Milyen lesz 2023-ban a világ? Az elemzők szerint az orosz-ukrán háborút és a klímaválságot Afrikától Ázsiáig minden ország megérzi

Egy szinte elkerülhetetlen recesszió, amelyet az elhúzódó ukrán-orosz háború vált ki, az energiaválság és az infláció elszabadulása, a Covid-járvány megkésett kínai hulláma – a 2023-ra vonatkozó előrejelzések meglehetősen borúsak. Mégis van némi okunk a bizakodásra is: az energiaválság soha nem tapasztalt keresletet gerjesztett a megújuló energiaforrások iránt, amelyek várhatóan fellendülnek, míg Brazíliában az új elnök felesküdött az Amazonas védelmére. Az elnyomó rezsimek eközben idegesen figyelik Iránt, ahol a keményvonalas vallási vezetők próbálják leverni a demokráciapárti tüntetéseket, amelyek akár a rezsim bukását okozhatják. A Guardian összegyűjtötte, hogy melyek lesznek azok a globális események, amelyekre figyelnünk kell az új évben.

Tűzszünet Ukrajnában?

Véget ér-e az ukrajnai háború 2023-ban? Egyelőre elképzelhetetlennek tűnik egy kézfogás Volodimir Zelenszkij és Vlagyimir Putyin között, ami arra utal, hogy a 10 hónapja tartó kemény harcok és a mindkét oldalon több tízezer áldozatot követelő összecsapások után még messze van a kitárgyalt béke lehetősége Ukrajna és Oroszország között. Ukrajna a háborús bűnöket kivizsgáló bíróság felállítását követeli és jóvátételt kér a Kremltől, valamint teljes eredeti területének visszaállítását. Moszkva mindebből valószínűleg nem fog engedni és nem fog az 1945-öshoz hasonló totális vereséggel sem szembesülni.

A reálisabb végkifejlet egy katonai tűzszünet lenne, amelyben a két, egyre kimerültebb fél hallgatólagosan elfogadja, hogy a frontállásait fenntartja egy bizonyos ellenőrzési vonal körül, ami gyakorlatilag a 2014-es harcok után történtek megismétlődése lenne, a korábbi minszki békemegállapodások látszata nélkül.

Ez nyilvánvalóan megfelelne Oroszországnak, amely most időt nyerne arra, hogy újraszervezze megtépázott hadseregét és bekebelezzen egy nagyjából Portugália méretű területet. De ez nyilvánvalóan nem felelne meg Ukrajnának.

Ukrajnát arra ösztönzik, hogy keresse az oroszok gyenge pontjait és próbáljon meg ott támadni, erre pedig most, a téli hónapok alatt nyílna leginkább lehetősége.

Bár Kijev orosz ellentámadásokra figyelmeztet, Moszkva erőfeszítései inkább elterelő hadműveletekben merülnek ki, és valószínűleg a Donbaszra összpontosítanak, ahol április óta zajlik a támadás, gyakran eredménytelenül.

A háború fordulópontja akkor jön el, amikor Ukrajna támadási potenciálja kimerül. Ezt nyárra vagy őszre jósolják az elemzők, akik szerint a nyugati támogatók számára ekkor fog felmerülni az a kérdés, hogy a Nyugat meddig nyújtson még a jelenlegi szinten katonai segítséget Ukrajnának?

A nagy blackout rémétől még nem szabadulunk meg: áramkimaradások lehetnek Európa-szerte

Oroszország Ukrajna elleni háborúja és az azt követő, az egész kontinensre kiterjedő energiaválság és az elszabadult infláció idén nagyrészt meghatározta Európa helyzetét, és a szakértők szerint ez 2023-ban sem fog javulni, sőt, akár még rosszabbodhat is.

Lehet, hogy Európa fokozatosan leszoktatja magát legnagyobb energiaforrásáról – az orosz olajról és gázról – , de ennek óriási ára van: a háztartások és a vállalkozások számára az emelkedő energiaárak súlyos csapást jelentenek, a kormányok pedig kénytelenek több százmilliárdos támogatásokat finanszírozni.

Ezen a télen továbbra is áramkimaradások és gázhiány is lehetséges a kontinensen, és annak ellenére, hogy számos ország alternatív ellátást biztosít, főként folyékony földgázból, a következő tél még rosszabb lehet: az elemzők mintegy tíz százalékos gázhiányt jósolnak.

Sok múlik majd az időjáráson is, de az „észszerű” energiaárak várhatóan csak 2025-ben térhetnek vissza Európában, ami azt jelenti, hogy sok gazdaság továbbra is szenvedni fog: Németország, az EU legnagyobb gazdasága várhatóan 0,5%-kal zsugorodik.

Ilyen erős gazdasági ellenszéllel szemben az EU27-ek arra irányuló erőfeszítése, hogy Oroszország jövedelmét úgy csökkentsék, hogy közben ne okozzanak túl nagy kárt a saját gazdaságuknak, valószínűleg egyre nehezebbé válik.

A Guardian elemzői úgy vélik, hogy a közös álláspontra jutást Magyarország „zsaroló diplomáciája”, a folyamatos vétózás is tovább nehezíti. Jövőre parlamenti választásokat tartanak Finnországban, Görögországban és Lengyelországban is, utóbbi Magyarországhoz hasonlóan továbbra is jogállamisági vitában áll Brüsszellel, amely jövőre valószínűleg tovább fokozódik, mivel mindkét ország több uniós pénzeszköz felszabadítására törekszik. Spanyolországra is figyelni kell majd, ahol jobboldali politikai alakulat vezet, de az előrejelzések szerint a 2023. decemberi választásokon a spanyol Néppárt nem szerez nagy többséget – ami azt jelentheti, hogy a szélsőjobboldali Vox parlamenti támogatását kéri, ezáltal pedig átalakulhat a politikai erőtér.

Kínában most üt be a Covid-válság

A kínai legfőbb vezető, Hszi Csin-ping idén még inkább megerősítette hatalmát: októberben biztosította harmadik ötéves vezetői mandátumát, és mindenkit kitakarított a párt vezetői soraiból, akit nem tartott teljesen lojálisnak. Szinte korlátlan politikai hatalommal rendelkezik, és szűk köreiben nem ismertek ellenvélemények, ezért az elemzők különösen Tajvannal kapcsolatos lépéseit figyelik. Hszi már régóta ígéretet tett arra, hogy a 23 millió lakosú szigetet annektálja, annak határozott ellenállása ellenére. Idén a kínai Népi Felszabadító Hadsereg tevékenysége fokozódott és a hivatalos retorika eszkalálódott.

Az egyik lehetséges visszatartó tényező éppen Ukrajna, ahol Oroszország hasonló inváziós álmai nem a tervek szerint alakultak. Hszi valószínűleg levonja a tanulságokat. Az invázió Kínának is fejfájást okozott: Hszi Putyin közeli szövetségese, de globális vezetői szerepet akar, nem pedig elszigetelődést, ezért igyekezett óvatosan egyensúlyozni az Oroszországnak nyújtott támogatásával.

Október óta nekilátott a külföldi kapcsolatok erősítésének és több tucat államfővel találkozott, többek között olyan nyugati országok vezetőivel, amelyekkel a kétoldalú kapcsolatok az emberi jogok megsértése vagy az ipari kémkedés vádja miatti szankciók következtében mélypontra jutottak.

Hszi közben egy gyengülő gazdasággal is küzd, amelyet az ingatlanszektor összeomlása és a keményvonalas „nulla covid” politikájának a hazai üzleti, termelési és exportágazatokra gyakorolt hatása gyengített.

De a legközvetlenebb kihívás Kína számára 2023-ban a koronavírus járvány újbóli felerősödése.

A szigorú „nulla covid” politikát, amely a világjárvány nagy részében biztonságban tartotta az embereket, 2022-ben az omikron feltűnése felülírta, és a zavaros és káros zárlatok kaotikus viszonyokat teremtettek. Ezek pedig kiváltották az 1989 óta látott legjelentősebb tiltakozásokat, mielőtt a kormány decemberben meglepő módon mégis hatályon kívül helyezte a megszorításokat – azonban a vírus azonnal hihetetlen gyorsasággal kezdett el terjedni az országban.

Az egészségügyi hatóságok optimista előrejelzése szerint január közepére tetőzik a fertőzések száma, és a jövő év közepére visszatérnek a 2020 előtti normális kerékvágásba. De más országok járványtapasztalataiból ítélve Kína 2023-ban nehéz évkezdésnek néz elébe. Az egészségügyi rendszer nem elég felkészült és a kormány nem hagyta jóvá a külföldön gyártott vakcinákat sem, túl kevés idős embert oltottak be.

Növekvő ellenállás Iránban

A nők jogai miatti országos tüntetések okozta politikai földrengés után Irán sorsdöntő év elé néz, amelyben a rezsim vagy visszaszerzi az ellenőrzést a megfélemlített lakosság felett, vagy az ellenállás olyanná nő, amely valóban veszélyezteti a 43 éves uralmát.

Bár sokak szerint Mahsa Amini őrizetben bekövetkezett halála óta, amely a tüntetéseket kiváltotta, valami visszafordíthatatlan folyamat indult el az országban, Iránban régóta sikeresen elnyomják a másként gondolkodókat. De egy olyan mozgalmat, amelynek nincsenek kimondott céljai és vezetői, viszont kulturálisan mélyen gyökerezik, talán nehezebb lesz kordában tartani. Sok múlhat a rossz gazdasági helyzeten, ami arra ösztönözheti a társadalom egy szélesebb, elszegényedett csoportját, hogy ne csak a kormányba, hanem a klerikális uralom egész rendszerébe vetett hitét is feladja.

Ebrahim Raisi 2021 júniusában került hatalomra elnökként, és példátlan módon egyesítette a konzervatívok kezében lévő hatalmi eszközöket. De ez mégis egy üres diadal volt, amelyet rekordalacsony részvételi arány mellett ért el. Az új történések is azt mutatják, hogy minél alacsonyabb volt a részvételi arány egy régióban, annál valószínűbb, hogy az adott vidék csatlakozott a közelmúltbeli tüntetésekhez.

A kiábrándultság mélyen gyökerezik és az egyre idősödő klerikális intézményrendszer nyíltan elismeri, hogy elvesztette az ország fiatal generációit.

Raisi mindent feltett a Nyugattal való szembeszállásra, annak elkerülhetetlen hanyatlására alapozva. Így ha a Nyugat „győz” Ukrajnában, különösen kiszolgáltatottnak érezheti magát, miután ő lett az egyetlen nagyhatalom, amely fegyvert szállít Oroszországnak. Hasonlóképpen, ha a nyugatellenes ideológia arra készteti, hogy elutasítsa az Egyesült Államok feltételeit a gazdasági szankciók feloldására a 2015-ös nukleáris megállapodás megújításáért cserébe, az irániak úgy érezhetik, hogy egy olyan rezsim áldozza fel őket, amely már nem képviseli a lakosságot.

A legnagyobb veszélyt az jelentheti, ha a 83 éves legfelsőbb vezető, Ali Khamenei ajatollah meghal, ami olyan belső hatalmi harcot indíthat el, amely feltárja az országon belüli mély repedéseket.

A korán induló 2024-es amerikai választási kampány

Amerika törékeny demokráciája a következő évben újabb stressztesztnek néz elébe: a nyolcvanéves elnöknek egy megosztott kongresszussal, recesszióval fenyegetett gazdasággal és Donald Trump visszatérésének lehetőségével kell szembenéznie.

Joe Biden hivatalba lépése óta Amerika 11 millió új munkahelyet teremtett – többet, mint bármelyik elnökség idején. Aláírt olyan törvényeket, amelyek dollármilliárdokat fektetnek be a Covid segélyezésébe, az infrastruktúrába, a gyártásba és az éghajlatvédelembe, kinevezte az első afroamerikai nőt a legfelsőbb bíróságba és a Nyugatot Ukrajna védelmére szólította fel.

De 2023 számára is nehezebb évet jelent. Januártól a republikánusok átveszik az irányítást a képviselőházban, és eltökéltek abban, hogy gátat szabjanak Biden további győzelmeinek, és egy sor vizsgálatot indítanak a világjárvány elleni fellépésével, az afganisztáni kivonulásával és fia, Hunter üzleti ügyleteivel kapcsolatban.

A 2023-as év jórészt 2024-ről és a Fehér Házért folyó versenyről fog már szólni.

Biden, aki 80 évével a történelem legidősebb amerikai elnöke, várhatóan újraválasztási kampányt indít. Bár a közvélemény-kutatások szerint a választók egy új vezetőgenerációt látnának szívesen, a közelmúltban tartott félidős választásokon elért, a vártnál jobb teljesítmény és a demokrata kihívók nyilvánvaló hiánya miatt még mindig Biden van vezető pozícióban a közelgő választásokon.

A republikánusok számára ez lehet az az év, amely végleg félreállítja Trumpot. A 76 éves elnök már bejelentette, hogy harmadszor is indul az elnökválasztáson, de az igazságügyi minisztérium vádat emelhet ellene a január 6-i lázadással kapcsolatos bűncselekmények vagy a titkos dokumentumok helytelen kezelése, vagy éppen mindkettő miatt. A potenciális kihívók, mint például Ron DeSantis, Florida jobboldali kormányzója, várhatóan fellépnek majd Trump ellen az előválasztások alkalmával.

A 2018-as, 2020-as és 2022-es választási eredmények azt sugallták, hogy nincs minden veszve az amerikai demokrácia számára. De a megosztottság, a harag, a politikai erőszakkal való fenyegetés és a trumpizmus szelleme továbbra is kísért, még ha maga Trump népszerűsége talán el is halványul. Biden, aki gyakran beszél az „Amerika lelkéért” folytatott harcról, maga sem feltételezi, hogy ennek a harcnak vége.

A klímaválság erősödő dobpergése

Vajon 2023 is rekordokat dönt majd meg, mint a valaha mért legmelegebb év, és az üvegházhatású gázok kibocsátása idén is tovább fog emelkedni? 2022-ben szélsőséges időjárási események sújtották a Föld nagy részét, a rekordnak számító hőhullámok Indiától Európán át Kínáig és az Egyesült Államokig, valamint mindkét sarkon végigvonultak. Pakisztánban áradások pusztítottak, Afrikában pedig 150 millió embert fenyeget éhínség az elmúlt 40 év legsúlyosabb aszálya közepette.

Akár megdőlnek a hőmérsékleti rekordok, akár nem, a klímaválság egyre erősödő dobpergése aligha fog csillapodni. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 2022-ben nőtt, holott ebben az évtizedben közel felére kellene csökkenteni, hogy a világ az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokos határérték alatt maradjon. És továbbra is csekély az esélye annak, hogy 2023-ban valóban csökkenjen.

A klímaváltozásról szóló, Cop28 elnevezésű globális találkozó 2023 decemberében két hétig tart majd az Egyesült Arab Emírségekben, a világ egyik vezető olajtermelő országában. Az egyiptomi Cop27 tárgyalásokon megállapodás született egy „veszteség- és káralap” létrehozásáról, amely a klímakatasztrófa sújtotta szegény országok megmentésére és újjáépítésére szolgálna, de idén heves viták várhatóak arról, hogyan működhetne egy ilyen alap.

Vannak azonban reménykeltő jelek. Brazília leendő elnöke, Luiz Inácio Lula da Silva ígéretet tett arra, hogy megállítja az erdőirtás gyors ütemű növekedését.

Ausztrália új kormánya megfogadta, hogy prioritásként kezeli az éghajlatvédelmet. Az Egyesült Államokban az inflációcsökkentő törvény alapján a megújuló energiába és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások hatalmas növekedése várható. Az EU októbertől kipróbálja az első zöld vámokat, az úgynevezett „szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmust”, amely a nagy szén-dioxid-kibocsátású termékek behozatalát szankcionálja.

Mivel a fosszilis tüzelőanyagok magas árai továbbra is megmaradnak, világszerte nagyobb lesz az ösztönzés a megújuló energiaforrásokra való áttérésre és a még mindig tömeges energiapazarlás visszaszorítására. Ahhoz azonban, hogy a kibocsátások csökkenjenek, Kínának – a világ legnagyobb kibocsátójának – sokkal gyorsabban el kellene lemondania a szénről. Eközben kevés remény mutatkozik arra, hogy Oroszország, a világ negyedik legnagyobb kibocsátója lépéseket tenne az olaj- és gázkitermeléséből származó metán egyre súlyosabb problémája ellen.

Remény Brazíliában, kétségbeesés Haitin

Brazília 2023-ban újraindulhat a szélsőjobboldali radikális Jair Bolsonaro vezetése alatt eltöltött négy kaotikus év után, amelynek során Dél-Amerika legnagyobb demokráciája a környezeti pusztításairól nemzetközi páriává vált. Bolsonaro az októberi választásokon nem tudott második mandátumot szerezni, helyét a korábbi elnök, Lula veszi át, aki mérsékelt baloldali, és győzelmével bebetonozta státuszát Brazília legmeghatározóbb élő politikusaként.

Lula megfogadta, hogy újraegyesíti a mélységesen megosztott Brazíliát, és Bolsonaro legellentmondásosabb döntéseit, például a fegyvertartási törvények enyhítését, eltörli.

Lula azt is ígérte, hogy Bolsonaro környezetvédelmi rombolása és nemzetközi elszigeteltsége után az Amazonas és az éghajlatvédelem prioritássá válik. Egy veterán diplomatát helyeztek a brazil külügyminisztérium élére, hogy megpróbálja visszahódítani a Bolsonaro szélsőséges hajlamai miatt elhidegült korábbi barátokat.

Ezek a változások időbe telnek, és a Bolsonarót támogató 58 millió brazil – köztük az agrárvállalkozói lobbi befolyásos tagjai – ellenállásába ütköznek. Donald Trump mintájára Bolsonaro sem ismerte még el vereségét, decemberben több tucatnyi támogatója tombolt a fővárosban, buszokat és autókat gyújtva fel.

De Brazíliában legalább van remény, ami kétségbeejtően hiányzik északabbra, Haitin, ahol Jovenel Moïse elnök 2021-es meggyilkolása után továbbra is káosz uralkodik.

Az elmúlt 12 hónap során a háborúzó bandák Haiti lepusztult fővárosának, Port-au-Prince-nek mintegy 60%-át elfoglalták.

Tízezrek menekültek el otthonukból, és az emberrablások száma megugrott, ami a karibi várost a régió legveszélyesebbé tette. A kolera újabb kitörése – amelyet 12 évvel ezelőtt az ENSZ békefenntartói hoztak be először Haitire – tovább fokozta a nyomort.

Egyesek azt remélik, hogy egy nemzetközi katonai beavatkozás – amelyhez az Egyesült Államok állítólag Kanadát és Brazíliát próbálja megnyerni – némi stabilitást hozhat. A Haitin történt külföldi beavatkozás hosszú és katasztrofális története miatt azonban sokan attól tartanak, hogy egy ilyen művelet csak olaj lenne a tűzre.

További előrejelzések a Guardian összefoglalójában.