Fogynak a pottyantós vécék a vidéki iskolák udvarán, már csak a folyóvíz hiánya okozhat gondot

Nincs olyan iskola Hargita és Kovászna megyében, de Erdély-szerte is minimálisra csökkent a számuk azoknak a tanintézményeknek, ahol a diákok az udvarok sarkába felállított illemhelyre szorulnának – tudtuk meg Demeter Levente és Kiss Imre megyei főtanfelügyelőktől, illetve Kallós Zoltán oktatási államtitkártól. Számos olyan hegyi és vidéki kistelepülés van azonban, ahol nem az alapszükségletek lettek megoldva, hanem egy okos megoldással létrehozták a pottyantósok 21. századi változatát, ami megfelel a jelenlegi elvárásoknak.

Egyre kevesebben kell pottyantsanak

Az Edupedu oktatási portál áprilisban még 227 olyan oktatási helyszínről számolt be, ahol nincs illemhely az iskolában, és csak az úgynevezett udvari vécék vagy latrinák állnak a gyermekek rendelkezésére. Ez 38-cal több volt, mint amiről Ligia Deca tanügyminiszter az év elején beszámolt (189). A növekedést Deca az iskolák összevonásával és szétválásával magyarázta. De már ekkor is érezhető volt, hogy a látszat ellenére a szaktárca nem veszi félvállról a főleg kistelepülési iskolákat érintő problémát, hisz az ezzel kapcsolatos hírek rendre jelentős felháborodást váltottak ki a szülőkből.

A kormány öt éve fordít költségvetési forrásokat a probléma felszámolására, ennek pedig a számok tükrében látható eredményei vannak, hisz hét évvel ezelőtt 2300 ilyen iskola volt, öt évvel ezelőtt már 300-ra csökkent a számuk.

Ligia Deca tanügyminiszter pedig az idei tanévkezdés előtt már azt közölte, hogy drasztikusan lecsökkent azoknak az iskoláknak a száma, amelyek nem rendelkeznek beltéri illemhellyel. Az oktatási minisztérium adatai szerint mindössze 70 olyan tanintézmény maradt, ahol pottyantós vécére járnak ki a diákok. És további csökkenés várható, hisz a kormány „az udvaron elhelyezett, folyóvíz és csatornázás nélküli mellékhelyiségekkel működő oktatási egységek körülményeinek további javítására” 2023-ban 20 millió lejt különített el, 2024-ben pedig már 30,6 millió lejre nőtt az összeg.

„Addig folytatjuk, amíg egyetlen olyan iskola sem lesz, ahol nincs megfelelő vécé” – jelentette ki Deca. Hozzátéve, hogy a fennmaradó 70-ből ötvenet az idén elkülönített pénzből finanszíroznak, húszra pedig más megoldást kell keressenek, mert magánterületen vannak.

Mi a helyzet a magyar vidékeken?

Hargita és Kovászna megye főtanfelügyelője, Demeter Levente és Kiss Imre örömmel jelentették be, hogy mind a két székelyföldi megyében megoldódott a kinti vécék problémája, miután sem Háromszéken, sem Hargita megyében nincs már pottyantós vécé egyik iskolában sem. A kapott információt Hargita és Kovászna megye közegészségügyi igazgatósága is megerősítette. Részleteket azonban nem közöltek.

Kallós Zoltán oktatási államtitkár pedig a Transtelexnek azt mondta, hogy a magyar megyék településeinek 99,9%-ban nincs olyan probléma, ahol az illemhely udvaron van. Mint kiemelte, Szatmár megyében 2018-ban számolták fel az utolsó négy kültéri mellékhelyiséget.

Kivételként Máramaros és Fehér megyét említette, ahol a hegyvidéken, elszigeteltebb lakóházakban működő tantermekben esetenként még előfordulhat ilyen probléma. „Ahol a probléma adott, ott a kormány folyamatosan utalja ki pénzt. Gyakorlatilag csak kérni kell, és kapják a pénzt, hogy beltéri illemhelyet tudjanak kialakítani” – szögezte le az oktatási államtitkár.

Minden szép és minden jó, legalábbis papíron

Forrásaink azonban bogarat ültettek a fülünkbe, és több olyan hegyvidéki, kistelepülést is megemlítettek, ahol nincs folyóvízellátás, csatornázás, a vízellátás problémákba ütközik, mert kutak vagy hegyi folyók biztosítják azt, de a szárazság miatt akadozik ez is. Megkerestünk tehát pár érintett települést, és megérdeklődtük, hogy mi a helyzet.

A Máramaros megyei Hosszúmezőn egy kép is készült a fabudiról, amit azóta vélhetően lebontottak. Fekete Lajos polgármester szerint ugyanis már megoldották a problémát, így a hosszúmezői általános és elemi iskola már rendelkezik benti illemhellyel.

A székelyföldi Etédnek a helyi tanácsosától, Szőcs Lászlótól megtudtuk, hogy annak ellenére, hogy a szárazság „nagy problémát okoz Etéd községnek”, illetve a hozzá tartozó falvaknak, mert néha nem csak a vezetékben nincs víz, a kutakban sincs, az iskoláknál ez nem okoz problémát.

„Még olyan nem volt, hogy a gyermek nem tudott volna kezet mosni, vagy lehúzni a vécét” – kommentálta a helyi tanácsos. Elmondása szerint azért nem, mert az etédi Jósika Miklós Általános Iskola és a Kőrispataki Általános Iskola hidrofort használ, azzal húzatják fel a vizet, de hiába érinti a szárazság a Küsmödi Elemi Iskolát, ahol nincs vízszivattyú és csak a vezetékre támaszkodik, mert ott napközben nem kell elzárni a vizet.

„A víz nélküli, pottyantós vécék problémája Háromszéken a tavaly oldódott meg” – tudtuk meg Kiss Imre főtanfelügyelőtől. Voltak ugyanis olyan helyek, ahol nem beltéri vécét kellett építeni, hanem minden más feltételt is biztosítaniuk kellett hozzá.

Kovászna megye tanfelügyelőségének vezetője szerint a legproblémásabb helyeken, amelyek utolsóként fennmaradtak, oda a pottyantósok helyett hatóságilag engedélyezett konténervécéket építettek az épület mellé. Ezekben a konténervécékben pedig minden van: víz, fűtés, és a szennyvíz elvezetés is meg van oldva. „Ebből kifolyólag már nincs olyan, hogy a gyerekeknek a kerti vécét kell használniuk az iskolában” – fűzte hozzá a főtanfelügyelő.

A főtanfelügyelő szerint van olyan település is, ahol a konténervécét nem az épület mellé tették le, hanem beépítették az iskolába. „Nem is látszik, hogy konténervéce” – állapította meg a főtanfelügyelő.

Az iskolák vízellátásának és csatornázásának fontossága is előtérbe került, mivel a közösségi intézményekben, például iskolákban és óvodákban a megfelelő higiéniai feltételek biztosítása elengedhetetlen a betegségek terjedésének megakadályozására. Bár az egészségügyi hatóságok már eddig is korlátozták az engedélyek kiadását, a közösségek tisztaságának és egészségének fenntartása érdekében további intézkedésekre és összefogásra van szükség. A fejlesztések folytatása és a megfelelő infrastruktúra kiépítése mind az egészségügyi, mind a közösségi jólét szempontjából elengedhetetlen.

Románia az utóbbi években jelentős előrelépést tett a beltéri illemhelyek és a vezetékes vízellátás terén, bár továbbra is az Európai Unió sereghajtói között van ezen a téren. Az országban még mindig sok háztartás nem rendelkezik beltéri illemhellyel vagy csatlakozik a csatornahálózathoz, különösen a vidéki területeken és kis falvakban. Az elmúlt évek javulása ellenére Romániában sok lakóhelyen továbbra is hiányzik a megfelelő higiéniai infrastruktúra, ami komoly közegészségügyi problémákat okoz.