Az iskolai kerettantervek az érettségi vizsga perspektívájából

A tanügyminisztérium január 31-én bocsátotta közvitára a líceumi kerettanterveket. A jelenlegi kerettantervek reformjának szükségessége vitathatatlan, sőt jelentős késésben vagyunk. Egyrészt a jelenleg érvényben levő keretet még 2009-ben fogadta el a minisztérium. Másrészt már a mostani végzős 12-es évfolyam számára kellett volna bekövetkezzen ez a reform, hiszen ők voltak az a generáció, akik számára elsőként vezették be az előkészítő osztályt és nemcsak új kerettantervek, hanem új tantervek követték végig a teljes általános iskolai tanulmányaikat. Mégis ez a folyamat elakadt, amikor ők 2021-ben elkezdték a középiskolai tanulmányaikat.

Meg kell azért említeni, hogy az elmúlt években nem az első ilyen próbálkozása a minisztériumnak, hiszen több alkalommal is közvitára lettek bocsátva kerettanterv változatok. A minisztérium azonban annyira határozatlan volt, hogy milyen oktatási stratégiát szeretne kialakítani, hogy több egymástól különböző óraelosztással is előállt egyidejűleg. Inkább az érződött ezekből, hogy csak a közvélemény felmérését szolgálják, nem valós reformtörekvés van mögötte.

Ezek mentén felmerül a kérdés, hogy észlelhető ezúttal előremozdulás és egy valós minisztériumi stratégia áll a kezdeményezők szándékaiban? Ezúttal nem több változattal, hanem minden líceumi szakirány számára (összesen 36 ilyen szak létezik) részletesen kidolgozott óraelosztást prezentál a minisztérium és a felvezetőben körüljárja azokat az alapértékeket, fejlesztési irányvonalakat, amelyek mentén ezeket kidolgozta.

A felsorolt 10 fejlesztési irányvonal között ilyenek szerepelnek, mint: kiszámíthatóság és méltányosság, releváns szakosodás, progresszíven növekedő opcionalitás, valós szakképesítés nyújtása, autonómia és felelősségvállalás, stb. A preambulum az egyes szakok elvégzése után megszerzett kimeneti kompetenciákat is bemutatja, majd részletes elemzést végez az óraszámok változásának lehetséges következményeiről. Érdemes ezeket alaposan végigtanulmányozva átgondolni a közvitára benyújtott javaslat kritikáját.

Az első kérdés, amely felmerült bennem, hogy ezen kerettanterv javaslatok mennyire vannak összhangban a 2023-ban elfogadott 198-as tanügyi törvénnyel, kiemelten annak az érettségi vizsgára vonatkozó szabályozási módjával. Tudni kell, hogy a jelenlegi érettségi vizsgarendszerhez képest jelentős változásokat ír elő a törvény, amely a 2025-ben 9. osztályt kezdő diákokra vonatkozóan kellene érvénybe lépjen. Valószínűleg ez minimum egy évvel fog kitolódni.

Egyik újdonsága, hogy a szóbeli vizsgák körében a végzősök számára nem egy, hanem két idegennyelv ismeretéből kell tudáspróbát kiálljanak.

A minimális elvárás az első idegennyelv esetében, a közös európai referenciakeret szerinti B1-es szint, míg a 2. idegennyelv esetében A2-es szint teljesítése. Ennek tükrében meglepő, hogy az új kerettanterv javaslat több szakirány esetében a második idegennyelv számára végig csak heti 1 órát ír elő. Számunkra, kisebbségi iskolák számára pedig külön veszély, hogy bár ránk vonatkozóan a kerettantervek nincsenek külön kidolgozva, az 51. oldalon levő megjegyzés, de a római katolikus teológiai osztályok kerettanterve is azt vetíti előre, hogy a magyar nyelvnek megfelelő plusz tanórák megjelenése a 2. idegennyelv eltűnését, vagy elsorvadását vonja maga után.

A kisebbségi osztályokra vonatkozóan így az 51. oldalon azt is előrevetíti a minisztérium, hogy ha az iskola nem vezeti be a 2. idegen nyelvet az opcionális órakeretből, vagy az iskola rendelkezésére álló úgynevezett flexibilis órakeretből, akkor a végzős nem köteles két idegennyelvből érettségizni. Azonban ez hátrányos helyzetbe hozhatja a munkaerőpiacon a magyar anyanyelvű végzősöket.

Az iskolaválasztásnál pedig felmerülhet a szülőben, hogy ha gyermeke csak egy idegen nyelvet tanul meg, akkor hátrányba kerül, így inkább román tannyelvű iskolába íratja gyermekét.

A másik jelentős újdonság az új tanügyi törvényben, hogy a jelenlegi vizsgákhoz képest egy plusz írásbeli próbát ír elő, amely a diák által elvégzett szakkal komplementáris tantárgyból való vizsgát feltételez. A reálos diák számára komplementáris tantárgy a történelem, földrajz, társadalomtudományok, vagy a vallás. A humános diákok esetében pedig a matematika, fizika, kémia, biológia és informatika. Igaz, hogy ez a vizsga csak átmenő/elbukott minősítéssel lesz értékelve, így nem számít bele az érettségi átlagba, tehát nincs komolyabb tétje.

Mégis feltevődik a kérdés, hogy akkor a minisztérium miért veszi ki teljesen a reál osztályok esetében a földrajzot, míg a humán osztályok esetében a matematika és a természettudományok tanítását, sőt, még az eddig alkalmazott integrált tudományok tantárgy sem jelenik meg.

A szaklíceumi osztályok esetében pedig a már jelenleg is ismert szakiránynak megfelelő választható tantárggyal is gond van, hiszen a törvény megfogalmazása szerint számukra a reál profil számára releváns tárgyakból (discipline relevante pentru profilul real) kellene választani. Elvileg ez a matematika, fizika, kémia, biológia és informatika lenne. Informatika helyett ők csak számítógépes ismereteket tanulnának, míg az első négy tantárgy közül csak a matematikát tanulnák 4 éven keresztül, a többit csak az első két évben. Hogyan beszélhetünk itt valós választási lehetőségről? A reálos diákok ezzel szemben 4, a humánosok pedig 6 vagy 7 tantárgyból választhatnak.

A kerettantervek felvezetőjében elsőként kiemelt méltányossági szempont itt súlyosan sérül. És itt olyan írásbeli vizsgáról lenne szó, amely jeggyel lenne értékelve, beleszámít az érettségi átlagba, tehát komoly tétje van.

A méltányosság mentén vitatható az is, ahogy a szaklíceumi osztályok végzősei számára csökken az általános műveltségi tárgyak óraszáma, beleértve a románt, magyart, matematikát. Ha ezek mellett figyelembe vesszük a minisztérium azon szándékát is, hogy ezen diákok számára jelentősen növelje a gyakorlati hetek számát, azt kapjuk, hogy az elméleti líceumi osztályokat végző diákokhoz képest minimum 33%-al alacsonyabb a román és magyar órák száma, míg a matematika (amely a fentiek alapján gyakorlatilag kötelező vizsgatárgy) órák száma a jelenlegihez képest 44-45%-al csökken.

Egy szaklíceumi osztályt végzett diáknak pedig úgy kellene a második idegen nyelvből az érettségi vizsgán minimum A2-es kompetencia szintet teljesítenie, hogy mindössze 100 tanórája lesz a négy év alatt.

A végzősök hány százaléka fogja tudni így teljesíteni az elvárt szintet? Vagy majd a szaklíceumi diákok számára a tanórák egy része átkerül magánoktatásba, amit a szülő fizet? Mondhatnánk, hogy dicséretes a minisztérium törekvése, hogy az elméleti tudásszerzés helyett a gyakorlati oktatásra nagyobb hangsúlyt fektessen, de jelenleg is komoly szaktanár hiány mutatkozik a szakok többsége esetében, illetve a cégek fogadókészsége is a szakmai gyakorlat szempontjából limitált. Nem valós a minisztérium azon elvárása, hogy a szakmai gyakorlatra fogadó cégek értelmesen tudjanak foglalkozni évente akár 9 hétig is egy 10-11-es diákkal. Ez a mennyiségi növekedés a tartalmi csökkenést vonhatja maga után, a színvonal csökkenését és a szaklíceumi oktatás lezüllesztését.

A lecsökkent általános műveltségi felkészítés miatt a szaklíceumi osztályt végzettek továbbtanulási perspektívái is jelentősen beszűkülnek, így kevésbé lesz vonzó a fiatalok számára.

Az eddigiek összegzéseként az elméleti szakirányok esetén az iskola rendelkezésére álló flexibilis óraszám, illetve az opcionális órák által kiegyensúlyozható a tantárgyak közötti óraelosztás. Ugyanakkor ez azt is jelentheti, hogy a minisztérium által sugallt beleszólása a diáknak tulajdonképpen elvész, mert az iskola úgy kell irányítsa ezen órákat, hogy megmaradjon a diákok valós esélye arra, hogy az érettségi vizsga keretében választhasson a felajánlott lehetőségek közül, vagyis maradjon meg ezen tantárgyak esetében a folytonosság a teljes négy tanévre vonatkozóan. Ezzel szemben a szaklíceumok esetében nem létezik ez a flexibilitás, a jelenlegihez hasonlóan nincsen elkülönítve órakeret opcionális tantárgyakra.