The New York Times: A '89-es forradalom óta nem volt ekkora válság Romániában

Kimerítő elemzést közölt a romániai politikai válságról a The New York Times, amely szerint Románia a rendszerváltás óta eltelt 35 év legsúlyosabb krízishelyzetével néz szembe, miután a december 1-jei parlamenti választások erősen fragmentált törvényhozást eredményeztek. A Szociáldemokrata Párt ugyan a legtöbb szavazatot szerezte meg (22%), de ez messze elmarad a kormányalakításhoz szükséges többségtől, ráadásul a három oroszbarát szélsőjobboldali párt parlamentbe kerülése tovább nehezíti egy stabil, nyugatbarát kormány megalakulását, írják.

A cikk sorra veszi a román politikai porond legfontosabb szereplőit, kezdve Călin Georgescuval, akit ultranacionalista politikusként ír le, aki párton kívüli jelöltként érte el az elnökválasztás első fordulójának győzelmét. Georgescu politikai karakterét a NATO-val és Nyugattal szembeni nyílt ellenségesség, Putyin iránti szimpátia, valamint a két világháború közötti antiszemita román vezetők dicsérete határozza meg. Kampányában outsiderként pozícionálja magát, aki a korrupt politikai elit ellen harcol, miközben oltásszkeptikus és Big Pharma-ellenes nézeteit is hangoztatja, írják róla.

George Simionról azt emeli ki a cikk, hogy magát Románia Donald Trumpjaként mutatja be, és radikális, populista retorikával növelte pártja támogatottságát az előző választásokhoz képest csaknem kétszeresére. Simion és pártja elsősorban a nacionalizmus és a hagyományos értékek mentén építettek politikai bázist, és a mainstream politikával szembeni ellenállás szimbólumaivá váltak.

A POT-ot, a parlamentbe váratlanul bejutott Fiatal emberek Pártját sem hagyják ki a sorból, és egy új, konzervatív, anti-establishment mozgalomként definiálják, amelynek sikere annak köszönhető, hogy az elnökválasztáson Georgescu mögé álltak be. Megjegyzik, a párt vallási elemekkel fűszerezett üzeneteivel próbálja megszólítani a választókat, így például a választási eredményt „Isten jelének” tekintették, és háromnapos vízböjtöt hirdettek hálájuk kifejezésére.

Természetesen Elena Lasconit is bemutatja az elemzés: az USR vezetőjéről azt írják, az Európai Unióval és a Nyugattal való szoros kapcsolatok szószólója, aki politikai outsiderként próbálja pozicionálni magát. Bár liberális és progresszív szavazókat nyert meg, a konzervatívabb választók megszólítására is törekedett keresztény hitének nyilvános hangsúlyozásával. Úgy látják, gyengítheti esélyeit az a tény, hogy főként nagy témákra, a geopolitikai helyzetre fókuszál, és elhanyagolja azokat a mindennapi problémákat, megélhetési kérdéseket, amiket a nacionalista ellenfelei tematizálnak.

Az elemzés arra figyelmeztet, a politikai instabilitás veszélyezteti Románia NATO és EU-s kötelezettségvállalásait is, magyarázza a lap, különös tekintettel az ország stratégiai szerepére az orosz agresszió elleni védekezésben. A NATO dél-romániai rakétavédelmi bázisát és a Fekete-tenger közelében található kiterjesztett légibázist is említi, mint létfontosságú elemeket a nyugati szövetség számára.

Zárásként Klaus Iohannist idézik, aki utolsó elnöki beszédében mondta, hogy Románia „egzisztenciális döntés” előtt áll: vagy a szabadság és a nyitottság útját választja, vagy egy toxikus elszigeteltségbe zuhan vissza.