Amikor a politika bedarálja az egyházakat – Dr. Perintfalvi Rita lesz a Transtelex Dialóg vendége

A Transtelex májusi Dialóg-beszélgetésének vendége dr. Perintfalvi Rita teológus, közgondolkodó, aki az elmúlt években az egyházi visszaélések feltárásának egyik legismertebb magyarországi arca lett. Nemcsak a szexuális abúzusokat vizsgálja, hanem azt is, hogyan jön létre és marad fenn egy olyan rendszer, amely a bántalmazókat védi, miközben az áldozatokat hallgattatja el.

Személyes és szakmai bátorsággal, nemzetközi tapasztalattal és kritikus teológiai szemlélettel kérdez rá arra, hogy hogyan lehet erkölcsi tekintélye egy olyan intézménynek, amely rendszeresen elmulasztja a bocsánatkérés, a jóvátétel és a felelősségvállalás gesztusait. Ugyanakkor nem áll meg a vallásnál: Perintfalvi világosan látja, hogy az egyház és a politikai hatalom, az állam összefonódása, a politikai célokra használt hit és a hatalom nyelvén átírt erkölcs nemcsak vallási, hanem társadalmi krízist is okoz.

Kutatásaival, előadásaival és közszerepléseivel nemcsak feltár, hanem másokat is gondolkodásra késztet. Kényelmetlen kérdéseket tesz fel: Mi a felelősségünk, ha hallgatunk? Milyen hit az, amely védi a bűnt, de elárulja az áldozatot? Hol van az egyház határa, és hol kezdődik a politika zsarolása?

A Transtelex májusi Dialóg-beszélgetésén Kolozsváron ezekről a kérdésekről fogunk beszélgetni vele – és arról is, hogy Erdélyben hogyan csapódnak le a magyarországi hatalmi folyamatok.

Kegyelmi botrány: a társadalmi bizalom határai

A magyar közéletet megrázó kegyelmi botrány utórezgései Erdélyt is elérték. Novák Katalin, Magyarország korábbi köztársasági elnöke egy, kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményben érintett férfit, K. Endrét részesítette elnöki kegyelemben. A közfelháborodás nemcsak Novák, hanem Balog Zoltán volt emberi erőforrás minisztert, református püspököt is elérte, ugyanis ő volt az, aki korábban a kegyelmi kérvény előterjesztését támogatta.

A botrány következményeként 20 ezer emberrel kevesebben ajánlották fel adójuk egy százalékát a református egyháznak. Egy bizalomvesztési spirálról van szó, amely az egyház és társadalom viszonyát újraértelmezi: meddig hallgatunk, és mikor mondjuk ki, hogy elég volt?

A Böjte-ügy és az erdélyi egyházak

A kegyelmi ügy mellett a beszélgetésen szó lesz az erdélyi egyházak szerepéről és felelősségéről is. Az elmúlt években a legismertebb eset Böjte Csaba intézményeihez kapcsolódik, ahol egy korábbi alkalmazott ellen jogerős ítélet született gyermekbántalmazás ügyében. Miközben ez az eset eljutott a közvéleményig, és sok más visszaélés is kiderült, Böjte valójában soha nem vállalt felelősséget mindezért.

Dr. Perintfalvi Rita szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a papok jelentős részében nincs problématudat, sőt: sokszor az áldozatok kerülnek erkölcsi nyomás alá. Ilyen környezetben még fontosabb a sajtó és a civil kontroll szerepe – ezt azonban egyre több jogi és anyagi akadály nehezíti. Az esetek kapcsán nemcsak a felelősség személyes kérdéseiről, hanem a szervezeti elhallgatás logikájáról is beszélgetünk.

Egyház és állam: hatalomtechnika és társadalmi hatások

Perintfalvi Rita rendszeresen hangsúlyozza: az egyházi visszaélések rendszerszintű elhallgatásához nemcsak belső kényszer, hanem politikai szövetség is hozzájárul. Magyarországon az Orbán-kormány az elmúlt másfél évtizedben ideológiai szövetségesként használta az egyházakat, cserébe forrásokat, jogi privilégiumokat és intézményi befolyást biztosítva számukra.

Ennek a stratégiának az Erdélyi Református Egyházkerület is az egyik legnagyobb kedvezményezettje lett. Magyarországi támogatások révén az elmúlt években rengeteg templom újult meg, jelentős állami forrás érkezett az óvoda- és bölcsődeépítési programra, és az egyházi intézmények rendszeresen részesülnek a határon túli fejlesztési alapokból. Ez a támogatási rendszer ugyanakkor nem mentes a politikai elvárásoktól: a magyar állam lojális partnereket keres, és az anyagi támogatásért cserébe politikai hűséget vár el – nemcsak az egyházi vezetőktől, hanem közvetetten a hívektől is.

Ebben a függési rendszerben egyre világosabban látszik, hogy meg lehet hozni olyan autoriter törvényeket is, amelyek már-már diktatórikus körülményeket teremtenek – és nincs érdemi társadalmi vagy egyházi ellenállás.

A Pride betiltása, az átláthatósági törvény – amely gyakorlatilag ellehetetleníti a külföldi támogatásból működő civil szervezeteket –, vagy az állami médiában zajló, nyíltan kirekesztő kampányok nem váltanak ki tiltakozást az egyházak részéről, noha ezek társadalmi ellehetetlenítéshez, megbélyegzéséhez és kiszorításhoz vezetnek.

Miközben Magyarországon folyamatosan tüntetnek az igazságtalan intézkedések ellen, az egyházak részéről nincs reakció, gyakran ők is részeseivé válnak a kirekesztés kultúrájának.

Erdélyben ez különösen ismerős jelenség. A „meleg” sok helyen szitokszóvá vált, a szexuális kisebbségekhez tartozó emberek kiszorulnak a közösségi terekből, elnémulnak a nyilvánosságban, és alig akad, aki kiállna mellettük – sem a politika, sem az egyház nem ad nekik hangot. Sokszor még a romáknál is erősebb társadalmi elutasítottsággal kell szembenézniük.

Ha mindezekről többet szeretnél tudni – ha érdekel, hogyan fonódik össze az egyház és a hatalom, milyen következményei vannak ennek a hétköznapokban, és hogyan érinti mindez az erdélyi magyar közösséget is –, gyere el a Transtelex Dialógra, és kérdezz te is Dr. Perintfalvi Ritától.