Demeter Szilárd is írt a romániai választásokról – liberárjázott és marxista futóbolondnak nevezte a román progresszíveket

Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum udvarhelyszéki születésű főigazgatója két Facebook-bejegyzésben is reflektált a 2025-ös romániai elnökválasztás második fordulójának eredményére, amelyben a függetlenként induló Nicușor Dan győzte le a szélsőjobboldali George Simiont. Demeter a romániai elnökválasztásról és a nyíltan magyarellenes, Orbán Viktor által nemrég dicsért George Simion elnökjelöltről a második forduló előtt a Mandineren is közölt posztjában fejezte ki véleményét. Orbán kiállásáról természetesen egy szót nem ejtett, de az erdélyi magyarok szavazási irányultságát érezve elismerte: erdélyi magyar ember Simionra nem szavaz.

Demeter első posztja szerint Nicușor Dan is a rendszer része

Demeter első posztja az Utánérzés címet viseli, amiben a főigazgató ironikusan nyit:

„Nem tudom, miért akart Nicușor Dan Románia elnöke lenni, de nehéz dolga lesz.”

Ezután egy, a román politikára jellemző kiszámíthatatlanságot hangsúlyozó képet fest: szerinte Románia nem olyan, mint egy matematikai feladvány, amelynek több megoldása lehet, hanem inkább a „matematika tagadása”, ahol az 1+1 mindig azt jelenti, amit az aktuális politikai helyzet megkíván.

A bejegyzés egyértelművé teszi, hogy Demeter szerint a választás nem hozott valódi változást, mivel a parlamenti struktúra – vagyis a „rendszer, amit le akarnak váltani” – érintetlen maradt. Azt írja, a romániai választók többsége az eddigi politikai konjunktúra ellenében szavazott, akár Simionra, akár Danra – utóbbira szerinte sokan nem ellene, hanem „a teljes román(iai) politikai elit ellen” voksoltak.

Ebben az elemzésben ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, hogy Dan már az első fordulóban is alternatívának számított, és hogy győzelme után nem a kormányzó koalíció marad hatalmon: a választás következtében szétesett az addigi kormánytöbbség, és új politikai struktúra van kialakulóban.

Demeter megemlíti a választási térkép „újbóli” kettészakadását Erdély és a Regát között, és pozitív példaként emeli ki, hogy „a magyarlakta régiók ismét egységesen megmutatták elköteleződésünket egy jobb és élhetőbb Románia iránt”.

Zárásként Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert idézi:

„Nicușor Dannal is nehéz lesz, de másképp lesz nehéz.”

Második bejegyzés: a választást szuverenista síkra tereli

Röviddel az Utánérzés után Demeter egy újabb bejegyzést tett közzé, amelyben már nem Dan személyére, hanem a választás tágabb – általa nemzetstratégiaiként értelmezett – összefüggéseire helyezte a hangsúlyt. Ebben az írásában kifejti, hogy „Románia ügye nem csak román belügy, hanem magyar ügy is”, és sorolja a szempontokat, amelyek miatt szerinte az új államfőnek figyelembe kell vennie a magyar közösség érdekeit: Erdély történelme, Székelyföld létezése, illetve az európai nemzetek közös sorsközössége.

Demeter a magyar és román nemzeti érdekek közös kijelölését szorgalmazza, mielőtt az európai „progresszív” politika az „európai polgárság gumifogalmával” elfedné a nemzeti identitásokat. Ezzel együtt erőteljes retorikával bírálja az Európai Unió kulturális irányait: szerinte az anyanyelvi kultúrák másodrendűvé váltak, a kereszténység háttérbe szorul, és a „halott fehér férfiak” (értsd: klasszikus európai kultúrateremtők) teljesítményét is el akarják törölni.

Európa himnuszának, az Örömódának a zenéjét és szövegét halott fehér férfiak szerezték – azok, akiknek a teljesítményét a liberárják és az újmarxista futóbolondok ugyancsak el akarják törölni csak azért, mert fehérek és férfiak voltak. Európa zászlóját, a kék alapon sárga csillagokat szivárványszínűre cserélik.

Demeter itt a „szivárványos EU”-val szembeállítja a hagyományos, keresztény, nemzeti értékeket képviselő Európát, ami nyíltan rezonál a melegellenes kultúrharcos retorikára. Nem véletlen: ez a mondat ugyanabban a gondolatsorban áll, amelyben a kereszténység és az „őshonos közösségek” védelme is szerepel.

Ez a rövid bekezdése egyidejűleg rezonál a melegellenességgel, az antiszemitizmus kódolt elemeivel, és a jobboldali fehér identitáspolitikával. Mindezt egy végtelenül leegyszerűsítő dichotómiára építi – régi (fehér, keresztény, nemzeti) értékek vs. új (liberális, szivárványos, globalista) romlottság –, amit nemcsak torz, hanem tudatosan gyúlékony narratívává formál.

Így a romániai választási kontextusba Demeter beemeli azt a nemzetközi szélsőjobboldali diskurzust, amelynek célja az identitásalapú félelemkeltés, a „kulturális háború” fenntartása, és a társadalmi pluralizmus lejáratása. Vagyis tettünk egy kört, és visszajutottunk azokhoz az orbáni üzenetekhez, amelyeket maga a miniszterelnök is elpuffogtatott a tihanyi beszédben.

A bejegyzésben Demeter azt sugallja, hogy ha az új román elnök behódol az európai progressziónak, nemcsak az erdélyi magyarokat, hanem egész Romániát elárulja.