A szemünk láttára törlik le a térképről Dél-Amerika második zöld tüdejét

A hét magyarországnyi területű Gran Chaco legnagyobb része Argentína északi részén fekszik, de kiterjed Paraguay nyugati, Bolívia keleti peremére is, valamint érinti Brazíliát is. A Gran Chaco a kontinens egyik legmelegebb vidéke, és elég száraz is, az erdőségei hatalmas kiterjedésűek, és rendkívül változatos élővilág alakult ki bennük. Ökológiailag is nagyon fontos szerepe van, de ha a klímaváltozás szempontjából nézzük, óriási mennyiségű szén-dioxid megkötésére is képes.

Az erdők letarolása persze nem a modern kor terméke, gyakorlatilag évszázadok óta folyamatosan hasítanak ki belőle darabokat, hogy olyan területeket nyerjenek, amelyeket mezőgazdasági célra is lehet hasznosítani. Abban persze van különbség, hogy az őslakosok és a nagy mezőgazdasági vállalatok milyen módon használják a földjeiket.

Az argentin marhahúsról mindenki hallott már, ez az egyik fő exportcikke az országnak, és a jószágok egy részét pont azokon a legelőkön terelgetik, amelyek az erdő kivágásával jöttek létre. Egy gyepterület ökológiailag még mindig sokkal izgalmasabb, mint egy szántóföld, és több szenet is megköt, de a Gran Chacót már szójaültetvények is alaposan felszabdalták és tüntették el a természetes növénytakarót. A szójatermesztés és a marhahústermelés miatt 1998 és 2021 között hétmillió hektár őshonos erdőt irtottak ki Argentínában, és ez a pusztítás szinte csak a Gran Chacóban zajlott. A mezőgazdaságiterület-nyerés mellett a faanyag és a faszéngyártás miatt is termelnek le erdőket, de ez a kevéssé jellemző mozgatórugó.

Bár az utóbbi években csökkent az erdőirtás üteme, de a Gran Chaco továbbra is veszélyben van, Argentína éppen most próbálja szorosabbra fonni a kereskedelmi kapcsolatokat az Európai Unióval, hogy még több mezőgazdasági terméket exportálhasson. Némileg ellentmondásos a helyzet, mert az unió ugyanakkor az argentin erdőirtások visszafogásához is kötné a szabadkereskedelmi megállapodást. A helyiek körében sem egyértelmű, hogy most jó, vagy rossz, hogy kivágják a fákat.

Jose Rolando Fernandez és nővére, Noole a pilágák törzsébe tartoznak, és ugyan nekik is van legelőjük, életük ritmusát a fák határozzák meg.

„A föld a mi anyánk, mert belőle termelünk és eszünk. Az őshonos erdőnek olyan funkciója van, amelyet meg kell becsülnünk. Az őslakosok hiszik, hogy ez a föld az otthonunk” – mondta Noole a Reutersnak.

„Minket, pilágákat súlyosan érint a föld letarolása. Minden erdőirtás aszályhoz vezet. A fák önmagukban is nagyon fontos szerepet játszanak a környezetben” – mondta Noole, míg fivére szerint szinte spirituális a kapcsolatuk a fákkal, a forróságban pedig szentjánoskenyérfák adnak nekik enyhet.

Egy másik gazdálkodó pedig arról beszélt, hogy érezhetően megváltozott a vidék mikroklímája az erdők eltűnésével. Melegebb van, és könnyebben söpör át az északi szél is a tájon.

A fák kivágása és a legelők létrehozása is ideiglenes megoldásnak tűnik, gyorsan leromlanak azok a talajok, amelyek az erdők után maradnak, és egyszerűen nincs olyan hozamuk a legelőknek, amelyeken biztonsággal lehetne nagyobb állatállományokat fenntartani. Több gazdálkodó beszélt arról, hogy jószágaik egyszerűen nem jutottak elég táplálékhoz, és elpusztultak. A talajok általában be is tömörödnek, jóval kevesebb víz szivárog beléjük, így egy nagyobb esőzéskor villámárvizek is könnyebben kialakulnak.

A nagyüzemi mezőgazdaság térnyerését nem mindenki látja negatívan. Az alapvetően szegény vidéken örülnek, ha az exporttermékek miatt munkahelyeket teremtenek, és fejlesztik a gazdaságot. A Gran Chaco vidékén alapvetően még a hagyományos gazdálkodási módok a népszerűek, és jobbára feketemunkából keresnek pénzt az emberek.

„Az erdőirtás elítélése annyit tesz, mint szegénységre ítélni az embereket” – mondta a Las Lomitas-i Juan de Hagen állatorvos és farmvezető, aki nem szeretné, ha az Európai Unió olyan dolgokat kényszerítene rájuk, ami visszaveti a gazdasági versenyképességüket.

„Európa megtisztította minden földjét, és nem fizet semmilyen büntetést” – érvelt az állatorvos.

A törvény elvileg védi a Gran Chacót, de így is hatalmas területeken folynak illegális fakivágások. A visszatartó erő nem túl nagy, mert a pénzbüntetések sem magasak, 2009 óta három különböző kategóriába sorolták a Gran Chaco erdőterületeit. Az elsőben olyanok vannak, amelyeket a természetvédelmi értékük miatt nem szabad átalakítani, a második kategóriában azok szerepelnek, amelyeken megfelelő helyreállítási munkákkal engedélyezett a favágás, míg az utolsóba azok kerültek, amelyeken gyakorlatilag semmi akadálya az erdőirtásnak. Ezzel nem is lenne olyan nagy probléma, de a lobbiérdekeknek megfelelően gyakoriak a területátsorolások, így értékes erdőterületek is áldozatul esnek.

Az erdő még mindig több törzsnek jelent élelmiszer- vagy gyógynövényforrást, a fák elpusztításával ezek az emberek is szegregálódnak más vidékekre költözve, és az ökoturisztikai lehetőségeknek is befellegzik. Sok olyan fokozottan védett, ikonikus állat élőhelye is megszűnik, mint a jaguár vagy az óriástatu.

A Gran Chaco vidéke hamarosan újra átformálódhat, mert az alacsony termőképességű talajok arra még jók lehetnek, hogy energianövényeket termesszenek rajtuk. A biodízelhez jatropha-félék lehetnek alkalmasak, de a szárazságtűrő gabonanövényt, a cirokot is nagy területeken ültethetik. Az őslakosok és a természet problémáit ezek is konzerválni fogják.

A háztáji gazdálkodást folytató őslakosok kénytelenek végignézni, hogy mi történik körülöttük, hogyan változik át a vidékük a globális kereskedelem és élelmezéspolitika miatt.

„Nekünk, őslakos közösségként a valóság az, hogy nem vagyunk részesei ezeknek a megállapodásoknak. Soha nem vettünk részt a tárgyalásokon. Soha nem vettek számításba minket” – mondta Noole.