Az államfőválasztás is nőügy

Az államfőválasztás első fordulójának közeledtével bár fontos odafigyelni arra, hogy kiről kerülnek ki lesifotók, és hogy éppen virágcsokor, összetépett papírfecnik vagy Biblia van a pódiumon a jelöltek mellett, érdemes megvizsgálni azt is, hogy a jelöltek hogy viszonyulnak a nemi kisebbségekhez, hogyan kezelik a nőket érintő kérdéseket, problémákat, mit gondolnak a nemi egyenlőségről és ennek társadalmi vonzatairól. Ebben a cikkben három alapvető, női jogokat érintő kérdésben jártunk utána a közvélemény-kutatásokban előresorolt öt jelölt állásfoglalásainak. Azt vizsgáltuk, hogy Crin Antonescu, George Simion, Elena Lasconi, Nicușor Dan és Victor Ponta a múltban hogyan nyilatkoztak az abortusz, a nők elleni erőszak, a szexuális nevelés, illetve maga a feminizmus kapcsán. Remélve, hogy nálunk azért nem lesz olyan, hogy valaki azt mondja, „nőügyekkel nem foglalkozom.”

Női reprodukciós jogok: az államfő, a nép vagy a nők döntése

Az abortusz Romániában a terhesség 14. hetéig igényelhető legálisan a büntetőtörvénykönyv 201. cikkelye alapján, azonban ez azt is jelenti, hogy nincs rögzítve a legmagasabb törvényi szinten, azaz az alkotmányban. Ennek értelmében tehát a romániai törvénykezés nem az abortuszhoz való alkotmányos jogot biztosítja a jelenlegi jogi keretek között, hanem azt határozza meg, hogy milyen körülmények között nem büntetendő.

A Human Rights Watch elemzései szerint azonban egyre kevesebb orvos és állami kórház áll a nők rendelkezésére ebben a tekintetben. Az orvosok gyakran lelkiismereti okokra – vallási meggyőződésükre – hivatkozva utasítják el az abortusz iránti kérelmet. Sok esetben ezt anélkül teszik, hogy a betegeket más orvoshoz vagy kórházhoz irányítanák. Vannak olyan egészségügyi intézmények is, amelyek hivatalos vagy informális szabályzat alapján teljes mértékben megtagadják az abortusz elvégzését. A román hatóságok támogatják az abortuszellenes aktivisták és az úgynevezett válságterhességi központok munkáját, amelyek célja, hogy eltántorítsák vagy megakadályozzák a terhességmegszakításhoz való hozzáférést.

Az abortuszt 35 évvel ezelőtt legalizálták, miután a romániai nők két évtizeden át szenvedtek Nicolae Ceaușescu totalitárius rezsimje által folytatott agresszív születésszabályozási politika következményeitől. Az elnökjelöltek, többnyire egy véleményen voltak abban, hogy a nők döntsenek a saját testük felett, a kérdés tágabb kontextusát hajlamosak nem figyelembe venni. Illetve sokuk olyan álláspontot fogalmaz meg, amellyel nem lehetetleníti el magát sem a konzervatív, sem a progresszív szavazóknál.

Crin Antonescu, a koalíció jelöltje a következőképpen nyilatkozott az Antena 3-nak februárban az abortusz-kérdésről, illetve az ehhez való hozzáférési jog kiterjesztéséről: „Nem hiszem, hogy a romániai jogszabályokat, ahogy jelenleg vannak, meg kellene kérdőjelezni. Az, hogy én konzervatív vagyok, illetve hogy ezek közül a politikai formációk közül – sőt, azt mondanám, mindegyik, beleértve a PSD-t is, amely számos konzervatív értéket vall – támogatnak engem, nem jelenti azt, hogy olyan jogokat, amelyeket már régóta törvény rögzít, újra napirendre kellene tűzni. Az én nézőpontomból tehát nincs ok a hatályos jogszabályok megváltoztatására, különös tekintettel Románia e téren szerzett történelmi tapasztalataira.”

George Simion, az AUR jelöltje 2024. augusztusában Denise Rifai kérdésére a gândul.ro-n, miszerint az alapvető jogok közé kellene-e tartoznia az abortuszhoz való jognak így felelt: „Nem értek egyet azzal, hogy az abortuszhoz való jogot az alapvető jogok közé sorolják. Másfelől úgy gondolom, hogy mindenki saját maga kell döntsön ebben a kérdésben. Tudják, a világjárvány idején sem hagyták meg nekünk a döntés jogát: ha nem oltattuk be magunkat, felfüggesztették a munkaszerződésünket, vagy köteleztek az oltásra. Éppen ezért én az egyén döntésére bízom ezt... Természetesen az abortusz egy trauma, amin a nők keresztülmennek, és szeretném, ha pszichológiai tanácsadást és anyagi támogatást kapnának azokban az esetekben, amikor úgy döntenek, hogy megtartják a gyermeket. Fontos lenne, hogy ne kerüljenek olyan férfiak nyomása alá, akik akár bántalmazók is lehetnek, vagy olyan családtagoké alá, akik például kidobják őket otthonról, ha megtudják, hogy terhesek.”

Később, az RTV-n 2024 októberében ugyanezt a véleményt egészítette ki: „A jelenlegi abortusztörvény elegendő. Most, hogy európai szinten is zajlanak bizonyos viták… én a nők választáshoz való jogát támogatom. Ahol szerintem be kell avatkozni, és ahol az államnak szerepet kell vállalnia, az a fiatal anyáknak való tanácsadás, mert egyszerűen sokan traumatizálódnak, amikor ilyen döntést kell meghozniuk.”

Elena Lasconi, az USR jelöltje többször is hangoztatta, hogy egyértelműen a nők azon jogát támogatja, amely értelmében a saját testük felett dönthetnek, ezt a legutóbbi elnökjelölti vitán is elmondta az Antena 3 CNN műsorában: „Mandátumom alatt népszavazást szeretnék kezdeményezni a nők abortuszhoz való jogáról, mert ez egy nehezen kivívott jog, és szeretném – ahogyan ez Franciaországban is történt –, hogy bekerüljön a román alkotmányba.”

Ezt a véleményt korábban is megerősítette a gândul.ro egyik vitaműsorában tavaly novemberben: „Nagyon sok beszélgetést folytattam erről a témáról. Teljesen érthetőnek tartom a nők jogát az abortuszhoz. Szerintem jó ötlet lenne, ha Franciaország példáját követnénk, és népszavazást tartanánk erről, hogy ezt az alkotmányban is garantálni lehessen. Úgy látom, sok képmutatás van az orvosok részéről, akik nem hajlandók állami kórházakban terhességmegszakítást végezni, de magánrendelőkben igen. Nem tartom igazságosnak, hogy ne legyen elérhető ez a lehetőség. Az oktatás területén is dolgoznunk kell, gondolok itt a szexuális nevelésre. Beszéltem 18 év alatti kiskorú anyákkal, akiknek már két gyermekük volt. Sokan közülük így elvesztették az esélyt egy karrierre. A programunkban szerepel havi rendszerességgel támogatott terápia biztosítása minden fiatal számára. Szükségesnek tartom, hogy az abortuszon átesett nők számára az állam finanszírozza a pszichológiai terápiát.”

Nicușor Dan, független államfőjelölt márciusban a Hotnews-nak adott interjújában így reagált az abortusz-kérdésre: „Igen, alapvetően támogatom a nők jogát arra, hogy saját testükről döntsenek, de természetesen vannak kivételes esetek– például a magzat fejlődési fázisával és más tényezőkkel kapcsolatban.”

Áprilisban, a közszolgálati rádió egyik adásában kiegészítette az álláspontját: „Úgy gondolom, hogy a jelenlegi román törvény, amely lehetővé teszi az abortuszt a terhesség 14. hetéig, helyes és megfelelő megoldás. Ez a szabályozás működőképes, és nem okozott komoly feszültségeket a társadalomban. Természetesen emlékeznünk kell arra a traumára is, amelyet egész társadalmunk átélt a kommunista időszakban ezzel a kérdéssel kapcsolatban.”

Victor Ponta szintén független jelölt, 2009-ben az általa vezetett parlamenti albizottsággal olyan rendelkezéseket vezetett be a Büntető Törvénykönyvbe, amelyek a 24 hetet meghaladó terápiás abortuszokat (orvosi okból történő terhességmegszakítás, amelyet az anya jóllétének biztosítása érdekében végeznek el) bűncselekménnyé minősítették. Ezek az abortuszok az anya életének megmentésére irányulnak veszélyes esetekben, korábban ilyen típusú abortuszokra nem létezett felső időkorlát.

Ma azonban Ponta azt hangsúlyozza, hogy támogatja az abortuszhoz való jogot, legutóbb az EuropaFM márciusi adásában is így nyilatkozott: „Nem értek egyet az abortusz tilalmával Romániában. Épp ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy a nőknek joguk van önállóan dönteni ezekben a kérdésekben, és hiszek a hagyományos családban, férfi és nő között. De az állam nem dönthet a nők jogai ellenében.”

Nemi alapú bántalmazás: szexuális- és családon belüli erőszak kérdése

A Centrul FILIA 2023-as jelentése részletesen feltérképezi a nők elleni erőszak romániai helyzetét, különösen a jogi, intézményi és statisztikai problémák mentén, amiből kiderül, hogy a jogalkalmazás és adatgyűjtés nem egységes, sok esetben a jogi besorolás nem tükrözi az erőszak súlyosságát. Emellett továbbra is hangsúlyos probléma az aluljelentés, főként roma, LGBT, fogyatékkal élő vagy szegénységben élő nők esetében. Ami a számokat illeti:

2022-ben 1 997 nemi erőszakos esetet jelentettek be, ebből 44% kiskorú áldozatot érintett. Az erőszakos szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos eljárások több mint fele nem zárult le, és az ügyek háromnegyede vádemelés helyett lezárással végződött. Ugyancsak 2022-es statisztikák szerint 90 174 esetben avatkozott be a rendőrség családon belüli erőszak miatt, ami 60%-os növekedés 2020-hoz képest.
24 418 esetben állapítottak meg súlyos kockázatot, de csak 53%-ban adtak ki ideiglenes védelmi végzést a hatóságok.

Crin Antonescu azonban ebben a kérdésben úgy tűnik nem foglalt álláspontot, legalábbis semmilyen erre vonatkozó megnyilvánulást nem találtunk, sem a nemrégiben megrendezett elnökjelölti vitákon, sem korábban. Mindennek fényében azonban a koalíció jelöltjének az Antena 3 CNN-en elhangzott állítása is egy állásfoglalás abban a kérdésben, hogy mit (nem) tart fontosnak: „Azt hiszem, mindannyian azért jöttünk ide, mert meg vagyunk győződve arról, hogy beszélnünk kell Románia nagy problémáiról, és elhatároztuk, hogy ezt meg is tesszük.”

George Simion 2023 januárjában, amikor egy párttársáról kiderült, hogy családon belüli erőszak elkövetője volt, a következőképpen nyilatkozott a téma kapcsán: „A román társadalomban a nők és a gyermekek gyakran a családon belüli erőszak áldozatai. A legtöbb esetben a társadalom félrenéz, amikor ezek az esetek nyilvánosságra kerülnek. Ez nem olyan téma, amely szavazatokat hoz. Az elmúlt két napban sokat gondoltam az édesanyámra, a feleségemre, a leendő lányomra, a védtelen emberek millióira, akiket senki sem véd meg – és úgy döntöttem, hogy nem hallgatok tovább, és nem söpröm a szőnyeg alá a problémát.”

Ezzel szemben azonban Simion nem feddhetetlen ha nők elleni erőszakról van szó, ugyanis verbálisan bántalmazta az SOS párt elnökét, Diana Șoșoacăt, amikor szexuális erőszakkal fenyegette a parlamentben: „Szexuálisan bántalmazlak, te disznó!” – hangzott el az AUR jelöltjének szájából. Erre az esetre pedig egy nappal később így utalt vissza: „Egyáltalán nem bánok semmit a tegnapi napból. Nem hiszem, hogy lenne olyan épeszű férfi, aki meg akarná őt erőszakolni.”

Elena Lasconi 2024 júniusában, Teodosie érsek azon megnyilvánulására, miszerint a családon belüli erőszak áldozatai imádsággal viseljék el a szenvedést, a következőképpen reagált egy Facebook bejegyzésben: „Nem a nő kötelessége elviselni a bántalmazást egy párkapcsolatban, a férfi kötelessége, hogy ne kövesse el. És ez érvényes a párkapcsolatokra, a baráti kapcsolatokra, az üzleti életre, a politikára és minden másra. A bántalmazást soha nem szabad eltűrni. Tanácsom minden bántalmazott embernek az, hogy távolítsa el a mérgező jelenlétet az életéből. Egy ilyen mérgező jelenlét a román társadalomban maga ÎPS Teodosie is, aki Oroszországot képviseli Romániában. Az ilyen egyre gyakoribb nyilatkozatok egy olyan szereplőt mutatnak, aki nemcsak a társadalomtól, hanem Istentől is elszakadt. Milyen szomorú!”

Alfred Bulait, szociológust, egyetemi oktatót diákjai szexuális erőszakkal vádoltak meg tavaly júliusban, aki ellen jelenleg is büntetőeljárás folyik. Lasconi ennek kapcsán is kifejtette véleményét a közösségi médiában: „Alfred Bulai 24 órás őrizetbe került. Ez jó jel arra, hogy az igazságszolgáltatás gyorsan mozdul ebben a felháborító ügyben, amelyben több tucat fiatal nő találta meg a bátorságot, hogy beszéljen a bántalmazásokról. Remélem, minél hamarabb megszületik az ítélet, és ennek az úrnak a politikai kapcsolatai többé nem gyakorolnak semmilyen befolyást.”
„Kötelességünk, hogy ne engedjük megismétlődni ezeket a viselkedésformákat! A nők tiszteletet érdemelnek, a politikai osztálynak pedig kötelessége felszámolni minden joghézagot, amely lehetővé teszi, hogy bántalmazók példaképként tetszelegjenek”.

Nicușor Dan a 2023-as nemzetközi nőnapon a következő üzenetet fogalmazta meg a nőknek: „A nőnapon olyan rendkívül erős és gyönyörű hölgyeket látogattam meg, akik a családon belüli erőszak áldozatainak sürgősségi befogadó központjában dolgoznak. Ők igazi harcosok, akiknek volt erejük kilépni mérgező és bántalmazó kapcsolatokból, amelyekben nemcsak ők, hanem gyermekeik is traumákat szenvedtek. Az erőszak nem szerelem! A családon belüli erőszak számtalan formát ölt, és egy olyan téma, amiről túl keveset beszélünk. Bátorítok minden olyan nőt, aki családon belüli bántalmazással küzd, hogy kérjen segítséget a DGASMB-től (szerk. megj.: Direcția Generală de Asistență Socială a Municipiului București). Ők a 021 9524-es telefonszámon hívhatóak, és egy sürgősségi csapat fogja elvinni őket a tartózkodási helyükről, hogy menedéket biztosítsanak számukra.”

Victor Ponta kormányfői tisztsége idején, 2013-ban a kormány törekvéseire hívta fel a figyelmet a nők elleni erőszak kapcsán egy közösségi média-posztban: „Egyetlen társadalom sem nevezheti magát civilizáltnak, normálisnak és egészségesnek, amíg nem számolja fel a nők elleni erőszakot. Szeretném hangsúlyozni a kormány határozott elköteleződését e mélyen káros jelenség elleni küzdelem mellett. A Román Kormány az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáról szóló memorandum kidolgozásának és jóváhagyásának utolsó szakaszában van, és meggyőződésem, hogy a román parlamenti vita és elfogadás semmilyen akadályba nem fog ütközni.”

Románia 2014-ben ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, ennek alkalmazása fontos lépés volt a nők elleni erőszak elleni küzdelemben, de a végrehajtás során felmerült politikai, jogalkotási, társadalmi és gazdasági kihívások lassították a fejlődést. A politikai viták és a társadalmi ellenállás mellett az egyezmény végrehajtása érdekében továbbra is szükség van arra, hogy a román kormány fokozza az erőforrásokat, javítja a jogi kereteket, és szélesebb körű társadalmi tudatosságot alakítson ki.

Szexuális nevelés: mit, mikor, hogyan?

Noha a rendelkezésre álló felmérések azt mutatják, hogy a tanárok és a szülők többsége támogatja a szexuális nevelés bevezetését, Romániában sem a jogszabályi háttér, sem a képzett szakemberek száma nem teszi lehetővé annak széles körű alkalmazását. Az európai országok között Románia a második helyen áll a fiatalkorú anyák arányát tekintve – ami részben annak is tulajdonítható, hogy a fiatalok szexuális felvilágosítása se az otthonokban, se az iskolákban nem valósul meg megfelelően.

Crin Antonescu márciusban azt nyilatkozta, hogy szeretné bevezetni a szexuális nevelés órákat az iskolákban, egy feltétellel: „Igen, úgy gondolom, szükség van szexuális nevelésre az iskolákban. Egy olyan oktatásra, amely elsősorban azon az egészséges felfogáson alapul, hogy csak két nem létezik. Úgy vélem, ezeket a kérdéseket civilizáltan, nyugodtan és nyitott gondolkodással kell megközelíteni, hiszen ezek a témák mindenképp felkeltik a gyerekek kíváncsiságát, és lehetetlen ellenőrizni, mit tudnak meg, vagy mit nem. Ezért az iskola – akárcsak a család – mint hivatalos információforrás, ennek az oktatásnak is szereplőjévé kell váljon.”

George Simion 2022 januárjában Temesváron azt mondta, a szexuális nevelés helyett a diákok inkább olvassák a Bibliát: „Ahelyett, hogy egy úgynevezett szexuális nevelés keretében a gyerekeinket különféle butaságokra oktatnák, örülnék, ha a fiatal generáció legalább hetente egyszer olvasna a Szentírásból. Ez az AUR álláspontja, amely egyedülálló a romániai térben, és mi támogatjuk. Van egy konzervatív doktrínánk, ami mögöttünk áll. Lehet, hogy nem ez a legjobb módja annak, hogy lássuk a dolgokat, de jogunk van létezni és kifejezni magunkat.”

Az AUR, hivatalos álláspontja értelmében, ellenzi a szexuális nevelés törvényét jelenlegi formájában, mivel úgy vélik, hogy az a genderideológia és az LGBT+ aktivizmus előmozdítására szolgál. A párt szerint a javasolt tananyagok nem-tudományos eszméket népszerűsítenek, amelyek káros hatással lehetnek a fiatalok fejlődésére.

2024 novemberében az elnöki vitán így nyilatkozott: „A szexuális neveléssel… nem fogunk sehova jutni, ha új tantárgyakat találunk ki. Ellenzem az oktatás folyamatos reformálását. Láthatunk egy fejezetet a fogamzásgátlásról a biológia tankönyvben. Az igazi ok a szegénység a vidéki környezetben. Oldjuk meg a szegénység problémáját, mert onnan jönnek a kiskorú anyák.”

Elena Lasconi ugyanezen a vitán, ugyanerre a kérdésre a következő választ adta: „Azt kérdezem magamtól, mire gondolnak a kiskorú anyák, amikor hallják, hogy mi itt a nevükben beszélünk. Nagy szükség van szexuális nevelésre az iskolákban. Ahogy politikai nevelésre is szükség van. Igen, szükség van kötelező szexuális nevelés órákra. Vannak fontos dolgok, amikről ott kell tanulnunk…”

Ugyanebben az évben egy másik, Simionnal közös vita keretein belül is hangsúlyozta a szexuális nevelés szükségességét az iskolákban, mint lehetséges megoldást a nem-kívánt várandósságok kezelésében.

Nicușor Dan is egyetért abban, hogy az iskoláknak szexuális nevelési órákat kellene tartaniuk: „Véleményem szerint szükség van szexuális nevelésre az iskolákban a gyermekek védelme érdekében. Az én becslésem szerint ennek az oktatásnak valahol a hatodik, hetedik osztályban kellene elkezdődnie, amikor a gyermekek már nem sebezhetőek” – nyilatkozta áprilisban a független jelölt.

Egy korábbi 2020-as interjújában is ugyanezt az álláspontot képviselte: „Természetesen sok vita van a részletekről, a korosztályról, arról, mikor kellene ezt bevezetni, de lényegében, igen. Ez egy olyan kérdés, amely az oktatásához tartozik.”

Victor Ponta ebben a kérdésben úgy fogalmazott, hogy nem lenne mérvadó hatása a szexuális nevelés bevezetésének: „A kiskorú anyák száma csak függ össze a szexuális neveléssel, mert sajnos ezek a fiatal anyák nem tudják, hogy mennyire fontos az iskolába járás. Én úgy gondolnám, hogy nagyobb decentralizáció az alap- és középfokú oktatásban sokkal hatékonyabb lenne.”

A feminizmusról röviden

A feminizmus a politikában és a közbeszédben sokszor szitokszó és aki csak teheti, elhatárolódik tőle, ahogy ezt az alábbi példa is szemlélteti majd. A feminizmus pedig egyszerűen a nemi egyenlőség megvalósítására törekszik, a társadalom minden területén. Az elnökjelöltek azonban ódzkodnak ettől a szótól, nemhiába az ötből három jelölt kapcsán nem találtunk olyan megszólalásokat, amelyek közvetlenül a feminizmust tematizálnák.

Crin Antonescu azonban ebben a kérdésben is határozott álláspontot foglalt, miszerint ki nem állhatja a feminizmust: „Egyáltalán nem vagyok feminista, sőt, utálom a feminizmust, mert úgy érzem, hogy a nőiség eltorzításával fenyeget. Konzervatív szerénységgel hiszem, hogy Isten különbözőnek teremtett minket, de egyenlő isteni ragyogással, és a nő legértékesebb tulajdonsága éppen az, ami megkülönbözteti a férfitól. Gyakran, nagyon gyakran irigylem önöket, vagy sajnálom, hogy nem vagyok nő [...].” – mondta a koalíció jelöltje 2013-ban.

Elena Lasconi az elnökjelölt-vitán érintette a feminizmus kérdését, de mint támadóeszközt ellenfele, Antonescu ellen. Antonescu – Anca Suciu újságíró fiatalságára vonatkozó – megjegyzését kommentálta meg az USR jelöltje: „Nem ön adta a kezébe a szakmáját. És kérem szépen… ez a stílus, hogy mikor valaki hatalomhoz jut, elkezd hencegni és gúnyt űzni másokból, nem megengedett. Egyszerűen nem megengedett. Túlzottan hozzászoktunk ebben az országban, hogy a nőket vagy a konyhába küldjük, vagy dudálunk rájuk az utcán, mert szőkék… és hogy ezt mondjuk Anca Suciunak, aki nagyon jól néz ki… Az, hogy nagyon jól néz ki és fiatalnak tűnik, az az ő érdeme. Nem ön adta a kezébe a hivatását. Ez engem zavar. Higgye el, sértve érzem magam. És nem vagyok feminista,
én az érdemalapúságban hiszek.”

Amikor a vita után visszaért hozzá a „Nem vagyok feminista” mondatának a visszhangja és a Filia központ, a romániai női jogok érvényesítéséért küzdő civilszervezet egy posztban kritizálta a megosztó kijelentést, a következőképpen pontosította mondandóját egy kommentben a poszt alatt: „Nem voltam elég világos, amikor a feminizmusról beszéltem. Amit valójában mondani akartam, az az, hogy nem tartom magam aktivistának vagy szakértőnek. (…) Egy dolgot biztosan tudok: a nők bennem mindig is egy szövetségest találtak. Mindig is az egyenlőségért és egy igazságos társadalomért küzdők oldalán álltam, és ott is maradok. A nők bennem mindig is szövetségest találtak, és ez továbbra is így lesz.

Tisztában vagyok vele, hogy Romániának még sok behoznivalója van. Ezért támogatom a szexuális nevelést, és úgy gondolom, itt az ideje komolyan beszélni a társadalmi nevelésről is – hogy jobban megértsük a világot, amelyben élünk, és jobban fel tudjunk készülni arra, ami előttünk áll.

Hiszek az esélyegyenlőségben. Hiszek az érdemekben. És tudom, hogy valódi és méltányos hozzáférés nélkül nem létezhet meritokrácia.”