Putyin nagy gázfenyegetése úgy tűnik, hogy elszámolási trükké szelídült

Putyin nagy gázfenyegetése úgy tűnik, hogy elszámolási trükké szelídült
Vlagyimir Putyin értekezik videókonferencián a kormány tagjaival 2022. március 10-én – Fotó: Mikhail Klimentyev / SPUTNIK / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Az ukrajnai orosz invázió kezdete óta kényes ügy, hogy mi lesz az európai orosz energiaimport sorsa. A háború kirobbantása miatt kiszabott súlyos pénzügyi szankciók és kereskedelmi korlátozások ellenére egy hónap alatt nem került terítékre a gázcsap, és sokáig mindkét fél látványosan próbálta kerülni, hogy az évtizedek óta bármilyen politikai feszültségek közepette is gördülékeny gázszállítások elapadjanak. Európa nem akart befagyni és/vagy még többet fizetni a világpiacon évtizedes csúcsokat döntögető áron adott és vett gázért, Oroszország pedig nem akart elesni egy fontos bevételi- és keményvalutaforrásától.

Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban nemrég mégis elkezdte a gázcsappal zsarolni Európát, és belengetések után csütörtökön egy rendelet aláírása mellett bejelentette, hogy április elsejétől a „nem baráti” (azaz Oroszország ellen szankciókat hozó) országok innentől csak rubelben fizethetnek majd az orosz gázért.

A lépés meglehetősen komoly eszkaláció lett volna. Mint korábban részletesen körüljártuk, Európa orosz gázfüggősége jelentős, és ezen belül Magyarországé különösen kiemelkedő. A gáz a lakossági fűtés mellett az iparban is fontos szerepet tölt be, többek között két nagy európai gazdaság, Németország és Olaszország számára is. A gázért pedig Európa hagyományosan euróban (esetleg dollárban) fizet, ezt jellemzően hosszú távú szerződések írják elő.

A nagy geopolitikai játszmák szerelmeseinek (akik az utóbbi időben látszólag a kelleténél többen lettek) ugyanakkor rossz hír, hogy egyelőre nincs szó európai energiaválságról és/vagy orosz gazdasági összeomlásról, és a jelen ismereteink szerint minden marad a régiben.

Az orosz gáz pénteken is gond nélkül áramlott Európába, és a nagy putyini fenyegetés a jelek szerint egyelőre valójában egy elszámolási trükk.

Az orosz elnök csütörtökön kiadott rendelete szerint a „rubelben fizetés” arról szól, hogy

  • a Gazprom nevű orosz állami energiacég bankja nyit egy különleges számlát az orosz gáz „nem baráti” megrendelőinek, amelyre azok átutalják a gáz árát euróban.
  • Ezután a Gazprombank a vevő nevében átváltja az eurót rubelbe, és egy másik, a vevő nevén lévő rubelszámlára utalja.
  • Ezt követően pedig a vevő rubelszámlájáról átutalják a rubelt a Gazprom rubelszámlájára.

Azaz technikailag rubelben fizetnek, de a gyakorlatban ugyanúgy eurót utalnak. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő is arról beszélt, hogy „Oroszország tartja magát a hatályos szerződésekhez”, és „de facto nincs változás az orosz gáz vásárlói számára”. Azt is közölte, hogy a rubelre való átállás időt vesz igénybe, azaz valójában nem rögtön lép életbe a rendszer – egyelőre az sem világos, hogy pontosan mikor.

Hogy a gázháború még nem jött el, azt jelzi, hogy április 1-jén nem mutatkoztak fennakadások az orosz gáztranzitban a Reuters szerint, a Gazprom is azt közölte, hogy továbbra is kiszolgálják nyugati megrendelőiket. Közben viszont hivatalos értesítéseket küldtek ki az európai partnereknek.

Földgázüzem Oroszország északi részén 2018-ban – Fotó: Sefa Karacan / Anadolu Agency / Getty Images
Földgázüzem Oroszország északi részén 2018-ban – Fotó: Sefa Karacan / Anadolu Agency / Getty Images

Mire volt jó?

Mint korábban írtuk, a lépésnek két racionális magyarázata van:

  1. az egyik szerint az oroszok azzal akarják megtámasztani a rubel történelmi mélyponton lévő árfolyamát, hogy a gázbizniszen keresztül rubelvásárlásra kényszerítik a nyugati világot;
  2. a másik elképzelés szerint az orosz pénzügyi rendszer elleni szankciók enyhítését és a Nyugat megosztását akarják elérni a manőverezéssel.

Ebből az első sikerült, bár nem gazdasági, inkább pszichológiai okokból: a rubel árfolyamán nem az európai rubelvásárlások segítettek (hiszen ilyenek nem történtek), hanem részben a putyini kommunikáció hatása, részben az orosz jegybank által alkalmazott trükkök százai.

Bár egyes cikkek arról írtak, hogy Moszkva részéről okos húzás lenne rubelben fizettetni a gázt, mert „a vevő, aki majd megveszi a rubelt, hogy kifizethesse a földgázt, orosz bankoktól fogja venni azt, vagyis a deviza így is befolyik Oroszországba.”

Ezzel szemben a valóságban a rubelfizetés nem változtatott volna semmit az Oroszországba befolyó deviza mennyiségén.

Bár az Európai Unió, az Egyesült Államok és szövetségesei erős szankciók alá vonták az orosz pénzügyi rendszert és a jegybankot, ezek a szankciók nem az összes orosz bankot érintették. Emellett a gázüzletet direkt kizárták a szankciók alól, és az olaj terén csak Amerika hirdetett importtilalmat. Ebből fakadóan a gázüzletet elszámoló Gazprombank például nincs európai uniós szankciók alatt, azzal eddig is lehetett üzletelni (bár a britek szankcionálták, a brit gázimportnak csupán 4 százaléka jön Oroszországból). Ahogy szabadon megy a biznisz az orosz olaj és gáz nem európai vásárlóival is, amely országok eleve nem szankcionálták Oroszországot.

Egy szó mint száz, a deviza most is folyik be Oroszországba, sőt, februárban az orosz fizetési mérleg többlete, azaz az export és az import különbsége – az import csökkenése és az energiaárak emelkedése miatt – évtizedes csúcson volt.

Tízmilliárdos rejtett intervenció

A másik oldala a történetnek, hogy az orosz jegybank elég sokat tett azért, hogy a befolyó devizával erősítse a rubel zuhanó árfolyamát. Rögtön a háború elején arra kötelezte az orosz exportőröket, hogy devizabevételük 80 százalékát azonnal váltsák át rubelre, ami hasonlóképpen hatott, mint egy jegybanki intervenció. Utóbbi során a jegybank devizatartalékából külföldi devizáért hazai devizát vesz, hogy ezzel növelje a hazai deviza iránti keresletet, és ezzel felhajtsa annak árát.

A mostani helyzetben az orosz jegybankkal szembeni szankciók miatt ez valóban nehezebb, de az exportőrök csatasorba állítása mégis hasonló hatást hozott: rubelt voltak kénytelenek vásárolni euróért és dollárért, ezzel erősítve a rubelt. A dolog mértéke elég jelentős: az orosz exportbevétel 46 milliárd dollár volt februárban. Emiatt az orosz jegybanknak valójában nem is kellett beavatkoznia a piacon az invázió első két napjában elköltött 1,2 milliárd dolláros gyors intervención túl.

E tekintetben a gázbiznisz körüli machináció nem sokat jelent, csupán annyit, hogy a Gazprombank mostantól a beérkezett összeg 80 százaléka helyett 100 százalékát váltja át. Azonban a gáz az orosz importbevételek relatíve kis része, nagyjából 6 százaléka, tehát pénzügyi szempontból a mostani lépés hatása teljesen minimális.

A jegybank több más téren is radikális beavatkozást hozott. Az alapkamatot 9,5 százalékról 20 százalékra emelte, erősen korlátozta a tőkekivitelt és a devizaváltást, hogy ne menekülhessen a pénz Oroszországból. A jegybank egyes, eredetileg euróban vagy dollárban kibocsátott kötvényeket is csak rubelben enged elszámolni, a külföldi befektetőknek megtiltották helyi részvényvagyonuk eladását, sőt a moszkvai tőzsdét február 25. és március 24. között egy hónapra bezárták.

Azaz mindent megtettek azért, hogy elzárják azokat a csatornákat, amelyek a rubelt és az orosz gazdaság finanszírozási helyzetét rontanák.

Ebben pedig eddig elég sikeresek voltak: bár ez a putyini rezsim általános szakmai felkészültségének fényében meglepő lehet, az orosz jegybank vezetésének kifejezetten jó a nemzetközi szakmai megítélése.

„Az elején volt egy pillanat, amikor a rubel erősen esett (...), amikor sok orosz külföldre vitte a pénzét. Később viszont embargót vezettek be erre vonatkozóan, és nagyjából lehetetlenné vált a dollár használata az országban vagy azon kívül”, mondta erről a moszkvai tőzsde felügyelőbizottságának elnöke a Financial Timesnak.

Bejött a kommunikáció

A rubel árfolyamának stabilizálódása részben ezeknek a radikális lépéseknek, részben annak köszönhető, hogy Vlagyimir Putyin a jelek szerint képes volt egy időre elhitetni a piacokkal, hogy erősebb, mint valójában.

A gázfenyegetés azt a benyomást kelthette, hogy Moszkva tud még eszkalálni, és hajlandó is, ha úgy hozza a helyzet. Emellett a fent említett, második potenciális stratégiai célt is hitelesen tudta képviselni az orosz vezetés: a lépést a jelek szerint el tudták adni a szankciók gyengítéseként, illetve a további szankciók korlátozásaként. Utóbbinak a magyarázata, hogy ha arra kényszerítik az európai gázvásárlókat, hogy üzleteljenek az orosz pénzügyi rendszerrel, azzal jelzik, hogy nem lehet Oroszországot teljesen elzárni a nemzetközi pénzpiacoktól, sőt a jövőben Moszkva hasonló manőverekkel a szankciók esetleges enyhítését is elérheti.

Hogy ez mennyire reális, az egy másik kérdés, hiszen a mostani helyzet is inkább arról szól, hogy a szankciók eddig is ismert lyukait használja Putyin kommunikációs nyomásgyakorlásra, miközben az európai egység megbontását nem hozta el.

A rubelre viszont mindenképpen jó hatással volt a machináció, az orosz fizetőeszköz az amerikai dollárhoz viszonyítva visszatért az ukrajnai invázió előtti árfolyamra.

Sőt, az orosz bejelentés, illetve a nyugati szankciók hatására ismét számos olyan kommentár jelent meg, amelyek szerint az orosz nyersanyagexport rubelelszámolásra való átállítása és a szankciókkal elzárt hagyományos pénzügyi csatornák kiváltása elhozza majd az amerikai dollár dominanciájának végét a nemzetközi elszámolásokban.

Nem olyan egyszerű

Azzal egyébként a szankciók és a pénzügyi fegyverkezés elismert kutatói is egyetértenek, hogy az Egyesült Államok számára kétélű fegyver globális pénzügyi dominanciája (hogy ez mennyire jelentős, azt korábbi cikkünkben mutattuk be): minél inkább a pénzügyi furkósbotra támaszkodik az amerikai külpolitika, annál inkább szeretnék függetleníteni magukat az amerikai pénzügyi rendszertől a potenciális ellenségek, ami csökkenti a furkósbot erejét.

Az oroszok számára ugyanakkor az a helyzet, hogy nem nagyon van alternatíva: bár a Krím 2014-es elfoglalása óta próbálnak lejönni a dollárról, jobb híján a kereskedelmi elszámolásokban az euróra támaszkodnak, mert a rubel senkinek sem kell. Szintén nem jött be az aranyfelhalmozás, és a kínai jüan csábítása is mérsékelt, hiszen az nem konvertibilis, és a világban elég kevés helyen használható.

Egyes nyugati elemzők szerint a rubel feltámadása is átmeneti illúzió.

Az árfolyammal azt próbálják jelezni politikailag, hogy a szankciók nem működnek, de „ez nem egy valós piac” – mondta a Financial Timesnak Timothy Ash a BlueBay nevű alapkezelőtől. Egy másik alapkezelő arról beszélt a lapnak, hogy „a hatóságok olyan erősen kézben tartják (az árfolyamot), hogy nem hiszem, hogy az valós képet ad az orosz gazdaság helyzetéről vagy a szankciók hatékonyságáról”.

Olyan értékelések is vannak, hogy valójában egy defenzív lépésről van szó Moszkva részéről, amely inkább a helyzet további romlását akarja megakadályozni. „Oroszország világossá akarta tenni Európa számára, hogy ameddig a Gazprombankot nem szankcionálják, a gázszállítások folytatódhatnak Európába” – mondta a Bloombergben egy energiapiaci elemző.

A hosszabb távú hatások tekintetében sem tűnik mesterinek a putyini lépés, amennyiben az megingatta a nyugat-európai–orosz gazdasági kapcsolatok eddigi legszilárdabb pillérét, és vélhetően hozzájárul majd ahhoz, hogy az Európai Unió középtávon az orosz függőség jelentős csökkentésére törekedjen.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!