Politikai válsággal indul 2025: Georgescu szárnyal, Antonescu bukdácsol, Iohannis hallgat

A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok hidegvizes zuhanyként érték a karácsonyi-újévi-vízkereszti vakációban dőzsölő politikai elitet: Călin Georgescu, a szélsőséges nézetekkel és orosz támogatással megvádolt jelölt, aki miatt érvénytelenítették a 2024-es elnökválasztást, nem szívódott fel, nem tűnt el, nagyon is itt van, és több mint 40 százalékos szavazói szándékkal vezeti a mezőnyt. Őt Crin Antonescu követi 22–24 százalékkal, Nicușor Dan 16–18 százalékkal harmadik helyre szorul, míg Elena Lasconi csupán 7-8 százalékkal zárja a sort. Az adatok mögött azonban nem csupán választói preferenciák, hanem politikai játszmák és mély társadalmi csalódottság húzódik.

Nicușor Dan, aki független jelöltként száll versenybe, egy Antena 3-as interjúban mutatta be ezeket az adatokat, hangsúlyozva, hogy a kutatás csak orientatív, és számos forgatókönyvet nem vettek figyelembe, például Marcel Ciolacu vagy George Simion esetleges indulását. Ennek ellenére a felmérés bemutatását erősen kritizálták, különösen Remus Pricopie, az SNSPA rektora borult ki, aki szerint Dan „felelőtlenül” erősíti meg Georgescut, egy olyan politikust, akinek nézetei nemcsak szélsőségesek, hanem a román demokrácia alapjait is fenyegetik.

Ki hozza helyzetbe Georgescut valójában?

Georgescu előretörése nem magyarázható pusztán Nicușor Dan adataival. A szélsőséges politikus térnyerése mögött a politikai elit hitelvesztése áll. Az érvénytelenített elnökválasztás óta eltelt hetek során sem Klaus Iohannis, sem Marcel Ciolacu nem tett érdemi lépéseket az állítólagos külföldi beavatkozások kivizsgálására vagy a választási folyamatok átláthatóságának helyreállítására. Iohannis és Ciolacu passzivitása, valamint a bizonyítékok nélküli kijelentések világosan jelzik: a politikai elit nem a közbizalom helyreállítására, hanem saját hatalmi struktúráinak megőrzésére összpontosít. A romániai társadalom jogosan követel válaszokat, és ezek elmaradása Călin Georgescu további térnyeréséhez vezet.

A választások érvénytelenítésekor az alkotmánybíróság az orosz beavatkozás gyanúját jelölte meg indokként, ám az állítólagos bizonyítékok azóta sem kerültek nyilvánosságra. A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) jelentése általánosságban említette a külföldi manipuláció lehetőségét, de konkrét részletek vagy megcáfolhatatlan bizonyítékok nem láttak napvilágot.

Ugyanakkor a belső manipuláció nyomai egyre nyilvánvalóbbak. Alfred Simonis, a PSD vezető politikusa elismerte, hogy a párt szándékosan irányított szavazatokat az AUR felé annak érdekében, hogy George Simion bejusson a második fordulóba. Hogyan történhet meg, hogy egy parlamenti párt ilyen szinten beavatkozik a választók akaratának manipulálásába? Miért nem indult vizsgálat arról, kik hozták meg ezt a döntést, és hogyan valósították meg a szavazatok átcsoportosítását? Ezekre a kérdésekre máig nincs válasz, ahogy arra sem, hogy a liberális oldalon miért tűrtek el olyan stratégiákat, amelyek közvetetten támogatták Călin Georgescut.

A Snoop.ro által végzett oknyomozás egyik legfontosabb eredménye, hogy Georgescu kampányát közvetett módon olyan gazdasági és politikai hálózatok támogatták, amelyek kapcsolhatók a PNL bizonyos szárnyaihoz. Bár a támogatás nem nyílt és direkt módon történt, a kampányához biztosított erőforrások mögött olyan cégek és lobbicsoportok állhatnak, amelyek a liberális párthoz köthetők.

Georgescu térnyerése tehát nem csupán a választók elégedetlenségének terméke, hanem a politikai elit szándékos ténykedésén alapul: korábban a liberálisok, most meg a koalíció tagjai számolnak azzal, hogy sikerül bármilyen megalkuvó szavazásba belehajszolni a polgárokat annak érdekében, hogy ne Georgescu nyerje meg a választást.

A „kisebbik rossz” stratégiáját alkalmazva, a két nagy párt a magát mérsékeltnek mutató politikai alternatívát kívánja megtestesíteni, miközben a szélsőségek megerősödése mögött maguk is közvetett felelősséggel bírnak. Georgescu előretörése, az AUR támogatása és a választási rendszer manipulációja mind azt bizonyítja, hogy a román politika elitje saját érdekeit a társadalom és a demokrácia érdekei elé helyezi.

A társadalmi elégedetlenség növekedése természetes táptalajt biztosít az olyan populista figuráknak, mint Georgescu, aki magát „kívülállóként” és a „romlott rendszer” alternatívájaként pozicionálja. Ezt az újabb helyzetet pedig az elit maga hozta létre, hiszen nem tisztázta a választási válság okait, és nem mutatott hajlandóságot a rendszer reformjára.

Mindennek a maszatolásnak a szimbólumává vált Crin Antonescu is, aki decemberben a PSD-PNL-RMDSZ közös jelöltjeként lépett színre. Az egykori 2012-es puccs kulcsfiguráját, akit a romániai jogállamiság elleni támadást vezető politikusaként ismernek, most az „európai Románia” megmentőjeként próbálja helyzetbe hozni a koalíció. Antonescu jelölése a politikai cirkusz új szintjét hozta el: alig néhány nappal a bejelentés után az államfőjelölt önmagát „függesztette fel” a jelöltségből, homályos és hiteltelen indokokra hivatkozva. Persze, a koalíció tagjai, a párelnökök igyekeztek megnyugtatni a közvéleményt, hogy minden a legnagyobb rendben van, kiállt Kelemen Hunor és Ilie Bolojan, hogy elejét vegyék a találgatásoknak, miszerint valami mégsem működik az egyezségben. Egyelőre nem tudjuk, hogy mi, de az szabad szemmel látható, hogy a játszmásoknak nincs vége.

Mit kellene tenni?

Nem üres nyilatkozatokra van szükség, hanem valós tettekre. A politikai színjáték helyett először is egy független bizottságot kellene létrehozni, amely vizsgálja ki, mi is történt valójában: volt-e orosz beavatkozás? Ha igen, hol vannak a bizonyítékok? És mi a helyzet a PSD által beismert szavazatmigrációval? Ez a színház, amit eddig láttunk, nem a demokrácia védelme, hanem annak karikatúrája.

A politikai felelősségre vonás elkerülhetetlen. Itt az idő, hogy azok, akik szándékosan manipulálták a folyamatokat, vagy csendben asszisztáltak Georgescu felemelkedéséhez, vállalják tetteik következményeit. Ne a társadalom vigye el a balhét, miközben a politikai elit pezsgőt bont a háttérben.

A civil szervezeteknek, az újságíróknak és az állampolgároknak is bele kell állniuk ebbe a harcba. Nem egy hétig, nem egy hónapig, hanem addig, amíg a demokratikus szabályok ismét érvényesülni fognak. Ez nem csupán egy politikai válság a sok közül. Ha most nem lépünk, leépülnek a demokratikus intézmények, és ráfordulunk arra az illiberális útra, amely sötét politikai zsákutcába vezet, ahol a hatalom az elit zsebében van, a sajtó a propagandagépezet része, és a választások csupán üres formalitássá silányulnak.