Kilakoltatásra ítélt a bíróság 13 csíkszeredai roma családot, tavaszig felfüggesztették az eljárást

Telefonhívás érkezett kedden a szerkesztőségünkbe, egy korábbi somlyói forrásom hívott Csíkszeredából, hogy nagy baj van, mert napok kérdése és 13 roma család kerül utcára a Márton Áron és Petőfi Sándor utcában található lakásokból. Azt mondta, hogy a lakosok nem tudják mitévők legyenek, már csak a polgármesteri hivatal jóindulata választja el őket a kilakoltatástól, pedig mint hangsúlyozta, a roma családok általában megfelelnek az elvárásoknak: „mindegyik fizeti a lakbért, a számlákat, nincsen semmi elmaradásuk” és igyekeznek rendes körülményeket teremteni maguk körül. A marosvásárhelyi bíróság azonban másképp ítélte meg, és tárgyalástól függően az elkövetkezendő napokra, hónapokra tűzte ki a végső határidőt, hogy elhagyják otthonaikat.

Forrásom Ötvös Erikával kötött össze, aki a kilakoltatás egyik Márton Áron utcai érintettje. Férje jelenleg is külföldön dolgozik, és ő maga is ott szokott, mert a csíkszeredai vállalatok szerinte iskolai, felsőfokú végzettség hiányára vagy telítettségre hivatkozva zavarják el. Mint hozzátette, sejti, hogy más is állhat a háttérben, sokszor inkább a bőre színe és az ezzel járó sztereotípiák tántoríthatják el a cégeket az ő és sorstársai alkalmazásától. A helyzetén pedig az ideiglenesen egy évre kiállított kartonpapír személyi sem segít, amit látva egyesek azonnal levonják a következtetéseket, pedig ahogy a származásáért, úgy a hatóság által kiállított dokumentumokért sem tehető felelőssé.

„Külföldi húsfeldolgozókban, gyárakban ez valahogy nem okoz gondot a munkáltatóknak” – jegyezte meg Ötvös Erika, aki most azért nem tud külföldön dolgozni, mert a szomszédaihoz hasonlóan neki sem hosszabbították meg lakásszerződését, és lakcím híján a lejárt ideiglenes személyijét nem hosszabbították meg. „Itt élek gyermekkorom óta, itt lakom évek óta, nincs hová menjek, nincs más cím ahová beírhatnám magamat” – panaszolta.

Mint tőle megtudtam, a Csíkszereda egyik központi utcájából nyíló udvarban 15 család, közel 80 ember éli mindennapjait, legtöbbjük kiskorú gyermek. Világ a világban, gondoltam magamban, amikor másnap ellátogattam oda. A kapu egy vidékiesebb, szerényebb udvarba vezetett, az itt lakóknak a központ nem azt jelenti, hogy közel vannak a szórakozóhelyekhez, közintézményekhez és más fontosabb szolgáltatásokhoz, hanem azt, hogy a rendszerváltás óta maradt egy udvar a sok közül, ahol nekik is helyük van, s nem kell más, ennél is nyomorúságosabb helyen meghúzzák magukat.

Érkezésemre több család is csatlakozik a lakhatási kérdéseket feszegető beszélgetéshez, közben újra és újra elhangzik, hogy nem értik, miért kell évtizedek után az utcára tenni őket, ha fizetik a számlákat és a béreket, és dolgozik valaki a családból. Az csak az Ötvös Erikáék egyszobás lakásában elém pakolt bírósági kilakoltatási papírokból derül ki, hogy nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy minden rendben volna, hisz mindegyik családnak megvan a saját története és problémája is, amiért a marosvásárhelyi bíróság eljárást kezdeményezett ellenük. Nehéz átlátni a több oldalas román nyelvű dokumentumokat, pedig az idő sürget, a legkorábbi kilakoltatási dokumentumon október 30-i dátum szerepelt. Annyi azonban kiderült, hogy ellentmondás van a dokumentumok és a szóbeli vallomások között, ezek olyan állításokat tartalmaznak, amelyek már nem igazak vagy nem állják meg teljesen a helyüket, részben ez okozza a zavart.

Mint kiderült, azért van így, mert a nyilatkozatok „hiányosan lettek leadva a bíróságon”. Pontosabban: ha valakit azért akarnak kilakoltatni, mert nincs keresete, az a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy nem tudta időben igazolni a munkahelyét, vagy időközben álláshoz jutott, de ez a peres eljárás során nem derült ki a bíróság számára. Így járt például Paradicza Klára és családja is. Paradicza Klárának két állása is van, az egyiket hivatalosan is igazolni tudja, mégis kilakoltatnák. Ugyanígy, akinek adóssága volt felhalmozva, azóta hiába törlesztette tartozását, a kocka már el volt vetve.

És vannak olyanok is vannak, mint Minusz Gyula és családja. Minusz Gyula három évtizede a vasútnál dolgozik, de banki hitele és adóssága miatt nem tud mit kezdeni a helyzettel, legalábbis október 30-ig semmi esélye nem lett volna rá. Ő azt mondja, hetek óta gyötri a gondolat, nem eszik, alvási zavarai vannak, és attól tart, hogy gyermekei, unokái télvíz idején nem lesz hová menjenek. Ők, mint más családok is, itt érzik otthon magukat, sosem voltak a Somlyó 33 vagy a Tavasz utca lakói, lakásbérlésre pedig kevés az esélyük, mert a tulajdonosok nem állnak velük szóba.

A romák szerint a csíkszeredai önkormányzat segített, de nem eleget

Az érintettek szerint, ha emberszámba vennék őket, akkor másként alakulnának a dolgok, de így nem boldogulnak a jogi ügyintézésben. Azt is elismerik, hogy a hivatalos román dokumentumokat önállóan nem igazán értik, vannak közöttük, akik másokat kell megkérjenek olvasásra, írásra is, és így nehéz megfelelniük az elvárásoknak.

Azt is elmondták, hogy a csíkszeredai polgármesteri hivataltól Bodor Emese, a Csíkszeredai Szociális Igazgatóság roma-mediátora segített nekik a bírósági iratok összegyűjtésében, de benne már nem bíznak. „Amikor a roma expertek ott kellene legyenek a bajban, akkor közülük nem jön senki sem” – hangsúlyozták. Annak a félelmüknek is hangot adtak, hogy az önkormányzati alkalmazottak „átverik” őket, hogy „kipucolják a városközpontból a romákat”.

Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a csíkszeredai városházának valóban lenne ilyen terve. Egyelőre inkább egy szociális problémának a nem elég körültekintő kezelése tűnik ki az ügyből, hisz mint kiderült, amikor van, aki képviselje a romák érdekeit, az önkormányzat másképp viszonyul a dologhoz.

Haladékot kaptak a roma családok

A csíkszeredai önkormányzatnál érdeklődve megtudtam, hogy ismerik a problémát, sőt, Korodi Attila polgármester jelezte, hogy a kilakoltatás elmarad, de bővebben nem nyilatkozott, mert szerinte ez az önkormányzat szakhatóságára tartozik.

A tervezett kilakoltatások első időpontja előtti napon, kedd délután szervezett megbeszélésen részletesebb információkkal szolgált az önkormányzat. A találkozón Dósa Szilárd városmenedzser és a Pro Európa Roma Pártot, illetve a 13 érintett családot képviselő Jancsi Sándor vett részt. A Pro Európa Roma Párt azért tartotta fontosnak a találkozót, mert azt érezték, az önkormányzat szociális osztálya és roma megbízottak nem álltak megfelelőképpen a helyzethez.

A találkozó zárt ajtók mögött zajlott, nem engedték be rá az érintetteket és a sajtót sem. Ez a kilakoltatás előtt álló családokban azt az érzetet keltette, hogy a fejük fölött hozzák a döntéseket. A családtagok így a polgármesteri hivatal előtt voltak kénytelen várni, mi is így tettünk.

Amikor Jancsi Sándor kilépett a városháza épületéről, arcáról már sokan leolvasták, jó hírrel szolgálhat. Közelebb érve pedig ünnepélyesen kijelentette: „A kilakoltatás fel lett függesztve. Most nem fogják kilakoltatni a 13 családot a tél beálltára, mert megértették, hogy gyerekek vannak, akiket nincs ahol elhelyezni. A kilakoltatások ügyével tehát nem foglalkoznak, most félre van rakva. A bíróság által megszabott dátumon nem jön se rendőrség, se más, de csak egy darabig” – mondta Jancsi Sándor.

Elmondása szerint azért harcoltak az önkormányzattal, hogy ne rakja utcára a romákat, és ezt sikerült is elérni, de csak ideiglenesen függesztették fel a folyamatot. A családok márciusig kaptak haladékot, akkor az önkormányzat újra felméri, hogy ki az, aki nem felel meg a pontrendszernek (munkahely, a bérek kifizetése, életszínvonal stb.), és ki az, akit ezek hiányában kilakoltatnak. Ugyanakkor az egyik család esetében az önkormányzat egy illegálisan felhúzott épület miatt indított jogi eljárást, amire Jancsi Sándor azt mondta, „el kell seperni onnan”.

Úgy tűnik, az önkormányzat a személyi igazolványok esetében is elkezdte rendezni a helyzetet, és állítólag „rendes buletint” állítanak ki. Ennek érdekében a családok listát kell írjanak a 14 éven felüliekről.