Lengyel kultúrharccá vált a kérdés: mit tudott II. János Pál a pedofil papokról

„Nem mondhatjuk azt, hogy nem tudott róla. (…) Szépen lassan kibontakozik egy új valóság, és kiderül, hogy egyfajta mitológiában éltünk, amit ránk parancsoltak – de amiben mélyen hittünk is.”

Ezt Anna Karoń-Ostrowska lengyel filozófus mondja II. János Pál pápáról abban a dokumentumfilmben, ami az utóbbi hetekben felkavarta Lengyelországot. Karoń-Ostrowskát a pápa egykori jóbarátjaként mutatják be a filmben, szerzőként pedig több életrajzi könyvet is jegyez Karol Wojtyłáról. A pápa portréja alatt nyilatkozó filozófus láthatóan nehezen tud megszólalni azzal kapcsolatban, amit a film és egy nemrég megjelent könyv is részletesen bemutat:

II. János Pál nemcsak pápaként, de már krakkói érsekként is tudott a katolikus egyházon belüli pedofil visszaélésekről.

Az 1920-ban született Karol Wojtyła nem egyszerűen egy történelmi személyiség Lengyelországban: az államszocializmussal szembeszálló, a 10 milliós Szolidaritás-mozgalom mellett kiálló pápa olyan nemzeti hős volt sokak számára, akihez hasonlót nem is lehet említeni a kortárs magyar történelemben. A TVN24 március elején megjelent dokumentumfilmjének üzenete szerint viszont ideje lenne átértékelni a II. János Pálról kialakult képet – főleg annak fényében, hogy a 2005-ben meghalt pápát 2014-ben még szentté is avatták.

A tévéadó ellen egyszer már háborút folytató lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) politikai témává tette az ügyet. Míg a varsói parlament alsóháza, a szejm határozatot fogadott el „a legnagyobb lengyel védelmében”, a kormánypárt politikusai szintén a pápa emlékével vonulnak kultúrharcba – beindítva ezzel az őszi parlamenti választás kampányát is.

Ez olyasmi, amit nem lehet elfelejteni

A TVN24 dokumentumfilm-sorozata még 2021-ben indult el „Feketén-fehéren – Tisztára mosás” címmel a lengyel egyház különböző belső ügyeiről. Legutóbbi része március 4-én jelent meg ‘Franciszkańska 3’ címmel – utóbbi a püspöki palota lakcímét jelöli Krakkóban. II. János Pált 1958-ban szentelték püspökké és a krakkói főegyházmegye segédpüspökévé, majd 1964-ben lett érsekként az egyházmegye vezetője, 1967-től pedig bíborossá választották.

Lengyelországban a II. világháború után a katolikus egyháznak kitüntetett szerepe volt a kommunista rendszerrel szembeni ellenállásban, különösen a hetvenes évektől kezdve. Emiatt állandóan az állami titkosrendőrség célkeresztjében voltak az egyház tagjai – elsősorban azok, akiket zsarolni is lehetett valamivel. A most megjelent dokumentumfilm is részletesen építkezik a titkosrendőrség aktáira, amikből kiderült, hogyan szervezték be az állami szolgálatok az egyház egyes tagjait, többek között azokat, akik pedofil ügyek gyanújába keveredtek.

Az iratokból viszont kiderül az is, hogy nemcsak az államapparátus tudott ezekről az ügyekről, de az egyház korabeli vezetése is. Karol Wojtyła krakkói érsekként többször is közbeavatkozott az ilyen, pedofilgyanúba keveredett papok ügyében, állítja többek között az üggyel részletesen foglalkozó újságíró, Tomasz Terlikowski is:

„Megelőzte a titkosrendőrséget, mert tudta, hogy ők is tudják. Meg akarta őrizni és meg akarta védeni az intézmény jó hírnevét, és részben a papét is.”

A dokumentumfilm szerint Wojtyła érsek egyes esetekben külföldi szolgálatra küldte azt, aki gyanúba keveredett – például Bolesław Saduśt, aki a krakkói főegyházmegyei szolgálata után Ausztriába került.

„Hogy úgy mondjam, ő másképp szeretett. Szexuálisan deviáns volt, a fiúk felé. (…) Wojtyła bíboros küldte el végül Ausztriába. Volt pár áldozat, de mind csendben maradtak”

– mondta a tévé stábjának a krakkói egyházmegye egyik meg nem nevezett papja, aki Saduś kortársa volt.

A dokumentumfilm több hasonló esetet is bemutatott, a kommunista rendszerből származó titkosszolgálati iratok mellett pedig több egykori áldozattal is interjút készítettek.

„11 éves voltam akkor, harmadik osztályos. Tisztán emlékszem rá, pedig már elmúltam hatvan. Ez olyasmi, amit nem lehet elfelejteni”

– mondta egyikük, aki a hetvenes években egy másik pap, Eugeniusz Surgent plébániájára járt hittanórákra a dél-lengyelországi Kiczorában. Az interjúban a ma 60 év körüli áldozat azt mondja, megkönnyebbült, hogy végre beszélhet erről, de nem akar megbosszulni senkit sem: „Nem gondolom önről sem, hogy az egyház ellen akarna harcolni. Ez nem egy harc az egyház, a papok, vagy a hitélet ellen. Azt akarom, hogy mindenki tudjon erről, nem csak itt, Kiczorában, hogy történtek ilyen dolgok. Rossz érzés, hogy ezek megtörténtek.”

„Sokan soha nem házasodtak meg. Nem alapítottak családot. Sokakat elvitt az ital. Néhányan öngyilkosok lettek. Nem tudtak ezzel megküzdeni” – mesélte egy másik áldozat, aki több, hozzá hasonló esetről is tudott a környezetében.

A titkosszolgálati iratok és az áldozatokkal, hozzátartozókkal készült interjúk mellett a film készítői megpróbáltak hozzáférni a katolikus egyház belső dokumentumaihoz is. A két és fél éves oknyomozás során viszont egy időponton túl már nem engedték be a stáb tagjait az egyházi irattárakba – így a krakkói érsekség Franciszkańska úti központjába sem.

„Amit önök kiderítettek, rendkívül fontos, hiszen azt mutatja, amit sokan sejtettek már évek óta: hogy II. János Pál már azelőtt is tudott ezekről a problémákról, mielőtt pápává választották volna. Tudnia kellett róla, de erről nem volt bizonyíték”

– mondta a filmben Thomas Doyle, aki az Egyesült Államokban kezdte el a nyolcvanas évektől kezdve feltárni a katolikus egyházban történt pedofilügyeket. Szerinte II. János Pál a pápaság előtt, krakkói érsekként egyenesen az egyházi kánonjogot sértette meg azzal, hogy eltussolta az ügyeket – ahelyett, hogy az ügyekben érintett papok ellen eljárást indított volna:

„Maga a szövegrész, amely kimondja, hogy a papok által elkövetett szexuális visszaélések kánonbűnnek minősülnek, az 1917-es szövegezés szerint a 2359. kánon. Ezt a kánont 1917-ben az egyház okkal iktatta be, mert fennállt egy probléma. Minél többet tanulmányozzuk a történelmet, annál világosabban látjuk ezt. De mindent megtettek azért, hogy eltussolják az ügyeket. A püspökök, köztük Karol Wojtyła, ignorálták ezzel a kánonjogot.”

Ezzel egyetért Ekke Overbeek holland oknyomozó újságíró is, aki hasonló módon, de a dokumentumfilm kutatócsoportjától függetlenül jutott arra a következtetésre áldozatok beszámolói és iratok alapján, hogy Karol Wojtyła közbenjárt a pedofil papok érdekében. Erről jelentette meg idén tavasszal „Maxima Culpa – II. János Pál tudta” címmel a könyvét is:

„Nem mondhatjuk többé, hogy nem tudott róla. Nem pápaként derült ez ki előtte. Már korábban tudott róla. Ez teljesen más megvilágításba helyezi a pápai tevékenységét is. Mindazok a nyilatkozatok, hogy nem tudott róla, vagy hogy ez csak egy amerikai probléma volt, vagy hogy csak később tudta meg – mindez nem más, csak tündérmese.”

Tomasz Terlikowski szerint II. János Pál úgy kezelte a legtöbb esetet, ahogyan akkoriban kezelték azt az egyházi vezetők szerte a világon. „Még akkor is, ha intelligensebb, érzékenyebb és empatikusabb volt bizonyos ügyekben, ezeknél az ügyeknél úgy működött, mint a legtöbb – ha nem az összes – püspök a világon. (…) Leginkább az intézmény érdekeit védte, úgy, hogy ezek az ügyek ne kerüljenek napvilágra. Ha ez nem sikerült, akkor megpróbálta ezeket eltussolni, és lenyugtatni a kedélyeket. Tisztázni az ügyet – nem jogi értelemben, hanem elsősorban PR-szempontból. Mindezt pedig a pedofil papok érdekeit figyelembe véve tette – akikről persze nem így beszéltek, hanem mint »vétkező papról«, a »gyengélkedőről«.”

Vizsgálatot ígért az egyház

A film és a könyv megjelenése után a Vatikán nem reagált az ügyekkel kapcsolatos újságírói megkeresésre, a lengyel katolikus egyház viszont aktívan védelmébe vette II. János Pált. Közleményt jelentettek meg arról, hogy a lengyelek „tartsák tiszteletben a néhai pápa emlékét”, egyben hozzátették, hogy bár a levéltáraikban szereplő dokumentumok nem erősítették meg a felmerült vádakat, de egyes aktákat a jövőben nyilvánosságra hozhatnak.

„Az érzékeny, személyes adatokat tartalmazó akták megnyitása gondosságot igényel, ahogyan a helyi püspökök, vagy adott esetben a Vatikán hozzájárulását is. Ez nem lesz egy egyszerű folyamat”

– mondta a Reutersnek a krakkói érsekség szóvivője, Łukasz Michalczewski. Hozzátette: az egyház mindig is bocsánatot kért azoktól, akik megbántva érezték magukat tetteik miatt, és készek bocsánatot kérni mindenkitől a jövőben is.

A katolikus egyház vezetői később azt közölték, hamarosan különböző testületek szakértőiből – jogászokból, orvosokból, pszichológusokból és történészekből – álló bizottságot hoznak létre, ami a katolikus papok által, kiskorúakkal szemben elkövetett visszaélési ügyeket fogja vizsgálni.

A lengyel egyházi vezetők közben továbbra is kiállnak II. János Pál szentsége mellett.

Karol Wojtyłát 2014-ben gyorsított eljárással avatták szentté, Grzegorz Ryś łódźi érsek szerint pedig a 2005-ös halálától kezdve a szentté avatási eljárásig „minden egyes oldalt” átvizsgáltak róla az egyházi levéltárakban. Ryś szerint az államszocialista érából származó dokumentumokat, amelyek a visszaélésekről számolnak be, óvatosan és a kor ismereteit figyelembe véve kell megvizsgálni. Emellett az érsek hangsúlyozta, hogy II. János Pál személyét semmiféle politikai vitában nem szabad felhasználni.

Összeesküvés a pápa ellen

Az intelmet viszont úgy tűnik, nem hallotta meg a Lengyelországot kormányzó Jog és Igazságosság párt. A jobboldali-populista erő inkább meglovagolná a konzervatív lengyelek dühös reakcióit, és arról beszélnek, hogy a „baloldal” összeesküvést szőtt a „nemzet legnagyobb erkölcsi tekintélyének aláásására”.

A párt dél-lengyelországi képviselője, Filip Kaczyński – aki csak névrokona a pártelnök Jaroslaw Kaczyńskinek – például arról beszélt a Reutersnek, hogy ugyan nem látta a filmet, de szerinte az csak „be akarja mocskolni” a pápa emlékét.

„Tekintettel arra, hogy egy olyan tévéállomás sugározta, ami nyíltan támogatja az ellenzéket, ez nem lehet véletlen: ez egy támadás az egyház ellen, ami akár a politikai belharc része is lehet”

– mondta a politikus. Az Egyesült Államok lengyelországi nagykövetét is bekérették a varsói külügyminisztériumba március 9-én „a Lengyelországban működő egyik televízió tevékenységének lehetséges következményei miatt”.

A TVN24 valóban nem kormánypárti televízió: kritikus anyagaik miatt egyesek még túlzott politikai elfogultsággal is vádolják őket. A kelet-közép-európai térséggel foglalkozó történész, Timothy Garton Ash például „egyértelműen liberális, Európa-párti és PiS-ellenes” újságírásként jellemezte a tévé tevékenységét – amit szembeállított a kormányszócsővé redukált állami televízióval.

Az amerikai Warner Bros. Discovery tulajdonában álló TVN már évek óta a kormánypárt célkeresztjében van, 2021-ben pedig meg is próbálkoztak a tévétársaság kiebrudalásával – erről itt írtunk bővebben. Az Európán kívüli cégek médiatulajdonát korlátozó törvényt végül széles társadalmi tiltakozás után Andrzej Duda elnök vétózta meg 2021 december végén. Azóta a TVN-ellenes kampány valamivel halkabb lett, különösen mióta megindult Oroszország Ukrajna elleni inváziója, a kormánynak pedig még inkább szüksége lett az Egyesült Államok támogatására (arról itt írtunk, milyen politikai mozgások indultak a lengyel kormány részéről az ukrajnai háború alatt).

A márciusban kijött dokumentumfilmmel viszont újra kiélesedhet a viszony a televízió és a PiS között – különösen annak fényében, hogy a kormánypárt láthatóan az őszi választás előtti kampányt is a „lengyel pápa védelmére” fűzné fel.

A mi pápánkat támadják

„Ma nemcsak a keleti határainkon túl dúl a háború. Sajnos vannak csoportok, amelyek nem katonai, hanem civilizációs háborút próbálnak vívni ellenünk, Lengyelországban. Ezek olyan akciók, amelyek túlmutatnak a civilizált és polgári vita keretein”

– mondta a dokumentumfilm megjelenése után nem sokkal Twitteren közzétett videójában Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök. „II. János Pál érdemeinek listája kimeríthetetlen, mind a világ, mind Lengyelország számára. Bőségesen állnak rendelkezésre bizonyítékok arra, hogy II. János Pál felvette a harcot a gonoszság ellen, az egyházon belül is. Nincs bizonyíték rá, és erősen kétségbe vonható, hogy tudatosan figyelmen kívül hagyta volna az ilyen cselekedeteket.”

Nem újkeletű az egyház és a kormányzó Jog és Igazságosság kapcsolata, és nem egyszer mutatta már jelét annak a kormány, hogy képesek szembemenni az urbánus, liberális Lengyelországgal – hogy cserébe elnyerjék a vidéki, mélyen vallásos Lengyelország hűségét. Erre volt példa 2020 őszén az európai szinten legszigorúbb születésszabályozási törvény is, amivel gyakorlatilag betiltották az abortuszt. Az ország politikai megosztottsága évek óta szolgáltat témát a lengyel társadalom kutatói számára – viszont éppen II. János Pál személye volt azon kevés dolgok egyike, amelyik felülemelkedett ezen a megosztottságon.

Éppen ezért profitálhat a kormánypárt abból, hogy ennyire világosan kiáll a lengyel pápa emlékezete mellett.

Lengyelországban a következő parlamenti választás novemberben esedékes, a Jog és Igazságosság pedig ugyan vezet 37 százalékkal, a Politico közvélemény-kutatási adatokat összesítő átlaga szerint viszont szorosabb versenyt kell futnia a legnagyobb ellenzéki párttal, a jobboldali-liberális Polgári Platformmal (29 százalék), mint négy évvel korábban.

Ha most vasárnap rendeznék a választásokat Lengyelországban, a kutatások alapján még bejuthat a parlamentbe a szélsőjobboldali Konföderáció, a baloldali Lewica, és a centrista Polska 2050 – mindhárom erőnek 9-9 százalékot mérnek. Emellett az 5 százalékos bejutási küszöbnél mozog a Lengyel Parasztpárt és a PiS-ről levált szakadár jobboldaliak közös listája, a Lengyel Koalíció.

Látható, hogy az ellenzéket is inkább jobboldali pártok dominálják – és bár kívülről legalább annyira megosztottnak tűnik, mint a magyarországi ellenzék, a pártok (a szélsőjobboldal kivételével) már meg is állapodtak egymással abban, hogy az egyéni körzetekben megválasztott képviselőkből álló felsőház, a szenátus választásán együttműködnek egymással.

Éppen ezért jöhet ütőkártyaként a PiS kezébe II. János Pál öröksége, hiszen ezzel egyszerre tudják megosztani a baloldaltól a jobbközépig tartó ellenzéki együttműködést – másrészt pedig beállítani magukat a lengyel pápa legharcosabb védelmezőjeként. Március 9-én a parlament alsóháza már el is fogadott egy határozatot a pápa védelmében, és míg a PiS képviselői II. János Pál arcképét tartották maguk felett, a Polgári Platform több képviselője tartózkodott a szavazáson.

Az ellenzéki párt vezetője, Donald Tusk a szavazás után néhány nappal arról beszélt, az egyházi pedofília megbocsáthatatlan ügy, azonban ez nem lehet indok arra, hogy megkérdőjelezzék II. János Pál szerepét a lengyel történelemben. A nyilatkozat időpontjában már látni lehetett a legfrissebb kutatási adatokat, ami szerint míg a PiS támogatottsága 3 százalékkal növekedett március közepén, addig a Polgári Platformé ugyanennyivel csökkent – tágítva az ollót a két párt között.

„Nem támogatom a kormánypártot, de a többiek, akik eddig nem álltak ki az ügyben, talán meggondolják magukat – hiszen a mi pápánkat támadják”

– mondta a Reutersnek egy krakkói nyugdíjas szavazó. A Varsói Egyetem politológus professzora is arról beszélt a hírügynökségnek, hogy II. János Pál pápa ügye komoly faktor lehet a választási kampányban. „A pápa álláspontját megvédeni – akár a dokumentumokkal és a tényekkel szemben is – döntő hatással lehet azokra, akik alapjáraton nem mennének el szavazni. De ebben az esetben talán leszavaznának arra, aki megvédi II. János Pál örökségét” – mondja Olgierd Annusewicz.

A is látható azonban, hogy hosszú távon folyamatosan csökken az egyház ereje a lengyel társadalomban: a lakosság 70 százaléka támogatja az abortuszhoz való jogot – ez az adat 17 százalékkal magasabb, mint 2019-ben, az abortuszellenes törvény előtt. Egyes kutatások szerint pedig 2010 óta egyre kevesebb gyermeket járatnak szüleik hittanórákra.