Román mérnök is dolgozott az Artemisz misszió űrhajóján: az Oriont ma délután indítják útnak

2022. augusztus 29. – 11:00

frissítve

Román mérnök is dolgozott az Artemisz misszió űrhajóján: az Oriont ma délután indítják útnak
A NASA holdrakétája a floridai Cape Canaveralban az indítóállás felé indul – Fotó: Steve Nesius/Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

Ha az időjárás is úgy akarja, romániai idő szerint hétfő délután 15.33-kor útnak indul a Holdra a Cape Canaveral-i Kennedy Űrközpontból a NASA űrhajósok nélküli küldetése, az Artemisz 1. A teljes misszió 42 napos lesz, és ha minden a tervek szerint halad, a Hold megkerülése után visszatérő egység október 10-én hull majd az óceánba. Az úrhajó szervizmodulján egy brassói román mérnök is dolgozott, a Digi24 interjúzott a szakemberrel.

A küldetés a NASA azon ambiciózus projektjének a részét képezi, amelynek célja, hogy az emberiség „visszahódítsa” a Holdat. Az első küldetés során az új Orion űrhajó tesztrepülésre indul (ezúttal emberi személyzet nélkül) a Hold körül. Az űrhajó 33 hajtóművel van felszerelve: a főhajtóművel, 24 hajtóművel a magasságszabályozáshoz és a tengelyek mozgatásához, valamint 8 segédhajtóművel a vészhelyzet esetére. A Digi24.ro beszélgetett azzal a román mérnökkel, aki a NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) együttműködésének részeként az Artemis küldetésének sikeréhez elengedhetetlenül szükséges 8 segédhajtómű megvalósításán dolgozott.

„A Földön a dolgok egy kicsit egyszerűbbek: egy autó motorja az üzemanyagot energiává alakítja, hogy mozgást hozzon létre. Amikor a Föld gravitációjának legyőzéséről van szó, hogy eljussunk a Holdra, a ”hajtóművek„ tudománya egyre bonyolultabbá válik, míg el nem éri azt a szintet, amit a földi anekdotákban gyakran ‘rakétatudományként’ emlegetnek” – jelentette ki Dragoș Alexandru Păun, az a román mérnök, aki a szó szoros értelmében rakétatudományt tanult.

A brassói származású műszaki szakembernek az Artemis 1 mai első küldetésére készülve az volt a feladata, hogy az Orion űrhajó 33 hajtóművéből 8-at beüzemeljen és integráljon – ez a NASA és az ESA (Európai Űrügynökség) közös projektje, amelynek célja, hogy a következő missziók során a legénységet biztonságosan eljuttassa a Holdra és vissza a Földre.

„A Rocket Science-hez először is rengeteg türelemre, odaadásra és kemény munkára van szükség. Képesnek kell lenni arra, hogy bizonyos problémákat részletesen megértsünk, de képesnek kell lenni arra is, hogy a nagy egészet lássuk. Például annak megértése, hogy a rendszer, amelyen dolgozol, hogyan illeszkedik egy nagyobb rendszerbe. De még ennél is több, hogy megértsük, hogyan dolgoznak együtt az emberek egy olyan cél érdekében, amely a legmerészebb álmainkat is felülmúlja” – mondta a Digi24.ro-nak Dragoș Alexandru Păun, az Orion űrhajó hajtóműveinek integrálásáért felelős európai vállalat, az Ariane Group hajtóműrendszer-mérnöke.

Az Orion űrhajó két „emeletből” áll: az egyik emelet a főmodul, amely a legénységnek ad otthont, a másik pedig az úgynevezett „szervizmodul”, az ESM, amelynek megépítésével az Európai Űrügynökséget bízták meg. Lényegében ez az első alkalom a történelemben, hogy a NASA teljes bizalmat szavazott nem amerikai cégeknek és intézményeknek egy ilyen fontos küldetés kritikus elemének megépítésére.

„A szervizmodul nagyon fontos számunkra, mert szinte teljes egészében Európában gyártják. Az Airbus Defence & Space az Ariane Csoporttal együtt felelős mind a fő komponensek gyártásáért, mind az ESM integrálásáért” – mondta a jelenleg Németországban élő román mérnök, aki 2008-ban végzett a brassói Transilvania Egyetem űrhajóépítő karán, majd egyéves mesterképzést végzett Olaszországban, Franciaországban és Németországban az emberes űrrepülés témakörében. Nem tudományos nyelven szólva, az ESM az Orion űrhajó egyfajta „műszaki padlója”: itt vannak csoportosítva a hajtóművek, hajtóműrendszerek, életfenntartó rendszerek stb.

Dragoș Păun 7 és fél éves tevékenysége során részt vett az Artemis misszió mindhárom szervizmoduljának a megvalósításában. „Rengeteg berendezéssel foglalkoztam a hajón belül, és azzal, hogy ezek hogyan vannak integrálva a hajóba, és hogyan működnek együtt: megfelelően működnek-e, eléggé redundánsak-e. Főleg a motorokat és a tankokat néztem meg, amelyek nagyon-nagyon fontosak. A nyolc segédmotor az én felelősségem volt.”

Egy „normális” munkanap Dragos és az Ariane Group brémai irodáiban dolgozó több tucat kolléga számára az amerikai és európai űrkutatási szakemberekkel való találkozókat, megbeszéléseket, „számításokba való belemerülést”, ellenőrzéseket, újraellenőrzéseket és a zárt műhelyben való munkát jelentette, ahol a rendszerek összeszerelése zajlott.

Dragoș-Alexandru Păun mérnök az Orion parancsnoki modul modellje előtt – Fotó: Dragoș-Alexandru Păun Facebook-oldala
Dragoș-Alexandru Păun mérnök az Orion parancsnoki modul modellje előtt – Fotó: Dragoș-Alexandru Păun Facebook-oldala

„Egy munkanap általában azt jelenti, hogy minden területről, az Egyesült Államokból és egész Európából érkező szakemberekkel találkozom, egy munkanap azt jelenti, hogy szükség esetén támogatom a kollégákat, akik az űrhajó tényleges építésével, vagy ahogy mi nevezzük, az integrációs folyamattal foglalkoznak, amely ellenőrzött környezetben, az úgynevezett tiszta szobában zajlik, ahol a részecskeszintet, a hőmérsékletet és a páratartalmat szigorúan ellenőrzik. Ez azt jelenti, hogy bármilyen problémát időben meg tudunk oldani, tudjuk, hol találjuk meg a megfelelő információkat, és hogyan értelmezzük azokat.” A NASA-val való szoros együttműködés az ESM-en dolgozó európai mérnökök és szakemberek számára is mindennapos volt.

„Nagyon szorosan együttműködünk a NASA-nál dolgozó kollégáinkkal. Alapvetően, amikor befejezzük az űrhajót, átadjuk nekik, de együtt dolgozunk az űrhajó további integrálásán. A NASA-nak segítséget nyújtunk az összes indítási támogatáshoz” – magyarázta a román mérnök.

Amikor 1972-ben utoljára ember – Eugene Cernan az Apollo–17 tagjaként – járt a Holdon, az első, kézben tartható számológép megjelenése igazi szenzáció volt – írja a Telex. Ma már nagyobb számítási kapacitással bír a zsebünkben található mobiltelefon, mint a teljes rendszer, ami annak idején eljuttatta a Holdig és vissza az Apollo-program tagjait.

A mai tervezett repülés során először tesztelik az Orion sokoldalúságát, valamint a kiszolgáló modulban lévő saját hajtóműrendszert is. „Számomra ez nagyon fontos dolog, mert nagyon sokat dolgoztam ezen a modulon. Ez az első modul, amely repül, és ez az első alkalom, amikor a rendszer holdkörüli pályára kerül. Az ESM akkor aktiválódik, amikor elérjük a Hold körüli pályát, amikor belépünk a Hold gravitációs mezejének hatósugarába. Amikor megkerüljük a Holdat, az ESM főhajtóművét használjuk a holdkörüli pályára fékezéshez” – mondta Dragoș Alexandru Păun.

Forrás: NASA
Forrás: NASA

Az Artemis 1 a fellövés után várhatóan 42 napig tart majd odafenn. A küldetés során az Orion űrkapszula 64 ezer km-rel megy majd túl a Holdon – az eddigi rekord az Apollo–13 során jött, azt most 48 ezer km-rel dönti meg az Artemis 1 –, ott Hold körüli pályára áll, kibocsát magából tíz kicsi, a Holdat vizsgáló műholdat, majd visszatér a Földre. 2024-ben, a már személyzettel induló Artemis 2 ugyanezt az utat fogja bejárni. A 64 ezer km-rel a Holdon túljutó Orion lesz majd a Földtől legmesszebb jutó, ember szállítására épített űreszköz. Nem végig lesz persze ilyen messze, így fest majd a küldetés pályája:

A nagy út nagy sebességgel is jár, az Orion az októberi visszatérése során 40 200 km/h-s sebességgel érkezik meg a Föld légkörébe. Ez a hangsebesség 32-szerese, tehát hihetetlenül kemény munka vár majd a kapszulát védő hőpajzsra, ami egyébként a legnagyobb hőpajzs a NASA történetében. Csak összehasonlításként, az űrsiklók a hangsebesség 25-szörösével érkeztek vissza, erre ver majd rá alaposan az Orion, amelynek az alja a Nap felszínén található hőmérséklet felét is elérheti majd.

Mindezt rekordáron kapja a NASA. Egyetlen SLS rakéta megépítése 2,2 milliárd dollár, a földi rendszer költsége mellé 568 millió, 1 milliárdba kerül egy darab az Orion űrkapszulából, amihez 300 millió a szervizmodul, vagyis a kapszula energiaellátását és meghajtását biztosító egység. Ez önmagában fellövésenként több mint 4 milliárd dollár, de ez semmi ahhoz képest, hogy az SLS-re a fejlesztés során (inflációstul) 2011–21 között 23 milliárd dollárt, az Orionra pedig 2006–21 között 21,5 milliárd dollárt költöttek. Ha esetleg felmerült volna valakiben, hogy miért is kellett ötven évet várni a Holdra való visszatérésre, akkor részben ezért. No meg azért, mert a becslések szerint 2012–2025 között az Artemishez kötődő minden projektre összesen 93 milliárd dollár megy majd el.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!