasz egy oda-vissza ciklust indíthat el, amely kiszámíthatatlan konfliktushoz vezethet.

Mit tesz Európa a védekezés érdekében?

Bár a válaszok eddig visszafogottak voltak, Európa egyre inkább felismeri a hibrid hadviselés jelentette fenyegetést. Franciaország például létrehozta a Viginum nevű ügynökséget, amely a külföldi beavatkozások elleni küzdelemre specializálódott. Svédország egy új „pszichológiai védelmi ügynökséget” alapított a dezinformáció felismerésére és kezelésére.

A NATO is lépéseket tett, különösen az infrastruktúra védelme érdekében. Az Északi Áramlat elleni szabotázs után létrehoztak egy tengeralatti infrastruktúrákat felügyelő egységet, amely a gázvezetékek és kommunikációs kábelek biztonságát hivatott javítani. Emellett az EU új szankciós keretet dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy célzottan lépjenek fel a hibrid hadviselésben részt vevő személyek és szervezetek ellen.

A szakértők szerint Európának egységesebb és határozottabb válaszokat kell adnia, hogy megakadályozza Oroszország további térnyerését. A hibrid hadviselés elleni küzdelemben kulcsszerepe lehet a belső biztonsági intézkedések megerősítésének, az információcsere javításának és a kritikus infrastruktúra védelmének. Azonban a legfontosabb az, hogy Európa felismerje: Moszkva célja nemcsak a közvetlen károkozás, hanem a politikai megosztottság mélyítése és az unió destabilizálása.

A hibrid háborúval szembeni fellépés kulcsfontosságú Európa hosszú távú stabilitása szempontjából. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a Nyugatnak gyorsan és egységesen kell cselekednie, különben Moszkva további teret nyerhet a csendes háborújában. Európa számára a kérdés immár nem az, hogy fellépjen-e, hanem hogy meddig halogathatja a határozott válaszokat.