Veres Valér szociológus az egyenlőtlenségekről: Előbb elő kell teremteni azt, ami újraelosztásra kerülhet

Az idei Szociológus Napokon tartott előadásában arról beszélt, hogy bizonyos makrogazdasági mutatók alapján 2000 és 2022 között Románia fejlődött a legnagyobbat Európában, de továbbra is súlyos problémát jelentenek a társadalmi egyenlőtlenségek. Először is tisztázzuk a fogalmat: mit ért egy szociológus társadalmi egyenlőtlenségek alatt, milyen dimenziói vannak ennek a jelenségnek?

Azokat a társadalmi szituációkat nevezzük egyenlőtlenségnek, ahol egy adott társadalmi csoport helyzete különböző releváns dimenziókban nagyon eltér az átlagtól vagy más csoportokétól. A szociológia a jövedelmi egyenlőtlenségekre és a jövedelmi esélyegyenlőtlenségekre összpontosít. Utóbbi esetében azt vizsgáljuk, hogy egy adott társadalmi csoporthoz tartozó személyeknek mekkora az esélye jobb anyagi helyzetbe kerülni. További kulcsfogalom az iskolai esélyegyenlőtlenségek, amelyek esetében a továbbtanulást segítő és hátráltató tényezők eltérő hatását vizsgáljuk.

Az egyenlőtlenség és az esélyegyenlőtlenség vizsgálata egymástól eltérő megközelítések. Egyik a tényleges különbségekre mutat rá egy adott társadalomban, a másik meg az esélyekbeli különbségekre. Az ideológiai háttértől is függ, hogy melyiket helyezzük előtérbe. Kissé leegyszerűsítve, a baloldaliak a tényleges egyenlőtlenségeket akarják felszámolni, a liberálisok pedig azt mondják, hogy az esélyeken kell javítani, mert a tényleges egyenlőtlenséget úgysem lehet teljesen megszüntetni.

Milyen mutatók alapján mérhetők a társadalmi egyenlőtlenségek?

Az anyagi-jövedelmi viszonyok vizsgálatára érdemes több mutatót használni, mindegyiknek van előnye és hátránya, de valamit mindegyik a felszínre hoz. Az egyik legáltalánosabb mutató az úgynevezett Gini-index, amelyik a jövedelem vagy vagyon eloszlásának egyenlőtlenségét méri egy adott népességben. Ezt egy, a Lorenz görbén alapuló, elég bonyolult képlet alapján számolják ki. Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor ez a szám azt mutatja meg, hogy egy egyenletes eloszláshoz képest hogyan oszlanak el a jövedelmek. A Gini-index értéke 0 és 1 között mozog, sokszor azonban százalékos skálára számítják át. A 0 a teljes egyenlőséget (mindenki ugyanannyit keres egy adott országban), az 1 pedig a teljes egyenlőtlenséget (két, nagyon eltérő csoportba sorolódik a népesség jövedelme) jelenti. Ez a két véglet. A legegyenlőbb országok esetében 20-25 százalék között van a Gini-együttható, az 50 százalékos érték már nagyon magas egyenlőtlenséget jelent, ami csak az amerikai kontinensen és bizonyos afrikai országokban jelentkezik.

Van még másik fontos mutatója a jövedelmi egyenlőtlenségeknek, a relatív jövedelmi szegénységi ráta. Ez azt mutatja meg, hogy a lakosság hány százaléka él a jövedelmi viszonyokhoz képest szegény helyzetben. Ez a ráta a háztartások medián jövedelmének 60 százaléka alatti jövedelemből élőket tekinti szegénynek. Van még az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya, és néhány más hasonló mutató is.

Hogyan alakultak a társadalmi egyenlőtlenségek Romániában ezeknek a mutatóknak az alapján?

Az elemzésem a 2014 és 2024 közötti időszakra terjedt ki részletesebben. Az adatok szerint 2014-ben 35 százalék volt a Gini-együttható Romániában. Egy évvel később felugrott 37 százalékra, majd ingadozott, 2019-ben 34,8 százalék volt, viszont 2020-ban a koronavírus-járvány ellenére 33 százalékra csökkent. A mutató 2022-ben 32, 2023-ban 31, 2024-ben pedig 28 százaléka mérséklődött. Uniós viszonylatban viszont ez továbbra is magas érték. Tíz évvel ezelőtt Európában tulajdonképpen csak az EU-csatlakozásra váró országokban, mint Törökország és Szerbia, illetve a balti államokban, Észtországban és Lettországban, valamint Bulgáriában volt nagyobb a társadalmi egyenlőtlenség mutatója, mint nálunk. Tíz év elteltével, 2024-re az uniós tagállamoknak egy jelentős csoportja már Románia mögé került, az ország most az EU középmezőnyéhez tartozik ezen a téren. Ez mindenképpen javulást jelent, ami elsősorban a minimálbér, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak sorozatos emelésének köszönhető. Csakhogy ezért nagy árat fizet Románia, mert a költségvetési hiány az egekbe ugrott, tehát a társadalmi egyenlőtlenség mérséklése meglehetősen problémás módszerekkel történt.

A regionális egyenlőtlenségek egész Európára jellemzőek, Romániában azonban egészen kirívóak az eltérések az egyes térségek fejlettsége között. Javult-e a helyzet ezen a téren?

Az általam vizsgált időszakban, 2014 és 2024 között a relatív jövedelmi szegénységi ráta regionális különbségei nem csökkentek, hanem nőttek egy kicsit. Ennek a mutatónak a szintje alapján tíz évvel ezelőtt Románia térségeit még három csoportba lehetett sorolni: Bukarest-Ilfov az első, Bánság és a Partium a második, az ország többi része pedig a harmadik kategóriában volt. Tíz év alatt a helyzet megváltozott, három sebességű helyett négysebességűvé vált az ország. A legkevésbé egyenlőtlen és gazdag régió továbbra is Bukarest-Ilfov, Bánság (Nyugati régió) önállóan a második kategóriába került, Közép-Erdély és Északnyugat-Erdély a Partiummal a harmadikba, az ország többi része a negyedikbe. Vagyis: miközben a Gini-index szerint az egyenlőtlenségek országos átlaga csökkent, a régiók közötti egyenlőtlenségek nőttek. A mutató régiónkénti értéke alapján azt látjuk, hogy a bánsági régió a dél-franciaországi egyenlőtlenségi szintre „jutott fel”, míg az ó-romániai térségek a legegyenlőtlenebb uniós régiók csoportjában maradtak. Ebben a csoportban bolgár, görög, spanyol és dél-olasz régiót találunk.

Ezek szerint nem elég hatékony az EU kohéziós politikája?

Uniós átlagban társadalmi szinten csökkentek az egyenlőtlenségek, tehát pozitív az elmozdulás. A régiós szinten jelentkező gazdasági egyenlőtlenségek mögött viszont a munkamorál, a mentalitás egyenlőtlenségei, végső soron a történelmi-kulturális eltérések állnak. Ezek az egyes tagállamokon belül is jelentősek, Olaszországban, Spanyolország is sokat kutatták. A felzárkóztatási pénzek nem tudják ezeket nagy hatékonysággal megváltoztatni. Hiába rendelnek egyes régiókhoz nagyobb forrásokat, mert nem tudnak elég hatékonyan pályázni, nem tudják elkölteni a rendelkezésre álló pénzt. Ilyen értelemben a kohéziós politikával nem lehet csodákat művelni, ennek ellenére az EU-nak ezek a törekvései szerintem nagyon fontosak.

Az egyenlőtlenségeknek kétségkívül van egy etnikai dimenziója is Romániában, ha a leszakadó roma közösségekre gondolunk. Annak van-e etnikai magyarázata, hogy Székelyföld több mutató szerint Románia elmaradottabb régiói közé tartozik?

A székelyföldi megyék történelmileg Erdélyen belül mindig is a szegényebb térségekhez tartoztak. Az elmúlt 35 évben a jó időszakokban felzárkóztak a középmezőnyhöz. Én nem etnicizálnám el ezt a tényezőt. A nehezen felülírható történelmi örökség Székelyföldön is nagyon erősen hat. Ám amint említettem már, a történelmi fejlettségbeli, mentalitásbeli különbségek mindenhol visszaköszönnek Európában és a közép-kelet-európai régióban. Székelyföld esetében ehhez hozzájárulnak strukturális gazdasági tényezők is: nem egy iparosodott térség, ami az elmúlt 35 évben nem változott lényegesen. És ennek nem az a magyarázata, hogy ez egy tömbmagyar vidék. Mindenesetre, ha nem is zárkózik fel látványosan európai vonatkozásban, Székelyföld együtt mozog az ország fejlődési tendenciáival. A különböző (anyagi, jövedelmi, iskolázottsági) egyenlőtlenségek esetében a hátrányos helyzetű csoportokban általában véve sajnos a romák felülreprezentáltak, ez régióktól függetlenül megfigyelhető. De ez egy külön téma lehet.

A már említett előadásodban beszéltél arról is, hogy a hazai oktatási rendszer hiányosságai hozzájárulnak a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődéséhez. Ez hogyan történik, és hogyan lehet rajta javítani?

Az oktatási rendszer bizonyos mértékig valóban újratermeli az egyenlőtlenségeket, viszont nem kell ezt sem túlhangsúlyozni, mert azt sugallja, hogy nem is érdemes iskolába járni, mert ez amúgy sem változtat az egyenlőtlenségeken. Inkább arról van szó, hogy a kötelező oktatás kiterjesztése, az oktatás tömegesedése nem oldott meg minden problémát. Vagyis az egyenlőtlenségek újratermelődését inkább abból a perspektívából kell értelmezni, hogy a modernizáció kezdetén több filozófus, gondolkodó az iskolázottságban látta a problémák megoldását. A XX. század elején azonban a szociológusok kimutatták, hogy ez nem egészen így van, mert nagyon sok rejtett módozata van annak, hogy az oktatási rendszer az egyenlőtlenségeket újratermelje, akár magában az oktatási rendszeren belül.

Mindenesetre a romániai oktatási esélyegyenlőtlenségeket az erdélyi magyar közösség vonatkozásában külön is vizsgáltam, és kiderült, hogy a helyzet nemhogy javult volna, hanem kicsit romlott az elmúlt évtizedben ezen a téren. Olyan értelemben, hogy a vidéki iskolák színvonalcsökkenésével az egyébként is főleg vidéken élő hátrányos helyzetű népesség iskolai felzárkózási esélyei tovább romlottak. Vagyis hiába jár iskolába a gyermek, ha az oktatásnak alacsonyabb a színvonala, mint városon, mert továbbra is gyengék a társadalmi érvényesülés, a mobilitási esélyei. Szerintem ezek azok a problémák, amivel nagyon komolyan foglalkozni kell egy társadalomban. Amikor a romániai oktatási rendszer válságáról beszélünk, akkor arra kell gondolni, hogy alacsony a színvonal, nagyon sok gyermek gyenge eredménnyel, akár funkcionális analfabétaként fejezi be a 4. osztályt, 8. osztályt, nem tanul tovább, túl nagy a lemorzsolódás.

Említette, hogy az elmúlt években a költségvetési egyensúly kárára csökkentek az egyenlőtlenségek Romániában. De hogyan hat a társadalmi egyenlőtlenségekre a Bolojan-kormány hamarosan hatályba lépő megszorító csomagja?

Nyilván nem ismert még az intézkedések konkrét hatása, de borítékolhatóan növelni fogják az egyenlőtlenségeket, mert bizonyos rétegeket érzékenyebben fognak érinteni a várható drágulások, elsősorban az elektromos energia árának a növekedése. Az áram júliustól a deficitcsökkentő csomagtól függetlenül drágult, mert a kormány teljesen liberalizálta a piacot, és már csak nagyon kis mértékben kompenzálja az árakat az energiautalványok bevezetésével. Ehhez adódik augusztustól az áfa emelése is. Így a szegényebb rétegek kiadásainak nagyobb szeletét fogja jelenteni az energia, ami életszínvonaluk romlásához vezethet. A legszegényebbeket ezek az intézkedések akkor is érintik, ha a minimálbérhez nem nyúlt kormány. Emellett a tervezett elbocsátások az alacsonyan képzetteket jobban fogják érinteni, illetve a nagyon alacsonyan képzettek sokkal nehezebben fognak munkához jutni. Formálisan ugyan nem hirdette meg, de a kormány a szociális kiadásokkal is próbál spórolni. Mindent egybevetve a legszegényebbek jövedelme valószínűleg lényegesen fog csökkenni, ami az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet.

Társadalomkutatók jó ideje beszélnek arról, hogy Romániában a rendszerváltás után kialakult egy neoliberális modernizációs konszenzus, ami tőkepárti gazdaságpolitikát és a szociális juttatások lefaragását jelenti. Szükség van-e paradigmaváltásra a jövedelmek állami újraelosztásában ahhoz, hogy csökkenjenek a társadalmi egyenlőtlenségek?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy politikai akaratra van szükség a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Romániában hosszú ideje valóban egy neoliberális állami modell működik. A politikai elit nem mellőzi ugyan teljesen a szociális támogatásokat, de nem is tartja prioritásnak a társadalmi egyenlőtlenségek szinten tartását vagy csökkentését. Gondoljunk csak arra, hogy a különböző szociális juttatásokat évek óta nem igazították az inflációhoz, miközben a minimálbér szintje többször emelkedett. Ez probléma. Másfelől az is igaz, hogy az állam újraelosztó szerepének növelése, egy nagyon erős szociáldemokrata politikai vonal lelassíthatja az EU-hoz felzárkózni igyekvő Románia gazdasági növekedését. Tehát valamilyen egyensúlyt kell találni, hogy a gazdasági fejlődés ütemét elég magasan tudjuk tartani. És először is elő kell teremteni azt, amit lehessen majd újraelosztani.

Horváth István szociológus korábban azt nyilatkozta a Transtelexnek egy interjúban a Călin Georgescu-jelenség kapcsán, hogy ennek a hátterében egy újfajta társadalmi egyenlőtlenség elutasítása is áll. Azt mondta, hogy a Georgescura szavazók egy része nem szegény, eljut egyről a kettőre, de roppant frusztrálja őket, hogy közben mások erőfeszítések nélkül ötről hatra jutnak, amit ők nem értenek. Ezt hogyan látod?

Magam is úgy gondolom, hogy az egyenlőtlenségek növekedése elégedetlenséget, frusztrációt okoz a társadalom egy részében. Azoknak a körében is, akik a mindennapi betevőt elő tudják ugyan teremteni, viszont úgy érzik, hogy az ő mobilitási esélyeik vagy életszínvonal-növekedési esélyeik nagyon korlátozottak, miközben mások, ha nem is szárnyalnak, de látványosan, könnyebben előretörnek. Ne felejtsük, hogy például a kis- és középvállalkozói szektor nagyon kedvező adózási rendszere egy jó pár évig nagyon előnyös helyzetbe hozott egy kategóriát. Emellett ismerjük az egyes állami szektorok „privilegizált” dolgozóit, magas bérekkel és juttatásokkal, illetve korai és magas nyugdíjazással. Az ebből fakadó elégedetlenségeket sikeresen meglovagolta Călin Georgescu és az AUR, aminek a következményeit mindannyian tapasztaljuk. Ezért a politikai elitnek komolyan foglalkoznia kell az egyenlőtlenségek kezelésével, csakhogy a politikusok nagy része nem is igazán érti, hogyan nyúljon hozzá ehhez a kérdéshez. De lassan már ezeket nem lehet megkerülni. Nem mehetünk vissza a 80-as évekbe, amikor majdnem semmit nem értettünk a világból, mert látjuk, hogy katasztrófához vezet.