Politikai családmodell: apa és fia szerepben zárta a kampányt Simion és Georgescu a Realitatea TV-ben

A Realitatea Plus péntek esti műsora, amelyet a Hotnews foglalt össze egyszerre volt előadás, lojalitásdemonstráció és hatalmi rítus. Anca Alexandrescu műsorvezető történelmi pillanatként harangozta be George Simion és Călin Georgescu közös szereplését, a két politikust pedig – saját szavaival élve – „az apa és a gyereke” viszonyában mutatta be. A meghitt gesztusok és irodalminak szánt idézetek mögött azonban jól kiszámított politikai szereposztás húzódott: Simion a nép fiaként, Georgescu a nemzet erkölcsi tanítómestereként lépett színre.

A kétórás műsorban a kampány minden hangsúlyos elemére ráerősítettek: Georgescu kijelentette, hogy miniszterelnöki ambícióját nyilvánosan is vállalja, külpolitikájuk középpontjába az Egyesült Államokat helyezték, miközben az Európai Uniót negligálták vagy támadták. Beszéltek elszámoltatásról, új gazdasági irányokról, keresztény erkölcsről, Brüsszel-ellenességről, valamint arról is, hogy az állam „a jegybankból volt irányítva”, nem pedig a Cotroceni vagy Victoria-palotából.

A beállítás szerint tehát ők a „nép természetes választása” a „rendszerrel” szemben. A műsor nyelvezete és dramaturgiája világossá tette: itt egy új politikai mítosz építéséről volt szó, amelyben a nemzetet megváltani hivatott tandem már most készen áll a hatalom átvételére.

Közéleti messianizmus: a politika bűze, a nép hangja és a jegybanki összeesküvés

Călin Georgescu szerint Románia elmúlt három és fél évtizede valójában egy hazugságra épült: az országot szerinte sosem a Cotroceni-palotából (az államelnöki hivatalból) vagy a Victoria-palotából (a kormány székhelyéről) irányították, hanem a jegybankból – vagyis egy rejtett, technokrata elit gyakorolta a valódi hatalmat. Úgy véli, a Nyugat felé „kolduló” román állam mindig többet adott vissza, mint amennyit kapott: „a pénz 80%-a visszajutott a nyugati cégekhez”. Programja („Víz, Élelem, Energia”) ennek az alávetettségnek vetne véget, a belföldi termelésre, iparosításra, és még a legkisebb falvakban is elérhető közszolgáltatásokra (például fogorvosi rendelőkre) építve.

George Simion a politikával kapcsolatos viszonyát egyfajta erkölcsi kényszerként írta le. Elmondása szerint nem vágyott politikusi szerepre, de a társadalmi igazságtalanságok miatt lépett színre. Saját karrierjét tanulatlanként, ösztönös közéleti szerepvállalásként jellemezte: „sosem tanultam politikatudományt, nem voltam diplomáciai iskolában”. Vagyonát tekintve hangsúlyozta: albérletben él, és az egyetlen igazi tőkéje az „emberek tisztelete”.

A kampányzáró üzenetek azonban már messze túllépték a közpolitika kereteit. Simion többször is felszólította híveit, hogy vasárnap menjenek templomba, imádkozzanak a román népért, és „szavazzanak félelem nélkül”. Szerinte a politikai változásnak lelki dimenziója van, a keresztény hit és erkölcs nélkül nincs gyógyulás. Georgescu ugyanezt a hangot folytatta, amikor azt mondta: „a megbocsátás a szeretet fölött áll, és ez az igazi hatalom”.

A közéleti program így egyszerre épít összeesküvés-elméletekre (jegybanki háttérhatalom), néptribuni szerepvállalásra (a „nép hangjaként” fellépő politikus), valamint spirituális küldetéstudatra – ami együtt már nem pusztán kormányzás, hanem vallásos-politikai misszióként van tálalva.

Külpolitika = Egyesült Államok, Európa csak zavaró háttérzaj

Călin Georgescu többször is világossá tette: Románia külpolitikája kizárólag az Egyesült Államokhoz igazodna. Szó szerint így fogalmazott: „A külpolitika egyenlő Amerikával. Világos?” – majd hozzátette, hogy jó kapcsolatokat kell ápolni más „nagyhatalmakkal”, például Kínával, Oroszországgal vagy Brazíliával is, de ezek másodlagosak. A biztonsági garancia, a diplomáciai főirány és a gazdasági orientáció szerinte is Washington.

Simion megerősítette: „Barátaink vannak az amerikai adminisztrációban, és nem volt szükségünk lobbicégekre vagy milliókra.” Ez a kijelentés egyértelműen a klasszikus diplomáciai mechanizmusok elutasítása, egyfajta személyes kapcsolatháló prioritásként való kezelése – amitől a külpolitika inkább válik szubjektív, improvizatív gesztuspolitikává, mint professzionális stratégiává.

Az Európai Uniót ezzel szemben látványosan negligálták. Georgescu szerint „Európa mattot kapott, vége van”, míg Simion kijelentette: „csak a román út létezik”, és elutasította a „brüsszeli globalista modellt”. Az uniós partnerekkel való együttműködés vagy a regionális érdekérvényesítés egyáltalán nem került szóba – ez nemcsak stratégiai vakságra, hanem politikai szándékosságra is utal. A narratíva alapvetően bináris: Amerika „jó”, Európa „rossz”, minden más csak kiegészítő látvány.

Ez a leegyszerűsített, Amerika-központú világkép nemcsak kockázatos, de alig illeszkedik a valóságos geopolitikai mozgástérhez, amelyben Románia uniós tagsága és a szomszédsági politikák sokkal több tényezőtől függnek, mint egyoldalú hűségi nyilatkozatoktól.

A társadalmi vízió: „tiszta ország, kicsi állam, erős nemzet”

Simion és Georgescu kifejtették a társadalomról alkotott elképzeléseiket is:

• Lesz egy minisztérium a külföldön élő románokért.
• Minden közintézmény „véres auditon” fog átesni.
• Lesz „zéró tolerancia” a drogokkal, korrupcióval, nepotizmussal és nők, gyermekek elleni erőszakkal szemben.
• Az állami adóterheket csökkentenék, különösen a minimálbéresek esetében.
• A „szerető államot” hirdetik meg a fogyatékkal élők védelmében – Georgescu külön tanácsadót nevezne ki közülük.

Szuverenitásretorika EU-tagsággal – új jobboldali világképpel

Simion és Georgescu külpolitikai álláspontja egyszerre radikális és ellentmondásos. Miközben Simion kijelentette, hogy „Románia nem lesz többé gyarmat”, és nem fogja elfogadni, hogy „külföldi vezetők diktáljanak”, Georgescu gyorsan hozzátette: nem céljuk az EU-ból való kilépés. Szerinte „csak vissza akarják szerezni, ami jár”, és az uniós pénzek alacsony felhasználása „a bukaresti inkompetencia következménye”.

A páros az „új jobboldal” mintáit hirdeti: Giorgia Melonit, Donald Trumpot és a lengyel Karol Nawrockit tekintik szövetségesnek. Simion szerint ezek az emberek „nem a régi elit részei”, hanem a „világ új rendjét építik”.

A gond csak az, hogy miközben retorikájuk szuverenitásról és nemzeti méltóságról szól, konkrét külpolitikai stratégiájuk nem világos. Az EU-t bírálják, de maradnának benne; Amerika felé egyoldalúan nyitnának, de közben Kínával és Oroszországgal is „jó viszonyt” akarnak – mindezt egy zavaros értékrendi hivatkozásrendszer mentén, ahol a kereszténység, a rend és a „józan ész” a fő hívószavak.

A tandem Európáról alkotott képe leegyszerűsítő: Georgescu szerint „Európa mattot kapott”, és Románia most majd „értelmet ad neki”. Hogy ez pontosan mit jelentene intézményi, gazdasági vagy biztonságpolitikai szinten, az továbbra is ködös maradt.

Az első 100 nap ígéretei: feltárás, gazdasági csodák és politikai emlékműépítés

George Simion az elnöki mandátuma első száz napjára grandiózus és látványos vállalásokat ígért: teljes transzparenciát a Colectiv-tragédia irataiban, a Covid-időszak kiadásainak elszámoltatását, az elnöki hivatal költségvetésének nyilvánosságát, valamint az elnökválasztás újraszámlálását – annak ellenére, hogy korábban maga is elismerte: „valójában nem volt manipuláció, csak rosszindulat”.

A nyilvánosságra hozatal retorikáját tehát egyfajta szimbolikus megtisztulásként állítja be, miközben épp ezek a témák – a Colectiv-dosszié, a járvány, az elnöki adminisztráció költései – már eddig is a populista kampányok visszatérő paneleiként szolgáltak, konkrét eredmények nélkül. A „titkok leleplezését” inkább morális gesztusnak szánják, mint kormányzati tervnek – kérdés, hogy intézményi mozgástér és politikai akarat valóban lesz-e hozzá.

Gazdaságpolitikai víziójuk ehhez hasonlóan erősen szimbolikus, sokszor logikátlan elemekből áll. A lengyel példára hivatkozva Simion a bányászat újraindítását sürgeti, különösen Gorj megyében. Szerinte a „Green Deal nem működik”, ezért a szénhez való visszatérés lenne a megoldás – figyelmen kívül hagyva, hogy Európa épp az energiaszektor átalakításán dolgozik, nem visszarendeződésen. Ráadásul a fenntartható kitermelés fogalma önellentmondásos, ha közben fosszilis tüzelőanyagokra építenének új gazdaságpolitikát.

A turizmusban a cél az, hogy „a románok ne Ausztriába vagy Banskóra menjenek síelni”, hanem idehaza pihenjenek. Simion szerint a vállalkozások nyári programjait is haza kellene terelni. Ennek megvalósítása azonban nem megy puszta patriotizmussal: infrastruktúra, szolgáltatásminőség és szakemberhiány terén is komoly akadályok állnak. A retorika itt is szép, de a megvalósítás tervezetlen.

A mezőgazdaságot „stratégiai ágazattá” tennék, mert – ahogy fogalmazott – „nem lehet, hogy mi termeljük a búzát, de a kekszet importáljuk”. Az élelmiszeripar gyengesége valóban valós probléma, de a válaszként adott „helyi feldolgozás” ígérete csak üres jelszó marad, ha nem kapcsolódik hozzá beruházási, szakképzési és piacépítési stratégia.

Georgescu ehhez a vonalhoz illeszkedve kijelentette: „Romániának a világ egyik legnagyobb sókészlete van, mégis külföldről veszünk sót” – ami jól hangzik, de a globális kereskedelem nem logikátlan, hanem piaci alapon működik. A nyersanyag-nacionalizmus és az „önellátás illúziója” a gazdasági realitásokat figyelmen kívül hagyó üzenet.

A gazdaságfejlesztési vízió három pillérre épülne:

• Energetikai „függetlenség” – bányák újranyitása és ásványkincsek belföldi kiaknázása;
• Belföldi turizmus újraélesztése – főként sípályák és csapatépítő programok köré szervezve;
• Helyi élelmiszeripar – a hozzáadott érték megtartása az országon belül.

Simion zárásként azt mondta: ő nem zárkózik majd be az elnöki hivatalba, „telefonálni fog, tárgyalni fog”, hogy a projektek „a valós igényekre és lehetőségekre” épüljenek. Ez jól hangzik, de egy köztársasági elnök hatásköre nem gazdasági menedzselésre terjed ki – és kérdés, hogy egy adminisztratív, stratégiai kihívásokkal küzdő országban mennyi haszonnal jár a „forró drótos” személyes elköteleződés, ha közben rendszerszintű reformterv nincs.

Az első száz nap tehát látványos jelszavak és történelmi „igazságtétel” ígéretével telne – de továbbra is homályos marad, hogy a szavakon túl ki, hogyan és miből valósítaná meg ezeket.

Zárszó: A tandem készen áll a hatalom átvételére

A műsor végén Georgescu drámai zárómonológban szólt a választókhoz: „Ez nem politikai döntés, hanem lelkek ügye. Az igazságot választjuk a félelem helyett. És az igazság: Isten.” Simion hasonló szellemben nyilatkozott: „A román nép boldogsága fontosabb, mint bármelyik párt. Most a megbékélés és a gyógyulás ideje jött el.”

A Realitatea TV műsora nem egy kampányzáró interjú volt – inkább egy előzetes hatalomátvételi üzenetcsomag. Călin Georgescu nyíltan bejelentette, hogy elvállalja a miniszterelnöki pozíciót. George Simion pedig megerősítette: „Semmi sem fontosabb a nép bizalmánál. Ez a partnerség nem színjáték.” A „csintalan fiú” és a „bölcs atya” a nézők szemében egyfajta új román politikai korszak nyitányát kívánta megjeleníteni – már csak a vasárnapi szavazás maradt hátra.