Bárdi Nándor: A demográfiai fogyás, a középosztályvesztés, a magyar kötődésű romák helyzete súlyos kérdései a határon túli magyaroknak

Bárdi Nándor történész a Napunk portálnak adott interjújában a határon túli magyar kisebbségek legfontosabb problémáit és az ezeket alakító folyamatokat tárgyalja. Szalay Zoltán kérdésére válaszolva arról, hogy mit árult el a határon túli magyarok politikai helyzetéről az EP-választás, amelyben az erdélyi magyaroknak sikerült megőrizniük pozíciójukat, a szlovákiai magyarok viszont nem jutottak vissza az Európai Parlamentbe, Bárdi kifejtette, hogy a térségben az RMDSZ az egyetlen olyan kisebbségi párt, amely a saját etnikuma feletti irányítását meg tudta őrizni. Akár a baltikumi oroszokat, a bulgáriai törököket vagy a Balkán más csoportjait nézzük, a kisebbségek mindenütt politikailag is megosztottak.

„Ami Erdélyben történik, vagyis hogy egy kisebbségpolitikai elit harminc éven keresztül egységesen tudja kezelni a maga etnikai csoportját, az a sajátos. Ebben nagyon fontos a párt holdingszerű megyei szervezeteken való felépülése. Az ottani 2003 utáni protestpártok, mint az Erdélyi Magyar Néppárt vagy a Magyar Polgári Párt, nem tudtak jelentős eredményeket elérni”- jelentette ki a történész.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a választás volt az, amelynek kampányából kiderült, hogy teljesen megváltozott a kisebbségi pártok retorikája. a korábbi proeurópai hangvételt felváltotta a brüsszelezés, az ellenségkép- és határtermelés.

„Ez annál is drámaibb, mert ha azt mondjuk, hogy az utóbbi száz év kisebbségi stratégiáinak az alapja a jogállamiság, az önkormányzatiság, a megosztott kultúrájú társadalmi intézményesség, a személyes társadalmi felelősség, a szaktudás elismerése, ehhez képest most paradox módon a nemzetállami retorika, az unióval szembeni sértettség, a migránsozás, a politikai marketingezés lett a domináns” – részletezte Bárdi Nándor.

Szerinte a kisebbségi elitek a Fidesz identitáspolitikájának a foglyaivá váltak, mivel a szavazóik jelentős része azonosul a Fidesz-retorikával, amely a nemzeti érzés és a szolidaritás hangsúlyozására épül. Ez a retorika erős identitáspolitikai kötődést teremt, amit a kisebbségi elitek nem tudtak vagy nem is akartak megadni a közösségeknek.

Bárdi kritikusan szól a kisebbségi politikai elitekről, akik szerinte nem tudtak önálló identitást és politikai közösséget létrehozni, és akik tevékenysége inkább a csalódottságot erősítette a közösségekben. Az interjúban említést tesz arról is, hogy a kisebbségi jogok terén az elért eredmények ellenére a Fidesz már nem vállal aktív szerepet ezek védelmében, és a határon túli közösségek számára a jelenlegi helyzet inkább egy „alkalmazkodás” jellegű rendszer, mintsem autonómia vagy integráció.

Bárdi Nándor történész interjújában részletesen kitér a demográfiai kérdésekre, amelyek szerinte az egyik legnagyobb kihívást jelentik a határon túli magyar közösségek számára. A demográfiai fogyás, a középosztályvesztés, valamint a magyar kötődésű romák integrálatlansága súlyosan érinti ezeket a közösségeket. Bárdi szerint ezeket a problémákat a Fidesz identitáspolitikája nem tudja megoldani, mivel inkább a nemzeti érzés és szolidaritás hangsúlyozására fókuszál, mintsem a konkrét társadalmi problémák kezelésére.

Bárdi rámutat arra is, hogy a Fidesz identitáspolitikája az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül. Kezdetben a kultúrnemzeti felfogás dominált, később a nemzetet a jobboldali politikai közösséggel azonosították, majd végül a nemzeti érdekek kisajátítása vált központi elemmé. Ez a fejlődés vezetett oda, hogy a kisebbségi jogok védelme háttérbe szorult, és a Fidesz inkább a geopolitikai nemzeti szuverenitás programját helyezte előtérbe.

Bárdi nem lát egyértelmű kiutat ebből a helyzetből, mivel a kisebbségi magyar közösségek és elitjeik jelentős mértékben a Fidesz identitáspolitikájának foglyai maradtak. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a helyi közösségeknek lehetőségük van a lokális ellenállásra és saját identitásuk fenntartására, bár ez jelentős kihívásokkal jár. A kisebbségi elitek és közösségek számára a legnagyobb kérdés az, hogy képesek-e olyan új stratégiákat kidolgozni, amelyek révén visszanyerhetik autonómiájukat és hitelességüket, miközben megőrzik közösségeik fennmaradását és fejlődését.