Globális bizalomhiány: hogyan veszítette el hitelességét a politikai elit, és van-e kiút?

Az elmúlt évben egyre többször merült fel a közéletben – akár offline, akár online –, valamint a választási eredmények kapcsán az a kérdés, hogy az emberek kiben és mennyire bíznak meg. Különösen az amerikai, de más országok választásai is ráirányították a figyelmet arra, hogy az elitbe vetett bizalom – legyen szó politikáról, gazdaságról vagy akadémiai szféráról – jelentősen megrendült.

Mindez annak ellenére vált mostanában központi témává, hogy az emberek bizalmi attitűdjeit már több mint húsz éve rendszeresen vizsgálják különböző országokban. A problémák tehát korábban is felismerhetők lettek volna. Az ilyen típusú kutatások közé tartozik például a World Values Survey, az European Values Survey, az Eurobarometer-felmérések, a Pew Research Center kutatásai, valamint az idén a sajtóban kiemelt figyelmet kapó Edelman Trust Barometer.

Az intézmények gazdasági fejlődésben és társadalmi jólétben betöltött szerepe szintén nem új keletű téma. Sőt, olyannyira meghatározó kérdés, hogy a tavalyi évben közgazdasági Nobel-díjat is ítéltek oda ezen a területen végzett kutatásokért – ami jól mutatja, hogy a tudományos világ már régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel.

A Pew Research Center 1958-tól méri az amerikai kormányba vetett bizalmat, módszertanukat részletesen közzéteszik. A legutolsó ilyen felmérésük szerint az amerikai lakosoknak csak 22 százaléka gondolta tavaly azt, hogy a föderális kormányzat mindig vagy általában azt teszi, ami helyes.

Az elmúlt időszakban több helyen is találkozhattunk az Edelman 2025-ös Bizalom-barométerével.

Legtöbb helyen azt emelték ki, hogy 61 százaléka az embereknek azt gondolja, hogy a kormány és a cégek nehezebbé teszik életüket, szűk érdekeket szolgálnak ki és a gazdagokat a rendszer igazságtalanul előnyben részesíti.

A jelentés ennél sokkal árnyaltabb képet mutat, így nem lehet leegyszerűsítő, általános állításokat megfogalmazni az eredményei alapján. A kutatást készítő amerikai kommunikációs cég már 25 éve végez bizalmat mérő felméréseket, és a honlapja szerint egy családi vállalkozásról van szó, amely többek között reklámcégeknek szóló Cannes-i díjakat is nyert.

A 2025-ös jelentés alapjául szolgáló online kérdőívezés 2024. október 25. és november 16. között zajlott 28 országban, köztük Argentínában, Kanadában, Kínában, Franciaországban, Németországban, Írországban, Olaszországban, Hollandiában, Japánban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. A kutatás készítői szerint az eredmények reprezentatívak életkor, nem, régió és etnikai hovatartozás szempontjából. A statisztikai hibahatár az összesített adatok esetében ±0,7%, míg az egyes országok szintjén ±2,8–3,8% között mozog.

A jelentés módszertani melléklete részletes információkat tartalmaz a minták nagyságáról – amely országonként körülbelül 1150 főt foglal magában –, valamint olyan tényezőkről, amelyek segíthetik az adatok értelmezését. Ilyenek például az adott ország internetpenetrációja, a felmérés nyelve, a 2024-ben tartott választások, valamint azok a kérdések, amelyekkel a bizalom mértékét vizsgálták. Fontos megjegyezni azt is, hogy a „globális átlagok” csupán a felmérésben részt vevő országok egyszerű átlagszámai, és nem tükrözik a világ teljes népességére vonatkozó bizalmi szintet, mivel az országok lakosságszámát nem súlyozták az eredményekben.

A kutatók azt is jelzik, hogy bizonyos országokban a helyi törvények miatt egyes kérdéseket nem tehettek fel. Ezért a jelentés olvasásakor különösen fontos figyelmet fordítani a módszertani megjegyzésekre és a „lábjegyzetekre”, amelyek pontosítják az eredmények értelmezésének korlátait.

A bizalmi indexet, ami azt vizsgálja, hogy átlagosan az embereknek hány százaléka bízik meg a cégekben, kormányzatban, civil szervezetekben és médiában, egy kilencpontos skálán mérték. Ezen a skálán a válaszadók a két végpont (egyáltalán nem bíznak meg bennük és nagyon megbíznak bennük) között kellett elhelyezzék ezeket. Az index a lakosság bizalmatlanságát mutatja amennyiben a százalékok 1-49 közé esnek, semleges ha 50-59% között van, és bizalmat mutat 60-100% között.

Az USA, Nagy-Britannia, és a mért EU-s országok nagy részében az index bizalmatlanságot mutatott, 2025-ben Franciaország és Írország 48, USA 47, Nagy-Britannia 43, Németország 41 százalékon állt. A mért EU-s országok között a három kivétel, a semlegesek közé sorolt Hollandia (57%), Olaszország és Svédország (50%). Érdekes, hogy a készítők észrevettek egy „bizalom egyenlőtlenséget” is, azaz a kisebb jövedelműek (az alsó 25%) kevésbé bíznak az előbb felsorolt intézményekben (cégek, kormányzat, média, nem-kormányzati szervezetek), mint a magas jövedelműek (felső 25%). Íme néhány érték:

A cégekben való bizalom 2025-ben néhány ország kivételével, mint például Franciaország, USA, Egyesült Királyság, csökkent. A civil szervezetekben való bizalom 2025-ben nőtt Hollandiában, de csökkent például Franciaországban, Németországban, USA-ban és stagnált az Egyesült Királyságban. Ami pedig a kormányba vetett bizalmat illeti, jelentősen nőtt az Egyesült Királyságban, jelentősen csökkent Németországban, de csökkent Franciaországban, miközben egy picit nőtt az USA-ban, Írországban és Hollandiában. A médiába vetett bizalom 2025-ben nőtt például Franciaországban, az Egyesült Királyságban, USA-ban, Olaszországban, míg csökkenést mutatott olyan országokban, mint Németország, Ausztrália, Kína.

A bizalomvesztés a jövő tekintetében is látszik, kevesen gondolják azt, hogy a következő generációknak jobb lesz, mint a mostaninak: Franciaország 9, Németország és Hollandia 14, Nagy-Britannia 17, Spanyolország 22, az USA 30 százalékon áll ebben a tekintetben.

A bizalomvesztés kérdésének vizsgálata, illetve ennek a hatása a társadalomra több tudományterületen is jelen van. Ebből most csak egyet, a regionális gazdaságtant emelném ki, ahol a korunk egyik jelentős kutatója Andrés Rodríguez-Pose és csapata több, ide tartozó kutatást is végzett. Az egyikben megállapították, hogy azokban az EU-s régiókban van a legnagyobb elégedetlenség, ahol úgy érzik az emberek, hogy mindent elvesztettek, abból, ami volt. Azaz az Unióban az egykor virágzó, ma már stagnáló régiók váltak a politikai elégedetlenség fő helyszíneivé.

Egy másik kutatásban pedig azt állapították meg, hogy a politikai rendszerbe és politikusokba vetett bizalom, valamint a kormányzás minősége egyértelműen befolyásolja a gazdasági fejlődést. De – fontos kiemelni – különböző típusú régiókban, különböző a megoldás. A gyenge intézményekkel rendelkező régiókban akkor tudjuk gyorsabban és hatékonyabban befolyásolni a gazdasági fejlődést, ha a kormányzás minőségét növeljük. Az erős intézményekkel rendelkező régiókban, a politikába (politikai rendszer és politikusok) vetett bizalom növelésével érünk el jobb eredményeket.

Az idei első lapszámát a Cambridge Journal of Regions, Economy and Society, a jelenlegi krízisek és megatrendek városokra, régiókra és országokra való gazdasági és társadalmi hatások vizsgálatának szánta. A lapszám szerkesztői két fontos szempontot is kiemelnek szerkesztői cikkükben. Az egyik a perspektíva jelentősége: „...a perspektíva számít. A holnap lehet, hogy ugyanolyan nehéz lesz, mint a múlt, de érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy a dolgok sokkal rosszabbul is alakulhattak volna” – írja Peter Frankopan az idézett lapszámban. A másik pedig a cselekvés szükségessége: a szerzők egyértelmű üzenete szerint a kutatóknak és a politikai döntéshozóknak is szintet kell lépniük, ha hatékonyan akarnak válaszolni a jelenlegi átalakulási kihívásokra. Szerencsére már most is léteznek bevált stratégiák, jó gyakorlatok, amelyek reményt adhatnak arra, hogy a helyzet nem csupán romlásra van ítélve.

A bizalom helyreállítása nem egyetlen lépés kérdése, hanem folyamatos munka, amelyben a döntéshozóknak, a szakértőknek és a társadalom egészének is aktív szerepet kell vállalnia. A kérdés nem az, hogy van-e megoldás, hanem hogy hajlandóak vagyunk-e élni vele.