Még két választás áll előttünk Romániában

Románia az elmúlt években jó gazdasági eredményeket mutatott fel, beérte, egyes mutatókban le is hagyta Magyarországot. Az Európai Unióból érkező támogatások nélkül ez aligha következett volna be, és külföldön csak azért tud munkát vállalni és keresetének egy jelentős részét hazautalni annyi román állampolgár, mert Románia is az EU tagja.

Esztelen, aki nem támogatja az uniós tagságot.

Románia, csakúgy mint Magyarország, ma frontország, határos a függetlenségéért az orosz agresszió ellen hősies harcot folytató Ukrajnával. Történelmük során mind a románok, mind a magyarok sokszor voltak az orosz nagyhatalmi törekvések áldozatai. A rendszerváltozás tette lehetővé, hogy a jólétünk esélyét hordozó EU és a függetlenségünket garantáló NATO tagjai legyünk.

Miközben a mai magyar kormány, szövetségeseitől elfordulva, egyre nyíltabban a Kelet autokráciái mellé áll, Románia az euro-atlanti világ fontos és megbízható tagja. Ha Putyin orosz elnök elérné célját, hogy Ukrajna és Moldova orosz bábállammá váljon, akkor ugyanott lennénk, ahol 1990 előtt voltunk: a szovjet birodalomtól függő és rettegő tartomány.

Ma az egész világot fenyegeti „a Gonosz tengelye”, Kína, Oroszország, Észak-Korea és Irán informális szövetsége. Céljuk „a szabad világ,” a demokráciák gyöngítése, gazdasági és politikai leigázása, de ha az EU és a NATO egységes marad, erre nincs esélyük.

Az egész világ meglepetésére a romániai elnökválasztás első fordulóját a szélsőjobboldali és oroszpárti Călin Georgescu nyerte meg, a rosszhírű AUR jelöltje, a hasonló nézeteket valló George Simion pedig a negyedik helyen végzett. Az erdélyi magyarok érdekeivel szögesen szembenálló két politikus együtt a szavazatok majd 37 %-át szerezte meg.

Józan ésszel, az ország jövője iránt érzett felelősséggel egyértelmű, hogy Georgescu esetleges győzelme, tetézve a soviniszta szélsőség jó szereplésével a december 1-jei parlamenti választásokon, Romániát rossz útra terelné, sőt könnyen tragikus helyzetet eredményezne Dél-kelet-Európában. Újabb utat nyitna az autokratikus Oroszország számára az EU, a Nyugat felé, annak ellenében: oroszbarát kormány van Szerbiában, Bosznia szerb tagköztársaságában, és Észak-Macedónia is erre fordult a legutóbbi választások eredményével.

Az erdélyi magyarságnak és az eddig kormányzó román pártoknak össze kell fogniuk és Elena Lasconira kell szavazniuk, hogy ezt megakadályozzák.

„Legyen mindenki számára világos, Călin Georgescu nyíltan Putyin csodálója, nyíltan NATO- és EU-ellenes, fasiszta, ceaușescui szövegei vannak. Mindent el akar pusztítani, amire a jólétünk épül. A NATO nélkül Oroszországnak vagyunk kiszolgáltatva” – figyelmeztetett a második helyen álló elnökjelölt.

Van olyan vélemény, hogy a román társadalom többsége nem ruházná az elnöki tisztséget egy női politikusra. De nem kell messzire nézni: Szlovákiában a liberális, Nyugat-barát Zuzana Čaputová kitűnő elnök volt, terminusa végén pedig Ódor Lajos személyében egy magyarra bízta az ország kormányzását. Még közelebbi példa a testvérország, Moldova: Maia Sandu sikerrel indította el országát az uniós tagság felé, és minden orosz beavatkozás, vesztegetés ellenére ismét ő lett az állam elnöke.

Számomra elképzelhetetlen, hogy a romániai magyarok egy bizonyítottan magyarellenes személyre szavazzanak az elnökválasztás második fordulójában. De nem szabad belefáradniuk a három héten belüli harmadik szavazásba: nagy arányú részvételük nélkül kétséges lehet Lasconi győzelme.

Nincs kétségem, hogy nem fognak úgy csalódni, mint Iohannis esetében, akitől német származása okán sokat vártak. Lasconi erdélyi születésű, Déván járt iskolába, újságíró-riporterként jól ismeri az országot és a világot, Câmpulung polgármestereként pedig imponáló teljesítményt nyújtott.

December 1-jén azonban a román parlament összetételéről szól a szavazás. Szememben nem kétséges, hogy minden jogos és kevésbé jogos panasz, csalódottság ellenére a magyaroknak az RMDSZ-re kell szavazniuk, „my party, right or wrong,” mert ez a párt a magyarok érdekképviselete, ha kiesne a bukaresti parlamentből, akkor a magyarok helyzete, jövő kilátásaik sokat romolnának. Ugyanezen a fórumon áprilisban kifejtettem, hogy mivel a törvényeket a parlament hozza, létfontosságú magyar érdek, hogy azok megalkotásába minél jobban bele tudjanak szólni. Tartok az önelégültségtől: az önkormányzati választásokon az RMDSZ kifejezetten jól teljesített, és Kelemen Hunor pártelnök az elnökválasztáson is jónak mondható eredményt ért el.

Most azonban az a tét, hogy milyen kormánya lesz az országnak.

Erős magyar választási részvétel esetén az RMDSZ visszatérhetne a kormányba, és ezzel jelentősen nőne érdekérvényesítési képessége.

Végül fölmerülhet egy-egy olvasóban a kérdés, miért szólalok meg egy másik ország választásai kérdésében? Mint magyar, nem vagyok közömbös a más országokban élő magyarok sorsa iránt. De ennél több közöm is van Erdélyhez, a Romániához került magyar közösséghez. Családi hátterem alapján is. Anyai nagyanyám Szászrégen mellett, Tekén született, az ottani erdőmérnök és szász felesége leányaként. Apai felmenőim a 19. század során, egészen 1908-ig Nagyszentmiklóson éltek, volt köztük gazdatiszt, evangélikus lelkész és ügyvéd. Távoli rokonaim élnek Háromszéken, a Túrócziak. Erdélyi utazásaim során sok barátra tettem szert, sajnos közülük egyesek már nincsenek velünk.

Azután az Antall-kormány külügyminisztereként szívügyem volt a magyar kisebbségek, kiemelten az erdélyi magyarság helyzetének a javítása. Erről nemrég második kiadásban megjelent könyvem szól, Kísérlet a trianoni trauma orvoslására. Magyarország szomszédsági politikája a rendszerváltozás éveiben. (2. bőv. kiadás, Budapest: Osiris, 2023.) Ez egyszerre memoár és elemzés. Annak zárófejezetében („A kinyújtott kéz és az ölelő kar”) érvelek amellett, hogy

egyedül az európai integráció nyújt esélyt a magyar kisebbségek jogainak és jövőjének a biztosítására.

Ezért olyan nagy a tétje a következő napokban sorra kerülő két romániai választásnak. Minden magyar közösség és minden politikai erő feladata az Unió és a NATO megőrzése és erősítése. Ez a trianoni trauma gyógyulásának és a magyarság jobb jövőjének az egyetlen útja.