„Ez nem Budapest és Brüsszel harca, itt Európa áll ki a magyar emberek mellett”

Szombaton minden korábbinál nagyobb tömeg vett részt a Budapest Pride felvonuláson, annak ellenére – vagy éppen azért –, mert a rendezvényt a magyar kormány idén hivatalosan betiltotta. A résztvevők számáról eltérő becslések láttak napvilágot: a szervezők körülbelül 200 ezer főről beszélnek, de többen – köztük nemzetközi újságírók is – félmilliós tömeget emlegetnek. Ki lehet jelenteni: európai ügy lett a betiltott budapesti Pride-ból, a Fidesz-kormány döntése erősen visszacsattant. Ahogy Sarkadi Zsolt fogalmazott a Telexen: „Orbán felköpött és aláállt.”

A rendezvényt a kormányzati tiltás ellenére megtartották, és ez önmagában politikai figyelmeztetés a Fidesz számára. Orbán Viktor nem mindenható – és vannak ügyek, amelyeket a központi akarat sem tud megakadályozni. A Pride több ponton is kisiklott a kormány kommunikációs forgatókönyvéből, és nem sikerült az egészet a „brüsszeli genderlobbi” narratívájába illeszteni. Mindezek következtében a felvonulás az autoriter kormányzással szembeni ellenállás jelképévé, a szólásszabadság, a gyülekezési jog és az európai alapértékek melletti kiállás eseményévé vált. A jelenlévők között számos uniós tagállam képviselői is feltűntek: többek között ír, francia, holland, osztrák, olasz és finn résztvevők is csatlakoztak a menethez – politikusok, aktivisták és civil támogatók egyaránt.

A Transtelex több olyan külföldi résztvevőt is megszólaltatott, akik kifejezetten azért érkeztek Budapestre, hogy kifejezzék szolidaritásukat a magyar közösséggel, és egyértelmű jelzést adjanak: szerintük a tiltás nemcsak egy ország belügye, hanem európai szintű kérdés.

Erdélyből is sokan érkeztek, legtöbben azért érezték fontosnak, mert úgy látják, a jogfosztás folyamata, amelyet Magyarországon tapasztalni lehet, számukra is ismerős. A magyarországi eseményeket több romániai szereplő is figyelemmel kísérte, köztük Nicolae Ștefănuță, az Európai Parlament alelnöke, aki személyesen is részt vett a budapesti Pride-on.

Nicu Ștefănuță: Ez nem Brüsszel kontra Budapest

A Budapest Pride történetének legnagyobb menetén – amelyet a magyar kormány hivatalosan betiltott – több európai parlamenti képviselő is részt vett. Az Európai Parlamentet hivatalosan Nicolae Ștefănuță, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség frakciójának politikusa, az EP alelnöke képviselte.

Az erdélyi származású román képviselő a Transtelexnek elmondta: „Hetven EP-képviselő jelezte, hogy itt szeretne lenni. Azért, mert ezek az emberek – itt az utcákon – európai polgárok. És ha a saját államuk azt üzeni nekik, hogy nem méltók arra, hogy a gyülekezési jogot megadja nekik, hogy nem érdemelnek védelmet, akkor nekünk kell kiállnunk mellettük” – mondta Ștefănuță.

Szerinte ez nem Magyarország és Brüsszel konfliktusa.

„Ez nem Brüsszel kontra Budapest. Ez a magyarok plusz Európa. És ez együtt: szeretet.”

A kormány betiltási kísérletét úgy értékelte, mint egy újabb példát lehet látni arra, hogyan próbálja a hatalom szétzilálni az uniós értékeket. „Ott volt már a civilek ellehetetlenítése, a sajtószabadság támadása... És most itt van ez is. Közben meg a helyreállítási pénzek nem érkeznek meg, az utcák állapota, a közszolgáltatások minősége romlik. Tudja, régen Románia jött fel Magyarországra egy kis Európa-fílingért, most meg fordítva van – a román jövedelmi szint már meg is előzte a magyart. Ez a Pride-ellenesség csak figyelemelterelés a valódi problémákról.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte ez valóban az LMBTQ-közösség elleni gyűlöletből fakad-e, vagy inkább politikai számításról van szó, ezt mondta: „Szerintem mindkettő. Aggódom a közösség jogai miatt, de közben világos: ez a kormány folyamatos kultúrharcot akar. Ez a technikája. Elterelni a figyelmet – és közben rombolni.”

Ștefănuță összehasonlította a magyar helyzetet a romániai viszonyokkal is: „Sajnos azt kell mondanom, Románia ebből a szempontból még hátrébb tart. Nálunk még bejegyzett élettársi kapcsolat sincs. És a Pride-ok is sokszor veszélyben vannak – például Nagyváradon, ahol mindig gond van az engedélyeztetéssel. Magyarország ebből a szempontból valamivel előrébb jár. De mindkét ország nagyon rossz helyzetben van.”

Szerinte egy politikus felelőssége nem a szavazóbázisra korlátozódik, hanem minden állampolgárra. „Bármilyen politikai nézete van is egy képviselőnek, minden állampolgár jogaiért felelős. Engem egy bizonyos réteg választott meg – de most minden románért felelek. Ez így helyes.”

Végül fontos üzenetet küldött a romániai magyar kisebbségnek is, amit személyes kötődése tesz még hitelesebbé: „Sok szeretetet küldök minden magyar embernek – Romániából is. Barátja vagyok az erdélyi magyar közösségnek, már évtizedek óta járok néptánctáborokba és más rendezvényekre, próbálok minden nap jobban megtanulni magyarul. Fontosak nekem a nyelvi és kulturális jogok is. Ezek is európai értékek.”

Ír aktivistákkal is találkoztunk a Pride-on

Eddie McGuiness, a The Outing Queer Arts Collective és a Winter Pride Festival alapítója, korábban a dublini Pride menedzsere is volt, örömmel állt kameránk elé. „Ez ma nemcsak Budapest Pride, hanem Dublinban is Pride-nap van – egyszerre vagyunk jelen Európa két végén, és ez számomra nagyon fontos. Én ír vagyok, és számomra a Pride a szeretet ünnepe. A mottóm az: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez a nap erről szól – a sokféleségről, az elfogadásról, a közösségről” – mondta.

McGuiness szerint a Pride mindig is többről szólt, mint szivárványos zászlókról: „Régen nem tudtam volna ilyen nyíltan vállalni magam – a vallás, a társadalmi elvárások miatt. Ma már más világban élünk Írországban, de tudom, hogy nem mindenki jutott még el idáig. Ezért is fontos, hogy itt legyünk.”

Arra a kérdésre, hogy miért tartotta fontosnak személyesen Budapestre utazni, úgy válaszolt: „Minden Pride eredetileg tiltakozásként indult. Mi most írként jöttünk ide, hogy szolidaritást vállaljunk. Ez a közös ünnep a szabadságról szól. És arról is, hogy közösen állunk ki azok mellett, akiket megpróbálnak elhallgattatni.”

A kormány tiltási kísérlete kapcsán egyértelmű üzenete volt: „Bármelyik kormány, amely azt hiszi, elnyomhat minket, téved. Mi itt vagyunk, és itt is maradunk. És büszkék vagyunk arra, akik vagyunk.”

Carl Hayden is ír aktivista, aki már az 1990-es évek elején is részt vett a dublini Pride újraszervezésében, szintén beszélt arról, miért jött Budapestre. „Mi egy nagyon konzervatív Írországból jövünk. Az 1980-as években még csak egy Pride-hét volt, aztán 1983-ban mertünk először utcára vonulni. Ma már ez az egyik legnagyobb esemény Dublinban, csak a Szent Patrik-nap előzi meg. Hosszú utat tettünk meg” – mesélte.

Hayden hangsúlyozta: nem turistaként érkezett. „Most nem azért vagyok itt, mert érdekes a program vagy szép a város. Azért jöttem, hogy megmutassam: nem vagytok egyedül. A nemzetközi jelenlét erőt ad az ittenieknek, de mi is tudjuk: mi csak egy-két napra jövünk, ők viszont itt élnek, ők viselik a következményeket egész évben.”

Személyes tapasztalata szerint az utca embere sokkal elfogadóbb, mint a kormány: „Ahogy sétáltunk, sokan mosolyogtak ránk, integettek, boldog Pride-ot kívántak. A kormány nem képviseli minden magyar ember véleményét – és mi azokat támogatjuk, akik nem félnek másként gondolkodni.”

A kormánynak is üzent: „A gyűlölet mindig félelemből fakad. Csomagoljátok bármilyen díszes szavakba – családvédelem, vallási értékek –, valójában arról árulkodnak, hogy rettegtek a másságtól. Ez pedig többet mond rólatok, mint rólunk.”

Ciarán Cuffe az Európai Zöld Párt társelnöke is jelen volt a budapesti Pride-on. Ahogy fogalmazott: azért jött, hogy kiálljon a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok mellett.

„Különös dolog, hogy egy ország miniszterelnöke megpróbál betiltani egy ilyen menetet – bár sajnos nem meglepő, ha megnézzük, milyen eszközökkel próbálja elhallgattatni az ellenzéket. Ez az esemény messze túlmutat az LMBTQ-jogokon. Ez a demokráciáról szól. Arról, hogy lehet-e szabadon gyülekezni, beszélni, kiállni a kiszolgáltatottakért” – mondta.

Cuffe nem kertelt a motivációk kapcsán sem: „Ez a tipikus ‘nagy ember politikája’. Ugyanaz a recept, amit Donald Trump is követett Amerikában. Ezek az emberek nem szeretik a demokráciát, sem a szólásszabadságot, sem az emberi jogokat. Ők csendet akarnak – nem szabadságot.”

Üzenete is volt Orbán Viktornak: „A mai tömeg megmutatta, hogy nem Orbán képviseli a többség akaratát. Az emberek igenis kiállnak a demokrácia, a jogállamiság és a kiszolgáltatottak védelme mellett.”

Végül hozzátette: „Nagyon jó itt lenni Budapesten. Rengeteg reményt adó beszélgetésem volt helyiekkel, akik szeretnék, ha visszatérne a demokrácia, ha a média újra független lenne, és ha mindenki önmaga lehetne, félelem nélkül. Ez egy gyönyörű üzenet.”

„Ugyanaz a szag, ugyanaz a veszély” – olasz jogvédők a budapesti Pride-on

Oscar Innaurato, az olasz Brienza Ultra L’Arcobaleno nevű LMBTQ+ jogvédő szervezet elnöke nem először járt Pride-on – de most különösen fontosnak érezte, hogy Budapestre jöjjön.

„Azért vagyunk itt, mert amit most Magyarországon látunk, azt kezdjük mi is érezni otthon, Olaszországban. Ugyanaz a szag. Ez az egész már nagyon is ismerős. Ha egy uniós ország elkezd olyan törvényeket hozni, amik kifejezetten a meleg közösséget veszik célba, az nemcsak helyi ügy többé. Ez már az egész európai közösséget érinti.”

Oscar szerint Magyarország és Olaszország útjai ijesztően hasonlítani kezdenek: „Meloni kormánya az utóbbi időben sorra hozta a jogszűkítő törvényeket – főleg a szivárványcsaládokat és transz fiatalokat támadják. És ez pontosan ugyanaz a minta, amit most itt látunk. Először mindig a legvédtelenebbeket veszik célba. Innen indul.”

Kérdésünkre, miért tartotta ennyire fontosnak, hogy személyesen legyen jelen, ezt mondta: „Egyszerű. Mert lehet, hogy jövőre már mi is úgy érezzük magunkat Olaszországban, mint most a magyarok. És ha nem állunk ki egymásért, akkor ezek a rezsimek mindenhol felbátorodnak.”

A magyar LMBTQ+ közösségnek rövid, de világos üzenetet küldött:

„Legyetek erősek. Nem vagytok egyedül. Mi itt vagyunk veletek.”

A magyar kormánynak szóló üzenete nyersen őszinte volt: „Azt üzenem nekik: menjenek el. Ez nem európai politika. Ha ilyet akarnak csinálni, akkor menjenek inkább Oroszországba.”

„Ez már nemcsak Pride, ez figyelmeztetés Európának”

Jeroen Van Drunen, holland származású diplomata és emberi jogi aktivista, évekig élt Magyarországon, vidéken. Szerinte a szombati Budapest Pride túlmutat a hagyományos felvonuláson – és valójában Európa jövőjéről szól.

„Ez most nem egy szokásos Pride. Ez egy illegálissá tett esemény lett, amit épp ezért még fontosabbnak érzek. Ha az EU-ban egy kormány megpróbálja megakadályozni, hogy az emberek kimenjenek az utcára, és megmutassák, kik ők – akkor nagyon rossz irányba haladunk.”

Van Drunen szerint a magyar kormány viselkedését más európai populista vezetők is figyelik:

„Sokan nézik, meddig lehet elmenni. És ha most nem mondjuk ki, hogy elég, akkor késő lesz.”

Elmondása szerint Olaszországban él, ahol szintén erősödik az LMBTQ-közösség elleni kormányzati retorika. „Orbánék negyven év alatt építették fel ezt a rendszert, Trump pár hónap alatt lemásolta Amerikában. Ez veszélyes mintázat – és terjed.”

A budapesti tömeget reménykeltőnek nevezte: „Jöttek spanyolok, franciák, németek, olaszok – szinte minden európai nyelvet hallottam ma. És rengeteg magyar is itt van. Ez most közös ügy lett.”

Kritikusan beszélt a magyar kormány szándékairól is: „Ez az egész gyerekvédelmi maszlag nem más, mint mocskos politika. Megpróbálták csapdába csalni az ellenzéket, de szerintem ez most visszafelé sült el. És Európának látnia kell, mivel állunk szemben: békés embereket démonizálnak, csak azért, mert önmaguk akarnak lenni.”

Végül üzent is a magyar LMBTQ-közösségnek: „Én éltem Magyarországon, és biztos vagyok benne: az emberek nem olyan gyűlölködők, mint amilyennek néha beállítják őket. Azt kívánom a fiataloknak, hogy legyen bátorságuk önmaguk lenni – és hogy megértsék őket otthon, a családjukban is. Mert megérdemlik, hogy szabadon élhessenek.”

Andrea, francia nyelvtanár, hat éve él Budapesten, két éve a Francia Intézetben tanít. „Azért vagyok itt, mert szégyen, ami ebben az országban történik. Ez a Pride most fontosabb, mint valaha” – mondta. Szerinte a felvonulás arról is szól, hogy az emberek nem hagyják, hogy a kormány határozza meg, ki mit mutathat meg önmagából.

Andrea biszexuális, így személyesen is érintett. „Fontosnak érzem, hogy itt legyek, hogy lássák: nincs miért szégyenkezni. Az, hogy valaki önmaga, nem lehet tilos.” A magyar társadalmat kevésbé tartja homofóbnak, mint azt sokan gondolják: „A probléma nem az emberekkel van. A félelmet a kormány gerjeszti. Használják a vallást, használják a másságot, hogy elnyomjanak mindenfajta tiltakozást.”

Francia állampolgárként különösen érzékeny a tiltakozáshoz való jog korlátozására.

„A tüntetés a demokrácia sarokköve. Ha nem lehet tiltakozni, akkor az egész csak díszlet. Ez nemcsak Pride – ez a demokrácia védelméről is szól.”

Végül üzent is:

„Maradjatok erősek. Az egész világ figyel, és ez a harc nem csak rólatok szól – hanem mindannyiunkról.”

Több fiatal Ausztriából érkezett Budapestre a Pride-ra. Elmondásuk szerint nem először vesznek részt ilyen eseményen, és nem is kérdés számukra, miért fontos most itt lenni. „A queer emberek mindig is léteztek, és mindig is létezni fognak. Nem lehet betiltani, hogy valaki önmaga legyen. Mi azért vagyunk itt, hogy ezt megmutassuk” – mondták.

Különösen veszélyesnek tartják azt, ahogy a magyar kormány a gyerekvédelem jelszavával próbálja lejáratni a Pride-ot. „Azt állítani, hogy a Pride árt a gyerekeknek, egyszerűen felháborító. Épp az okoz kárt, ha a szexualitást és az identitást tabusítják. Az ilyen szégyenből lesz az, hogy áldozatok nem mernek megszólalni.”

Szerintük a gyerekvédelem pusztán ürügy: „Mindenki félti a gyerekeket – ez egy könnyen eladható mondat. De aki valóban védeni akarja őket, az nézze meg az oktatási rendszert, az egészségügyet, a nevelőintézeti helyzetet. Ha valaki tényleg gyerekeket akar védeni, akkor nem a Pride ellen kampányol, hanem az egyenlő hozzáférésért harcol.”

Az osztrák fiatalok szerint Európa összetartására van szükség, különösen most.

„Mi nem akarjuk elveszíteni azt, amit eddig elértünk. A nagyszüleink történelméből tudjuk, mi történik, ha nem állunk ki egymásért időben. És most is látjuk, hogy Ausztriában ugyanez a retorika terjed.”

Zárásként csak ennyit mondtak:

„Ez nemcsak magyar ügy. Ez közös európai felelősség. Most kell kiállnunk – még mielőtt túl késő lenne.”