A BBTE pszichológusai a bizonytalanság iránti intolerancia kiemelkedő szerepére mutatnak rá a háborúval kapcsolatos szorongásaink terén

A BBTE Alkalmazott Pszichológia Intézetének munkatársai arra keresték a választ, hogy olyan pszichológiai sebezhetőségi tényezők, mint a bizonytalanságintolerancia vagy a negatív érzelmi reakciókra való hajlam (neuroticizmus) milyen szerepet játszanak a háborúval kapcsolatos biztonságkereső magatartás kialakulásában és fenntartásában, írja a BBTE közleményében.

Mint írták, a kérdés a közvetlen szomszédságunkban zajló orosz–ukrán háború vagy akár az izraeli–palesztin fegyveres konfliktus kontextusában is különösen aktuális. A tanulmány kiegészíti a háború szűkös pszichológiai szakirodalmát, és támpontokat nyújt a háború kiváltotta szorongásos tünetek enyhítését célzó pszichoedukatív vagy pszichoterápiás beavatkozások számára.

Elmondásuk szerint a mindenkori ember számára a bizonytalanság fenyegető, nehezen feldolgozható állapot. Az ismeretlentől való tartózkodásunk evolúciós gyökerű. Őseink túlélési esélyeit jelentősen növelte, ha már a fenyegetés első jeleire reagáltak. A bizonytalanságintolerancia az egyén alapvető képtelenségét jelenti a negatív események – általában megjósolhatatlan – előfordulásának elfogadására. Nem rendellenességről, hanem inkább hajlamról van szó, amely bizonyos mértékig mindannyiunkat jellemez. A bizonytalanságintolerancia nagymértékben növeli az egyén sebezhetőségét többek közt a szorongásos zavarokkal, a depresszióval és a pánikzavarral szemben, ezt nevezzük transzdiagnosztikus sebezhetőségnek.

A bizonytalanságintolerancia fokozottabb veszélyészlelésre és a fenyegetettség túlértékelésére hajlamosít. A fenyegetettség észlelésekor megjelenő biztonságkereső viselkedések olyan óvintézkedéseket foglalnak magukba, amelyek célja a félelemkeltő kimenetel megelőzése vagy minimalizálása. A veszély túlbecsülése esetén a biztonságkereső viselkedések nem adaptívak, mert hosszabb távon növelik a szorongás mértékét.

Az adaptív biztonsági óvintézkedések megkülönböztetése a maladaptív biztonságkereső viselkedésektől csak a kontextuális tényezők figyelembevételével lehetséges. A közeli háború kitörése, amely tényleges fenyegetettséget és bizonytalan helyzetet teremtett, lehetőséget nyújtott e jelenség valós körülmények között történő vizsgálatára.

A BBTE Alkalmazott Pszichológia Intézetének kutatói 2022 márciusában, szűk két héttel az orosz–ukrán háború kitörését követően több mint 1500 felnőttkorú erdélyi magyar és magyarországi személytől gyűjtöttek adatokat hólabda módszer segítségével. A mintában szereplők többsége felsőfokú végzettséggel rendelkező nő volt.

A megkérdezettek közel háromnegyede érzékelte valós veszélynek, hogy országa bevonódik az orosz–ukrán háborúba, 85%-uk hetente, egyötödük pedig napi rendszerességgel tapasztalt félelmet emiatt.

Mivel nem állt a kutatók rendelkezésére olyan validált mérőeszköz, amely kimondottan a háborúval kapcsolatos megelőző biztonságkereső magatartásra vonatkozott volna, összegyűjtötték a leggyakoribb biztonságkereső megnyilvánulásokat, és kidolgozták a W-PRESS-t (War-related Preparatory Safety-seeking Inventory), amely az alábbi reakciók mentén méri a biztonsági óvintézkedéseket: nagyobb összegű készpénz felvétele, tájékozódás a közeli óvóhelyekről, túlélőcsomag összekészítése, egyeztetés a közeli családtagokkal az esetleges menekülésről. Ezt követően behatárolták azokat a fontosabb tényezőket, amelyek hatással lehetnek a biztonságkereső magatartás kialakulására: bizonytalanságintolerancia, neuroticizmus, háborútól való félelem, szorongás.

A kutatók azt találták, hogy a magasabb szintű bizonytalanságintolerancia erősebb háborútól való félelemmel, szorongással, illetve fokozottabb biztonságkereső viselkedésekkel jár együtt. Az eredmények a bizonytalanságintolerancia közvetítő szerepét is kiemelik: a neuroticizmus közvetett módon, a bizonytalanságintolerancián keresztül gyakorol hatást a biztonságkereső magatartásra, a háborútól való félelemre és a szorongásra.

A háború kontextusában a bizonytalanságintoleranciával és neuroticizmussal járó fokozott érzelmi válaszkészség tehát fontos a tényleges veszélyhelyzethez való alkalmazkodásban, gondoljunk például az evolúciós előnyökre, ellenben kimerítheti a szervezet erőforrásait, pszichológiai értelemben sérülékennyé tehet. Mindkét sebezhetőségi tényező fokozott figyelmet érdemel a pszichoedukatív, illetve pszichoterápiás beavatkozások tervezése során.