Rendszerszintű változást hoz az ukrán elnök korrupcióellenes kampánya, vagy csak bizonyos, egykor befolyásos emberek kiszorítását a hatalom közeléből? Egyelőre kérdés, hogy valóban a posztszovjet állam első harminc évét átszövő korrupció ellen küzd Volodimir Zelenszkij, vagy a hatalmi struktúrában folyó küzdelemről van szó, esetleg PR-kampányról, amelyben az elnök akár komolyabb vádaktól védi meg a kisebb támadással Ihor Kolomojszkijt, miközben bizonyítja függetlenségét attól az embertől, akinek televíziós csatornája nélkül talán sosem lett volna Ukrajna elnöke.
„Az alkotmány a kettős állampolgárságot zárja ki, hogy három legyen, azt nem tiltja semmi!” – kevés mondat fejezi ki jobban Ukrajna egykor legbefolyásosabb oligarchájának magabiztosságát, bármilyen vitájáról is volt szó az állammal. Csakhogy a nyilatkozat kilenc éve hangzott el, azóta Ihor Kolomojszkij befolyása, vagyona, sőt állampolgárságainak száma is csökkent, szeptember elején előzetes letartóztatásba került az elnök, Volodimir Zelenszkij által vezetett korrupcióellenes kampány legfőbb trófeájaként. Kisebb halak is akadnak fenn, katonai szolgálat alól felmentő papírokkal üzletelő orvosoktól a 450 millió hrivnyát (1 hrivnya kb. 10 forint) sikkasztó egykori miniszterig.
Kolomojszkijt szeptember 2-án vették őrizetbe, félmilliárd hrivnyás óvadékát nem is fizette ki, így legalább október végéig cellájában marad. A dollármilliárdosok szűk köréből már kiesett 60 éves oligarcha vagyonának jelentős részét zárolták is.
Ki az oligarcha?
Az oligarcha kifejezés nem egyszerűen a vagyonos vagy akár vitatható módon meggazdagodott emberekre értendő, hanem azokra, akik ezt a gazdasági befolyást önálló politikai cselekvésre képesek váltani, amellyel aztán saját vagyonosodásukat erősítik tovább. Ilyen értelemben oligarchák már nincsenek Oroszországban sem, mivel ott létük, vagyonuk kizárólag a Kreml jóindulatán múlik. A kifejezést Magyarországon is használják olykor Orbán Viktor rendszerének kritikusai, de mivel a kritika épp arról, szól, hogy nincs önálló gazdasági szereplő, hanem a kézivezérelt politikai rendszer határozza meg lehetőségeiket, itt sem lehet klasszikus oligarchákról beszélni.
Privatbank, privát hatalom
Az őrizetbe vételt megalapozó gyanú szerint Kolomojszkij félmilliárd hrivnyát mosott tisztára, és azt a Privat nevű pénzügyi-ipari érdekeltségeiből nyugatra juttatta a saját ellenőrzése alatt álló pénzintézeteken keresztül. Ennek zászlóshajója a Privatbank volt, amelyet azonban már 2016-ban államosítottak, ami azért jelezte, hogy Kolomojszkij birodalma repedezik. Ennek ellenére sokáig úgy tűnt, hogy az oligarcha vagyonának java és személye érinthetetlen.
Közvetlen politikai szerepvállalása csak 2014–15-ben volt, a Dnyiporpetrovszk megyei tanács vezetőjeként. Ekkor az orosz anyanyelvű üzletember felvetette, hogy szükség van az oroszbarát politikusok vagyonának elkobzására is, látványosan kiállt tehát Moszkva térnyerésével szemben.
Az akkori erőviszonyokat jól jellemezte Kolomojszkij javaslata, hogy a többi megyében is az ismert oligarchák legyenek a kormányzók: az akkor még Ukrajna ellenőrzése alatt álló Donyeck megyét Rinat Ahmetov, Zaporizzsját Viktor Pincsuk vezette volna.
A kiskirályságok szentesítése nem történt meg, sőt, Kolomojszkij nyílt konfliktusba keveredett az akkori elnökkel, Petro Porosenkóval. Igaz, nehéz is lett volna nem kerülnie, tekintettel arra, hogy Kolomojszkij a fémipartól kezdve az olajiparon, az ahhoz kapcsolódó szállítócégeken, a vegyiparon, az élelmiszeriparon, a mezőgazdaságon, a személyszállításon keresztül a sajtóig és a bankokig minden szektorban jelen volt. A nyílt konfliktus az olaj és gáziparban érdekelt Ukrnaftával kezdődött, amelyben 42 százalékos tulajdonarányával Kolomojszkij megakadályozta, hogy az állam osztalékhoz jusson saját többségi tulajdonából – ezt végül egy törvénymódosítás oldotta fel, Kolomojszkij sérelmére.
Hogy Kolomojszkij nem csak egy kedvesen mosolygó, ügyes üzletember, az azért kiderült, amikor fegyvereseivel vette védelme alá az Ukrnaftát, mielőtt az állam rátenné a kezét. Kolomojszkij akciója ellen tiltakozva parlamenti képviselők egy csoportja is a helyszínre érkezett, akiknek egyik tagjához intézte az oligarcha a kérdést: „Jössz kávézni?” – amiből a „figyelj, haver, elmagyarázom én neked, hogy ki itt a főnök” értelmű oligarchamém született.
Kolomojszkij vígjátékban előadta a jövőt
Kolomojszkij befolyása tehát 2015-ben csökkent az Ukrnaftában – bár igazán csak tavaly szorult ki onnan, aminek jogosságát jelenleg is vitatja –, majd a következő csapás a Privatbank 2016-os államosításával érte. Az ország első magánbankja csődközelbe került, szüksége volt az állami mentőövre, de azért előtte Kolomojszkij még odaszúrt vele az elnöknek. Petro Porosenko ugyanis – maga is milliárdos üzletember, elsősorban a Roshen csokoládébirodalom révén – szintén vezetett ott számlát, és a bank egy időre elérhetetlenné tette az ott lévő 50 millió dollárt. Rövid technikai hibára hivatkoztak.
A bankot Kolomojszkij a mai napig vissza akarja szerezni, vitatva, hogy az államosítás törvényes volt. Kolomojszij így is fajsúlyos politikus maradt, televíziós csatornája a befolyásának fontos eszköze volt. Ezen indult el A nép szolgája című sorozat Volodimir Zelenszkij főszereplésével. Az ismert színész-humorista egyébként csapatával parodizálta Kolomojszkijt is, bár kérdés, hogy a bunkó, ám magabiztos figuráról szóló szkeccsből rosszul jött-e ki az oligarcha, még akkor is, ha a paródia pont arról szólt, hogy Porosenko elbocsátotta őt Dnyipropetrovszk megye éléről.
Mindenesetre A nép szolgája népszerű sorozat volt, amely végül előre megírta az életet: az egyszeri tanárember váratlanul Ukrajna elnöke lett. Zelenszkij a tanár karakteréből a valóságban is felépítette imázsát, amely révén 2019-ben Porosenkót legyőzve nagy többséggel – még az akkor oroszbarátabbnak tartott Kelet-Ukrajnában is többséget szerzett, természetesen már a szeparatista luganszki és donyecki területek nélkül – Ukrajna elnöke lett. Azután a parlamentben a legnagyobb frakciót is a film címe nyomán elnevezett Nép Szolgája (SZN) párt adta.
Oligarcha volt, aligarcha lett
Kézenfekvő volt, hogy ezt sokan Kolomojszkij sikerének könyvelték el, aki ezzel ismét befolyásának régi erejét állítja vissza. Látványosan tárgyalt Zelenszkijjel is 2019-ben. Akár az ő embere volt korábban az elnök, akár nem, az bizonyos, hogy nem Kolomojszkij tervei szerint alakult a kapcsolatuk – annyira, hogy most már befolyásának végleges elapadása sem kizárt.
Persze, a tervezhető életet a pandémia és az Oroszország által tavaly februárban Ukrajna ellen indított invázió egyébként is felülírta. Kolomojszkij azonban az elmúlt másfél évben háttérbe is húzódott, felajánlásaival sem tűnt ki különösebben, így nem tudott az ország vagyonára pályázó oligarcha imázsától sem megszabadulni, ellentétben Rinat Ahmetovval. Az acélipari milliárdos elvesztette ugyan érdekeltségei nagy részét – vagy Donyeckben ragadtak, vagy megsemmisültek, mint Mariupolban, ahol az Azovsztal is az ő tulajdonában volt –, de megmaradt vállalatait így is a hadiipar szolgálatába állította, százezres tételben golyóálló mellényeket szállított le a hadseregnek.
Ukrajna a vártnál hatékonyabb ellenállást tanúsított az orosz erőkkel szemben a háború első szakaszában – nem jöttek be az orosz villámháborús tervek a gyors területfoglalások ellenére –, nőtt az ország támogatottsága Nyugaton, ami fegyverszállítmányokban is megnyilvánul. Ennek fenntartásához
egyre fontosabbá vált a korrupció elleni küzdelem, erősítve a bizalmat, hogy a független Ukrajna egy demokratikus, a NATO- és EU-csatlakozás iránt elkötelezett országot épít az Oroszországgal szembeni ellenállás révén.
A korrupció elleni küzdelemről és az addig nyilvánosságra került ügyekről itt írtunk bővebben januárban. Ennek része volt a márciusi elbocsátási hullám is, legutóbb pedig a hadseregen belüli visszaélések miatti nyomozások elindítása – és a Kolomojszkij elleni fellépés is. Erre belső igény is van, ugyanis egy idei felmérés szerint az ukránok 77 százaléka szerint a kormányzati korrupcióért elsősorban az elnök a felelős. Ráadásul az ukránok 89 százaléka szerint az Oroszország által indított háború után a legnagyobb probléma az országra jellemző korrupció.
Erre a korábbi évtizedekben adottságként tekintettek Ukrajnában, a háború azonban nemcsak nemzeti öntudatot ébresztett, de polgári öntudatot is, mondván, ha az orosz hadsereggel való szembenálláshoz ukrán katonák, önkéntesek, civilek önfeláldozására van szükség, akkor minden korábbinál nagyobb joggal várható el, hogy az állam minél nagyobb átláthatóságot biztosítson.
A kemény fellépés még jól is jöhet Kolomojszkijnak?
De a fellépés megítélése sokrétű. Zelenszkijnek fontos, hogy igazolja, ő nem Kolomojszkij embere, már csak azért is, mert az elnöki szék visszaszerzésére továbbra is pályázó Porosenko pártja folyamatosan ezt hangoztatja. A mostani történésekről is azt állítják, hogy Zelenszkij ezzel az őrizetbevétellel és a félmilliárd hrivnyás pénzmosás vádjával csak a nagyobb vádaktól akarja megvédeni Kolomojszkijt, aki ellen az Egyesült Államok már 2020-ban 70 millió dolláros ingatlanvásárlás ügyében vizsgálódott. Igaz, a mostani vádak is 12 év börtönnel fenyegetnek, bár hosszú az út a jogerős ítéletig.
A fellépés viszont jelzi a külvilág felé, hogy Ukrajna kész maga is feltárni a korrupciós ügyeket a legmagasabb szinten is, másrészt van egy olyan szála, amely épp a Nyugattal való együttműködés korlátozására utal. Van ugyanis a történteknek egy nyomozószervek közötti konfliktusra utaló része is, amely több kérdést is felvet az üggyel kapcsolatban.
2015-ben a Nemzetközi Valutaalap elvárásai nyomán megkezdte munkáját Ukrajna Nemzeti Korrupcióellenes Hivatala (NABU). Ez a szerv vitte eredetileg a Kolomojszkijjal szembeni nyomozást is. A szervezet a parlament korrupció és szervezett bűnözés elleni bizottságának ellenőrzése alatt áll, de még fontosabb, hogy a NABU-nak bizonyítékok megosztásával kapcsolatos megállapodása van az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozó Irodájával, azaz az FBI-jal.
Versenyt futott a NABU és az SZBU
Most azonban nem a NABU intézkedése nyomán vették őrizetbe Kolomojszkijt, hanem az elnök alá rendelt Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) révén. Augusztus végén az elnök bejelentette, hogy a korrupciós ügyeket a háború idejére a hazaárulással kell azonos kategóriába sorolni.
A jól hangzó szigorítás jogilag azonban azt is jelenti, hogy innentől nem a NABU, hanem az SZBU hatásköre lenne ilyen ügyekben intézkedni. A javaslat kritikusai szerint Zelenszkij ezzel közvetlenebb kontroll alá vonná az ügyeket. Az SZBU-t a háborúban látott információszerzéssel, Oroszországot érintő diverzáns akciókkal kapcsolatos eredményeiért elismerik, de van, aki kétségbe vonja, hogy a gazdasági jellegű korrupciós bűncselekmények feltárásában szakmai alapon jeleskedne.
Igaz, a kritikák nyomán a héten az elnök elállt a javaslattól, hogy a korrupciós ügyek a hazaárulással kerülnének azonos kategóriába, tehát elméletben mégis a NABU-nál maradna Kolomojszkij ügye. Ettől függetlenül tény, hogy most az SZBU fellépése nyomán került előzetes letartóztatásba, látható igyekezettel, hogy ezzel megelőzzék a NABU-t.
Utóbbi ugyanis idén már aktívan vizsgálódott – februárban házkutatást is tartott –, és szeptember 1-jén jelezte, hogy gyanúsítottként hallgatná ki Kolomojszkijt. Ehhez azonban kellett egy jóváhagyás a Korrupcióellenes Ügynökség vezetőjétől, Olekszandr Klimenko azonban csak szeptember 4-én érkezett vissza az Egyesült Államokból – szedte időrendbe az eseményeket az Ukrainszka Pravda.
Az SZBU saját nyomozását csak augusztusban indította, de az őrizetbe vételt szeptember 2-án már végre is hajtotta. A NABU így már csak ez után jelentette be, hogy Kolomojszkijt egy 9,2 milliárd dolláros sikkasztásban is gyanúsítottnak tartja. Az az ügy is a Privatbankhoz kötődik. A NABU szerint az összeget a bank kiutalta Kolomojszkijhoz köthető offshore cégekhez, hogy aztán túlárazottan visszavásárolja saját kötvényeit, végül az összeget a végső kedvezményezett – Kolomojszkij és négy társa – a bank alaptőkéjének és ezzel saját részesedésüknek növelésére használta fel.
Egy állampolgársággal kevesebb
Zelenszkij nemcsak azzal vonta magához közelebb Kolomojszkij ügyét, hogy a volt milliárdos most az SZBU révén van előzetesben, hanem azzal is, hogy a találgatások után kiderült, valóban megfosztották Kolomojszkijt ukrán állampolgárságától. Így ő jelenleg Ciprus és Izrael állampolgára. Kiadatásának így jogi akadálya nincsen, ezt ukrán állampolgár esetben nem tehetnék meg. Bár ilyen kérelem a hírek szerint nem érkezett, innentől, amennyiben az Egyesült Államok kérné a kiadatást, az elnök kezében van a döntés joga.
Ez növelheti Zelenszkij mozgásterét, aki az NBC szerint a jövő héten találkozhat az Egyesült Államok elnökével, Joe Bidennel, és felszólal az ENSZ közgyűlésében is.
Nélküled nem tudunk működni
A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.
Támogató leszek!