Hogyan nyerte meg George Simion az olasz, német és spanyol diaszpórát?

George Simion földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a román diaszpóra körében: Olaszországban, Németországban és Spanyolországban a szavazatok közel 75%-át szerezte meg a május 4-i elnökválasztáson. A siker hátterében nem csak kampánystratégiai húzások, hanem egy mélyebb társadalmi elégedetlenség és kollektív frusztráció húzódik meg, írja elemzésében az Europa Libera portál.

A májusi elnökválasztást rekordrészvétel jellemezte a diaszpórában: több mint 973 ezer szavazó járult az urnákhoz, köztük Olaszországban, Németországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban élők. A részvétel több mint 150 ezerrel haladta meg a 2024 novemberi első fordulóét, sőt a 2019-es második forduló 944 ezres csúcsa is megdőlt.

Simion brutálisan megerősítette jelenlétét ezekben a közösségekben: míg tavaly ősszel a diaszpórában csupán 12%-ot ért el, idén májusban már 61%-ot – és a legnagyobb román közösségeket befogadó három országban közel 75%-ot.

A bizalomvesztés politikája

A magyarázat részben politikai: a 2024-es választások alkotmánybírósági érvénytelenítése – amit sokan önkényesnek és antidemokratikusnak éreztek – felkorbácsolta az amúgy is növekvő politikai elégedetlenséget. „Sokan úgy érezték, megfosztották őket a szavazati joguktól” – magyarázta az Europa Liberának Remus Anghel szociológus, aki a román migráció szakértője.

A düh mozgatta az embereket: a politikai elit iránti mély bizalmatlanság és az az érzés, hogy „mindenki hazudott, senki sem segített”. Ez a fajta választói attitűd nem újkeletű, de most érett be igazán – Simion gyakorlatilag Călin Georgescu prorusz, összeesküvés-elméleteket hangoztató táborát is örökölte, miután a tavalyi első forduló után az ő szerepvállalása meggyengült.

A szociológiai háttér is beszédes. Anghel szerint a román diaszpóra 2025-re már nem az a közösség, amelyik anyagi meggazdagodást keres Nyugaton. „Nem meggazdagodni mennek, hanem tisztességesen élni” – mondta. A „tisztességes megélhetés” sokak számára azonban már nem felemelkedést jelent, hanem azt, hogy valamennyire emberhez méltó körülmények között élhessenek – legalább a létminimum fölött. Ehhez azonban a „napszámos” típusú, szakképzettséget nem igénylő munkákból származó jövedelem már Nyugat-Európában sem elegendő, különösen nem Németországban. Sokan úgy látják, ugyanabból a pénzből Romániában talán jobban boldogulnának, ha otthon lenne biztosabb megélhetés. Mivel a nyelvi akadályok, az alacsony iskolázottság és az integrációs nehézségek miatt eleve nem terveznek hosszú távon maradni, könnyen elhiszik, hogy George Simion vissza tudja adni számukra azt az országot, ahová érdemes lesz hazatérni.

Ez az állapot viszont növeli a frusztrációt – a román politikai elit teljesítményét pedig ezek az emberek gyakran felelőssé teszik saját stagnáló helyzetükért. Simion nacionalista, rendszerellenes üzenete így pontosan betalált ebbe az érzelmi térbe.

A közösségi média döntött

A kampány frontvonalát nem a tévéstúdiókban, hanem a Facebook-csoportokban, TikTok-videókban és WhatsApp-üzenetekben húzták meg. Több országban – különösen Olaszországban – Simion támogatói uralták a közösségi teret. Egy virálisan terjedő TikTok-felmérés 79%-os támogatottságot mutatott a jelöltnek, és a kommentelők zöme osztotta a véleményt: „Ha összefogunk, Simion győz.”

Az alternatívák hiányossága is segítette őt. Nicușor Dan, a második helyen végzett független jelölt, bár elért tisztességes eredményeket az Egyesült Államokban, Kanadában és Moldovában, Európában lényegesen gyengébben szerepelt. Ennek egyik oka lehet, hogy – ahogy egy londoni választó fogalmazott – csak az AUR volt igazán jelen a terepen és a közösségi médiában, míg a többi párt nem célozta meg a külföldön élő román szavazókat.

A választások tehát egy új típusú diaszpórának a profilját rajzolták ki: nem azt a reformszándékkal hazatekintő közösséget, amelyik a 2014-es választáson Klaus Iohannist juttatta elnöki székbe, hanem egy olyan csoportot, amely nem integrálódott teljesen ott, ahol él, és nem is érzi már hazájának azt, ahonnan elindult – és amikor szavazni kellett, akkor a jelenlegi politikai elit ellen szavazott.