48 évesen 30 ezer lejes havi nyugdíj? Az alkotmánybíróság arra készül, hogy megvédje a rendszert

A Legfelsőbb Bíróság megtámadta az alkotmánybíróságon azt a törvénytervezetet, amely radikálisan átalakítaná a romániai bírák és ügyészek nyugdíjba vonulásának feltételeit. A kormány – Ilie Bolojan vezetésével – hétfőn vállalt politikai felelősséget a jogszabályért, amely 65 évre emelné a nyugdíjkorhatárt, és véget vetne a 48-50 éves kor körül kezdődő „speciális nyugdíjak” gyakorlatának.

A bírói testület válasza borítékolható volt: a kezdetektől tiltakoztak, most pedig – az Alkotmánybíróság bevonásával – megpróbálják elérni a törvénytervezet elkaszálását. A forgatókönyv ismerős: a román állam az elmúlt években többször is nekifutott annak, hogy visszavágja a különnyugdíjakat, mindig eredménytelenül. A rendszer újratermeli önmagát, miközben a reformkísérletek rendre elakadnak az intézményes és politikai ellenállás hálójában.

Ebben az összefüggésben a nyugdíjkorhatáron és az állam számára rendkívül megerőltető költségvetési tételen túl az a nagy kérdés, hogyan jöhetett létre egy olyan szisztéma, ahol egy közszolgálati elit a társadalmi realitásoktól teljesen elszakadva, kiemelt juttatásokkal és korai visszavonulással élvez egész Európában páratlan előjogokat. Kinek az érdekei formálták a szabályokat, kik engedték ezeket meggyökeresedni? És legfőképp, mi kell ahhoz, hogy helyreálljon az egyensúly? Mert úgy tűnik, sem a politikai akarat, sem a társadalom részéről érkező negatív visszajelzések nem elegendőek ahhoz, hogy a bírák lemondjanak kiváltságaikról.

Nézzük meg tehát, hogyan csúszott félre a rendszer, miért olyan nehéz kijavítani, és milyen valódi esélyei vannak egy igazságosabb, átláthatóbb megoldásnak.

Egy törvény, ami húsz éve kivételezett státuszt biztosított

A témában az Europa Libera alapos összefoglalója felidézi, hogy Romániában 2005-ben, a posztkommunista igazságszolgáltatás reformja részeként lépett hatályba az a szabályozás, amely lehetővé tette, hogy bírák és ügyészek már 25 év szolgálat után – akár 48-49 évesen – nyugdíjba vonuljanak.

Az eredeti cél az igazságszolgáltatás depolitizálása volt, de az intézkedés gyorsan általános kiváltsággá vált: 2018-ban, amikor először komolyan felmerült a kedvezmény eltörlése, tömegesen éltek vele: bírók és ügyészek százai mentek nyugdíjba 50 éves koruk körül. A 2022-ben elfogadott új igazságügyi törvény ugyan előírta a nyugdíjkorhatár fokozatos emelését 60 évre, de olyan lassú ütemben, hogy csak 2061-re érné el a célt, ami újabb bizonytalanságot és újabb korai nyugdíjazási hullámot váltott ki. Így állt elő az a helyzet, hogy ma Romániában a bírók átlagosan 50 év körül mennek nyugdíjba, és ennek a gyakorlatnak az intézményes bebetonozása teszi különösen nehézzé a reformot.

A szolgálati nyugdíj már a ’90-es évek óta létezett, de 2005-ben ugyanaz a jogszabály, ami a korai visszavonulást is biztosította – a 247-es törvény – rögzítette újra, hogy az utolsó bruttó fizetés 80 százaléka alapján kell kiszámítani a nyugdíjat, függetlenül attól, mennyi járulékot fizettek a pályafutás során. A rendszer torzulásához hozzájárult az is, hogy bevett gyakorlattá vált a juttatások felhalmozása a nyugdíjazás előtti hónapokban. Munkaterhelési és veszélyességi pótlékok, túlórák, különféle prémiumok emelték a bruttót, így a szolgálati nyugdíj alapja mesterségesen megugrott. Ennek következtében nem volt ritka, hogy valaki a pályája lezárásakor magasabb nyugdíjat kapott, mint amekkora fizetést aktív bíróként hazavitt. Az Országos Nyugdíjpénztár adatai szerint az utóbbi években a legmagasabb bírói nyugdíjak 70–75 ezer lejig is felkúsztak.

Ez volt az a pillanat, amikor a korai nyugdíjazással összekapcsolódott a nagyon magas összeg: azaz nem csak hogy 48 évesen lehetett elmenni, de elképesztően magas nyugdíjat is lehetett kapni. Ez magyarázza, miért vált a rendszer azonnal extrém vonzóvá: nem csak a nagyon korai teljes szabadságot biztosított, hanem a jövedelem szintjének fenntartását is szavatolta.

Azóta többször próbáltak hozzányúlni a képlethez (pl. 2010-ben Boc-kormány idején a Băsescu-féle megszorításoknál, 2023-ban Ciucă-kormány alatt is), de minden kísérlet vagy elbukott az alkotmánybíróságon, vagy felpuhult a parlamentben. Az arány (80% a bruttóból) gyakorlatilag érinthetetlen maradt, egészen mostanáig.

A Bolojan-kormány mostani javaslata ezt a két sarokpontot módosítaná:

• a nyugdíjkorhatárt fokozatosan 65 évre emelné,
• a szolgálati nyugdíj mértékét pedig az utolsó nettó bér 70%-ára csökkentené.

A reform apropója: brüsszeli vállalás és hazai deficit

A bírák és ügyészek nyugdíjának reformja nem csak a költségvetés kiigazítása szempontjából fontos, és nem csak belpolitikai üzenete van annak, hogy a kormánynak sikerül-e vagy sem keresztülvinnie elképzeléseit. Nemzetközi visszhangja is volt, van és lesz annak, hogy hogyan sül el a történet: Románia az Európai Unióval kötött megállapodás keretében – konkrétan a PNRR részeként – vállalta, hogy átalakítja a különnyugdíjak rendszerét.

Dumitru Ion, a román nyugdíjhivatal volt vezetője szerint Románia jelenleg az Európai Unióban a legalacsonyabb effektív nyugdíjba vonulási életkorral működik – nem kis részben a sok kivétel miatt, amelyet a különnyugdíjas rendszerek generálnak.

Miközben Nyugat-Európában a nyugdíjkorhatár a legtöbb országban 65 év vagy afelett van, és a speciális rendszerek szigorú, célzott feltételekhez kötöttek, Romániában az elmúlt évtizedekben egyre inkább önálló kasztrendszerré vált a különnyugdíj-intézmény – főként a bírák, ügyészek, katonák, titkosszolgálati tisztek körében.

• Franciaországban és Németországban is léteznek „pályaspecifikus” nyugdíjformák (pl. rendvédelmi dolgozók esetében), de ezek nem térnek el drasztikusan a központi rendszertől – sem életkorban, sem mértékben.
• Skandináviában szinte egyáltalán nincsenek különnyugdíjak – a transzparencia és társadalmi szolidaritás jegyében mindenki ugyanabba a rendszerbe tartozik.
• Spanyolországban és Olaszországban ugyan léteztek bőkezűbb szolgálati nyugdíjak, de az elmúlt tíz évben egységesítési törekvések zajlottak, épp az elszálló költségek miatt.

Romániában ezzel szemben brutálisan elvált egymástól a „közrendű” és az „elit” nyugdíjlogika. A bírósági elit akár két évtizeddel korábban is visszavonulhat, mint az átlagpolgár – miközben a nyugdíja akár nyolcszorosa is lehet az országos átlagnak.

Az Európai Bizottság egy ideig bizalmat szavazott a román reformnak, és úgy értékelte, hogy a PNRR-ben vállalt célok – köztük a nyugdíjrendszer igazságosabbá tétele – teljesülőben vannak. Ez azonban 2024 végén megváltozott, amikor a román alkotmánybíróság megsemmisítette a különnyugdíjak progresszív megadóztatását.

Ez a döntés Brüsszelben riasztó precedensnek számított: a bizottság újraértékelte Románia teljesítményét, és úgy ítélte meg, hogy az ország nem teljesítette az egyik kulcsfontosságú mérföldkövet a helyreállítási vállalások közül (a 215-öst). Ennek konkrét pénzügyi következményei vannak: a PNRR-ből érkező következő uniós kifizetések veszélybe kerülhetnek.

Az Europa Liberának nyilatkozó Radu Nicolae szakértő szerint:

„A reform nemcsak jogi, hanem gazdasági és bizalmi kérdés is. Ha most sem sikerül, akkor az egész rendszer veszti el a hitelességét.”

A tiltakozók szerint az igazságszolgáltatás függetlensége sérül, a kormány azonban végigvinné ezt

A kormány bejelentése után soha nem látott tiltakozási hullám indult a bíróságokon: az ország mind a 16 fellebbviteli bírósága, valamint számos bíróság és ügyészség felfüggesztette a munkát. A tiltakozás keretében csak sürgős ügyeket (pl. előzetes letartóztatás, távoltartási végzések) tárgyalnak meg.

A bírói kar szerint a reform címmel meghirdetett átalakítás címén tulajdonképpen az igazságszolgáltatás függetlenségébe avatkoznak be. A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Lia Savonea szerint az alkotmányossági kifogás benyújtásával a „román igazságszolgáltatás jövőjét védik”, mert az intézkedés veszélyezteti az évek munkájával felépített rendszer stabilitását.

Sokan azonban úgy látják: nem függetlenségi, hanem anyagi érdekek vezérlik a tiltakozást. Radu Nicolae, igazságügyi szakértő szerint: „Nem lehet valódi példaképeket építeni a rendszerben, ha 47-48 évesen mindenki kiszáll.”

A szakértő arról is beszélt, hogy a vita végső soron túlmutat a pénz kérdésén, és erős negatív hatása van a román társadalomban, mert mély a bizalmatlanság fejlődött ki az igazságszolgáltatás irányában, és minden további csűrés-csavarása az ügynek csak rontja a helyzetet.

Bár a Bolojan-kabinet határozottabb az elődeinél, kicsi az esély a változásra

A különnyugdíjak ügye több kormányzati ciklus óta napirenden van, azért nem sikerült érdemi változást elérni, mert a különnyugdíj az igazságszolgáltatásban intézményes érdek, amelyet egyszerre három erő tart egyben: a bírói kar, a CSM és az alkotmánybíróság. A testületek minden próbálkozásra gyorsan és látványosan reagálnak: leállítják a tárgyalásokat, politikai nyomást generálnak, és azonnal alkotmányossági eljárásba terelik az ügyet. Az alkotmánybíróság pedig évek óta következetesen a „szerzett jogok” és a visszaható hatály tilalmának doktrínájára hivatkozik; 2024 decemberében még a progresszív különnyugdíj-adóztatást is megsemmisítette, ami után Brüsszel újraértékelte a román vállalásokat. A politika közben rendre visszalép: a kormányok nem vállalják a frontális ütközést, mert tartanak attól, hogy a bírói függetlenség elleni támadásként kereteződik a vita. A társadalmi elégedetlenség nagy, de nem szervezett és nem tartós, így nem képes átbillenteni a mérleget. Ebben a felállásban a „reform” minden alkalommal narratívaháborúvá válik, ahol a függetlenség jelszava felülírja a költségvetési és méltányossági szempontokat.

Éppen ezért próbált más utat a Bolojan-kormány: tudta, hogy a klasszikus törvényhozási folyamat eleve bukásra van ítélve, ezért a parlamentben politikai felelősségvállalással vitte keresztül a tervezetet. Így elkerülte a szavazást, de a teljes kabinet bukhatott volna, ha bizalmatlansági indítvány születik – ez azonban elmaradt, így első körben nem ütközött akadályba a reform. Az igazi próba most következik: túléli-e a törvény az alkotmányossági vizsgálatot? Ha nem, minden marad a régiben, ha igen, akkor is kérdés, lesz-e elég politikai kitartás végigvinni a változtatást. Ráadásul az EU is figyel: a kifizetések függőben vannak, a román kormány pedig a költségvetési hiány árnyékában nem engedheti meg magának, hogy újra időt veszítsen.