Ötven éve toldták Kolozsvár nevéhez a Napocát

„Elvtársak, Kolozsvár (románul Cluj) municípiummá nyilvánításának 1850 éves évfordulóját ünnepli. Holnap (október 16-án) ünnepséget tartunk ott, és jó, ha ebből az alkalomból hozzátesszük a nevéhez a Napoca nevet, és Cluj-Napocának hívják majd” – így vezette fel Nicolae Ceaușescu a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén azt az ötletet, hogy kereszteljék át Kolozsvárt. Legalábbis ez szerepel az említett ülés jegyzőkönyvében, amelyen a város átnevezéséről (szinte kereken) ötven évvel ezelőtt döntöttek. Az akkori történéseket fogjuk felidézni.

Ceaușescu az említett október 15-i az ülésen jelentette be hivatalosan a névváltoztatási szándékát a pártvezetőségnek, de az ötlet valamivel korábban felvetődhetett, hiszen akkora már készítettek a történészek egy összefoglalót a Napoca név eredetéről. A diktátor erre hivatkozva állítja az ülésen, hogy a Napoca dák név, amelyet a rómaiak megtarthattak, és amelyet a város római nevéhez kapcsolnának. (A Napoca név eredetéről, és arról, hogy mit is jelölhetett, T. Szabó Csaba írt korábban egy remek összefoglalót az Erdélyi Krónikára, nem fogom részletezni.)

A történet a jegyzőkönyv alapján lefutottnak látszik, úgy tűnik, Ceaușescu már döntött, minden ellenérv lepörgött ugyanis róla. Hiába hozta fel érvként Elena Ceaușescu, hogy neki a Napoca név rómainak tűnik, és minek összeragasztani két római nevet, a pártvezető hajthatatlan maradt. „Függetlenül attól, hogy római, mi akkor is ezt a nevet adjuk neki” – válaszolta a feleségének.

A jegyzőkönyv legérdekesebb része nyilvánvalóan az, amikor Buda és Pest nevei is felmerülnek, mert szépen rávilágít a pártvezetés tudásának hiányosságára.

Leonte Răutu elvtárs: – Nem értem, mit nyertünk ezzel, hogy ezt a nevet adjuk. Párizst korábban Lutetianak hívták, és nem kapta ezt a nevet.

Nicolae Ceauşescu elvtárs: – Buda és Pest nem ugyanez az eset?

Leonte Răutu elvtárs: – Az két város volt.

Nicolae Ceauşescu elvtárs: – A nép akarja.

A diktátor a kontinuitás elméletét belebegtetve hozza fel a mindent eldöntő érvét – a jegyzőkönyv szerint legfeljebb néhány perces – beszélgetés végén: „Ez arra emlékeztet minket, hogy 2000 évvel ezelőtt volt ott egy civilizáció, és azt nem fújta el a szél.” Ezek után már senkinek sincs ellenérve, és beleegyeznek a névváltoztatásba.

A korabeli beszámolók alapján Nicolae Ceaușescu és felesége október 16-án az elnöki repülőgéppel érkezett Kolozsvárra, ahol – nyilvánvaló módon – „a tömeg lelkes éljenzése közepette rendkívül melegen üdvözölte Ștefan Mocuță, az RKP Kolozs megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke”. A megérkezésük után a Napoca-Kolozsvár a történelem fokain c. jubileumi kiállítást avatták fel, majd a diktátor és kísérete a Sinterom vállalatban és a csiszológépgyárban tett látogatást.

Innen siettek a Mihai Viteazu téren tarott nagygyűlésre, ahol az „elvtárs nagyszabású beszédet mondott”. A korabeli beszámolók szerint legalább százezer embert dirigálhattak a térre. Az összegyűlt tömeg ekkor szerezhetett hivatalosan tudomást a névváltoztatásról. Ceaușescu a kolozsváriak előtt írta alá az Államtanács rendeletét arról, hogy Kolozsvár neve mellé 1974. október 16-tól kezdve megkapja az „ősrégi municípiumi elnevezést, a Napocát”.

A sajtó szokás szerint néhány napos késéssel számolt be az eseményekről, az Előre október 17-i számában csak egy rövid hír jelent meg Ceaușescu kolozsvári látogatásáról. Az október 18-i számban aztán pótolják. Amellett, hogy címlapon közlik a dekrétum szövegének magyar fordítását, részletesen beszámolnak az elhangzott beszédekről, és egy az egyben közlik az elvtárs „nagyszabású” beszédét.

„A párt Központi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága, hangsúlyozni, sőt mondhatni megörökíteni kívánva municípiumunk nagyszerű és dicsőséges múltját, éppen ezért hagyta jóvá a Kolozs megyei pártbizottság ama javaslatát, hogy Kolozsvár municípium nevéhez tegyük hozzá az ősrégi Napoca elnevezést is, Kolozsvár municípium neve tehát így Kolozsvár-Napoca municípium lesz. (Hatalmas taps, hosszas éljenzés; ütemesen visszhangzik: Ceaușescu – RKP!) Azt akartam, hogy az e név odaítéléséről szóló rendeletet itt, ezen a népgyűlésen írjam alá. (Hatalmas taps, éljenzés; ütemesen visszhangzik: Ceaușescu és a nép!)” – idézik a bejelentést. És ettől a pillanattól kezdve ténylegesen is Kolozsvár-Napoca néven említi a várost.

Meg fogják ezt valaha is változtatni?

Kolozsvár román elnevezésének a kérdése rendszeresen felmerül, a Cluj24 idén is hosszú cikket szentelt az események felidézésére, illetve azzal is részletesen foglalkoznak, hogy szinte biztosan nem 1900 évvel ezelőtt kapott municípium rangot Napoca. Idézik Sorin Nemeti történészt, aki szerint amikor az 1974-es évet javasolták az évforduló megtartására, az akkori tudás alapján döntöttek, de azóta ez már nem tartható, ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy jelenleg nincs olyan forrás, amely lehetővé tenné a dátum pontos megállapítását. Ugyanakkor nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy esetleg visszakaphatná a város a régi nevét, ahogyan a Ceaușescu által keresztülvitt döntés előtt hívhatták.

Korábban már voltak kezdeményezések arra, hogy ez megtörténjen, de az egyértelmű, hogy nincs politikai akarat erre. Emil Boc még 2013-ban nyilatkozta azt a Ziua de Clujnak, hogy „kétségtelenül jelenleg is érvényben lévő formájában” támogatja a város nevét. Boc úgy érvelt, hogy ez a név mutatja a történelmi, római nagyságát, a latin hagyományokkal rendelkező település erejét.

A polgármester adminisztratív akadályokat is említett akkor. Boc, akit 2024-ben újabb négy éves polgármesteri mandátumot nyert, úgy érvelt, „őrültség lenne megváltoztatni azt a rengeteg azonosító okmányt valaki szeszélye, önző elképzelése miatt”. 2014-ben civil kezdeményezés is volt, hogy változtassák meg a város nevét, de a polgármesteri hivatal akkor is elutasította, mondván „nem prioritás számára” a település nevének megváltoztatása, és sok pénzbe is kerülne egy népszavazás, ugyanis az szükséges egy település nevének a megváltoztatásához, nem mint 1974-ben.

Emil Boc pedig azóta is rendre tanúbizonyságát adja annak, hogy a dákoromán kontinuitás igencsak fontos gondolat számára. Amikor 2017-ben a civilek nyomásra végre elkezdték kitenni a háromnyelvű helységnévtáblákat a város bejáratához, akkor „kompenzálásként” a város római jellegét bizonyítandó mellé tették azt is: Municipium Aelium Hadrianum Napocense.

Emlékezetes, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum középkori és kora újkori kőtárának a megnyitóján mondott beszéde is tavaly októberben, amelyben kijelentette, hogy a történelem folyamán az Erdélyt benépesítő népek között mindig többségben volt római eredetű román lakosság, legyen szó akár a Magyar Királyság, akár az Oszmán, akár a Habsburg Birodalom idejéről. Akkor egy nap után bezárták a középkori és kora újkori, főként magyar emlékeket bemutató kőtárat, és csak akkor nyitották meg idén tavasszal, amikor a római leleteket bemutató lapidáriumot is meg megnyitották mellé.

Akit ennél részletesebb is érdekel a sztori, annak itt kell megemlítenem Györke Zoltán nevét is: a volt Kolozs megyei alprefektus nekiállt, és 2017-ben alaposan dokumentált kötetben megírta a „Napoca-ügy” történetét 1974-től napjainkig, Napoca, o istorie recentă a Clujului – obsesia romanizării sub două regimuri politice 1974–2014 / Napoca, Kolozsvár közelmúltbeli története – a romanizálás rögeszméje két politikai rezsim idején, 1974 és 2017 között címmel.