Visa Waiver-botrány: Ciolacu saját külügyminiszterét támadja ahelyett, hogy felelősséget vállaljon

A Visa Waiver-program romániai felfüggesztése komoly diplomáciai következményekkel járt, de a román kormány válasza nem volt sem határozott, sem méltóságteljes. A botrány középpontjába Emil Hurezeanu külügyminiszter és Marcel Ciolacu miniszterelnök került, utóbbi azonban – ahelyett, hogy vállalta volna a helyzet politikai súlyát – látványosan próbált megszabadulni a felelősségtől, írja a Spotmedián megjelent elemzésében Ioana Dogioiu.

Noha Hurezeanu teljesítménye sem tekinthető makulátlannak, Dogioiu szerint a Visa Waiver felfüggesztése nem az ő hibájából történt. Sokkal inkább egy szélesebb geopolitikai játszma része, amelyet az Egyesült Államok új, Trump által irányított köre folytat Európával szemben. A jelenlegi amerikai adminisztráció – Dogioiu megfogalmazása szerint „parvenükből” álló csapat – nem egyszerűen szkeptikus, hanem egyenesen ellenséges az európai demokráciákkal szemben. A Visa Waiver-program felfüggesztésének időzítése és módja is ezt a hozzáállást tükrözi.

A döntés megelőzte a program romániai aktiválását, így látványos szimbolikus csapásként értelmezhető. A lépés nem volt átlátható, nem kísérte hivatalos szankcióindoklás, nem kapcsolódott konkrét, nyílt amerikai vádakhoz. Dogioiu szerint ez nem más, mint burkolt diplomáciai szekálás, vagy ahogy ő fogalmaz: „nem pecsétet raknak az ajtóra, hanem szándékosan kenik be a kilincset, hogy ne lehessen megfogni”.

A miniszterelnök viselkedése ebben a helyzetben messze elmaradt egy államférfihoz méltó magatartástól. Marcel Ciolacu nem vállalt világos álláspontot, hanem gyorsan bűnbakot keresett és Emil Hurezeanut próbálta odadobni a közvéleménynek. Ez nemcsak a külügyminisztert alázta meg, hanem visszaütött magára Ciolacura is: kiderült, hogy nem képes uralni saját kormányát, sem egyértelműen dönteni. A miniszterelnök nyilvános kijelentése, miszerint „nem vagyok a külügyminiszter rajongója”, végletes politikai infantilizmusra vall. Egy vezető vagy kiáll minisztere mellett, vagy hivatalosan meneszti – a köztes, lebegtető álláspont csak gyengeséget sugároz.

Különösen kínos volt, amikor Ilie Bolojan, a ritka kivételek egyike a román politikában, példát mutatott, hogyan kell egy vezetőnek viselkednie. Bolojan világossá tette: a nyilvános bírálat nem segíti elő a teljesítményt, sőt, aláássa a munkát végző emberek és intézmények hitelességét. A kritikát belül kell kezelni, és ha szükséges, következetesen cselekedni – nem a sajtón keresztül üzengetni.

A miniszterelnök további önleleplezése volt az a kijelentése is, amely szerint „olvasta a CSAT közleményét”, és abból tájékozódott az állítólagos orosz befolyásról. Ez különösen aggasztó annak fényében, hogy Ciolacu maga a Legfelsőbb Védelmi Tanács alelnöke. Ha valóban csak a sajtóból tudja meg, mi történt egy ilyen testület ülésén, az komoly kérdéseket vet fel a nemzetbiztonsági vezetés működésével kapcsolatban.

Románia ebben a játszmában könnyű célpont lett – és nem csak geopolitikai helyzete miatt. Dogioiu szerint épp a román politikai vezetés következetlensége, önbizalomhiánya és döntésképtelensége tette lehetővé, hogy az amerikai vezetés szinte következmények nélkül demonstrálhassa erőfölényét. A román elit vagy túl szolgalelkű, ha komoly ügyekről van szó, vagy nacionalista pózokba merevedik, ha jelentéktelen témák kerülnek napirendre.

Ilie Bolojan ebben a környezetben kivétel, egy rövid fellélegzés a román politikai mocsárban – de Dogioiu szerint sajnos nem marad sokáig. Május 18-a után ő is távozik, és a horizonton sem látni olyan szereplőt, aki akár csak mérsékelten alkalmas lenne arra, hogy méltósággal és erővel képviselje Romániát a világban.