Itt vagyok, értük vagyok – a moldvai magyaroknak is üzent Gál Emília, Bákó megye alprefektusa

Magyar alprefektusa van Bákó megyének, ezt a tisztséget február 28-tól Gál Emília tölti be. RMDSZ-es politikus először van ott ebben a funkcióban. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) akkori közleménye szerint „ez nemcsak szervezetünk, hanem a moldvai magyar közösség számára is mérföldkő”.

Bákó megyében él a legnagyobb moldvai csángó közösség, de ide tartozik az ezeréves határtól nyugatra, a Hargita megye határától keletre élő gyimesi csángók egy része is. A moldvai csángók közül került ki a magyarfalusi (Arini) Gál Emília is, akit arról kérdeztem, hogy alprefektusi kinevezése mennyiben ténylegesen mérföldkő, milyen hatásköre van és mivel segítheti a Bákó megyei magyarokat.

Honnan jött és mivel foglalkozott, mielőtt alprefektus lett?

Magyarfaluból származom, Bákó megyéből. A budapesti és londoni tanulmányaim elvégzése után visszajöttem Csángóföldre, és 2019 óta egészen február 28-ig a Moldvai Csángómagyarok Szövetségénél dolgoztam, az alelnöke voltam és a projektmenedzsere. Ami azt jelenti, hogy pályázatokat kerestem, megírtam, megpályáztam, és ha sikeresek voltak, akkor a lebonyolítást is koordináltam. Ezen kívül a helyi vállalkozókkal próbáltam kapcsolatot teremteni az MCSMSZ-en belül, hogy a csángómagyar vállalkozási réteget is felkaroljuk.

Mindig volt önben egy küldetéstudat, hogy a moldvai magyar közösségért tenni akar?

Őszintén, nem volt mindig így. Hogy is mondjam, ez az évek során kialakult, főleg amióta az MCSMSZ-hez jöttem dolgozni. Amikor a Pro Economica Alapítvány elindított egy pályázási programot vállalkozóknak Székelyföldön, azt szerette volna az MCSMSZ a magyar kormánnyal együtt kiterjeszteni Csángóföldre is, én ezt a programot jöttem koordinálni és megvalósítani. 2019 májusában jöttem, és júliusban már lefújták a programot, mert itt a román-magyar viszony nagyon megromlott az úzvölgyi temető körül kialakult konfliktus miatt, és így kidolgoztunk egy tanácsadási programot a szövetségnél.

Melyik volt az a momentum, amikor ön számára személyesen fontossá vált a moldvai magyar közösség ügye?

Több évet éltem külföldön, akkor még nem éreztem magaménak a gondolatot, hogy Csángóföldön tevékenykedjek a közösségemért. Miután befejeztem az egyetemet, Kárpátalján éltem egy évig egy olyan faluban, ahol nagyon jól működött a falusi turizmus. Szerettem volna, ha ezt Moldvában is meg lehetne valósítani, és gondoltam, hogy hátha el tudnám én indítani. Utána tovább is képeztem magam ebbe az irányba, a mesterképzésemet nemzetközi turizmusmenedzsmentből végeztem. Ahogy telik az idő, külföldön vagy, és el vagy foglalva, ez a fellángolás kezd lassan elmúlni. Aztán hazajöttem, és a munkám lassan a hivatásommá vált. Szerintem nem tudsz egy munkát jól végezni úgy, hogy ne váljon a hivatásoddá, hogy ne érezd úgy, hogy kellene itt valamit csinálni, többet nyújtani az embereknek. Legalább amit ők engednek, hogy segítsünk.

Hogyan lett Gál Emília alprefektus Bákó megyében? Volt ebben hivatástudat? Hogyan jutott el oda, ahol most van?

Én őszintén nagyon nem láttam magam a politikai szférában. De ez megváltozott tavaly, amikor a húgom jelöltette magát RMDSZ-színekben a polgármesteri tisztségre. Én őt a háttérből segítettem és így beleláttam egy picit ebbe a világba.

Gál Alinát, az ön húgát tavaly a Bákó megyei Gajcsána község polgármesterévé választották. Segített neki a polgármesteri kampányában?

Igen. A polgármesteri munkájában is, az elején volt, hogy megkért, hogy nézzek utána infóknak vagy segítsek neki bizonyos dolgokban. Még most is tartjuk a kapcsolatot, ha vannak problémái, akkor konzultál velem. Kicsit beleláttam, amennyire külsősként lehet, hogy mivel is jár az, hogyha valaki politikai téren kezd tevékenykedni, hogy mennyiben más, mint amikor civil szervezetnél dolgozol. Mert végül is Alina is a közösségért dolgozik, és elvileg minden polgármester vagy aki az állami szférában dolgozik a közösségekért kellene dolgozzon. Utána kezdett megváltozni a véleményem a politikai szféráról, de még mindig úgy voltam vele, hogy kívülről, a háttérből majd segítek.

Aztán az RMDSZ kormányra került.

Igen, aztán az RMDSZ munkájának köszönhetően Bákó megye megkapott egy alprefektusi tisztséget. A Bákó megyei RMDSZ elnöke, Pogár László, aki az MCSMSZ elnöke is, konzultált velem erről, hogy ő engem látna megfelelőnek, hogy az alprefektusi pozíciót betöltsem. Az elején nem mondom, hogy nem riadtam el attól, hogy meg tudom-e én ezt csinálni, vagy mivel jár egyáltalán.

Az MCSMSZ-es munkájában szerzett tapasztalatok segítenek a mostani megbízatásában?

Én az MCSMSZ-en belül alelnökként elég sok állami intézménnyel dolgoztam, akár kérések, akár pályázatok révén kellett ilyen-olyan igazolás. A prefektúrához viszont nem volt soha semmi közöm. Talán 2020-ban egy útlevélintézéssel kapcsolatosan be kellett menjek életemben először a prefektúra épületébe. Úgyhogy persze, hogy egy kicsit elriadtam, mert új volt, de hogyha tényleg akarjuk, hogy a csángóságnak legyen képviselete, nem csak egy civil szervezet által, hanem politikai téren is, akkor tovább kell lépni, és vállalni kell a munkát.

Milyen hatáskörei vannak alprefektusként, ami által segítheti a Bákó megyei csángómagyarok életét is?

Amit idáig nekem a prefektus leosztott, az a szociális párbeszéd, ami a munkáltatók, a munkavállalók és az érintett helyi állami intézmények közötti párbeszédet foglalja magába. Ezen kívül a kisebbségek, de itt egyelőre, ami a kisebbségekhez tartozik, az a roma kisebbség felzárkóztatása. Úgyhogy itt meg kell nézzem, hogy előnyökkel járna-e, ha a csángómagyar kisebbséget is bevonnánk. Pontosabban, ha új programot alakítanánk, amiben a csángók igényei jelennének meg.

Mit jelent pontosan ez a szociális párbeszéd?

Minden egyes kormányhatározatot meg törvényt, ami a munkáltatót vagy a munkavállalót érinti, a prefektúrán meg tudják beszélni, tehát a prefektúra, a munkáltatók képviselői és a minisztériumok helyi szervei, például a Területi Munkaügyi Felügyelőség (ITM) között történhet konzultáció. Ezeknek a részben informális csoportoknak ad a prefektúra egy helyet, ahol találkozzanak és megvitassák a problémát, és esetleg benyújtsanak módosítási tervezeteket a központi hatóságoknak, vagyis a minisztériumoknak. A prefektúra egy találkozási pont lehet a civilek és a minisztériumok között.

Kicsit nyersebben teszem fel a kérdést: jobb lesz-e az élete a Bákó megyei magyar közösségnek attól, hogy az RMDSZ-es Gál Emília lett az alprefektus?

Én remélem, hogy jobb lesz. Még egyelőre tapogatózom, hogy mi a hatásköröm, és meddig mehetek el. Hogyha mondjuk van visszaélés valamelyik önkormányzatnál vagy községben, vagy diszkrimináció a magyar kisebbséggel szemben, ezt a prefektúra tudja kezelni, ide jöhetnek be ilyen jellegű panaszok.

Egy másik, fontos dolog: a magánszemélyek, vagy akár a jogi személyek is tudnak kérni kihallgatást, ha problémájuk van, és ha abban a prefektúra kompetens. Remélem, hogy a csángó falvakban már sokan tudják, habár valószínűleg még többen nem tudják, hogy itt vagyok, és van egy RMDSZ-es alprefektus.

Legyen ez számukra egy olyan pozitív jel, hogy jöjjenek nyugodtan, a prefektúra itt van, tényleg vannak szakemberek. A prefektúra egy olyan hely, ahol nagyon sok információ centralizálódik. Van például jogi osztály, amelyik tud segíteni akár a különböző dokumentációk összeszedésében, ami nagyon sok fejfájást jelent az embernek. Jöjjenek, mert itt vagyok és értük vagyok.

Bákó megyében több községben jelen van az RMDSZ, Gajcsánán kívül is. Ez segíthet abban, hogy a csángómagyar köztudatba bekerüljön a magyar alprefektus?

Igen, az önkormányzatokkal nagyon közvetlen kapcsolatban vannak a prefektúrák. Van az RMDSZ-nek két önkormányzata, vannak tanácsosai, talán nyolc községben, úgyhogy remélem, hogy rajtuk keresztül tudok majd segíteni.

Ha már említette a diszkriminációt: milyen a hangulat a prefektúrán? Van bármiféle ellenségeskedés amiatt, hogy RMDSZ-es alprefektusa van Bákó megyének?

Egyáltalán nincs. Nagyon tisztelettudó mindenki, tisztelettel beszélnek. Nem tudom, hogy ez számít-e, de főleg a prefektus, alprefektus azok, akik leginkább cserélődnek, a többiek maradnak. Úgyhogy az emberek hozzá vannak szokva ahhoz, hogy jönnek és mennek a felettesek. Igaz, hogy idáig nem volt magyar alprefektus, de egyáltalán nem éreztették velem a kollégák, hogy ez zavarná őket.

A kollégák tudják, hogy ön mely közösség képviseletében van ott? Hogy mi szükség van például RMDSZ-re Bákó megyében?

Akikkel beszéltem, azok inkább a gyimesi, gyimesbükki területre gondoltak, de mondjuk az alprefektussal beszéltem Magyarfaluról is, ahonnan én származom, és ő tisztában volt azzal, hogy ott magyar közösség van. Akik az irodában dolgoznak, ők is valószínűleg tisztában lehetnek ezzel, mert találkoznak, főleg az audienciák során ilyen-olyan esetekkel, de a prefektus és az alprefektus, ők tudnak a moldvai csángókról.

Magyarfalu, ahonnan ön származik, mennyire magyar falu? Olyan, mint egy székelyföldi település?

Nem lehet a kettőt párhuzamba állítani. Amíg a székelyföldi magyarság esetében tömbmagyarságról beszélünk, addig a moldvai csángó falvak többsége, mint Magyarfalu is, román tömbben van, szigetszerűen. Több évszázadig magára maradt ez a közösség, az erdélyi vagy a magyarországi magyarsággal nem volt kapcsolatuk, habár kérték, hogy legyenek magyar papjaik, tanáraik, de nem találtak támaszra. Közben a közösség kénytelen volt változtatni, mert tűrhetetlen volt a helyzet, a szülők a gyermekek érdekeit kellett, hogy nézzék, így lassan a román lett az elsődleges nyelv. A legtöbb szülő románul szól már a gyerekéhez, de ez egy több száz éves folyamatnak az eredménye.

Nagyon sajátos a csángó nyelvjárás, de az ön beszédén ez nem igazán hallatszik. Otthon a szüleivel azért „csángósan” beszél?

Én tanultam magyarul és éltem Magyarországon, emiatt nem lehet hallani. De a szüleimmel természetesen a helyi nyelvjárásban beszélek, furcsa is volna, ha nem így lenne. Azt hozzá kell tegyem, hogy inkább az utóbbi években kezdtem igazából értékelni és látni azt, hogy mennyire egyediek a csángóföldi nyelvjárások. Sajnos kikopóban vannak, mint sok más magyar tájegységben. Mi még jól állunk ezzel, a mi falunkban a 30 év fölöttiek szépen beszélik a magyarfalusi nyelvjárást.