Iohannis végleg távozik, de a politikai csata csak most kezd igazán élesedni

Klaus Iohannis ma végleg elhagyja a Cotroceni-palotát, és ezzel tíz év után lezárul egy korszak Románia politikájában. Az elemzők véleménye megoszlik róla: egyesek szerint stabilan tartotta az országot a nyugati szövetségi rendszerben, mások szerint rideg vezetőként vonul be a történelembe, aki nem értette az emberek problémáit és túlzott hatalmat adott a titkosszolgálatoknak. Amit biztosan állíthatunk, hogy az elnöki székből nem diadalittasan vonul vissza, hanem egy kényszerű távozásként is értelmezhető lemondással, amellyel elkerülte a felfüggesztési procedúrát.

Belpolitikai szempontból egy távolságtartó, technokrata stílusú elnök volt, aki ritkán ereszkedett le a hétköznapi politikai csatározások szintjére, és ezzel sokak szerint elidegenedett a választóktól. Az első mandátumában még aktívan szembeszállt a PSD dominanciájával, és szerepe volt abban, hogy Liviu Dragnea politikai karrierje zátonyra fusson, de a második ciklusára mintha teljesen elvesztette volna a lendületét. Miközben a nyugati partnerekkel való kapcsolatok építésére összpontosított, a hazai politikai viszonyokat egyre inkább a háttérből próbálta irányítani, de közvetlen beavatkozások helyett inkább a pártok feletti alkukban hitt. Az ő nevéhez fűződik a PNL és a PSD nagykoalíciója, amely sokak szerint stabilitást hozott, mások szerint viszont megtörte a demokratikus versengést, és a politikai elit összefonódásának szimbólumává vált. Iohannis a végére gyakorlatilag elvesztette a politikai kontrollt a belső folyamatok felett.

Külpolitikailag Iohannis egy következetesen nyugatbarát, kiszámítható államfő volt, aki Romániát szilárdan az EU és a NATO irányvonalán tartotta. Kiemelkedő szerepet játszott a kelet-közép-európai biztonság megerősítésében, különösen az ukrajnai háború kirobbanása után, amikor Románia a térség egyik legfontosabb NATO-partnerévé vált. Stabilitást és diplomáciai fegyelmet sugárzott, amit nyugati partnerei értékeltek, de épp ez a visszafogottság tette kevésbé karizmatikus vezetővé a nemzetközi színtéren. Noha sokat dolgozott azon, hogy Románia regionális befolyása növekedjen, a nagy ambíciói – például a NATO-főtitkári vagy az Európai Tanács elnöki pozíciójának megszerzése – végül kudarcba fulladtak. Brüsszelben megbízható partnerként tekintettek rá, de nem tartották elég erős karakternek a legmagasabb uniós pozíciókhoz. Ennek ellenére külpolitikájának legfőbb öröksége az marad, hogy Románia Európa egyik stabil és megbízható pillére maradt az ő vezetése alatt.

Már csak ezeket az eredményeket és kudarcokat mérlegre téve kiderül, hogy Iohannis politikai öröksége kérdéses. Egyrészt megakadályozta, hogy az ország autoriter irányba forduljon, másrészt a végére már mintha teljesen elvesztette volna a kapcsolatot a valósággal. Miközben idehaza már alig kommunikált a lakossággal, a népszerűsége meg vészesen csökkent, őt láthatóan ez nem zavarta, hanem egyre nagyobb diplomáciai ambíciókat táplált. Utolsó hónapjait végül a teljes kudarc és káosz határozta meg, kirobbant a villa-botrány is, amit tetézett a költekező elnöki életmód, a magánrepülős utazások előzménye. Mindennek következtében, ma, mikor kilép az elnöki palotából, nem is marad Bukarestben, hanem visszamegy Nagyszebenbe, ahol a sajtóértesülések szerint huzamosabb időt fog tölteni.

Iohannis megy, Bolojan jön

Most azonban a figyelem már nem Iohannisra, hanem Ilie Bolojanra terelődik, aki ma átveszi az ügyvivő államfői tisztséget. Az eddig a szenátus élén álló politikus három hónapra kerül ebbe a pozícióba, amíg a májusi elnökválasztás le nem zajlik. Ezzel a váltással pedig a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) és a szenátusban is új helyzet áll elő.

Mivel az alkotmány szerint az államfő nem lehet párttag, Bolojan azonnal felfüggesztette PNL-tagságát, és az ügyvivő pártelnöki tisztséget Cătălin Predoiu belügyminiszterre bízta. Ezzel Predoiu lett a párt arca az elkövetkező hónapokra, és neki kell majd lavíroznia a koalíciós tárgyalások és az elnökválasztási kampány között.

A szenátusban sem maradt következmények nélkül a váltás. Bolojan helyét Mircea Abrudean vette át ügyvivőként, így ő lett az ország második embere, míg Bolojan Cotrocenibe költözik. A szenátus élén így egy kevésbé ismert, de a liberálisok belső köreiben megbízhatónak tartott figura áll most, akinek a fő feladata az lesz, hogy biztosítsa a törvényhozás zavartalan működését ebben a felfokozott politikai helyzetben.

Miközben a hatalmi térkép átrendeződik, az ellenzék sem ül a babérjain. Az AUR továbbra is támadja a kormányt, és bizalmatlansági indítvánnyal fenyeget, amelyről a következő napokban derül ki, mennyire tud valós politikai fenyegetést jelenteni. Predoiu viszont már jelezte, hogy a PNL teljes vállszélességgel kiáll a Ciolacu-kormány mellett, és nem hagyják, hogy az ellenzék megbuktassa a kabinetet.

A következő hetek politikai feszültségei már körvonalazódnak: egy ideiglenes államfő, egy átmeneti PNL-vezetés, egy bizonytalanságban lebegő kormány, és egy készülődő elnökválasztás.