Nincs apokalipszis Angliában, de társadalmi szintű párbeszéd sincs arról, hogy miért van szükség a bevándorlókra

Kuzman Kinga Cambridge-ben élő nyelvtanár már több mint 15 éve lakik az Egyesült Királyságban, ahol nemcsak pedagógusként vállalt munkát. Főállásban tulajdonképpen tolmács egy nagy nemzetközi tolmácscégnél, ami Angliában az egészségügyi és rendőrségi/közügyes szerződésekkel is foglalkozik. Így Kuzman Kinga olyan hivatalos helyzetekben is szerepet kap, amikor román vagy magyar munkavállalóknak kell szót érteniük az angliai hatóságokkal. Emiatt napirenden van a városban és környékén zajló eseményekkel, ráadásul aktívan részt vesz a helyi magyar közösség életében, többek között a hétvégi magyar iskola alapítójaként és tanáraként.

Július 29-én történt, hogy a Merseyside megyei Southportban egy 17 éves fiú vérengzésbe kezdett egy Taylor Swift témájú tánc- és jógafoglalkozáson, ahol három kislányt halálra késelt, és további tizenegy embert, köztük nyolc gyereket súlyosan megsebesített. A támadót a rendőrök a helyszínen elfogták, és bár a brit jog szerint névtelennek kellett volna maradnia, a közösségi médiában hamar elterjedtek róla információk. Kiderült, hogy Axel Rudakubana ruandai bevándorló szülők gyermeke.

Az események gyorsan rasszista felhangot kaptak, különösen miután szélsőjobboldali csoportok, köztük az Angol Védelmi Liga (EDL), álhíreket kezdtek terjeszteni a támadó származásáról és státuszáról. Az incidenst követő zavargások gyorsan átterjedtek más városokra is, köztük Hullra, Liverpoolra, Bristolra, Manchesterre és Belfastra, ahol üzleteket fosztogattak, petárdákat és téglákat dobáltak, valamint rendőrökre támadtak. Ezeken a helyszíneken jellemzően bevándorlás- és iszlámellenes rigmusok hangzottak el, bár antirasszista ellentüntetők is megjelentek, hogy tiltakozzanak a gyűlöletkeltés ellen. A brit kormány gyors és határozott fellépést ígért, többszáz embert vettek őrizetbe az eseményekkel kapcsolatban, három férfit pedig börtönbüntetésre ítéltek.

Az elmúlt hetekben a helyzet feszült maradt az Egyesült Királyságban, ahol számos demonstrációt szerveztek, köztük szélsőjobboldali, muszlim- és migránsellenes megmozdulásokat, amelyek gyakran ellentüntetésekkel találkoztak. Eközben Erdélyben különböző Facebook-csoportokban olyan posztok kezdtek terjedni, amelyek totális anarchiába süllyedt országnak ábrázolták Nagy-Britanniát. Ezek a bejegyzések arra figyelmeztettek, hogy senki se induljon útnak Angliába, mivel a migránsok állítólag terrorizálják a lakosságot, és valóságos apokalipszis uralkodik az országban. A gyűlöletkeltő posztok jelentősen eltúlozták a valós helyzetet, amely bár valóban feszült volt, messze nem felelt meg az általuk sugallt képnek. Az álhírek hatása a posztok alatti kommentsorozatokból ki is derült. Mocskolódó, nyugatellenes beszólások, rasszista, muszlimellenes megjegyzések sorjáztak egymás mellett. A posztoknak egyébként ez is volt a céljuk: radikalizálni a közvéleményt és nyugatellenes hangulatot szítani, torzítva az emberek valóságról alkotott képét. Az elmúlt hetekben többször lecsapott a brit rendőrség online gyűlöletkeltésért is.A zavargásokkal kapcsolatban eddig több mint ezer személyt állítottak elő, akik közül sokakat nem a tüntetéseken való részvételért, hanem online tartalmak megosztásáért ítéltek el.

A zavargások után Kuzman Kingát kerestem meg, és arra kértem, saját percepcióját ossza meg velünk arról, mennyire voltak a stressztől, a migránsoktól való félelemtől terhesek az elmúlt hetek, hogyan érzékeli a helyzetet a saját környezetében. Kuzman Kinga elmondta, hogy bár a médiában a zavargások nagy figyelmet kaptak, Cambridge-ben szinte semmi sem változott a mindennapi életben. Cambridge-et egyfajta „buboréknak” nevezte, amely távol maradt az erőszakos eseményektől. Hozzátette, hogy ha nem követné a híreket, valószínűleg nem is tudna a zavargásokról, mivel a városban minden a megszokott rendben zajlik.

„Sokan mondhatják rám, hogy egy bubble-ban élek, de az az igazság, Cambridge mindig is büszke volt arra, hogy a Brexit-szavazás során a város lakóinak több mint 90 százaléka ellenezte a kilépést. Londonnak is vannak olyan részei, és nagyon sok más település, régió van, ahol az emberek aktívan kifejezik, hogy szemben állnak a Brexittel és a migránsellenes retorikával. Az én tapasztalatom alapján itt minden rendben van, és a zavargások hatása alig érzékelhető. Természetesen nem azt mondom, hogy meg sem történtek az atrocitások, engem is megrázott a tragédia, de fontos látni, hogy az utána következő hangulatkeltés kiknek a kezébe került. És fontos látni, hogy az utóincidensek csak néhány helyszínre korlátozódtak. A kedves facebookozó erdélyi ismerősöknek és nem ismerősöknek is azt tudom tanácsolni, hogy ne dramatizáljuk túl a helyzetet, és ne engedjünk a katasztrofizáló és kárörvendő hozzáállásnak, amit sajnos néha a közösségi médiában is látok. Olyan emberek próbálják ugyanis keretezni ott az angliai helyzetet, akik valójában nem látják a teljes képet, és a helyzetet feleslegesen eltúlozzák” – vázolta fel Kuzman Kinga az általános benyomását a valóságról és annak a közösségi médiában való lecsapódásáról, kiemelve, hogy a zavargásokkal kapcsolatos rémhírek gyorsan terjednek, különösen a közösségi médiában, és legtöbbször torz tükröt mutatnak.

Említést tett arról is, hogy a brit társadalom hozzáállása a bevándorlókhoz jelentős különbségeket mutat a szigetállam különböző régióiban. Míg a kelet-európai bevándorlók gyakran könnyebben beilleszkednek, így történt az ő esetében is, addig a színes bőrűek számára nehezebb az integráció, mivel bőrszínük miatt állandóan szembesülnek az előítéletekkel. A brit társadalom egy részében hosszú ideje jelen van az idegenekkel szembeni hideg, zárkózott magatartás, és az események kapcsán ez a feszültség most xenofób színezetet kapott. Másrészt rengeteg szolidarizáló megnyilvánulás volt Southportban is, ahol a késelés történt, de szerte az országban kiálltak az emberek a muszlim közösségek védelmében, a bevándorlás védelmében, és a rasszizmust terjesztő pártok ellen tüntettek.

Kuzman Kinga szerint az angol társadalomban az okoz nagy gondot, hogy hiányzik az őszinte és nyílt párbeszéd arról, hogy a bevándorlás nem csupán létező jelenség, hanem elengedhetetlen szükségszerűség is. Az ország elöregedő népessége, különösen a nyolcvan-kilencvenéves korosztály már nem képes önállóan gondoskodni magáról, és a brit középosztály is egyre magasabb életszínvonalat vár el, amelyet a hazai munkaerő önmagában nem képes kielégíteni. A bevándorlók nélkül tehát megbénulna az ország, mivel nincs elegendő képzett angol munkaerő, aki betöltené ezeket a pozíciókat, különösen az alacsonyabb fizetésű, de létfontosságú munkakörökben, mint a gondozás és a takarítás.

Cambridge-i interjúalanyom hangsúlyozta, hogy a kormány kettős beszéde óriási károkat okoz a társadalmi közgondolkodás szintjén. Mert miközben hivatalosan harcol a bevándorlás ellen és szigorúan bünteti a rasszizmust és gyűlöletbeszédet, az illegális bevándorlásnak nem tudja elejét venni, és nem tudja törvényes keretek közé terelni a külföldről érkező munkavállalók tömegeit, holott valójában továbbra is óriási szükség van erre a munkaerőre, mert nélküle megállna az élet az országban. Szerinte a probléma gyökere az, hogy erről a valóságról nincs őszinte társadalmi párbeszéd. Ahelyett, hogy nyíltan elismernék a bevándorlók elengedhetetlen szerepét, a hivatalos politikai diskurzusban megfér egymás mellett a mainstream pártok PC-je a szélsőjobb bevándorlásellenes retorikájával, ami csak fokozza a feszültségeket és előítéleteket a társadalomban. Kuzman Kinga szerint ez a képmutatás nem segít megoldani a problémákat, sőt, inkább tovább mélyíti a társadalmi megosztottságot.

Az idegengyűlölet szításában, magyarázta interjúalanyom, jelentős szerepet játszanak olyan szélsőjobboldali csoportok, mint például az English Defence League (EDL), amelynek vezetője, Tommy Robinson (eredeti nevén Stephen Yaxley-Lennon) régóta ismert szélsőséges nézeteiről. „Ezek a csoportok folyamatosan alkalmat keresnek arra, hogy feszültséget keltsenek, és kihasználják a társadalmi csoportok közötti súrlódásokat, különösen akkor, ha olyan tragikus események történnek, mint például a southporti gyilkosságok. Sokak szerint az EDL és más hasonló szervezetek már régóta készültek arra, hogy ilyen helyzetekben kihasználják az alkalmat, és szítják a gyűlöletet” – mutatott rá.

Arra is rávilágított, hogy az idegengyűlölet erősebben jelentkezik azokban a régiókban, ahol viszonylag kevés bevándorló él. Ilyen helyek például Kelet-Anglia egyes részei, ahol a gazdasági helyzet súlyos, és a helyi lakosság zöme fehér brit. Ezek a területek gyakran elmaradottak, és az ott élők körében könnyebben elterjednek a bevándorlókkal szembeni előítéletek, mivel kevesebb a személyes tapasztalatuk a bevándorlókról. Az ilyen közösségekben a gazdasági nehézségeket és a társadalmi problémákat gyakran a külföldről érkezett munkavállalókra hárítják, ami táplálja a migránsellenes érzelmeket.

Kuzman Kinga véleménye szerint a migránsellenes retorikát csúcsra járató szélsőjobbos alakulatok nyomulásával – ilyen Nigel Farage Függetlenségi Pártja is – a két nagy politikai párt, a csúfos vereséget szenvedett torik, de a laburisták sem tudnak mit kezdeni. „A Brexit-kampány is nagyrészt a bevándorlás-ellenes szlogenekre épült, de paradox módon a kilépés óta nemhogy csökkent volna, hanem még inkább megnőtt a bevándorlók száma, igaz, már nem annyira Európából érkeznek, több az ázsiai, illetve afrikai munkavállaló. Ez a kettősség tovább növeli a társadalmi feszültségeket, amelyeket a szélsőséges csoportok tovább szítanak” – részletezte a megfigyeléseit.

Elmondta, hogy a zavargások ellenére a saját közösségében nem tapasztalt jelentős változásokat a bevándorlókkal szembeni hozzáállásban. „Cambridge mindig is egy multikulturális és liberális város volt, ahol az emberek elfogadóbbak és nyitottabbak a különböző kultúrák iránt” – jelentette ki.

A közösségi médiában terjedő migránsapokalipszis kapcsán Kuzman Kinga elmondta, hogy ha nem is a Guardiant olvassa mindenki, de a BBC-re időnként rá lehet kattintani, ha ellenőrizni szeretnénk, hogy a Facebookon terjedő információknak mennyi közük van a valósághoz. „Angol nyelvű hírcsatornákat kell követni, hogy reális képet kapjanak az eseményekről” – hangsúlyozta.

A túlzó és torz hírek nemcsak az otthoni közvéleményre, hanem a külföldi utazásokat és az esetleges külföldi munkavállalást is negatívan befolyásolhatják. Szerinte az erdélyi munkavállalóknak – és általában a kelet-európai bevándorlóknak – fontos elfogadóan viszonyulniuk az iszlám bevándorlókhoz, mert egy közös kihívással szembesülnek a brit társadalomban. „Bár lehet, hogy bőrszínük és vallásuk miatt a kelet-európaiak jobban be tudnak illeszkedni, ne gondolják, hogy ez automatikusan egyenrangú státuszt biztosít számukra. A brit társadalom előítéletesebb rétegei nem tesznek különbséget a kelet-európai és más bevándorlók között, amikor idegenellenes érzelmekről van szó. Ezért is fontos, hogy az erdélyi munkavállalók támogató és elfogadó hozzáállást tanúsítsanak, mert ha a migránsellenesség felerősödik az Egyesült Királyságban, az végül a kelet-európaiakat is érinteni fogja” – fejtette ki meglátását.