Az EU kohéziós alapjai mostantól védelmi célokra is felhasználhatók

Az Európai Unió mostantól lehetővé teszi, hogy a tagállamok a kohéziós alapokból finanszírozzák a fegyvergyártást, lőszergyártást, valamint a katonai infrastruktúra építését és fejlesztését. Ez az új irányvonal válasz az orosz-ukrán háború miatt növekvő biztonsági kockázatokra, illetve az Egyesült Államok részéről érkező nyomásra, különösen Donald Trump visszatérése miatt, aki sürgeti az európai szövetségeseket a védelmi kiadások növelésére, magyarázza a döntést a G4Media cikke.

A döntés értelmében a kohéziós alapokból olyan projekteket lehet támogatni, mint a katonai járművek számára megerősített utak és hidak építése vagy felújítása, illetve a védelmi ipar fejlesztése. Bár közvetlen fegyvervásárlásra ezek az alapok továbbra sem használhatók, az ipari és infrastrukturális fejlesztések révén közvetetten mégis növelhetik a tagállamok védelmi kapacitását.

A kohéziós alapok mintegy harmadát érintheti ez az irányváltás, amely jelentős pénzügyi forrásokat – a 2021-2027-es költségvetésben körülbelül 392 milliárd eurót – csoportosíthat át a védelmi szektorba.

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöki tisztségébe való visszatérése után figyelmeztette NATO-szövetségeseit, hogy kormánya ösztönözheti Oroszországot saját céljainak követésére, ha az európai országok nem növelik katonai kiadásaikat a NATO által megcélzott szintre. Trump az évek során többször is felszólította az európai NATO-tagokat, hogy tegyenek eleget védelmi kötelezettségeiknek, és most ismét egyértelmű nyomást helyezett rájuk, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok kevésbé lesz elkötelezett az európai biztonság iránt, ha a tagállamok nem osztják meg a védelmi költségek terheit. Ez különösen fontos üzenet az ukrajnai háború által érintett EU-tagok számára, akik folyamatos fenyegetettséget éreznek Oroszország részéről.

Az európai uniós országok eltérő módon reagáltak Trump nyomására és az új irányvonal lehetőségére, hogy a kohéziós alapokat katonai célokra is fordíthassák:

A kelet-európai országok, különösen Lengyelország, Románia és a balti államok, üdvözlik az új lehetőségeket, hiszen ők a leginkább fenyegetett helyzetben lévő országok, és már eddig is jelentősen növelték védelmi kiadásaikat. Lengyelország például 2024-ben GDP-jének 4,1%-át fordította katonai kiadásokra, ami a NATO-célkitűzés kétszerese, és 2025-re 4,7%-ot tervez. Ezek az országok elkötelezettek a katonai infrastruktúra fejlesztése mellett, amely nemcsak saját biztonságukat, hanem az egész régió stabilitását is növelné.

Németország kiemelkedő szereplő a kérdésben, mivel gazdasági szerepe és földrajzi helyzete miatt is kulcsfontosságú a katonai mobilitás szempontjából. Az ország azonban hosszú ideje küzd az infrastruktúrájával kapcsolatos kihívásokkal: a berlini gazdasági minisztérium 2022-ben 165 milliárd euróra becsülte az ország útjainak, vasútjainak és hídjainak felújításához szükséges költségeket. Az új irányelvnek köszönhetően Németország is jelentős támogatást kaphat a kohéziós alapból, ami hozzájárulhat a katonai mobilitáshoz szükséges infrastruktúra fejlesztéséhez.

A nettó hozzájáruló EU-s tagországok is – mint például Hollandia, Svédország és ismét Németország – támogatták a változást, mivel úgy vélik, hogy az EU meglévő kohéziós alapjainak átcsoportosítása a védelmi célokra jobb megoldás, mint közös adósság kibocsátása vagy új pénzügyi források biztosítása. Ez a megközelítés elkerüli, hogy a tagállamok között megosztó új finanszírozási modellek kerüljenek előtérbe, és inkább a jelenlegi források optimális felhasználására helyezi a hangsúlyt.

A döntés előrevetíti, hogy a 2028-ban kezdődő új uniós költségvetés nagyobb figyelmet fog szentelni a védelmi célokra. Egy nemrégiben készült jelentés szerint, amelyet Sauli Niinistö, volt finn elnök készített az Európai Bizottság számára, javaslat született arra, hogy a következő költségvetés 20%-át a védelemre különítsék el.