De Gaulle-i bátorság vagy orosz rulett – Macron választásba menekül Le Penék nagy EP-győzelme után

Legfontosabb

2024. június 10. – 22:43

De Gaulle-i bátorság vagy orosz rulett – Macron választásba menekül Le Penék nagy EP-győzelme után
Emmanuel Macron beszédét hallgatják Párizsban a választás éjszakáján, 2024. június 9-én – Fotó: Daniel Dorko / Hans Lucas / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

„Nem tehetek úgy, mintha semmi sem történt volna” – mondta Emmanuel Macron francia elnök abban a beszédében, amelyben előrehozott parlamenti választás kiírását jelentette be vasárnap este. Macron lépését az előzte meg, hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) látványos győzelmet aratott a vasárnapi európai parlamenti választásokon. Emmanuel Macron pártja 15,2 százalékot szerzett – ez 15 mandátumot jelenthet –, miközben Le Penék 31,2 százalék feletti eredménnyel 30 képviselőt küldenek a 720 fős EP-be, ahol a franciáknak 81 hely jár.

Az EP-választási eredmény jogilag ugyan nem kötelezi Macront arra, hogy törvényhozási választást írjon ki, mégis érthető, hogy lépéskényszerben érezte magát. Még ha a döntés kockázatos is az elnöknek, egy olyan otthoni helyzetet bolygat meg, amely számára eddig sem volt ideális.

Öt éve otthon erős Macron kapott ki az EP-n

2019-ben is Le Pen pártja futott be elsőnek az EP-választásokon, de egyrészt Macron pártját akkor csak néhány tized százalékkal előzte meg, mandátumuk száma is azonos volt, de fontosabb, hogy akkoriban a nemzetgyűlésben az elnök pártjának kényelmes többsége volt, így a vereségnek nem voltak messzemenő következményei.

2022-ben azonban új helyzet állt elő: az elnökválasztást Macron ugyan megnyerte, de figyelmeztetés volt, hogy Le Pen az elnökválasztás második fordulójában 41 százalékig jutott. Az igazi ütést azonban Macron 2022 nyarán szenvedte el, amikor pártja a parlamenti többséget is elveszítette, Le Pen pedig megtízszerezve képviselői számát, 89 helyet szerzett – igaz, ebben a francia választás sajátosságai is benne vannak, a párt népszerűsége 13-ról 18 százalékra nőtt.

A széles jogkörrel felruházott elnök mögött álló kormány így kisebbségi kormányzásra kényszerült, alkalmi szövetségekkel megteremtve a támogatást például a népszerűtlen nyugdíjreformhoz, amelyet tavaly nagy tüntetések kísértek. Emellett külvárosi fiatalok tavaly nyáron zavargásokba kezdtek, és külpolitikai kudarcok jellemezték Franciaország Afrika-politikáját, ráadásul csökkenőben volt a pártja népszerűsége.

Macron döntésében így van logika, még ha igaz az is, hogy a mostani bejelentés alapján a kétfordulós választást június 30-án és július 7-én tartják, így Le Pen a mostani sikerének lendületét is kihasználhatja. Nem véletlen, hogy a RN üdvözölte is az elnök döntését.

A radikálisok örülnek, a mérsékeltek aggódnak

„Készen állunk a hatalomra, ha a választók megbíznak a feladattal. Készen állunk arra, hogy talpra állítsuk az országot, hogy megvédjük a francia nép érdekeit, hogy véget vessünk a tömeges migrációnak, hogy növeljük az anyagi biztonságot és elkezdjük az ország újraiparosítását” – idézte a Reuters Le Pent.

Macron viszont inkább a sokkhatásban bízhat, amely felrázza táborát és egészében a mérsékelt és liberális jobbközép oldalt, amelyet 2022-ben az erősödő radikális baloldal is szorongatni kezdett Le Pen mellett.

Ezért érdeke mégis az elnöknek mielőbbi választást kiírnia, noha a parlamenti választás csak 2027-ben lenne esedékes – ahogyan az elnökválasztás is, amelynek előrehozatala fel sem merül. Macron azzal kalkulálhat, hogy ha túl sokáig vár, úgy Le Pen az EP-győzelmet nagyobb politikai tőkévé kovácsolhatja 2027-re, ám ha egy gyors parlamenti választással sikerül jeleznie, hogy a vasárnap elért 30 százaléknak egy közvetlen téttel bíró választáson az RN már jóval alatta marad, az csökkentheti az EP-n szerzett győzelem értékét.

A Le Figaro publicistája szerint az államfő kétségtelenül azzal számol, hogy a választók megijednek a saját döntésüktől, hogy Le Penékre adták le a voksukat, és a törvényhozási választásokon többen máshogy döntenek. Alexis Brézet szerint azonban semmi nem utal arra, hogy ez történne. Viszont sok influenszer és tartalomkészítő szólalt fel a közösségi oldalakon, arra biztatva a lakosságot, különösen a fiatalokat, menjenek el szavazni június 30-án és július 7-én.

Kérdés persze, hogy az eredmény a társadalmat is sokkolja-e vagy csak a jelenlegi politikai vezetést. Elvégre az RN-nek – illetve Le Pen apja idején annak jogelődjének, a Nemzeti Frontnak (FN) utoljára 1986-ban volt saját frakciója, a csúcson 35 fővel – 2022 óta 89 képviselője van, ez a harmadik legnagyobb frakció, a párt elutasítottsága láthatóan csökken, ahogyan ez már az elnökválasztáson is kitűnt. Marine Le Pen pedig kifejezetten próbálja is magát a közép felé orientálni.

Marine Le Pen és Jordan Bardella a Nemzeti Tömörülés eredményváróján – Fotó: Julien De Rosa / AFP
Marine Le Pen és Jordan Bardella a Nemzeti Tömörülés eredményváróján – Fotó: Julien De Rosa / AFP

És ha sokkolja is a társadalmat, kérdés, hogy ez Macron szövetségét vagy a baloldalt és azon belül a radikális baloldalt erősíti-e inkább. Utóbbihoz tartozik az Engedetlen Franciaország – amelynek jelenleg 69 képviselője van az 577 fős nemzetgyűlésben –, és a párt esélyként tekint a megmérettetésre: „Az elnök elismerte a vereségét. Mi nem félünk a néptől, készen állunk a kampányra” – mondta a párt EP-képviselője, Manon Aubry a Reuters szerint.

A szocialisták szerint viszont Macron a tűzzel játszik, és hasonlóan gondolkodik a Köztársaságiak (LR) pártja is. Az egykor a jobboldalon meghatározó párt, amelynek jelenleg 62 képviselője van a nemzetgyűlés ellenzéki térfelén, úgy véli, hogy ilyen előkészítetlenül nekifutni a választásoknak nem más, mint orosz rulett. A Zöldek Macron döntését pókerjátszmának minősítették.

Nemtetszését fejezte ki Párizs polgármestere is Macron döntése miatt. A szocialista Anne Hidalgo pártjához hasonlóan rossznak tartja az időzítést, de nemcsak előkészítetlensége, hanem amiatt is, mert az kevéssel a július 26-án induló a párizsi olimpia elé esik, írta a France24. „Mint a legtöbb ember, én is megdöbbentem az elnök döntésén” – mondta Hidalgo.

A jelek szerint tehát politikai szárnyaktól függetlenül a radikálisabb oldal üdvözli, a mérsékeltebb rosszallással fogadja az előrehozott választásokat. Macron pártja támogatja a döntést, igaz, ennek közlése után mást nem is nagyon tehet. A belügyminiszter szerint Charles de Gaulle nagy formátumát idézi a bátor döntés, amellyel átvágják a gordiuszi csomót. „Egy demokráciában mindig a szavazók felé kell fordulni, és építeni intelligenciájukra, hiszen a választók intelligensek” – mondta Gérald Darmanin.

Példátlan társbérlet is jöhet

A francia politikai berendezkedés félprezidenciális, amelyben az elnöknek az 1958 óta fennálló ötödik köztársaságban erős felhatalmazása van – a védelmi politika és a külpolitika a fő prioritása –, míg a miniszterelnök súlya a végrehajtó hatalomban kisebb. Az elmúlt 65 évben csak háromszor fordult elő, hogy az elnök és a parlamenti többség eltérő politikai platformon áll, ezt illeti a francia politikai zsargon a cohabitation (társbérlet/együttélés) kifejezéssel.

Ez kétszer, két-két évre a szocialista François Mitterand elnök idején és egyszer öt évre a jobboldali Jacques Chirac alatt történt meg. A szocialista és jobbközép cohabitation után most azonban akár olyan társbérlet is jöhet, amelyre soha nem volt példa: jobbközép elnök egy szélsőjobb erő által meghatározott kormánnyal szemben. Igaz, ehhez Le Pennek ezen, a kétségtelenül más téttel bíró választáson meg kellene ismételnie a vásárnapi eredményt, és még akkor is kérdéses lenne, hogyan lenne a Nemzeti Tömörülésnek többsége. Többen ezért is hangsúlyozták, hogy Éric Zemmour kisebb szélsőjobboldali pártja is 5 százalék környékén végzett vasárnap, az összefogás azonban Le Pen elnöki ambícióit ronthatná.

A tét Macron számára tehát óriási, 2027-ig szűkítheti is mozgásterét, miközben második ciklusa utolsó felét a politikai öröksége építésének szentelné, és egyértelmű utódjelöltet sem kezdték még el felépíteni.

Az Együtt! pártszövetségnek 245 képviselője van, ebből a Macron által alapított, majd átnevezett, jelenleg Renaissaince (Reneszánsz) nevű formációé 169 mandátum – írta a Reuters. Emlékeztettek, hogy a legutóbbi cohabitation is akkor jött létre, amikor az akkori elnök meg akarta erősíteni hátországát, helyette azonban a szocialisták jöttek ki győztesen, így az elnök számítása 27 évvel ezelőtt nem vált be.

Ha ez a terv ezúttal sem jön be, úgy a Le Pen eszmei vezetése alatt álló párt győzelme esetén Franciaország kormányfője a párt elnöke, az EP listát is vezető Jordan Bardella is lehet, aki az ország történelmének legfiatalabb miniszterelnöke lenne 28 évesen.

A Le Monde azt is hozzáteszi, hogy Macron időzítésének a végeredménytől függetlenül van egy másik következménye is: az új választások kiírásával elcsúsztatja egymás mellől a következő elnökválasztást és a törvényhozási választásokat. 2002 óta ez a kettő mindig egymást követte, így a törvényhozási legtöbbször megerősítette a néhány héttel korábbi elnökválasztás eredményét. A két választás akkor kerülhet újra szinkronba, ha az elnökválasztás következő győztese 2027-es megválasztása után szinte egyből a törvényhozás feloszlatása mellett dönt.

Nélküled nem tudunk működni

A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!