Romlik a magyar nyelvhasználat helyzete az erdélyi önkormányzatokban

A nyelvhasználati jogok végrehajtásának vizsgálta a Bálványos Intézet az erdélyi önkormányzatokban. A felmérés eredményét Kiss Tamás és Toró Tibor mutatta be a kolozsvári Planetárium kulturális központban és kávézóban.

Kiss Tamás a felmérés menetének részletezése előtt a 2019-ben érvénybe lépett Adminisztratív Kódex előírásait is ismertette. A jogszabály előírja, hogy minden olyan településen, ahol a magyarok aránya eléri a 20 százalékot, jogukban áll anyanyelvüket használni az önkormányzati intézményekben. Ez jelenti mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikációt. Vagyis a közérdekű információk, hirdetmények, tanácshatározatok, valamint a tanácsülések napirendjének magyarul való megjelenítését, kétnyelvű formanyomtatványokat, kétnyelvű feliratokat, valamint magyar nyelven való felszólalási lehetőséget jelent a tanácsüléseken.

Az adatfelvétel során megkeresték azt 323 települést, amelyekre kötelező érvényűek a törvény rendelkezései, vagyis ahol 20 százalék fölött van a magyarság aránya. Kiss Tamás ismertetőjéből kiderült, hogy az adatokat három különböző módszerrel gyűjtötték:

• strukturált helyszíni megfigyeléssel – minden településen megnézték, van-e kétnyelvű településtábla, utcanév, hivatalfelirat stb.
• telefonos lekérdezéssel – az összes önkormányzatot tesztelték, hogy lehet-e hivatalosan magyarul ügyintézni. Mind a 323 településen érdeklődtek, a válaszadás 100 százalékos volt.
• és a honlap- valamint az önkormányzatokhoz köthető Facebook oldalak elemzésével.

Az adminisztratív nyelvhasználati jogok 5 szintjét különítették el:

1. kétnyelvű feliratok,
2. szóbeli kommunikáció,
3. írásbeli kommunikáció,
4. hivatalos dokumentumok fordítása,
5. formanyomtatványok megléte.

A kutatók elmagyarázták: a feliratok képezik a nyelvhasználat legalacsonyabb szintjét, a következő szinten helyezkedik el a szóbeli kommunikáció, ami az ügyintézés szempontjából fontos, és a legfelsőbb szint az írásbeli nyelvhasználat, ami nélkül a kisebbségi nyelv státus-egyenlősége nem valósul meg.

A jelenlegi felmérés eredményeit két korábbi adatfelvétellel tudták összehasonlítani, ugyanis 2008-ban készült egy hasonló a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet megbízásából, illetve a Bálványos Intézet 2014-ben, 10 évvel ezelőtt készítette el az első ilyen felmérését.

1. Feliratok

A 2008-ban tapasztaltaknál gyengébbek a 2024-es eredmények, derül ki a friss adatokból. A kutatók szerint ez annak tudható be, hogy a település-táblák cseréjénél nem minden esetben szempont, hogy visszakerüljenek a kétnyelvű táblák. A magyar pártok által kontrollált települések 92 százaléka azonban kihelyezte a kétnyelvű táblákat.

2008-hoz képest növekedett azon települések aránya, ahol ki van helyezve a kétnyelvű tábla a polgármesteri hivatalok (82-ről 91 százalékra), valamint a postahivatalok (29-ről 31 százalékra) homlokzatára. A rendőrség esetében azonban ez az arány csökkenő tendenciát mutat (14-ről 10 százalékra). A rendőrség esetében a település politikai és etnikai összetétele alig befolyásolja a táblák nyelvét, a kétnyelvű táblával rendelkező rendőrőrsök aránya még a túlnyomó többségben magyarok lakta településeken sem haladja meg a 15 százalékot.

Az utcanévtáblák esetében a törvény nem kötelezi a településeket, hogy kétnyelvű utcanévtáblákat helyezzenek ki. A kutató elmondták, hogy amennyiben vannak utcanévtáblák 50 százalék (az összes település 28 százaléka) az esélye annak, hogy azok kétnyelvűek legyenek. A magyar vezetésű településeken ez az arány 66 százalék (az összes település 38 százaléka). Ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy nagyon sok helyen ez a kétnyelvűség látszólagos, mert marad a román megnevezés, amihez hozzáillesztik az utca szót, így jönnek létre a jól ismert „Strada Privighetoarea utca” kombinációk.

2. Szóbeli kommunikáció

Ebben az esetben két szintet különböztet meg Kiss és Toró: egyrészt hogy legyenek képesek a polgármesteri hivatalok alkalmazottai magyarul kommunikálni, másrészt pedig bátorítják-e vagy sem a magyar nyelvű kommunikációt. Megfigyelésük alapján elmondták, hogy a polgármesteri hivatalok 64 százalékában minden esetben sikerült magyarul ügyet intézni és 9 százalékuk esetében az alkalmazottak többsége magyar volt. Ezek az arányok a magyar többségű települések esetében lényegesen magasabbak, 86, valamint 8 százalék.

Amint az ábrából is kiderül a polgármesteri hivatalok négy ügyosztályát tesztelték, és azt figyelték meg, hogy a letesztelt 323 önkormányzatnál a polgármesteri hivatalok 53 százaléka válaszolt magyarul (is) a telefonhívásra. Habár 88 százalékuk képes volt magyarul kommunikálni az esetek 35 százalékában a magyar ügyintézés azért valósult meg, mert a kérdezőbiztos erőltette ezt. A magyar többségű települések 79 százaléka bátorította vagy kezdeményezte a magyar nyelvű szóbeli kommunikációt.

Több olyan esettel találkoztak, ahol a telefonos hívás egy kétnyelvű robothoz futott be, ahol az ügyfél kiválaszthatta, hogy milyen nyelven szeretné folytatni a beszélgetést. Ez jó megoldás volna a magyar nyelvhasználat bátorítására.

A szóbeli kommunikáció lehetősége jóval inkább korlátozott a postahivatalokban és a rendőrségen. A települések 56 százalékán lehet magyarul ügyet intézni a postán, míg a rendőrség esetében ez az arány 14 százalék.

A szóbeli nyelvhasználat utolsó kérdése a tanácsülések nyelvére vonatkozott. Ez a kérdés inkább a magyar nyelv státusa szempontjából releváns, hiszen ez nem érinti a magyar nyelvű lakosságot, inkább a magyar tanácsosok nyelvhasználattal kapcsolatos attitűdjét méri. A strukturált megfigyelés adatai alapján elmondható, hogy ez a jog majdnem kizárólag azokon a településeken valósul meg, ahol minden helyi tanácstag magyar. Hivatalos fordítást csak a polgármesteri hivatalok 1 százaléka biztosít (a magyar többségű tanácsok esetében ez az arány 2 százalék) és a polgármesteri hivatalok 6 százaléka (7 százaléka magyar többségű tanácsok esetében) említette, hogy lehetőség van rögtönzött fordításra.

3. Írásbeli kommunikáció

Az polgármesteri hivatalok írásbeli kommunikációs képességét aszerint vizsgálták, hogy milyen nyelven működtetik hivatalos honlapjaikat, valamint hivatalos Facebook-oldalukat. Emellett azt is megnézték, hogy milyen nyelven kommunikálnak a polgármesterek a Facebookon. A honlapok nyelvére vonatkozóan rendelkezésükre állt egy 2014-es adatsor is, így az összehasonlíthatóság érdekében ugyanazokat a kérdéseket tették fel most is.

A honlapok tekintetében 2014 óta visszaesett a kétnyelvűség. Míg 2014-ben a honlapok 43 százaléka volt román nyelvű addig 2023-ban ez az arány már 52 százalék, míg a kétnyelvű honlapok aránya 27 százalékról 23 százalékra csökkent.

A csökkenésért a magyar vezetésű önkormányzatok a felelősek: az ő esetükben a román honlapot működtető települések aránya 21-ről 29 százalékra nőtt, míg a kétnyelvű honlapot fenntartó települések aránya 45 százalékról 37-re csökkent.

A kétnyelvű kommunikáció lényegesen jobb a Facebook esetében. A polgármesteri hivatalok fele folytat kétnyelvű kommunikációt a Facebook-on. A magyar polgármesteri hivatalok esetében ez az arány 75 százalék, amely a Facebook-oldallal rendelkező oldalak 96 százalékát jelenti.

Összefoglalva elmondható, hogy a magyar vezetésű polgármesteri hivataloknak ugyan általában fontos a magyar nyelvű írásos kommunikáció, azonban nem törekednek arra, hogy ezt hivatalos szintre emeljék.

A Facebookon való jelenlét kétségtelenül segíti az ügyfelekkel való kapcsolattartást, azonban mivel a Facebook-oldal nem tekinthető a polgármesteri hivatal hivatalos csatornájának, alig megy túl a szóbeli nyelvhasználaton és informális keretek közé szorítja a magyar nyelvhasználatot.

4. Hivatalos dokumentumok fordítása

A hivatalos dokumentumok fordítása talán az egyik legtisztábban megfogalmazott adminisztratív nyelvhasználati jog, hiszen három dokumentum-típus fordítását írja elő. Ezek a következők: közérdekű hirdetmények, tanácsülés napirendje és tanácsi határozatok.

Mindhárom dokumentum esetében jelentős visszaesés tapasztalható a 2008-as állapotokhoz képest. 2008-ban a magyar többségű önkormányzatok 92 százaléka lefordította a közérdekű közleményeket, 65 százaléka közzétette magyarul is a tanácsülés napirendjét és 47 százaléka magyarul is az érdeklődők rendelkezésére bocsájtotta a határozatokat. 2023-ban ezek az arányok 56, 33, valamint 22 százalékra csökkentek.

Lényegesen rosszabb a helyzet, ha ezeket a dokumentumokat a polgármesteri hivatalok honlapján keressük, hiszen a magyar települések mindössze 30 százaléka teszi közzé online felületein is a közérdekű közleményeit két nyelven, a tanácsülések napirendjét pedig 3, a határozatokat pedig 1 százalék.

A fentiek alapján elmondható, hogy a hivatalos dokumentumok fordítása, amely a formális magyar nyelvhasználatnak egyik alappillére alig valósul meg a helyi tanácsokban és a magyar önkormányzatok ez alól nem képeznek kivételt.

5. Formanyomtatványok

Toró és Kiss leszögezték, az Adminisztratív Kódex egyik nagy eredménye, hogy törvényi szintre emelte a helyi önkormányzatok azon kötelezettségét, hogy kétnyelvű formanyomtatványokat bocsásson a lakosság rendelkezésére. Ez azért is fontos újítás, mert 2008-ban a polgármesteri hivatalok 33 százaléka (a magyar többségű tanácsok 46 százaléka) használta ezeket, annak ellenére, hogy nem volt kötelező.

Rámutattak, a pozitív jogi légkör alakulása ellenére a helyi önkormányzatok túlnyomó többsége már nem él ezzel a lehetőséggel. Mindössze a polgármesteri hivatalok 5 százalékában találtak ilyen nyomtatványokat. A kimondottan magyar önkormányzatok sem állnak jobban, az ő esetükben ez az arány 8 százalék.

Következtetések az önkormányzatok magyar nyelvhasználatáról

Az ötszintű kommunikáció részletes bemutatása után a kutatók az alábbi táblázatba sűrítve prezentálták, hogy felmérésük eredményéből mely elemeket tartják a legrelevánsabbnak:

A nyelvhasználati jogokat akkor találták megvalósultnak egy-egy dimenzióban, ha a felsorolt összes kategóriában megvalósult. Tehát, akkor beszélhetünk kétnyelvű feliratokról egy településen, ha az összes helységnévtábla a település ki- és bejáratánál kétnyelvű volt, valamint volt kétnyelvű tábla a polgármesteri hivatal homlokzatán is. Teljeskörűen megvalósult szóbeli kommunikációról akkor lehet beszélni, ha lehet magyarul ügyet intézni és a polgármesteri hivatal bátorítja ezt, tehát magyarul válaszol a telefonhívásokra. Az írásbeli kommunikációt akkor tekintették megvalósítottnak, ha a polgármesteri hivatal kétnyelvűen kommunikál az összes általa működtetett online felületen és így tovább.

Továbbá, attól függően, hogy egy település hány dimenzióban biztosította a magyar nyelvhasználatot, egy nyelvhasználati indexet is létrehoztak. Ez 0-tól 5-ig vehet fel értékeket, ahol a 0 azt jelenti, hogy nincs semmiféle magyar nyelvhasználat, az 5 pedig, hogy minden törvény általi joggal él a település.

A 0-és 5 pont közötti skálán a nyelvhasználati index átlag-értéke 1,8, a magyar vezetésű települések esetében 2,4. Ez azt jelenti, magyarázták a kutatók, hogy átlagosan az adminisztratív magyar nyelvhasználat a második szint körül van: általában ki vannak téve a feliratok és van lehetőség magyar nyelvű ügyintézésre, szóbeli kommunikációra. Azonban ez utóbbira is mindössze a Székelyföldön és Közép-Erdélyben van igazán lehetőség, a szórvány-vidéken és a Partiumban, még ha van is magyar tanács-többség, kisebb a valószínűsége. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a nyelvhasználat szintje 3 alatt marad a Székelyföldön és a tiszta magyar településeken is. Ami azt jelenti, hogy a formális nyelvhasználathoz szükséges feltételeket – hivatalos dokumentumok fordítása, formanyomtatványok – ezek sem teljesítik.

Az egyik utolsó ábrán, amit közzétettek a kutatók, jól látszik, hogy a nyelvhasználati jogoknak az utolsó három szintjét mennyire nem használják ki azok az önkormányzatok sem, ahol erre lehetőség nyílna. A magyar vezetésű települések 94 százaléka helyez ki kétnyelvű feliratokat, de már csak 72 százalék biztosítja a szóbeli kommunikáció lehetőségét, ennek fele, azaz 35 százalék kommunikál írásban is két nyelven, 32 százalék fordítja le a hivatalos dokumentumokat magyar nyelvre és mindössze 8 százalék bocsájt a lakosság rendelkezésére kétnyelvű formanyomtatványokat.

Toró Tibor és Kiss Tamás következtetése az volt, hogy a magyar nyelvhasználat jelentősen visszaesett az elmúlt 15 évben. Ezt annak tudják be, hogy egyrészt, eltűntek azok a civil jogvédő kezdeményezések, amelyek a nyelvhasználati jogok betartását kapacitálták, másrészt ezek eltűnésével az RMDSZ elengedte ezt a kérdést. Habár létrehozta saját „jogvédelmi” mozgalmát, ennek nem célja a magyar önkormányzatok e téren nyújtott tevékenységének számonkérése, hanem a jogvédelmi mező kontrollálása.