Trumpot magasztalta, és az „új realitást” mutatta be Szijjártó az RMDSZ csíki kampánymatinéján

Magyarország külügyminiszterének, Szijjártó Péternek és Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének választási matinét szerveztek Csíkszeredában. A rendezvényen a közelgő romániai elnök- és parlamenti választásokon való részvételre buzdítottak, az ismerős RMDSZ-es szlogenek azonban ezúttal erőteljes patrióta és populista retorikával lettek kiegészítve, és nem maradt el Donald Trump mennybe menesztése sem, Orbán Viktorral kiegészítve. A magyar közösség összetartozását és jövőjét hangsúlyozták a romániai politikai közéletben, és erőteljesen bírálták az Európai Uniót, valamint a nyugati országokat, akik szerintük hátráltatják Közép-Európa önállóságát és érdekeinek érvényesítését.

Korodi Attila nyitóbeszédében hozta a kötelezőt, bókolt a miniszternek, felemlegette a nemzetpolitikát és az erdélyi magyar közösség erejét, aminek köszönhetően ki tudunk tartani. „Azért vagyunk itt, hogy ezt megünnepeljük és megmutassuk, hogy van egy erős magyar hang Erdélyben” – mondta Csíkszereda polgármestere. Szavazatainkkal ezt az erőt kellene fenntartani, és a magyar közösség befolyását tovább kellene erősíteni Romániában – vélte a városvezető, aki utána gyorsan át is engedte a színpadot a matiné főszereplőinek.

Kelemen Hunor ezúttal tényleg nem kerülgette a témákat, egyenként dobta fel a labdákat Szijjártónak, amiket az rendre le is csapott, a beszélgetésnek határozott „békepárti” és „patrióta” irányvonalat adott, és

már az elején tisztázta, ha valaki nem vette volna észre, hogy néhány napja egy „új realitásban élünk”, amely Donald Trump győzelmével jött el.

„Gyakorlatilag, ha az elmúlt időszak választásait akarom összefoglalni, azt tudjuk mondani, hogy nagyjából mindenhol a barátaink nyertek” – jelentette ki nemes egyszerűséggel Szijjártó, majd arról értekezett, hogy a „patrióta és békepárti” politikai erők, vagyis az ő szövetségeseik, világszerte előretörtek, annak ellenére, hogy „komoly erők” mozdultak meg ellenük, különösen az Egyesült Államokban, ahol Donald Trumpot gyilkossági kísérletekkel és börtönbüntetéssel próbálták ellehetetleníteni.

„A végül győztes amerikai elnökjelöltet többször is megpróbálták megölni, mert az, hogy megpróbálták börtönbe zárni, meg el akarták venni a vagyonát, ez így utólag már gyerekcsínynek tűnik” – jelentette ki. Szijjártó szemrebbenés nélkül helyezte Trumpot egyfajta mártírszerepbe, miközben arról egy szót sem szólt, hogy a megválasztott amerikai elnök körül számos jogi ügy valóban létezik, és több vádpontot is jogszerűen vizsgáltak az amerikai bíróságok.

A kijelentés egy tipikus példája a populista csúsztatásnak, amely az „ellenségkép” kreálására épít: egy erős külső ellenséget állít a „békepárti”, „igaz” vezetők ellen, akik elnyomás és ellenséges akciók közepette dolgoznak népükért. Valójában az ilyen retorika az, ami feszültséget és félelmet ébreszt, és erősíti a „mi és ők” felosztást.

Hasonló példaként említette aztán Szlovákiát, ahol a „szintén békepárti” Robert Ficót többször is támadás érte. Szijjártó szerint ezek az esetek a világban uralkodó „kettős mércét” mutatják, mert ha liberális politikusokat érnének ilyen támadások, akkor a nemzetközi közvélemény azonnal határozottan elítélné azokat. Véleménye szerint Donald Trump győzelme „új reményt kínál arra, hogy a béke visszatérjen” Közép-Európába is.

A Trump-hozsanna mellé bekúszott az EU-kritika

Ha jobboldali, konzervatív erők győznek, az EU vezetése azonnal megkérdőjelezi a demokrácia minőségét, de ha liberálisok nyernek, akkor ünneplik a „demokrácia virágzását” – magyarázta Szijjártó a hallgatóságnak, és azonnal jött is két példával: Moldova és Grúzia választásait említette, ahol az EU Moldovában liberális győzelmet üdvözölt, míg Grúziában elítélte a konzervatív kormány sikerét.

A külügyminiszter szerint Európában jelentős felháborodás kíséri, hogy Amerikában ismét „békepárti” vezetés van hatalmon, ami nem illeszkedik az EU „háborúpárti” politikájába. Kritizálta Josep Borrell uniós külügyi főképviselőt, aki rövid idővel hivatalának lejárta előtt olyan „hosszú távú kötelezettségeket” vállal, amelyek veszélyeztetik Európa biztonságát, bár „Trump tapasztalata és tárgyalási hajlama” reményt adhat egy lehetséges fegyverszünethez az orosz-ukrán konfliktusban. Szijjártó továbbá hangsúlyozta, hogy az első Trump-elnökség idején a közép-európai régió jelentős szerepet kapott, mivel az EU keleti régiója nemcsak saját magát, hanem az egész kontinens biztonságát védi.

Kelemen megemlítette a Trump adminisztráció már nevesített minisztereit, Marco Rubio külügyi tárcavezetőt és a biztonsági kérdésekért felelős Mike Waltzot, akik mindketten a „peace with force” elvét vallják. Arra kérte Szijjártót, hogy magyarázza meg, mit is kell ezalatt érteni. A fideszes politikus szerint az „erővel fenntartott béke” elve úgy értelmezendő, hogy a béke megteremtéséhez olykor erődemonstrációra és külső nyomásgyakorlásra van szükség, mert az érintett felek, az oroszok és ukránok, önállóan már nem képesek kompromisszumot kötni. Szijjártó úgy véli, hogy az elmúlt háborús időszak súlyos károkat és mély sebeket hagyott a felek között – áldozatok, elmenekült emberek, szétszakított családok és hatalmas pusztítás –, így egyfajta külső, közvetítő erő nélkül a béketárgyalások reménytelenek. „Trump erőskezű vezetése” Szijjártó szerint éppen egy ilyen „külső kényszerítő” tényező lehet, mivel Trumpnak van „track recordja” (korábbi tapasztalata) a nehéz helyzetek tárgyalásos rendezésében. Szijjártó szerint Trump képes lenne olyan nyomást gyakorolni, amivel esetleg fegyverszünetet érnének el.

Kelemen kérdésével így akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy kiderüljön, a „békepárti” retorikában élen járó politikusok, akik azt ígérik, hogy erős, patrióta vezetés hozza majd el a régió stabilitását és biztonságát – a jelen állás szerint mindössze egy fegyverszünet elérését látják reálisnak. Bár a szónoklatok az orosz-ukrán konfliktus végét hirdetik, valójában beérik egy átmeneti megoldással, ami a konfliktust ideiglenesen „befagyasztaná” anélkül, hogy a valódi problémák rendezését elérnék vele.

Ez az elgondolás ráadásul olyan „külső kényszeren” alapulna, amelyben a felek „kénytelenek” tárgyalni, nem valós együttműködésből vagy konfliktuskezelésből születne. A „peace with force” elve ilyen formában nem békét hoz, hanem csupán egy törékeny, bármikor megroppanó tűzszünetet, ami inkább átmeneti enyhülés, mint stabil, hosszú távú megoldás.

Az Egyesült Államok politikai változásai reményt nyújtanak arra, hogy Közép-Európa ismét nagyobb szerephez jusson, mint Trump első elnöksége idején, mondta Szijjártó, aki szerint Trump nem „izolacionista”, így várható, hogy a kelet-közép-európai térség az új adminisztrációval erős támogatást kap. A NATO-ban is gyakran emlegetett „keleti szárny” Szijjártó szerint korábban elmaradt az elismeréstől, és Trump vezetésével várható, hogy „a keleti szárny megbecsültsége” magasabb lesz. (Emlékeim szerint a korábbi Trump-kormányzatot nem épp a közép-európai térség iránti különleges figyelem jellemezte, hanem sokkal inkább a NATO szövetségesei felé kinyilvánított támogatás feltételekhez kötése és a költségvetési hozzájárulás szigorítása.)

Szijjártó egy többpólusú világrendet is fel vázolt, amelyben Amerika, Kína és az EU nagyhatalmi háromszögben áll. Szerinte az Egyesült Államok és Kína kölcsönös érdekeik alapján, racionálisan és nem ideológiai alapon működnek, míg az EU irracionális, ideologikus gazdasági politikát folytat, amelyet saját politikai nézetei határoznak meg.

Aztán következett a külügyminiszter fellépésének egyik csúcsa, amikor az „ember” Trumpot szembeállította a „robot” nyugati vezetőkkel.

„Amikor ott ülhettem Donald Trumppal való tárgyalásain a miniszterelnök úrnak, láttam, hogy ő egy igazi ember. Tehát ő nem a jelenleg sajnos klasszikussá vált nyugati politikusok mintapéldánya, akik sok esetben inkább robotszerű jeleket mutatnak, mint emberieket. Ő egy igazi ember. Ő a való életből jött, ő nem volt világéletében politikus, és ezt az emberi mivoltát abszolút megtartotta.”

Aztán a lojalitás értékét hangsúlyozta, ami szerinte minden helyzetben alapvető, és Magyarország mindig korrekt kapcsolatot ápolt Trumppal, még az elmúlt négy év során is, amikor nem volt hivatalban. Szerinte az európai politikusok kritikái gyakran túlmentek az ízlés és kulturáltság határain, miközben Magyarország „rendezettségre és békére” épített kapcsolatra törekedett. Szijjártó úgy látja, hogy a kölcsönös elismerés nyomot hagyott Trumpban, aminek bizonyítéka, hogy kampányában több mint százszor hivatkozott Orbán Viktor miniszterelnökre.

„Az RMDSZ kormányon maradása a székelyföldi magyarság érdeke”

A beszélgetés végére hagyták a választást (mindenki menjen el szavazni felszólítással) a román-magyar együttműködés is előkerült, és Szijjártó összeszámolta, hány román külügyminiszterrel tárgyalt eddig. Aztán megérkeztek az RMDSZ kormányzati jelenlétének fontosságához. Az erdélyi, székelyföldi magyar közösség számára is előnyös, ha az RMDSZ kormányon van, ecsetelték, mivel megakadályozza a rossz döntéseket, könnyebbé teszi a kétoldalú kapcsolatokat és az erdélyi magyarság életkörülményein javít.

Előkerült a schengeni csatlakozás témája is, ami ismét egy csomó mindent meg fog oldani, és a végére hagyták a regionalizációs kérdést, ami az egyik főmumus ebben a kampányban, és ebben „semmi esetre sem lehet kompromisszumot találni”. Ezzel a dramatizált hangvétellel, ami hatékonyan mobilizálja a közösségi érzelmeket, és néhány közönségből érkező kérdéssel véget is ért a matiné, következett a két politikus közös sajtótájékoztatója, ahol nagyjából a román-magyar együttműködést érintő részt vették újra.

A csíkszeredai rendezvény egyértelműen kampánycélokat szolgált, és több olyan populista elemet tartalmazott, amelyek a Trump-korszak retorikáját idézték, miközben elhallgatták a valós politikai folyamatok összetettségét. Szijjártó Péter és Kelemen Hunor szavaiból egy olyan világkép rajzolódott ki, amelyben a magyar közösség egy erős nyugati ellenséggel szemben, az anyaország támogatásával próbál fennmaradni és érvényesülni. Ez a kép azonban gyakran túlságosan leegyszerűsített, és figyelmen kívül hagyja a komplex európai és nemzetközi összefüggéseket, amivel felerősíti a közösségen belüli félelmeket és megerősíti az RMDSZ szerepét a magyar érdekek egyetlen hiteles védelmezőjeként.