Szexuális nevelés: nem lesz konszenzus, de azt a minimumot meg lehet állapítani, ami senkit sem sért

Csutka Melinda, a Caritas szociális munkása, Szilasi Flóra, a magyarországi Nane és Patent Egyesületek munkatársa és Csiszér Zsuzsa, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum iskolai tanácsadója osztották meg az iskolai szexuális nevelés terén szerzett tapasztalataikat péntek este a konferencia nyitónapján. A beszélgetést László Éva pszichológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója, a Magyar Szociológiai és Szociális Munka Intézet igazgatója moderálta.

A beszélgetésből kiderült, hogy mindhárom szakembernek az a tapasztalata, hogy a gyermekek részéről nagy az igény a hasonló foglalkozásokra, ahogy az is, hogy a kamaszoknak nagyon sok információ van már a birtokukban, ezeket viszont jó kontextusba helyezni.

„Már nagyon sok mindent tudnak, csak nem beszél velük senki” – mondta Szilasi Flóra. „Mi igazából nem válaszokat adunk a kérdéseikre, hanem kérdéseket teszünk fel a válaszaikra” – mondta Csutka Melinda, hozzátéve, hogy a felmerülő kérdésekkel sosem szabad egyedül hagyni a fiatalokat. Csiszér Zsuzsa szerint az információk tisztítása az, amire szükség van, de sokszor éppen erre nem jut elég idő.

A pedagógusokból álló közönség részéről az is felmerült, hogy hogyan lehet egy tanintézményen belül beszélgetést kezdeményezni a kollégákkal erről a témáról. Csutka Melinda javaslata szerint ezt a beszélgetést a szexuális nevelés meghatározásával kellene kezdeni, Csiszér Zsuzsa pedig ehhez kapcsolódva megjegyezte, hogy valószínűleg ezek a beszélgetések tükrözni fogják a társadalom megosztottságát, és nem lesz konszenzus a témában, viszont „azt a minimumot meg lehetne állapítani, ami senkit nem sért”.

Csutka Melinda korábban nagyon sok iskolai osztályban járt az ötödikes korosztálytól felfelé a többedmagával kidolgozott több alkalmas foglalkozással. Mint mondta, most inkább nappali központokban dolgozik, olyan gyerekekkel pedig, akikkel napi szinten találkozik, nehezebb lenne megvalósítani ezt a foglalkozást, ha viszont máshonnan érkezne konkrét felkérés, annak igyekezne eleget tenni.

A foglalkozásokat egy olyan körrel kezdték, hogy mindenki elmondta a „dühös mondatait”, ezekbe pedig jó eséllyel kerültek nemi szervekkel kapcsolatos szitkok is, és „a gyerekek nagyon gyorsan megérezték, hogy itt most nem lesz tabu, beszélhetünk akármiről.” A következő körökben fokozatosan haladtak a szitkoktól az értékek, a szeretet, a hűség, a nemet mondás, a frusztráció, a félelmek témakörei felé. A módszereik közé tartozott az is, hogy a diákok egy postaládába dobhatták be névtelenül a kérdéseiket, a javasolt témákat.

Szilasi Flóra a nők elleni erőszak megelőzésével foglalkozó Nane és Patent Egyesületek közös programjában dolgozik két és fél éve, ennek keretében 13 és 18 év közöttieknek tartanak foglalkozásokat iskolai osztályokban, illetve a lányoknak szervezett táborokban. A szerencsés esetben több alkalmas foglalkozások témáját általában az adott osztályközösségre szabják, de egy szexuálpszichológiai foglalkozáson általában beszélnek a pornóról és annak káros hatásairól, a szépségkultuszról, a testképről, a nemi sztereotípiákról.

Csiszér Zsuzsa 20 évvel ezelőtt, már iskolai tanácsadóként végzett el egy pedagógusoknak szóló, szexuális nevelésről szóló képzést, ahol tudatosodott benne, hogy ennek van egy tanítható része, és akkor döntötte el, hogy ő maga is szervez foglalkozásokat ebben a témában.

„Nem éreztem soha azt, hogy ez nekem zsigerből jön, hogy én az vagyok, aki bármikor, bárhogy tudnék erről beszélni, hanem láttam, hogy nem fogja más megtenni”

– beszélt a személyes motivációjáról a pszichológus. A szerencsés esetben 3-4 órás alkalmakat általában az Iskola másként héten tartják meg igény szerint, a foglalkozást közös tevékenységgel kezdik, majd a lányokkal és fiúkkal külön beszélgetnek, illetve végeznek gyakorlatokat. A témákat általában a megadott lehetőségek közül maguk a diákok választják ki.

Kinek a feladata a szexuális nevelés?

Az iskolásoknak és a pedagógusoknak is könnyebb, ha a szexualitás témaköréről külső emberrel beszélnek, olyannal, akivel nem találkoznak naponta, véli Csutka Melinda.

Ennek a kérdésnek a másik oldala viszont az, hogy hogyan hat egy osztályközösségre az, hogy van egy olyan alkalom, ahol tabuk nélkül beszélhetnek valamiről, utána pedig folytatniuk kell a megszokott mindennapokat. Csiszér Zsuzsa arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyenkor akár kiéleződhetnek konfliktusok, ennek megelőzésében pedig segíthet a témák személytelenebb megközelítése.

Az iskolai tanácsadó szerint fontos lenne a tanárokat is felkészíteni arra, hogy az osztályközösségekben óhatatlanul felmerülő témákra, esetleges konfliktusokra megfelelően reagáljanak. „A tanárokat segíteném egy picit abban, hogy közelebb kerüljenek magukhoz, mert nem hiszem, hogy nagy hibát követ el az, aki magával teljesen rendben van ilyen szinten” – mondta Csiszér Zsuzsa. Mint felidézte, korábban volt olyan helyzetben, amikor egy félresikerült udvarlási kísérletből fegyelmi ügy lett, a gyerekeknek pedig több tanár előtt kellett elmondaniuk hogy mi történt. „A kontextus, amit teremtettek, az már tükrözte, hogy mennyire nem tudjuk, hogy hogy kell viszonyulni” – idézte fel.

Szilasi Flóra azt tette hozzá, hogy jó lenne a tanárokat arra is felkészíteni, hogy észrevegyék és tudják kezelni, ha felborul a csoportdinamika az osztályközösségben vagy bántalmazás történik, hiszen őket, mint szakembereket gyakran nem prevenciós céllal hívják, hanem akkor, amikor fény derül valamilyen problémára.

Mikor érdemes elkezdeni?

A szakemberek egyetértettek abban, hogy a szexuális nevelés már akár óvodás kortól is elkezdődhet, csak mindig a korosztálynak megfelelő témákkal, módszerekkel.

Arra a kérdésre, hogy ha bármire lenne lehetőségük, erőforrásuk, akkor mit tennének, többen említették, hogy szükség lenne a foglalkozást tartók szélesebb körű képzésére, jelenleg Erdélyben ugyanis csak véletlenszerűen akadnak ilyen szakemberek, így pedig inkább tűzoltásról beszélhetünk, a kiéleződött helyzetek megoldásáról, és nem megelőzésről, nevelésről.

László Éva két felmérésre hivatkozott, az egyiket a BBTE szociológusai készítették 2022-23-ban erdélyi tanárok, óvodapedagógusok és szülők körében, a másik pedig a Societatea de Educație Contraceptivă și Sexuală (SECS) országos reprezentatív mintán végzett felmérése, és mindkettő azt mutatta, hogy a tanárok és a szülők többsége azt gondolja, hogy szexuális nevelésre szükség van az iskolában. Ennek bevezetését egyébként külön kérte az Országos Diáktanács (CNE) is.

Csiszér Zsuzsa szerint valószínűleg az akadályozza az előrelépést ebben az ügyben, hogy hiányzik a képzésrendszer, és az annak kidolgozásához szükséges erőforrások, valamint a társadalomban ott a félelem, hogy a szexuális nevelés címszó alatt rossz útra térítik a gyermekeket.

Csutka Melinda azt vetette fel, hogy a szexuális nevelés foglalkozásokon előkerülő témákat, például az önértékelést, a határok meghúzását, sokkal inkább be kellene építeni úgy általában is az oktatásba. „Ha mindenki feladatának érzi, hogy ép, egészséges, önmagáért kiállni tudó, nemet mondani tudó, igeneket mondani tudó fiatalokat neveljünk”, akkor valószínű, hogy a szexről elég lenne a gyermekeknek egy hozzájuk közel álló emberrel beszélni, mert megtanultak segítséget kérni, kérdezni.

Szilasi Flóra arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben a gyermekek szexuális nevelése mai napig tabu, a gyerekek ma már jóval könnyebben hozzáférnek bármilyen szexuális tartalomhoz, átlagban 10-ből 1 gyerek már 9 évesen kezd el pornót nézni, ez az első dolog a szexualitásból, amivel találkozik. A pornó okozta traumákról egyébként a legutóbbi, 2022-es Mentés Másként Pedagógiai Konferencia meghívottjaival beszélgettünk, az interjú itt olvasható.

Mire kell mindenképpen odafigyelni?

A szakemberek szerint a szexualitással kapcsolatos iskolai foglalkozásokon mindenképp fontos, hogy:

• a gyermekeknek legyen passzolási lehetősége, ha valamiről nem akar beszélni, azt ne erőltessük
• megelőzni, hogy a gyermek olyan dolgot mondjon el a többiek előtt, amit másnap megbán
• az ilyen foglalkozásokat mindig többen tartsák, legyen valaki, aki figyeli a gyermekek reakcióját és ha kell, akkor kimegy és egyénileg beszélget velük
• megelőzni, hogy egymás bántsák – gúnyolódás, bántó megjegyzések esetén mindig fontos a reakció, állásfoglalás
• a szülőkkel is egyeztetni, egyrészt azért, hogy az esetleges kérdésekre, fenntartásokra válaszolni lehessen, másrészt, hogy megelőzzék az olyan helyzeteket, mint amikor a nemet mondásról, a határokról tartott foglalkozás után a gyermek otthon nem hajlandó puszit adni az idős rokonnak, és ebből családi perpatvar lesz.