A fiatal, mosolygós brit nővér, aki koraszülött csecsemőket gyilkolt

1991-ben egy brit nővér, Beverly Allitt megölt három csecsemőt és egy kisgyereket, amiért a „halál angyalának” is hívták. Akkor mindenki azt hitte, hogy ilyen szörnyűség nem fordulhat újra elő az országban. Tévedtek, és a pénteken bűnösnek talált Lucy Letby még le is körözte a több mint 30 évvel ezelőtti sorozatgyilkost.

Letby is nővérként dolgozott, méghozzá a chesteri kórház újszülött osztályán. A pénteki döntés szerint hét csecsemő meggyilkolását tudták rábizonyítani, de emellett további hat gyilkossági kísérlete is volt. A Guardian szerint két gyilkossági kísérlet vádja alól felmentették, és az esküdtek további öt kísérletről nem tudtak megegyezni. A brit lap részletesen beszámolt az ügyről és a tárgyalásról. A 18+-os karika nem véletlen, felkavaró részletek következnek.

Az Egyesült Királyságban végzett kutatások alapján 1000 koraszülöttből átlagosan kevesebb, mint kettő szokott meghalni. A chesteri kórház újszülött osztályán az évi több száz pácienséből átlagosan 1-3 halt meg. Ezért is sokkolt mindenkit, hogy 2015 júniusában hirtelen három koraszülött csecsemő meghalt, egynek pedig rohamosan romlani kezdett az állapota. Bár csak pár naposak voltak, állapotuk korábban stabil volt, és az orvosok arra számítottak, hogy idővel a szüleik hazavihetik őket.

Azóta kiderült, mi történt. Letby június 8-án este bement dolgozni, és pár perccel később levegőt fecskendezett egy kisfiú infúziójába. A csecsemő ikerhúgával együtt az előző nap született, hat héttel korábban, mint kellett volna.

A szervezete azonnal összeomlott, megszólaltak a vészjelzők, orvosok és nővérek rohantak oda hozzá – miközben az édesanyja egy kerekesszékben ülve, zokogva ismételgette, hogy

„kérem, ne hagyják meghalni a babámat, kérem, ne hagyják meghalni a babámat!”

Az orvosok 20:58-kor – kevesebb mint másfél órával azután, hogy Letby megérkezett dolgozni – halottnak nyilvánították a kisfiút. A csecsemő apja az este hátralévő részét az ikerpár életben maradt tagja mellett töltötte, és majdnem 24 órán keresztül rokonok vigyáztak a koraszülött kislányra. Egészen este nyolcig. Letby pont ekkor vette fel a műszakját.

Bár élete első 48 órájában a körülményekhez képest teljesen egészséges volt, éjfél után nem sokkal nála is megszólaltak a vészjelzők. Hirtelen rengeteget romlott az állapota, és elszíneződött a teste – lila és fehér foltok jelentek meg a bőrén, pont, mint a testvérének. „Csak a babámat ne, még egyszer ne” – zokogta az édesanyja. A kislányt megmentették, de még egy hónapig a kórházban kellett maradnia.

A következő napokban még két csecsemő halt meg a kórházban, hármójuk teste – az ikrekéhez hasonlóan – furcsán elszíneződött. Utólag kiderült, hogy ez Letby kedvenc módszerének, a levegőfecskendezésnek a nyoma.

„Nem lehet az aranyos Lucy.”

A kórház dolgozóit is megrázta az eset. Az újszülött osztály egyik vezető orvosa, Dr. Stephen Brearey is megpróbálta kideríteni, hogy mi állhat amögött, hogy két héten belül három csecsemő meghalt. Néhány apróságtól eltekintve semmiféle kivetnivalót nem talált az ellátásukban, nem látott magyarázatot. Egyetlen közös pont volt az esetek között: csak egy nővér volt szolgálatban, amikor történtek, Lucy Letby.

Írt egy levelet e levont tanulságokról a nővérek vezetőjének, Alison Kellynek. Leírta, hogy nem lát magyarázatot, és hozzáfűzte, egyszerű tényként, hogy mindegyik haláleset idején Letby dolgozott.

„Nem lehet Lucy. Nem az aranyos Lucy” – tette hozzá Brearey.

A vezetők számára teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy nővérnek bármi köze lehetne csecsemők halálához, főleg nem egy fiatal, mosolygós nővérnek, mint Letby. Amint felmerült ez a – jobb szó híján – minimális, morzsányi gyanú, azonnal el is vetették.

Ekkor még minden kollégája sajnálta Letbyt, és balszerencsésnek tartották, hogy mindig pont az ő műszakja alatt halnak meg a csecsemők. Őt is elkezdték a halál angyalának hívni, bár csak élcelődésből, nem gyanúsításként. A következő egy évben azonban már túl sok hasonló eset történt, hogy véletlennek tűnjön a dolog.

Letby két csecsemőt inzulinnal mérgezett meg, többet az első áldozataihoz hasonlóan levegővel ölt meg, egy csecsemőt túletetett tejjel, egy másiknak pedig a torkát zúzta meg egy etetőcsővel. Szinte mindig este támadt, gyakran szinte azonnal, miután a szülő vagy egy nővér kiment a csecsemők szobájából. Bár volt, hogy a műszakja végén fecskendezett levegőt infúziókba vagy etetett túl csecsemőt, hogy már a kollégája munkaideje közben omoljon össze az áldozat szervezete.

Nem véletlen, hogy sokáig nem kapták el: egyrészt a kezére játszott, hogy senkiben nem merült fel, hogy ő lenne a tettes. Másrészt legtöbbször olyan újszülötteket szemelt ki, akiknek koraszülöttségük vagy alapbetegségeik miatt amúgy is alacsonyabbak voltak a túlélési esélyei – így volt a legnagyobb az esélye, hogy a haláluk természetesnek fog tűnni.

Letby tehát kihasználta, hogy az orvosok úgy gondolták, hogy egy koraszülött osztályon kevésbé váratlan, ha elhunynak a babák, és a leggyengébbeket célozta. Egy kisfiút 12 órával a születése után próbált meg megölni, egy eredetileg orrba való csövet erőszakolt le a torkán, és az ismert vérzékenységével magyarázta a rengeteg vért. Egyszer azonban majdnem lebukott.

Vér és inzulin

2015. augusztus 3-án, este kilenc körül egy anyuka egy üveg anyatejet vitt az ötnapos ikreinek – E. és F. gyereknek, ahogy a bíróságon hívták őket. Hiába születtek 11 héttel hamarabb, mint kellett volna, az állapotuk gyorsan javult, így hamarosan egy, a szüleik otthonához közelebbi kórházba kerülhettek volna át Chesterből.

Mikor az anyuka odaért az újszülött osztályra, borzalmas sikítás zengte be a folyosót. Berohant a gyereke szobájába, ahol azt látta, hogy egy nővér éppen E. gyerek inkubátora mellett állt. Friss vér volt a csecsemő szája körül, és látszott rajta, hogy nincs jól. Az anyuka kérdésére a kedves, nyugodt nővér, Letby azt válaszolta, hogy minden rendben, csak az etetőcső kicsit meghorzsolta a csecsemő nyelőcsövét, azért vérzik picit. Megnyugtatta, hogy menjen csak vissza pihenni a szobájába, minden rendben lesz.

Két órán belül megszólaltak a vészjelzők. E. gyerek több mint a vére egynegyedét elveszítette, és a bőr a hasán lilás-fehéressé vált – pont, mint a nem sokkal korábban elhunyt három másik csecsemőé. Hajnali háromnegyed kettőkor halottnak nyilvánították. A kisfia halála összetörte a nőt, úgyhogy hagyta, hogy Letby megfürdesse az 1,4 kilós csecsemő testét, és becsavarja a legkisebb fehér köpenybe, amit csak talált. A tárgyalás során több szülő is azt mondta, hogy a nővér meglepően jókedvű volt, mikor az elhunyt csecsemők testét öltöztette. Megpróbáltatásai azonban nem értek véget, mert Letby következő kiszemelt áldozata a másik fia volt.

F. gyereknek alacsony volt a vércukorszintje, ezért az intravénásan kapott tápanyagok mellé egy kis adag inzulint is felírtak neki. Augusztus 5-én Letby egy nagy adag inzulint fecskendezett a tápanyagos zacskóba, és mivel biztosra akart menni, abba a zacskóba is, amelyikről tudta, hogy az orvosok arra fogják lecserélni az eredeti tasakot.

A csecsemő pulzusa megugrott, a vércukorszintje bezuhant, és az egyik lába megdagadt. Az orvosok nem tudták, mi állhat a változás mögött, úgyhogy lecserélték a zacskót – pont, ahogy Letby kitervelte. Szerencsére a második zacskót is levették róla, így az állapota stabilizálódott.

A laboreredményei alapján egyértelmű lett volna, hogy valaki megpróbálta megmérgezni a csecsemőt. Az eredmények azonban csak hetekkel később futottak be, és senki nem kötötte össze a pontokat. Összesen hét csecsemő meggyilkolását bizonyították rá, valamint hat gyilkossági kísérletet. Voltak gyerekek, akiket többször is megpróbált valahogy megölni. A módszerei ezek voltak:

• levegőt nyomott az infúzióba;
• telepumpálta a gyomrukat levegővel;
• túletette őket;
• inzulinnal mérgezte meg őket;
• orrba való csövet nyomott le a torkukon, ami vérzéshez is vezetett.

Volt, hogy sikerült megmenteni a csecsemőket, de sajnos így is hatalmas kárt okozott. A legkorábban született áldozata 15 héttel született korábban, mint kellett volna, és még félkilós sem volt, mikor a születésétől számított 100. napon Letby megpróbálta megölni. Ő G. gyerek, akit a nővér három héten belül háromszor is megpróbált meggyilkolni. A most nyolcéves kislány szervezete súlyos károkat szenvedett, a kezeit és lábait is érintő idegrendszeri károsodása van (quadriplegic cerebral palsy). Nem lehet szájon át etetni és itatni, és 24 órás figyelmet és segítséget igényel.

Letby gyakran választott ikreket áldozatául. Egy éven belül három ikerpárt és egy hármas ikreket próbált megölni – több esetben sikerrel járt. Utolsó áldozatai a hármas ikrek két tagja, O. és P. gyerek voltak. Harmadik testvérüket a szülők kérésére haláluk után másik kórházba szállították.

A Guardian összeszedte a támadások idővonalát, amin látható, hogy Brearey többször is felvetette, hogy valami gyanús Letby balszerencséjével. A BBC szerint aggályait még 2016. június 24-én is elvetették. Csak hónapokkal azután szóltak a rendőrségnek, hogy többen is felhívták a figyelmet a nővérre.

A kórház vezetése eleinte követelte a panaszokat benyújtó orvosoktól, hogy írjanak bocsánatkérő levelet Letbynek. Két orvost felszólítottak, hogy vegyenek részt egy mediációs beszélgetésen a nővérrel – akiről akkor már sejtették, hogy csecsemőket gyilkol. A rendőrség 2017-ben kezdett el nyomozni Letby ügyében, majd 2018-ban és 2019-ben is őrizetbe vették – de mindkét esetben szabadon engedték. 2020-ban harmadjára is letartóztatták, majd vádat is emeltek ellene.

Miért?

A 10 hónapos tárgyalás során mind a 17 érintett csecsemő ügyével egy-egy hetet foglalkoztak. Ezek a vádirat számai:

• egy gyerek orvosi lelete 8000 oldalas volt;
• a szemtanúk több mint 5500 oldalnyi vallomást tettek;
• 32 ezer oldalnyi melléklet gyűlt össze (például sms-ek, fényképek);
• 25 oldalas szószedet az orvosi kifejezések megértéséhez.

Látható, hogy nem véletlen, hogy a tárgyalás majdnem egy évig húzódott, ahogy az is, hogy az esküdteknek nem volt könnyű dolga – elég csak arra gondolni, hogy milyen lehet, ha ennyi orvosi zsargont öntenek az ember elé.

Egy dologra azonban nem nagyon találtak választ: miért tette Letby, amit tett. Az ügyészség szerint egyszerűen csak élvezte, hogy Istent játszhat, de azt is felvetették, hogy izgalommal töltötte el, amikor megpróbálhatta újraéleszteni a csecsemőket. Ezt Letby vallomásában nem tagadta egyértelműen.

Azt mondta, hogy azért lett nővér, hogy a legnagyobb figyelmet igénylő gyerekekkel foglalkozhasson – amihez meg is volt a képesítése –, és gyakran panaszkodott arról a kollégáinak, hogy nem az ilyen csecsemőkhöz osztották be. Tanúvallomások szerint Letby csak fel akarta kelteni egy házas doktor figyelmét, akibe szerelmes volt. Letby végig higgadt volt, csak a 16. héten mutatott először érzelmet: amikor ez az említett orvos tanúvallomást tett a bíróságon, Letby elsírta magát, és megpróbált kimenni a tárgyalótermi cellájából.

Az ügyészség szerint lehet, hogy a figyelemért csinálta – üzenetek alapján élvezte, hogy mindenki sajnálja, hogy pont az ő műszakja során halnak meg csecsemők –, de az is felmerült, hogy egyszerűen csak unatkozott. Rengeteget mobilozott, Facebookozott munka közben, és a vád szerint előfordulhat, hogy ilyenkor elunta magát, ezért gyilkolt.

Egyébként tényleg sok időt töltött a közösségi oldalon. Gyakran keresett rá az áldozatai szüleire, sokszor a csecsemők halálának évfordulóján. A 2016 júniusát megelőző egy évben 2381 keresést indított a Facebookon. Ennek csak egy kis részében keresett rá a szülőkre, de erről egy látható minta körvonalazódott: gyakran egymás után nézett rá a szülők profiljára, mintha a gyászukban akart volna fürdőzni. Még karácsony napján is rájuk keresett.

Egy lassú szombati műszak során fogadott egy lóversenyen, majd levegőt pumpált egy kisfiúba. Két órával azután, hogy a csecsemő szervezete összeomlott, Letby ezt írta egy barátjának:

„Szar volt a meló, de… Nyertem 135 fontot a lóversenyen!!”

A nyomozók nem találtak semmiféle traumát vagy más okot, ami általában sorozatgyilkosok tettei mögött áll. Letby egy középosztálybeli családba született, átlagos, boldog gyerekkora volt (a szülei végig ott voltak a tárgyaláson), és kifejezetten jó nővér volt.

„Nem igazán találtunk semmi olyat a múltjában, ami nem lenne normális. Teljesen átlagos életet élt, de ez az átlagosság segítette, hogy ne keltsen feltűnést. Segítette, hogy mindenki szeme láttára tevékenykedjen”

– mondta Nicola Evans nyomozó.

Letby saját vallomása során sírva magyarázta, hogy mindig is az volt az álma, hogy gyerekekkel dolgozzon, és azt mondta, hogy gyomorforgatóak a vádak. Azt mondta, borzalmas érzés volt, amikor O. és P. gyerekek halála után elküldték az osztályról, mert nem létezik rosszabb vád, mint hogy valaki csecsemők haláláért felelős. A kórház kockázat- és betegbiztonság-kezelő irodájába került, de a kórház üzemeltetője 2017-ben a rendőrséghez fordult.

14 hónappal később, pont egy nappal az után, hogy a szüleivel hazaértek egy közös nyaralásról, a rendőrség kivonult a házához, és előállította. Mikor kikérdezték, azt mondta, hogy a csecsemők rossz körülmények, rossz munkaerő és mások inkompetenciája miatt haltak meg – és persze azért, mert koraszülöttként más egészségügyi problémáik is voltak. Ez a védelme a keresztkérdések alatt összeomlott, de továbbra is ártatlannak vallotta magát.

A tárgyalás ötödik napján kénytelen volt elismerni, hogy a csecsemő, akinek vérében túl sok inzulint találtak csakis mérgezés áldozata lehetett. Nem volt rá más magyarázat, de tartotta, hogy neki semmi köze nem volt hozzá. Azonban csak két nővér volt, aki mindkét inzulinos eset idején dolgozott. Az egyikük Letby volt, a másik felé pedig semmiféle bizonyíték nem mutatott, így hamar lekerült a gyanúsítottak listájáról. A 24 vizsgált eset során egy kórházi dolgozó volt, aki mindegyik idején bent volt: Lucy Letby. A második Dr. John Gibbs gyerekorvos volt, ő 10 eset idején dolgozott, de ő sem volt gyanúsított.

Eleinte csak az inzulinos eset és az, hogy Letby elismerte, hogy természetes úton nem történhetett volna meg olyan volt a legerősebb bizonyíték. Aztán átkutatták Letby otthonát, és megtalálták a plüssállatos naplóját és egy rózsaszín kistáskát. Mindkettő tele volt kézzel írt cetlikkel.

„Direkt öltem meg őket, mert nem voltam elég jó, hogy gondjukat viseljem”

– írta az egyik cetlin.

„GONOSZ VAGYOK, HOGY EZT TETTEM”

– állt egy másikon. Letby a bíróságon azt mondta, hogy ezek csak egy kétségbeesett ember zagyva gondolatai, és rámutatott, hogy egy cetlire azt írta, ártatlan.

A rendőrség ezeket egy sorozatgyilkos beismerő vallomásaként kezelte. A vezető nyomozó szerint direkt írt a cetlikre, hogy a rendőrség megtalálja.

„Az ember azt gondolná, hogy ha tudta, hogy valószínűleg be fogunk kopogni, tudta, hogy vizsgálat folyik, és tudta, hogy a rendőrség is nyomoz, akkor miért hagyta ezeket kint a szoba közepén? Hogy észre lehessen venni? Nem tudom, de igen, engem is meglepett, hogy minden ott volt”

– mondta. A bíróság a tervek szerint augusztus 21-én hirdeti ki, mi lesz Letby büntetése, a brit sajtó életfogytiglani börtönre számít.

2016 júliusa óta, azaz mióta Letby elkerült onnan, több mint 2500 csecsemő járta meg a chesteri kórház újszülött osztályát, és közülük mindössze egy halt meg a kórházban. A gyilkosságok óta csak legfeljebb a vártnál öt héttel korábban született gyerekek kerülhetnek erre az osztályra.

Az osztály azóta új épületbe költözött, ami részben közösségi adományok segítségével valósult meg. 2013-ban még Letby is segített adományokat gyűjteni, és azt mondta egy újságnak, hogy azért van szükség egy új épületre, hogy több privát szférája legyen az újszülötteknek és családjaiknak. Az új épületben a szülők már saját ágyakat kapnak közvetlenül az inkubátorok mellett, hogy végig gyerekük mellett lehessenek.