Ha nem tudunk megmenteni valakit, az a legrosszabb dolog, amit csak el lehet képzelni

2023. február 27. – 00:57

Ha nem tudunk megmenteni valakit, az a legrosszabb dolog, amit csak el lehet képzelni
Viktor, egy sebész a frontvonalhoz közeli Vuhledarban kialakított műtőben 2023. február 19-én – Fotó: Marko Djurica / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

Egy éve tart az orosz–ukrán háború, és a harcok cseppet sem csillapodnak a Donyeck megyei frontvonalon. Sőt, az oroszok év elején fokozták a támadásaikat, így mindkét oldalon egyre több a sebesült katona. A Donyeck megyei Vuhledar közelében, egy rögtönzött „klinikán” az ukrán hadsereg katonaorvosai rettenetes körülmények között küzdenek az életekért.

Viktor a háború előtt nőgyógyászként dolgozott, most viszont sebészként nap mint nap életek megmentéséért küzd egy kis, koszos orvosi ponton a kelet-ukrajnai frontvonal közelében. Az itt dolgozó hét orvos és hat ápoló, valamint az ide szállított sebesült katonák egyaránt az ukrán szárazföldi erők jelenleg a Donyeck megyei Vuhledarnál harcoló 72. gépesített dandárjának a tagjai. A Reuters képsorozata az ő mindennapjaikba nyújt bepillantást.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Orvosok hordágyon visznek egy sebesült ukrán katonát. Leginkább az adrenalin segíti a munkájukat, lehetővé teszi, hogy megbirkózzanak a sebesült katonák szinte folyamatos áradatával. A behozott sebesültek között néha orosz katonák is vannak, akiket később ukrán foglyokra cserélnek ki.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Az úgynevezett trauma-stabilizációs pontok (TSP) olyan mobil traumaklinikák, amelyek nagyon közel helyezkednek el a harcok helyszínéhez, és a sebesültek gyors osztályozására és kezelésére szolgálnak. A TSP-ket a háborún túl egyre több szervezet használja vészhelyzetekre való reagálásra is, mert jelentősen csökkentik a hagyományos kórházak terheit.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

„A sebesülteket ide hozzuk, ellátjuk és stabilizáljuk őket, helyreállítjuk az életfunkcióikat, majd tovább küldjük őket az evakuálás következő szakaszába, a kórházakba” – mondta Viktor, aki nem kívánta elárulni a teljes nevét. Az mondta, a legszörnyűbb érzés, amikor hiába küzdenek valakinek az életéért, nem tudják megmenteni. „Ez a legrosszabb dolog, amit csak el lehet képzelni.”

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Egy évvel az orosz invázió kezdete után a háború főként tüzérségi és gyalogsági támadások váltakozásából áll keleten, és egyik fél sem tud jelentős előnyre szert tenni. A frontvonalak 2022 novembere óta gyakorlatilag befagytak, az oroszok azóta hatalmas veszteségek árán csak néhány kisebb települést és falut tudtak elfoglalni a több száz kilométer hosszúságú frontvonal mentén.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Vér és sár a padlón egy sebesült ukrán katona csizmája és sisakja mellett, akit a műtőben kezeltek 2023. február 19-én.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

A Donyecktől ötven kilométerre délnyugatra fekvő Vuhledarban a háború előtt több mint 14 ezren éltek. A várost tipikus szovjet településként a semmiből húzták fel az 1960-as években, hogy lakhatást biztosítsanak a közeli szénbányákban dolgozóknak és családjaiknak. A város maga egy hatalmas panel lakótelep, amit az ukránok 2014 óta folyamatosan erődítettek.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Az oroszok az invázió első napjától kezdve lövik Vuhledart – hol intenzívebben, hol kevésbé –, de egy év elteltével sem sikerült elfoglalniuk a várost. Azonban 2023 elején újabb offenzívát indítottak a környéken, és fokozták a támadásokat. Február elején Vuhledar alpolgármestere, Makszim Verbovszkij kijelentette, hogy a város „megsemmisült, az épületek száz százaléka megrongálódott”, és mára kevesebb mint ötszáz civil maradt csak a településen.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

A Vuhledarnál lévő orvosi központba behozott sebesültek száma az elmúlt két hétben meredeken emelkedett,

volt olyan nap, hogy 25 sebesültet láttak el

– mondta Viktor. A túlnyomó többségük repeszektől sebesült meg, azonban egyre gyakoribbak a lőtt sebek, ami annak a jele, hogy a harcok közelednek.

Az ukrán erők helyi parancsnoka a Guardiannek azt mondta, Vuhledar azért fontos, mert magaslaton fekszik, és ha az oroszok elfoglalják, akkor az északra fekvő falvakat is célba vehetik a tüzérségükkel. Ha az ukránok elveszítik Vuhledart, akkor a jelenlegi frontvonal mögött 24 kilométerre fekvő Kurakhove városába kellene visszavonulniuk.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Sebesült ukrán katona száll be egy mentőautóba, ami kórházba szállítja őt. A sebesült katonák evakuálása a frontvonalról általában 20-40 percet vesz igénybe, de néha akár két órát is várakozniuk kell, ha a harcok nem csillapodnak.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Véres hordágy a vuhledari orvosi pontnál. „Ez a mi munkánk. Tudjuk, hogy mire vállalkoztunk” – mondta Viktor a Reuters tudósítójának. Pontos adatokat egyik oldalon sem tudni a sebesült vagy meghalt katonák számáról, csak különböző becslések vannak. A brit védelmi minisztérium február eleji becslése szerint a háborúban elesett vagy megsebesült orosz katonák száma megközelíti a 200 ezret, és az amerikai nyilatkozatok szerint az ukrán oldalon is már bőven 100 ezer fő fölötti a veszteségek száma.

Nélküled nem tudunk működni

A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.

Támogató leszek!
Kedvenceink